Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

4 Az Új Néplap Tiszafürden 1992. ÁPRILIS 1. A MI GYEREKEINK MINDIG MOSOLYOGNAK A Kodály-módszer bevezetését követően Magyarországon a kó- rusmozgalom jelentősen kiteljese­dett. Különösen jó érzés, hogy az éneklő Magyarország része az a több mint száz Jász-Nagykun- Szolnok megyei ifjúsági énekkar is, mely sok-sok fiatal, ének-zenét kedvelő dalost tömörít. Az Éneklő Ifjúság tiszafüredi kórushangver­senyén 11 énekkar lépett fel, me­lyek igazi élményt nyújtottak min­denki számára. A bemutató után Erős Lászlónéval, a füredi Kiss Pál iskola karnagyával beszélgettem.- Változott-e valamit a kórus­mozgalom megítélése a rend­szerváltás óta?- Számunkra ez nem nagy vál­tozás, mert nekünk eddig sem mondta meg senki, hogy mit éne­keljünk. Az természetes, hogy március 15-én nyilván ’48-as dalo­kat énekeltünk, de a fegyveres erők napján mi nem a katonákat ünnepeltük, hanem Kiss Pál tábor­nokra, a forradalomra emlékez­tünk.-Allnak-e az ének szakosok ren­delkezésére olyan kórusmüvek. amelyekkel színvonalassá tehetik az emlékezést új ünnepeinken?- A megrendelésre írott művek sohasem voltak sikeresek. A nép­dalok mindig aktuálisak. Most a március 15-i felkészülés során is találtam olyan dalokat, amelyeket korábban én sem ismertem. Az új­fajta ünnepekre ilyen dalok nin­csenek, de. az élet szépségéről, az emberi jóságról, tevékenységről sok mű van. Nekem sem az igaz­gatóm, sem a szaktanácsadóm so­ha nem mondta meg, mit kell taní­tani, énekeltetni.- Jónak tartható-e az Éneklő If­júság minősítési rendszere?- Régen nem. Most nem is kér­tem minősítést, mert szerintem nem ez a célja a kórusmozgalom­nak. Inkább az, hogy minél többen értékes, hasznos tevékenységgel töltsék el a szabadidejüket. Ha majd a gyerekek felnőnek, ne zár­ják el a rádiót, ha nem könnyűze­nét hallanak. Jó érzés azt tudni, hogy a gimnazisták közül a leg­több énekkaros a mi iskolánkba járt, s nincs olyan szombat-vasár­nap, hogy fel ne keressenek régi tanítványok. Vannak olyan mű­vek, amelyekhez én sohasem fo­gok nyúlni, mert csak 150 százalé­kosan lehet elénekelni. Nekem nem ez a célom.- Gyakorlati munkája során nagy súlyt fektet a népzenei neve­lésre.- A népzene, a népdal minden­féle érzelmet magában foglal. Közhely, de így van. Legközelebb ez áll a gyerekeinkhez, akik főleg parasztgyerekek. Köztük nagyon sok tehetséges van. Csak klasszi­kusokkal ismertetni őket nem len­ne célszerű. A népdalokat nagyon élvezik, szeretik.- Mit tart karnagyi munkája leg­nagyobb sikerének?- Az edigiekből azt hiszem ki­derül, hogy nem az aranyérmet, mert azért az is volt egy vagy kettő a huszonkét évem alatt. Azt, hogy szeretnek a gyerekek énekelni, s később felnőttként is visszatérnek az általam vezetett és más kóru­sokba.- Van-e elegendő fellépési lehe­tőségük, milyen terveik vannak?- Ébben az évben már, az iskola hozzájárulásával, két ízben szer­veztünk közös kirándulást. A Bar­tók-emlékházat és a Bánk Bánt néztük meg. Másod­szor a XI.Táncház Találko­zón vettünk részt, s még a cirkuszban is voltunk. Most Erdélybe készülünk az isko­lai és felnőtt kórusokkal. Tavaly sikerült velük kap­csolatot létesíteni, két és fél órás nagy sikerű fellépésünk volt Csíkszeredán. Most a XI. Nyárádmenti Fesztivál­ra a gyerekekkel együtt uta­zunk. Éppen most jártam körbe a buszlehetőségeket. Az eredmény lehangoló. Csak a busz állásdíja 600 fo­rint óránként.