Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-28 / 100. szám

1992. ÁPRILIS 28. Hazai körkép 3 Falusi hírek Jászszentandrás ( %e.ddi je.ßyzet Csütörtökön, azaz április 23-án ült össze a község képviselő-testü- lete, ahol jelentés hangzott el a pol­gármesteri hivatal hatósági tevé­kenységéről, a törvényesség bizto­sításáról; az önkormányzat tulaj­donában lévő ingatlanok helyzeté­ről, állagáról és hasznosításáról, valamint megvitatták a vezetékes gázellátás beruházási költségeit, és a közhasznú munka megszerve­zéséről döntöttek. Az előterjesztés anyagát elfogadták. * A 3164 lakost számláló falu az idei évben 63 millió 742 ezer fo­rinttal gazdálkodik, amelyből 46 millió szükséges a meglévő intéz­mények fenntartására, fejlesztésre 17 millió 714 ezer jut, tartalékra pedig kétmillió. * A fejlesztésre szánt összegből a község ötmilliót tett félre út­építésre, hiszen a jelenlegi álla­potok szerint - kis túlzással ­csak a nagyobb településekkel összekötő főutak burkoltak. Százalékosan, s ez igazságosabb és reálisabb képet mutat, az összes úthálózatnak csupán 15- 16 %-a burkolt. Az idei munká­latokkal, azaz a Gárdonyi, Fel- szabadulás, Lenin és Jász utcák burkolásával 23 %-ra nő ez az arány. Csaknek ugyanennyi összeg szükségeltetik a gázveze­ték építésére, egymillió a szemét­telep kialakítására, építési tel­kek felparcellázására pedig 1,7 millió forintot szorított ki az ön- kormányzat. Utóbbiba kb. 40 darab, 300-400 négyszögöl telek kialakítása fér bele. * Öregedik Jászszentandrás la­kossága. Ezt bizonyítja, hogy a 60 éven felüliek aránya 30 százalé­kos, míg a 18 év alattiaké 18. Az ő megtartásuk érdekében jelentős öszeggel támogatják az első lakás­hoz jutókat. Vásárlásra 80 ezer fo­rintot juttatnak, építkezéshez pe­dig 120-at igényelhetnek a fiata­lok. Ezenkívül a megemelt lakás- építési kamatok támogatására 550 ezer forinttal járul az önkormány­zat. * Szüksége lenne e községnek egy idősek napközi otthonára, egy mélyfúrású ivóvízkútra - ami nem kevesebb mint tízmillió forintba kerül -, de a további útépítésről sem szabad elfeledkezni. * Csütörtökön (április 30-án) közgyűlést tart a helyi termelő­szövetkezet, ahol a vagyonneve­sítésről és a szövetkezet további lehetőségeiről döntenek. * Május 2-án kerül átadásra a második világháborúban elesettek részére készülő emlékmű, amelyet a szentendrei Csíkszentmihályi Róbert tervez, és a falu középpont­jában fog állni. Nem osztozott — leszúrta a közös szeretőjüket A 37 éves Pélyi Károly (Szol­nok, Városmajor út 58.) elmond­hatja magáról, hogy kívül tága­sabb, belül megszokottabb, hiszen eddigi esztendei közül 15 év 3 hó­napot a rácsok mögött töltött. Kis túlzással méltán állítható róla, hogy ingajáratban közlekedett a börtön és a szabad világ között. Röpke kinntartózkodásait arra használta fel, hogy megtervezze újabb lopását, verekedését, súlyos testi sértéseit, amelyekért ismét ki­vonják majd a forgalomból. Legutolsó elzáratásából 1990. július 10-én szabadult, és jobb hí­ján az egyik ismerősénél húzta meg magát. Időközben összemele­gedett egy elvált asszonnyal is, akinek két gyereke volt. Az aszályos torkú amazon rop­pant egyszerűen oldotta meg az apróságok nevelését: az egyiket a volt férj, a másikat a nagyszülők gondozták. A nő nem dolgozott, de ki tudja miért, miért nem, a családi pótlékot ő kapta, sőt az önkor­mányzat még segélyben is részesí­tette. Mivel párosán szép az élet, Pélyi összemelegedett ezzel a nem kimondottan makulátlan előéletű fehérnéppel: olyannyira, hogy rendszerint nála aludt. A baj nem ebből