Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-28 / 100. szám
I 4 Húszon innen - tízen túl 1992. ÁPRILIS 28. Felvételi nélkül az egyetemre! Mi is kell ehhez? Mindössze benne kell lenni valamelyik országos tanulmányi verseny döntőjének élmezőnyében. Ugye milyen egyszerű? Bár, ha belegondolunk, egy-egy ilyen versenyre legalább olyan alaposan fel kell készülni, mint az érettségire vagy a felvételi vizsgára. És persze nem szerepel utolsó helyen a feltételek között a tehetség sem. Ezek szerint nem jelent kontraszelektálást az egyetemi felvétel ilyen módszerrel. Ezekről győzött meg a napokban a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola két tanulója, akik az országos szakmai tanulmányi verseny döntőjének legjobb kilenc tanulója között végeztek. Ezzel elnyerték azt a jogot, hogy felvételi vizsgák nélkül a Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatói lehetnek. Tóth Mónika ötödikes vegyésztanuló az ötödik helyet szerezte meg az Egerben megrendezett döntőn. A nagy versengés írásbeli feladatok megoldásával kezdődött. Először a közismereti, majd a szakmai tárgyak kerültek terítékre. Nagy volt a tét - az egyetemi felvétel -, sokan „elizgulták” magukat egy kicsit. De, ahogy Mónika mondja, a versenyre érkezett remek társaság jó hangulata enyhítette a drukkot. Hogy mennyire, az a szakrajz és a gyakorlat utáni eredményhirdetésen, a harmadik napon kiderült. Arra a kicsit buta kérdésre, hogy „mi szeretne lenni”, Mónika azt mondta: manapság már szükség van egy diplomára, ha az Szerintem a tanári pálya nem unalmas emberei akar helyezkedni. Szeptembertől a KLTE matematikakémia szakos hallgatója lesz. Kicsit még megilletődött, biztosan furcsa, érdekes lesz számára az egyetem világa. És azután? Talán a tanári hivatást választja, hiszen az egy érdekes pálya, a diákok állandóan változnak, a tananyag is, valószínű, nem lesz unalmas. A jászai sószentgyörgyi lány ilyen gondolatokkal lépi át az egyetem küszöbét. Tömböly Csaba szintén vegyész, negyedik osztályos. Időtöltéseinek egyike a szakmai versengés. Talán csak szokásból jelentkezett ebben a tanévben is az iskolai fordulóra. Nem is vette igazán komolyan, ám amikor továbbjutott, már néhány órát a felkészülésre is fordított. Az elődöntőn is túljutva megcsapta a siker lehetőségének szele. Egy héttel a verseny előtt a nyolc döntőbejutott „pálfys” (kettejükön kívül még Horváth György, Farkas Edit, Csajbók Róbert, Csikós Gábor, Kocza István és Szilágyi Zsolt, akik szakmai tárgyakból és gyakorlaton az érettségin, illetve a technikusképesítőn jelest kapnak) bevonult a könyvtárba. A felkészítők között szerepel Szalai Sára, Zsoldos Miklós, Megyeri Sándor és Csákné Nagy Katalin neve. És hogy mi lett a felkészülés eredménye? Csaba a 7-8. helyen végzett holtversenyben. O is a KLTE-re készül, csak éppen vegyész szakra. Első pillanatban nagyon biztos volt: kutatóvegyész szeretne lenni. Azután ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy már a mostani is „kényszerpálya” számára, hiszen gyermekkori álmaiban orvos szeretett volna lenni. Tévedésből került a vegyipari iskolába, de nem bánta meg. És most jön az egyetem. „Oda megyek, mert érdekel” - mondja. Azután még /" ............ A jövő kutatóvegyésze bármi lehet, fejtegeti, az egyetemen nagyobb a lehetőség az érdeklődésének kielégítésére. Reméljük, igaza lesz! bcs Fotó: Bakos Judit ...................... \ H ÚSZON INNEN TÍZEN TÚL V Nyáron itt a BITT agyhártyagyulladás után megzavarodott és le kellett százalékolni. Családja nem volt, szociális otthonban sem tudták elhelyezni, így ott maradt a szálláson, udvart söprögetett, segített a konyhán. Borsos borzongva nézett rá, és behúzta maga után az ajtót, szerette volna átkémi magát egy másik szobába, de egyelőre nem találtak neki szabad ágyat. Körülnézett az épületben, de hiába kereste a kollégiumban megszokott testgyakorló termet, és a klubszoba sem látszott alkalmasnak rá, hogy behúzódjon oda füzeteivel és könyveivel. Új környezetet kellett kialakítania magának. Visszament holmijáért a Keleti