-A következő alkalommal remélem már erről a szerep­lésről is beszélgethetünk... A Kiss Pál Általános Iskola karnagya, Erős Lászlóné diákjaival szeme villanásával jelezte, hogy észrevette a társát. Elindult, egy biztosításnak szánt kör után a szeretője lakása felé fordult, Martin kissé lemaradva követte. A kora téli időben a belső udvar még a szokottnál is lepusztultabbnak látszott. Az ablakokat becsukták és az ajtók elől is eltűntek a cserepekben, dézsákban nevelt virágok, csak a földdel megtöltött autóköpenyekben maradt meg egy-egy fára felfuttatott satnya örökzöld. A köd vékonyan lecsapódott a sárga kövezeten, Martin cipője meg-megcsúszott. A saroklakás ajtaja előtt még egyszer körülnézett, és szokásos módon kopogtatás nélkül benyitott. Vojtekovszky bent a szobában ült le, épp konyakot töltött a poharakba, kezében remegett az üveg. Az utóbbi időben erősen lefogyott, arca horpaszosan beesett. Haja szemmel láthatólag tovább ritkult, a megmaradt szálak különös módon begöndörödtek. Martin elszoruló szívvel nézett rá:- Nem kellene enned legalább egy szendvicset?- Ne törődj velem. Kapcsold be a rádiót. Martin benyomta a készülék gombját, zenét keresett. Egy külföldi adón Mozart Jupiter-szimfóniája szólt, Vojtekovszky csukott szájjal dünnyögött néhány taktust:- Miért kerestél? Történt valami? Martin röviden elmondta összecsapását Dománnyal, aztán ivott egy kortyot:- Őrület, hogy mennyi ütőkártya volt a kezében. Szerinted ki tájékoztatja őt és a Pártközpontot?- Te mit gondolsz?- Én azt hiszem, hogy az Allambiztonság magától nem szedhetett össze ennyi adatot. Körülöttünk vagy közöttünk lehet valaki, aki figyel minket és jelent nekik.- Nem kizárt dolog.- És ki lehet az?- Bárki. Ha nem sértődsz meg: te is.- Én komolyan kérdezem.- Én is komolyan mondom. Az ilyen jellegű mozgalmakban az ember senkiért sem teheti tűzbe a kezét. Még csak most bújtunk ki a párt köpenyéből, erős a kísértés, hogy megtérjünk és visszabújjunk a melegbe. Egyébként úgy látszik, hogy az elhárítás támadásba ment át, tegnap Nagy Kálmán, a buzi filmrendező bukott le a repülőtéren.- Mivel?- Egy szociológiai felmérés anyagát akarta kivinni mikrofilmen. Az egész akkora volt, mint egy „i" betűn a pont, Nagy a zakója felső zsebébe rakta, a vámosok megmotozták, és egyből oda nyúltak. Rögtön bevonták az útlevelét, és hazazavarták.- Hónnan tudták?- Onnan, ahonnan Domány szerezte a maga adatait. Szóval, ezen nincs mit csodálkozni. 32 Bemutatkozik Tiszafüred új polgármestere Kovács Istvánt ez év február 25-én választották meg Ti­szafüred polgármesterének. Ez alkalomból kértük, mutatkoz­zon be olvasóinknak.- Szeretném, ha testületünk találna megoldást az igen nagy arányú munka- nélküliségre... - mondja az új polgármes­ter- Negyvenöt éves vagyok, nős, három gyermekem van. Gá­bor 21 éves egyetemi hallgató, Zsombor a helyi gimnáziumban 3. osztályos, Kitti hétéves, elsős. Feleségem leszázalékolt üzem­gazdász. Üzemszervező agrár­mérnök vagyok, pénzügyi és számviteli kiegészítő szakvizs­gákkal. Előzőleg a helyi téesz- ben dolgoztam főkönyvelőként. Fegyverneki születésű va­gyok, kisparaszti családból szár­mazom. 