kerekedett, ha­nem azért, mert az asszonyka egy nála négy évvel fiatalabb férfinak is felajánlotta a szívét, ágyastul. Gubanc nem volt, mert a fiú éppen börtönbüntetését töltötte. Igen ám, de jó magaviseleté miatt váratlanul korábban szabadult, és első útja várakozó kedveséhez vezetett. Nagy volt a meglepetése, amikor kiderült, a helyét átmenetileg Pélyi töltötte be. A fiúk a kezdeti elfogó­dottság után hamarosan észhez tér­tek, és ha már így összehozta őket a véletlen, úgy döntöttek: elmennek vala­hová inni, és majd határoznak arról is, kié legyen, jobban mondva ma­radjon az asszony. Mindez tavaly november 18-án történt. Ittak, majd Pélyi Károly udvariasan fel­állt, és arra kérte a nőt, döntse el rögtön, kettőjük közül kit választ. A voks nem rá esett, hanem a nála kilenc évvel fiatalabb vetélytársá- ra, és a hoppon maradt udvarló mit tehetett mást, angolosan távozott. Úgy tűnik, ez a kudarc valahol mégis mély nyomot hagyott Pélyi- ben, mert rá két napra, november 20-án már reggel elkezdte a bor, a sör meg a pálinka pusztítását. Oly­annyira, hogy közepesen részeg állapotba jutott. Mit ad az ég, az egyik kocsmában hűtlen (volt) szerelmére és az új lovagjára talált. Leült egy közeli asztalhoz, de a nő odahívta, és mint aki jól végezte dolgát, hármasban tovább öblöget­ték szomjas gégéjüket. Pélyi fize­tett, mert aznap kapta meg az ön- kormányzati segélyt, és kiderült, ez a támogatás például erre is jó. A fiatalembert kiütötte az alkohol, az asztalra borult, és aludt, miközben Pélyi kihívta a nőt. Kimentek, sé­táltak, beszélgettek az utcán, és a kapatos asszony dicsekedve el­mondta, hogy az előző két éjszakát a fiúval töltötte. Mégpedig szorgos munkálkodással. Ez a közlemény annyira felka­varta a felszarvazott másik szere­tőt, hogy a dzsekije ujjából előrán­tott egy 18 cm pengehosszúságú éles tőrt, majd villámgyorsan hat­szor a nő fejébe és mellkasába szúrta. Az egyik pontosan a szívét érte, így az asszony pillanatok alatt meghalt. Pélyi rettentően meg­ijedt, elrohant a Tisza-partra, a zse­béből zsineget kotort elő, majd fel­kötötte magát az egyik gesztenye­fára. Sem a gally nem bizonyult kitartónak, sem a madzag, ezért leesett. Mire leporolta magát, kat­tant a bilincs a csuklóján. Noha azt vallotta, nem akarta a nőt megölni, csak a dicsekedése után elöntötte a méreg, eme állítá­sának a tények némileg ellentmon­danak. Ugyanis a szúrások nagyon is irányítottaknak, nem véletlen- szerűnek bizonyultak. Ezeken kí­vül az áldozat testén még további tizennyolc külsérelmi nyomot ta­láltak, ami nagyfokú brutalitásra, őrjöngésre utal. Ügyét első fokon a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Bíróságon dr. Jenővári László tanácsa tár­gyalta. Súlyosbító tényként érté­kelték többszörös visszaeső, több­szörös büntetett múltját, ittas álla­potát, és azt, hogy időközben már egy másik bűnügyben is eljárás folyt ellene. Enyhítő körülménynek mind­össze beismerő vallomása számí­tott. Mindezek figyelembevételé­vel Pélyi Károlyt emberölés bűn­tette miatt 14 év, fegyházban letöl­tendő szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. D. Sz. M. A szeretője, nem a nagymamája 32 oldalon szerelem, házasság, divat, pletyka, sztárok^ new qomlot eqy bat» (Brit. amtkss '• -12-4. Idősebb nő fiatal f Magyar Bálint az íróasztaltól nem váif Ma csakúgy, mint minden kedden ébredjen a Kiskegyeddel! A 4. szám tartalmából: Idősebb nő, fiatalabb férfit keres Beatty Warren - Hollywood bikája Kanapéra szorult szerelem írásaink a svéd hercegnőről, Magyar Bálintról, divatról, kozmetikáról, a