pályaudvarra. Eszébe jutott a látvány, mely érkezésénél fogadta a csarnokban, és egy hirtelen ötlettel benézett a mozgópostásokhoz, megtudakolta, hogy kaphatna-e alkalmi munkát az éjszakai rakodóknál. A kirendeltség vezetőjének szüksége volt kisegítő munkásokra, már másnap éjszakára berendelte, egy műszakra négyszáz forintot ígért, Borsos elégedetten tért vissza a szállóba. Kipakolta a holmiját, a fémszekrény ajtajának kihajlított sarkai jelezték, hogy a tolvajok már többször is megpróbáltak hozzáférni a benne őrzött tárgyakhoz. Borsos egy vas keresztpántot rakott a kétoldalt felhegesztett fülekre, pénzét és igazolványait egy kis táskában az inge alá csúsztatta. Este korán lefeküdt, szerette volna kipihenni magát, de szobatársai még éjféltájban is jöttek-mentek, csapkodták az ajtókat, felgyújtották a villanyt. Nem akart már az első nap veszekedésbe keveredni, megpróbálta elterelni a gondolatait, egy idő után azonban elúnta az álmatlan heverészést. Felkelt, az asztalról elvett egy újságot, és keresett valamilyen helyet, ahol nyugodtan olvashatna. Egy félig nyitott ajtó mögött fény égett, Borsos arrafelé indult. A szobát eredetileg gyengélkedőnek használták, de a két ágyon betegek helyett kártyások üldögéltek, az asztalnál egy öregember demizsonból nyersszagú törkölypálinkát mért:- Iszol egy felest? Valódi kisüsti. A fiú bólintott, elfordult és kivett egy húszforintost a nyakában hordott zacskóból - hogy a többiek ne vegyék észre, úgy tett, mintha a zsebéből szedné elő. Az ital inkább csak ürügy volt, hogy a jelenléte ne keltsen gyanakvást, a forma kedvéért a szájához emelte a poharat, aztán leült egy sarokba. Az egyik társaság fájert játszott, a másik huszonegyezett, az ő csatájukat figyelte. Az ágyat takaró pokrócon halomban feküdtek a százasok, egy-egy buliban egy havi átlagfizetés kétszerese is gazdát cserélt. Borsos nézte az arcokat, érthetetlennek találta, hogy a játékosok szinte indulat nélkül veszik tudomásul a nyerést vagy a vesztést, bár külsejükből nyilvánvalóan látszott, hogy nem veti fel őket a pénz. Csak arra gondolhatott, hogy ezek az emberek már végleg kiszakadtak családi kötelékeikből, egész környezetükből, és rég feladták a reményt, hogy változtathatnak a sorsukon. Néhány ezer forint nem hozhatja helyre az életüket, annyi pénzt sohasem tudnának összeszedni, hogy lakást vehessenek. Borsos töprengve ivott egy kortyot, ismét fel kellett fognia, hogy az ő lába előtt ugyanaz a szakadék tátong, és csak idő kérdése, hogy hasonlóvá váljék a társaihoz, de elterelte gondolatait. 76 Szeretsz a természetben barangolni? Szereted a nagy bulikat? Szeretnél a nyár végén még utoljára egy kicsit kikapcsolódni? Szeretnél egészségesen élni? Sátortábor az erdő szélén, gyalogtúrák a Balaton-felvidék csodálatos természeti környezetében, az egészséges életmód, a természetjárás tudnivalói, túraverseny, teljesítménytúrázás, köny- nyűzenei koncertek, humorparádé, tábortűz, szalonnasütés, a balatoni nyár, szerelmek, új barátok, BITT-rádió, „BITT-burger” (szalámis szendvics), „BITT- deszka” (zsíros kenyér), a Túra- teki... Ezek csak a címszavak a 2. Balatoni Ifjúsági Turisztikai Találkozóról, és méj> valami: FESZTIVALHANGULAT TÍZ NAPON ÁT! Sátrat, takarót, kispárnát és jó hangulatot mi hozunk. Te csak a BARÁTSÁGODAT és a fogkefédet hozd. Mert neked csak 1 (egy) dolgod van: ÉREZD JÓL MAGAD!! Mindenkit várunk, aki már elmúlt 14, és még nem érzi magát 18 évesnek. Jelentkezni lehet: Gyermeküdülő-centrum Sipos Tamás Turisztikai szervező 8250 Zánka Tel.: 87/48-440/171 mell. Gimnazista írónő Regényes diákkor Mégiscsak van szerelem! - hirdeti az olvasók ezreinek a törökszentmiklósi Szűcs Erzsébet. Az örökérvényű és kétségbevonhatatlan megállapítás előzményeit könyvben fejti ki. E cím olyan történetet takar, melyet a nő, a férfi és kettejük bonyolult kapcsolata formál. Az érzelem irányítja a Védj meg és szeress!, valamint a Mindig visszavárlak regények szereplőit is. A tizennyolc éves gimnazista lány eddig három kötetet jelentetett meg. A színes, puha borítókon a talányos Liza Kürschner név szerepel, mégis egy és ugyanazon személyről van szó. A kiadók néhány éve észrevették a romantikus történetek iránti hatalmas érdeklődést. Olyan tempóban elégítették ki a széles, jól behatárolható olvasói réteg igényeit, hogy egyesek már-már attól tartottak, hogy mindent magával ragad a szabadjára engedett csókáradat. Erzsébet nem tartozik azok közé, akik ettől féltenék a jövőt.- Ujjgyakorlásként is felfogható ez a munka - közelít saját oldaláról.- Nem akarok sem ennél a három könyvnél, sem e témakörnél megállni, mégis nehéz elfogultság nélkül beszélni erről. Benne élek szereplőimben, regényeimben. A másodikban például egyes szám első személyben szólaltattam meg a lányt is, a fiút is. Érdekes feladat volt a másik nem szerepébe bújni. A közönség érdeklődését természetesnek tartja, hisz a hasonló irodalmat fogyasztók a munka után már képtelenek nehezebb műfajjal megbirkózni - vélekedik. Nem szereti azokat, akik elvont, nehezen emészthető nézeteket akarnak az emberekre erőltetni. Mindig vonzódott a prózához és a vershez is. A szülők ébresztették fel benne az írott szó iránti érdeklődést. Tízéves lehetett, amikor már szeretett volna meseregényt írni. Irodalomból ötös volt ugyan, ám az iskolában nem nyújtott kimagasló teljesítményt. Egy szép napon elhatározta, nem tündér- és boszorkányszereplőkkel ugyan, de szabadjára ereszti a képzeletét. Olyan „szerelmes füzetet” kapott egyszer, melynek a hátulján írásra buzdító pályázatot hirdettek meg. - En is tudok ilyet írni - mondotta, s igaza lett. Komolyan vették. A lektor csak egy-két helyen javított a kéziratba, melyet anyukája gépelt. Az első könyv elkészítésekor nem írta meg, hány éves, csak a személyi számából derült ki, hogy tizenhét múlt.- A szerelemről írsz. Nem érzed magad túl fiatalnak ehhez a témához?- Szerintem nem kell megöregedni ahhoz, hogy hihetően beszéljünk róla. Egyébként még ötvenéves korban is lehet újat tanulni.- Meg vagy elégedve a honoráriummal?- Nem gazdagodtam meg, nem kerestem milliókat. Amikor képzelete eléri az „üzemi hőmérsékletet”, foteljába ül, lábát az ágyra teszi, és a lapokon már indul is egy új szerelem. Nem zavarja a ricsaj, nem kell lábujjhegyen járni. Jobb napokon tizenöt-húsz oldalt is megír. Igaz, utána a fáradtságtól szinte beszélni sem tud. Érthető, hogy miután befejez egy regényt, hetekig képtelen tollat fogni. Lehet, hogy két év múlva telítődik a piac, s utána már kevesebb romantikus könyv kell - vélekedik. Addig mindenesetre folytatni szeretné, amit fiatalon sikerrel elkezdett. Sz. Z. Kassai Lajos, a lovas íjász A Somogy megyei Kaposmérőn élő Kassai Lajos egy új sportág, a lovas íjászat meghonosításán fáradozik. A honfoglaláskori időket idéző leendő sportág lényege: vágtató ló hátáról három testhelyzetben - szembe, oldalról és hátrafelé - kell íjjal egy adott távon a céltáblákat eltalálni. Kassai Lajos több száz órai munkával korhű ruházatot és fegyverzetet is készített, így tart bemutatókat a sportág népszerűsítésére. MTI-fotó: Kálmándy Ferenc Tánc, tánc, ingyen tánc Szombat délután nehéz otthon maradni. „Beindul az élet”, ráadásul határozottan közeledik a tanév vége is. Hová menjünk szabadidőnkben? A választási lehetőség Szolnokon is szűkös. Ennél is nehezebb olcsó helyet találni. Akárhogy is nézzük, mindig lesznek olyan tizenévesek, akik zene mellett kapcsolódnak ki, magyarán szólva imádnak táncolni. A jól ismert szolnoki Moment Cafe Bárban is tisztában vannak ezzel. A tizenhat éven aluliaknak szombatonként délután öttől este kilencig ingyenes tinidiszkót tartanak. Ez egy új kezdeményezés, nevezzük szolgáltatásnak, hisz - azon túl, hogy sokakat érinthet - nem a bevétel növelése a cél. Legutóbb szemmel láthatóan jól érezték magukat a gyerekek. Kényelmesen elfértek a teremben, igaz, három hete indult a diszkó. A pultnál csak üdítőt szolgálnak fel ilyenkor. A szülőket talán megnyugtatja, hogy az esti programra az e korosztályba tartozókat be sem engedik. A házigazdák már eddig is több neves rockzenészt hívtak meg. Az oldalt összeállította: Bakos Csaba