1970. augusztus elseje óta élek Tiszafüreden, itt ez a második munkahelyem. A választások idején az 5. kör­zetben szereztem képviselői mandátumot. A testületben ta­nácsnokká választottak, közgaz­dasági, de főleg pénzügyi tanács­adóként tevékenykedtem. Az el­múlt másfél év alatt így sikerült jól megismernem a város gazdál­kodását meghatározó bevétele­ket, valamint a működési és fej­lesztési célú kiadásokat. A 400 milliós gazdálkodási keret csak némileg haladta meg a szövetke­zet pénzgazdálkodásának évi összegét. Elődöm lemondását követően részben a fentiek miatt mertem vállalni e munkakört, de főleg azért, mert úgy éreztem, hogy a város gazdálkodásának egyensúlyát újabb lakossági te- hemövelő tényezők vagy a kez­dő vállalkozások túlterhelése nélkül is biztosítani tudom. Fon­tos ez, hiszen a ké­sőbbiekben csak ak­kor várhatunk adót, támogatást a vállal­kozóktól, ha hagyjuk megerősödni őket. Megválasztásom nem volt egyhangú, de azt követően a tes­tület tagjainak elismerő biztatása döntő mértékben növekedett. Érezhető volt ez a város költség- vetésének jóváhagyásánál, ahol több értékes módosító javaslat született, figyelembe véve a vá­lasztópolgárok akaratát. így több pénzt fordítunk az úthálózat fej­lesztésére - az idén több mint 10 millió forintot. Ennek forrásait az építési adó helyett bevezetett építményadóból, valamint a gép­jármű-súlyadóból s egyéb meg­takarításból szeretnénk fedezni. Szintén nagyon fontosnak tar­tom az 1986 óta elhúzódó tele­fonbekötések minél előbbi befe­jezését. Megállapodtunk a Debreceni Távközlési Rt.-vel, hogy június végéig újabb 303 állomást köt­nek be a füredi telefonközpont­ba, ezen felül negyvenet a szőlő- si, kilencet pedig a kocsi város­rész lakói kapnak. Díjmentesen szerelnek fel a szőlősi városrész­ben nyilvános készülékeket a se­gélykérő telefonok helyett. A kö­vetkező ütemben december vé­géig a füredi üdülőterületen köt­nek be száz állomást. Középtávú fejlesztési elképzelésem Tisza­füred régen dédelgetebb álmá­nak, a földgázellátásnak a meg­teremtése. Komplex térségi pá­lyázatot nyújtottunk be központi támogatás megszerzésére Új- szentmargita, Tiszacsege, Egyek és városunk összefogásával. Ér­demi döntés mellett a megvaló­sítás üteme 1992-94-ig tart. A központi támogatás nagyságától függően 35-70 ezer forint között lesz családonként a bekötési költség. Szeretném, ha testületünk ta­lálna megoldást az igen nagy arányú munkanélküliségre, ami a legnagyobb probléma a város­ban. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy központi segítség nélkül ezzel egyedül nem boldogulunk. A darugyár csődje miatt munka- nélkülivé vált igen széles réteg­nek csak töredékét tudják alkal­mazni a helyi vállalkozók. Jelen­leg egy holland vállalkozóval tárgyalunk, aki megfelelő inf­rastruktúrával rendelkező telep­hely biztosítása esetén 150 főt meghaladó foglalkoztatást ígér. Legfőbb vágyam az, hogy az ilyen és ehhez hasonló ígéretek mielőbb valóra váljanak. Négy éve magánvállalkozó A füzfatermékeknek van piacuk Dányi József azon kevesek egyike, akiknek a vállalkozása immmár negyedik éve működik, s üzeméből szebbnél szebb fűz­fatermékek, kosarak kerülnek a hazai és külföldi piacokra. Elsőként az indulásról, a kez­detekről kérdeztem.