szőke haj festés titkairól Már kapható az újságárusoknál. *81861/1* § A búzát meg kell szentelni! Fehér vasárnap volt a legutóbbi. Mesterszál­lás most öltött cseresznyevirág-tüllt. És most öltözött ünneplőbe az emberek lelke. Búzaszen­telést tartottak a csöppnyi faluban, az ezer lakos­ból négyszázan szorongtak a templom hajójá­ban, majd vonultak együtt a körmenettel. Szép volt, felemelő. Aki kételkedett abban, hogy a hagyományokat még egyszer újjá lehet ébresz­teni, az most megbizonyosodhatott arról az egy­szerű képletről, hogy a történelemben ezer esz­tendő a hitben több mint negyven lélekpusztító év. Dr. Barna Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia néprajztudósa - aki Kunszentmárton- ból származott - elmondta, hogy a melengető hagyomány felelevenítésének ötlete a Falutévé­től indult el. Két évvel ezelőtt a Dunántúlról közvetítettek hasonlót, tavaly a Palócföldről hí­reitek búzaszentelést, és most az Alföldet kíván­ták bemutatni. Több jelölt is volt a helyszínt illetően, de olyan ügybuzgalmat sehol nem ta­pasztaltak, mint Mesterszálláson. Hogy ilyen siker lett végül a népünnepély, az Molnár Mi­hály polgármester és Andrási Lajos plébános érdeme. Alighanem az utolsó pillanatban került sor erre a leletmentésre, hiszen már csak a leg­öregebbek emlékeznek arra, miként is zajlik egy-egy ilyen ceremónia. És az emberben na­gyot dobban a kétség: hány és hány hagyomány porladt el az őrzőkkel együtt. . . Pedig a múl­tunkban ismerhetünk magunkra, és kapaszko­dót is ott találunk a jövőhöz. Az isten áldása jól jön mindenkinek, de gya­nítom, többen vannak, akik a mesterszállásiak­nál jobban rá lennének utalva az égi segítségre. A mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet ve­zetői nem kis büszkeséggel mesélték, hogy a megye mezőgazdasági szövetkezeteiben képző­dött nyereség felét ők produkálták. Igaz, no­vember óta egy szem esőt sem láttak, de a földterületük 35 százaléka öntözhető, így ha egy V__________________________________ __ s zem csapadék sem hullik, megterem a kukori­cájuk, a fűszerpaprikájuk, a petrezselyemzöld­je, melyet szárítva a NATO konyhájára is szál­lítanak, lesz borsójuk is, egyszóval nem halnak éhen. Hátha még ... Valamikor a szövetkezet ha­talmas terhet vállalva felépítette a martfűi sör­gyárat, amely sokak szerint Európában a legkor­szerűbb. Valamikor majd megérdemel egy mi­sét, miért támadtak rá a kezdeményezőre csa­holva az irigyek, mindenesetre ez is hozzájárult ahhoz, hogy rosszul süljön el a dolog. A szövet­kezet a törlesztésbe belerokkant, el kellett adnia úgy négyszázmillió forintnyi részvényét, pedig övék volt a tulajdonjog 58 százaléka, ami ha ma meglenne, amikor már meglenne a gyár, és csak a hasznot kellene besöpörni, a kutyának se mu­tatnának utat. így mindössze 48 millió forintnyi részvényt számlálnak, de azt mondják, panaszra nincs okuk. Koncz Mihály, a Táncsics mester­szállási üzemigazgatója úgy tartja, irigyük van sok ma is, de annyi dolgos, önérzetes, szorgos­kodó, mint éppen ebben a faluban, nem sok településen akad. Egyébként ezt sugallta a búzaszentelés is. Jólesett látni a közös akaratot, az egy szálra fűzött szándékot, és azt, hogy a lelkek azért megmaradtak romlatlanul. Igaz, negyven éven keresztül a templom falai közül nem kanyarod­hatott ki a körmenet, de ott benn azért minden év fehér vasárnapján kérték az égiek áldását a kenyémekvalóra. És úgy látszik, jó közbenjáró­juk lehetett, mert ha valahol, hát ebben a térség­ben nem szűkölködtek. Mesterszállás hagyományt teremthet, hiszen az egyházi ünnepség mellett a községi könyv­tárban a kenyér történetét is nyomon követhet­ték azok a gyerekek, akiknek már a dagasztó- teknő, a szakajtó vagy a kemence csak népme­sék illusztrációja. Pedig ezekkel a népmeséi elemekkel a mindennapi életünk lesz színesebb. Palágyi Béla 2 Moldova György: A félelem kapuja Körülnézett: a csarnokot és néhány külső vágányt a különböző irányokból szinte egyszerre érkezett postavonatok foglalták el. Már folyt a küldemények feldolgozása, kézikocsikon, targoncákon hurcolták a zsákokat, ládákat, kosarakat a különböző elosztók felé. Borsos meglepődve látta, hogy több rakodómunkás is pisztolytáskát visel az övén. Egyetlen rokona vagy ismerőse sem élt a fővárosban, nem tudta, hol töltse el az éjszaka hátralevő óráit. Töprengve állt meg a szerelvény végénél, de a mellette elsiető postások gyanakvó pillantásokkal méregették, nekiindult, hogy megkeresse a várótermet. A helyiség zsúfolásig megtelt éjszakára. Borsos alig néhány utast látott: egy-két külföldit, katonát, akik átszállásra várakoztak, a padokon többnyire hajléktalanok feküdtek. Ócska paplan- és pokrócdarabokkal takarództak, nyomorúságos holmijukkal megtömött reklámszatyraikat tették párna helyett a fejük alá. A fiú nem akart leülni a lábukhoz, attól félt, hogy felszed tőlük valamilyen élősdit. A falhoz húzódott és a bőröndjére telepedett le, sporttáskáját és szatyrát szorosan maga mellé tette, hogy rögtön megérezze, ha valaki el akarná vinni. Elaludt, két óra felé felriasztotta egy átvonuló razzia. A rendőr sokáig forgatta kezében a Csatornázási Vállalat levelét, melyet Borsos igazolásként felmutatott, végül visszaadta, de figyelmeztette, hogy minél hamarabb álljon munkába. Öt óra után szinte egyszerre mozdultak meg a teremben a várakozók, percek alatt eloszlott a tömeg. Borsos átment a büfébe, elfogyasztotta maradék ennivalóját és ivott egy teát, hogy átmelegedjen. Nem ismerte Budapestet, csak négyszer vagy ötször járt a fővárosban, nem tudta, milyen messze fekszik a Csatornázási Művek székháza, nem akarta magával cipelni a holmiját, leadta a poggyászmegőrzőbe. Anorákja zippzárát felhúzta az álláig, és kilépett a pályaudvarról, a lépcső tetején megállva körülnézett: a teret körbefogó szállodák és házak mintegy ellenséges sorfalként álltak vele szemben. Úgy érezte, reménytelen harcra vállalkozott, mikor itt próbál érvényesülni, útja előbb-utóbb a váróteremben látott nyomorultak közé vezet majd. Térde megremegett, kényszerítenie kellett magát, hogy újra elinduljon. A Duna-parton megtalálta a Csatornázási Művek központját, jelentkezett a személyzeti osztályon. Megdöbbent, mikor a megszabott fizetés alsó keretösszegét ajánlották - mintha megsejtették volna, hogy mindenképpen el kell fogadnia az állást. Borsos megpróbált vitatkozni, de csak egy százassal tudta feljebb alkudni a járandóságát. Leadta a munkakönyvét, magában elhatározta, hogy az első adandó alkalommal továbbáll. Végigment a felvétel szokásos állomásain, átadták neki a munkásszállóra szóló beutalócédulát is. Egy hatágyas szobában helyezték el - kérésére nemdohányzók között. Az épületet a Csatornázási Művek tartotta fenn, de a helyek egyrészét kiadta más üzemeknek, szervezeteknek. Borsos szobatársai között vidékről feljött építőmunkások, kéményseprők, sőt környékbeli rendőrök is akadtak. Délidőben csak egy lakót talált otthon; egy ötven év körüli, láthatóan nem szobatiszta, mocskos ruházatú férfi ült a sarokban. A benyitó takarítónő elmondta, hogy az illető valaha a csatornázásnál dolgozott, de egy 75

Next

/
Thumbnails
Contents