- A „Háziipar” műszaki veze­tője voltam 15 évig, de úgy érez­tem, hogy tudásomat, energiá­mat magánvállalkozóként job­ban hasznosíthatom. Amikor a tiszadorogmai fűzfatelepünkre nem akadt vásárló, belevágtam. Anyagi tartalékkal nemigen ren­delkeztem, csak annyival, ami a hétszázezer forint 27 százalék kamatra adott kölcsön fedezete­ként szolgált. Mára már ez is 40 százalék körül mozog.- Rendelkezett-e a mára már elengedhetetlennek tartott vál­lalkozói ismeretekkel?- Azt mondhatom, hogy előző munkáim során elegendő isme­retet és gyakorlatot is szereztem e téren. Úgy is, mint a Mezőkert agronómusa és áruforgalmi elő­adója, vagy a növényvédelmi ál­lomás agronómusa, illetve a he­lyi téesz főkertésze. Korábban olyan tevékenységet is végez­tem, amit ma marketingnek, pi­ackutatásnak neveznek. Vállal­kozásomba azt is bekalkuláltam, hogy rendkívül jó kapcsolatok­kal rendelkeztem, s a gyártani kívánt termék a hazai és külföldi piacon is keresett volt, eladható. Úgy gondoltam, így hosszú tá­von fenn lehet maradni.- Ón szerint van ma olyan vál­lalkozás, amelyről bizton lehet tudni, hogy két-három év múlva sem jut csődbe és prosperálni fog?,- En nagyon remélőm, de azért én is azon gondolkodom, hogy bővíteni fogom tevékenységi kö­römet; mivel termékeink értéke­sítése bizonyos szempontból szezonális jellegű.- Hogyan látja, mint vállalko­zó, az eddigi kormányok vállal­kozási politikáját? Jobbak lettek vagy romlottak a vállalkozás fel­tételei napjainkra?- Rosszabb lett a vállalkozók sorsa. Elbizonytalanodtak, ami­nek konkrét okai vannak. Rész­ben a vállalatok, kft.-k fizetés- képtelensége és a megnöveke­dett kamat- és adóterhek miatt. Én, mint vállalkozó, nem tehe­tem meg, hogy ne fizessem be időben az áfát, a TB-t, vagy ne adjak 8-án a dolgozóknak fize­tést, még akkor sem, ha a kintlé­vőségeket behajtani sohasem tu­dom. Fejlesztést csak úgy tudok végrehajtani, ha saját és csalá­dom szükségleteit a minimumra szorítom. Ekkora kamatot, a gép árát, s még nyereséget kitermel­ni, szinte lehetetlen. Fennmara­dásomban sokat segített, hogy a múlt év márciusában 4,6 millió forint úgynevezett MAVA-köl- csönt kaptam.- Hogyan szerzett tudomást erről a lehetőségről?- Nagyon jó a kapcsolatom a mezőcsáti ipartestülettel, mely­nek tagja vagyok. Ott kaptam er­ről tájékoztatást, s azt követően pályázat útján nyertem el a hitelt.- Ki dolgozta ki a pályázatot, kaptak-e ehhez valahonnan se­gítséget?- Saját magam a feleségem­mel, aki akkor még jól volt. A Mezőbank, illetve a MAVA ru­galmasan, bár nem túl gyorsan tették a dolgukat. Üzemünkben zsűrizett termékeket állítanak elő, melyet áruházakban árusíta­nak, de már külföld felé is ka­csintgatunk. Most éppen egy angliai megrendelés van folya­matban. Április elejére amerika­iak látogatnak meg bennünket mint referenciaüzemet.- Vállalkozása hány ember­nek ad ma munkát?- Pillanatnyilag húszán dol­goznak nálam, de voltunk már huszonhatan is. Az én korlátái­mat nem azt jelenti, hogy nincs piacom, elegendő alapanyagom. De ha a létszámot szaporítom, akkora terhek jönnek rá, amit már nem tudok elviselni. Sokat segíthetne, ha nemcsak tartós munkanélkülieket foglalkoztat­va kaphatnának a munkaadók az alkalmazottak bérének TB-járu- lékára támogatást. Ez segítene azokon az embereken is, akik ön­hibájukon kívül kerültek az utcá­ra, és szégyellnek segélyért sor­ba állni. Az oldalt írta és szerkesztette: Jobbágy Judit Anna Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents