Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

2 rrrr“ Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 27. A Szolnoki Galériában Természet A kisgazda-lehetőségek napja Korán követelik a tort és művészet találkozása A kiállítás egy részlete (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalos rendőrségi becslé­sek szerint mintegy 12 ezren jöttek el a fővárosba Torgyán elnök hívó szavára. A pártelnök ezzel szem­ben 200 ezres tömeghez szólt. A becsléseket illetően egyébként maga Torgyán József intette óva­tosságra a sajtó munkatársait. A pártvezető szerint ugyanis a nép ellenségeinek szolgálatába szegő­dött, közönséges bűnöző az az új­ságíró, aki azt meri állítani, hogy csak 10 ezren vettek részt a de­monstráción. Az ilyenekre a BTK vonatkozik, és börtönben a he­lyük. Ettől eltekintve a sajtó mun­katársai rendkívüli vendégszerete­tet élvezhettek a kisgazda-lehető­ségek napján. Torgyán elnök sze­mélyesen vállalt felelősséget azért, hogy az újságírók zavartalanul vé­gezhessék munkájukat. A pártel­nök kötelezettségvállalásának rendkívüli operativitással szerzett érvényt, amikor a Hősök tere és a Kossuth Lajos tér között leváltott és fegyelmi bizottság elé állíttatott egy rendezőt, akinek nézeteltérése támadt a Fekete Doboz filmesstáb­jával. A Hősök terétől gyalog indultak a Parlament elé megyénk kisgazdái is A tömegrendezvény délelőtt 10 órakor kezdődött a Hősök terén, ahová nemzetiszínű zászlókkal és a kisgazda-követeléseket megfo­galmazó transzparensekkel érkez­tek a résztvevők. A feliratok között olvashatóak voltak a kabinetet és személy szerint Antall Józsefet bí­ráló szlogenek, illetve a Kisgazda- párt elnökét dicsérő kitételek. Ki­jutott a bírálatból a kisgazdák 35- ös frakciójának is, amelynek tagja­it egy óriási plakát Júdásként aposztrofált. A Hősök terén mikrofonhoz ju­tott szónokok ostorozták a tehet­ségtelen kormányt, szakértői kabi­netet követeltek. A nyugdíjasok, a fiatalok, a középgeneráció, a pa­rasztság, a munkásság és az értel­miség sanyarú sorsát ecsetelve va­lódi rendszerváltást szorgalmaz­tak. (MTI) Fotó: Mészáros János (Folytatás az 1. oldalról) A táborok során készített munkákból tegnap délelőtt Hul­lámtér címmel nagy sikerű kiál­lítás nyílt a Szolnoki Galériában. Láthatóak a tárlaton régi, kopott varsák, hálók, természetformálta fakompozíciók, faragott búto­rok, tálcák, furulyák, sótartók, a Tiszatáj inspirálta szobrok, fest­mények, szőttesek, fotók. A ki­állítás rendezése egyenesen teli­találat - Velekei József Lajos ér­tő munkáját dicséri -, hiszen a természet s az alkotó ember kap­csolatát jelképezi. Ez a kapcsolat persze nem mindig ilyen idilli, mint Buday György alpolgármester megnyi­tóbeszédében hangsúlyozta, töb­bet kellene törődnünk környeze­tünkkel, óvnunk, védenünk a ter­mészetet, amelyben s amelyből élünk. E gondolatra alliterált Tolcs- vay Béla zeneszerző, előadómű­vész hangulatos műsora is, amely után a közönség átadhatta magát a szebbnél szebb alkotá­sokkal való ismerkedés gyönyö­rűségének. A tegnap megnyílt kiállítást jó szívvel ajánlhatjuk a természet és a művészet barátainak figyel­mébe. A tárlatot egy hónapig nézhetik meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.-tg­Fotó: Mészáros Jut eszembe! A névnap sok mindenre jó - leginkább a köszöntőknek. Szó, ami szó, olykor az ünnepelt is hasznát látja. Felhív egy kedves ismerősöm, Veréb Lajos a Széchenyiről, sok boldog névnapot etc., etc. Most pedig a jeles nap alkalmából a kutyája fog nekem énekelni. Viccre vettem a dolgot, hallottam is a kagylóban vala­miféle zenei ügyködést, mely leginkább a nyüszítésre hasonlított, aztán szép crescenek váltották fel az állati vinnyogást, egyszóval komolyra fordult az ügy! Tényleg, a kutya énekelt. A gazdi néha rászólt, hogy lassabban, lágyabban, és a jószág így is reagált a felszólításra. Az egykori rendőr - aki ma nyugdíjas - ezzel kö­szöntött. Hát... Jack London se tudta volna különben. A kutyát a gazdijával a közeljövőben bemutatjuk. A köszöntést köszönjük, azért ha egy kutya énekel, az nem kutya ... - pb ­Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. tájékoz­tatása szerint az Ausztria Lottó 17. heti nyerőszámai a követke­zők: 4, 5, 14, 23, 26, 27, a pót­szám 6. A dzsókerszám: 084501 A dzsóker fogadási díj: 21.100.198 schilling. A dzsóker nyereményösszeg 1. nyerőosz­tály 4.220.039 schilling. A lottó- szelvények száma: 2.082.227 da­rab. A lottó fogadási díj 94.408.883 schilling. A lottó nyereményösszeg 1. nyerőosz­tály 14.161.332 schilling. (MTI) A békés j'övő napja a megyeházán „Ilyen dologidőben ezt a gyű­lést nem hirdettük volna meg ak­kor, ha nincs Budapesten ez a tö­megdemonstráció. Csak azért csi­náltuk, hogy akit érdekel az állás­pontunk, azoknak elmondhassuk’ ’ - így kezdte beszédét dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő, a 35-ök csoportjának tagja, a Kis­gazdapárt Történelmi Tagozata ál­tal hétvégén szervezett szolnoki nagygyűlésen. Majd így folytatta: „Már a kárpótlási törvény tárgya­lása kezdetén bebizonyosodott, hogy Torgyán úrnak nem a föld a fontos, hanem a hatalom. Torgyán József hónapról hónapra változtat­ja a koalícióból való kilépés indo­kait. Eddigi tippjei sem a parla­menti, sem az önkormányzati vá­lasztásokkal kapcsolatban nem jöttek be. A budapesti demonstrá­ció sem fog semmire vezetni, mert mind a hat párt és a pártonkívüliek is azon a véleményen vannak, hogy amíg a parlament együtt van, addig biztosított a békés átmenet és a rendszerváltás. Amit a párton belül csinál Torgyán, annak az lesz a következménye, hogy közömbös lesz a parasztság vidéken, pedig ez nagyon veszélyes, mert az egész Mizsei Béla a televíziónak nyilatko­zik ország ráfizethet erre az élelmezés terén. Mi a pártból nem megyünk ki, új pártot nem csinálunk - hang­súlyozta Mizsei Béla -, jóllehet Torgyán úrnak ez tetszene a leg­jobban. Sokan vannak ebben az országban, akiknek az a fajta poli­tika, amit ő csinál, nem tetszik.” A nagygyűlés előadója volt még Vincze Kálmán, a Kisgazda 35-ök csoportjának másik tagja. Előadásában azokra a vádaskodá­sokra akart megfelelni, miszerint a párt behódolt az MDF-nek és sza­vazógéppé vált a parlamentben. Abból a gazdasági helyzetértéke­lésből emelt ki lényeges részeket, amelyet hamarosan nyilvánosság­ra hoz a Kisgazdapárt. Ez a hely­zetértékelés sok helyen össze­cseng a Torgyánéval, de ami nem mindegy, hogy teljesen más a megközelítés és a következtetés módja - mondotta a 35-ök tagja. A csekély, mintegy félszáz ér­deklődő láttán a rendezvény végén megkérdeztük Mizsei Bélát: elé­gedett-e a résztvevők számával?- Nem vagyok elégedett, nem számítottam arra, hogy a munka meg a föld szeretete olyan nagy az embereknek, hogy nem teszik fél­re. Kétségkívül nem a legalkalma­sabb időpont volt a szombat dél­előtt a gyűlésezésre. Cs. J. Fotó: Nagy Zsolt Tíz nap a Száz év magánnyal 4. Három magyar összehajolt És akkor ott, a Bolivár főtéren bemutatták a Száz év magány színházi adaptációját. De nem a magyart. Óriási tér, óriási díszle­tek, óriási tömeg, kis előadás. Nekem most bárki azt mondhat­ja, na ja, igen, a bértollnok meg­dolgozik az utazásért - ahogyan ezt már most bizonyos egyné­mely sajtóorgánum oly könnye­dén kijelenti. Nem, kérem, ez az előadás - sajnos - nem lehetett jó. Hiszen egy tucat színész, még ha oly tehetséges is, elektronikus hangosítás nélkül nem képes „bejátszani” egy százszor száz méteres teret. Dicséretére legyen mondva a gárdának, volt egy pil­lanata az estébe hajló produkci­ónak, amikor dörgött a jelen lévő több ezer ember tapsa. Kibontot­ták a kolumbiai zászlót, s egy hang, egy géppuska imitált hangja emlékeztetett egy koráb­ban ezen a téren lezajlott mészár­lásra. Ezen a téren tehát nem volt semmi baj - bizonyosan a vájtfü- lű, faragott tollú hazai színházi publicisták egynémelyike azt mondta volna fintorogva: kicsit koltais, kicsit sok a nemzeti szín. A megtépázott zászló azonban ott lobogott az egyik főszereplő, Jósé Arcadio Buendía kezében, és felparázslottak a lelkek, mert az ember nem veri össze a tenye­rét sohasem véletlenül. S bocsáttassák meg nekem, de nem esetem, ha egy női főszerep, mint például a Száz év magány Ursulája megtestesítője férfi. Még ha úgy megszenvedi a sze­repet, mint azt derék kolumbiai színészünk tette. S lássuk a többit. Képtelenség. Ennyi produkciót végignézni le­hetetlenség, csak szemezgethe­tett a fesztivál résztvevője, amennyire tudott. Mondjuk, egy brazil előadást. Miről beszélt az Orlando című zenés, táncos, rö­vid párbeszédekkel tarkított da­rab? (Nekem.) Arról, hogy az ember éljen bármely korban, tu­lajdonképpen tulajdonságai alig fényesedtek vagy koptak, olyan mohó, olyan árva, olyan kegyet­len és olyan szelíd. Nagy kábel­dobszerű görgők görögnek meg­állás nélkül, mint a századok, s van, akit eltipornak, van, aki jól egyensúlyozgat rajtuk - lásd a szombati politikai nagygyűlése­ket -, s vannak, akiken csak át­megy. A színészek? Kérdezhet­nénk úgy is: és az artisták? Kép­zeljék el, amikor a varázslatos lábú előadók egyike megjelenik egy akusztikus gitárral, és leg­alább olyan virtuozitással énekel és játszik. S csak játszik, s csak játszik. De hasonló látványban részesülhettek a Bukaresti Víg­színház Szentivánéji álom című előadásának nézői. Oberon part­nere olyan könnyedén ereszke­dett le spárgába, diskurálva, mint ahogyan más elnyom egy csikket. Magyarok persze nemcsak a Szigligeti színeiben voltak jelen. Chatel Krisztina nevével jegyez­ték a holland táncszínházát, s Pandúr Tamás irányításával sze­repelt a ljubljanai Fiatalok Szín­háza. (Három magyar összeha­jolt.) A horvát színház Seherezá- déjában zubogott a vér. Ezen hölgy soha ennyi vérben nem fürdött, volt itt obszcenitás, teát- rálisan obszcenikának is lehetne mondani, tény, ennyi keserűség, ily nyomasztó színpadkép s ennyi tehetséges táncos ritkán látható egy darabban. Az ember mégis legszívesebben felállt vol­na, hogy ő most már elmegy. Hiszen sok volt a sokk! Hogy ez persze smafu, azt egy másik Élet nevű szerző drámájából tudhat­juk. A darab több felvonásban szünet nélkül játszódik tőlünk délre. Valamit megtudhattak efelől a bogotaiak is. Az elkedvtelenítő bejelentés után ott, a Bolivár téren - hogy miért a külföldiek kapják a pénzt Seherezádé a ljubljanai Fiatalok Színháza előadásában a színházi produkciókra?! - bi­zony volt nem kis félsz, vajon lesz-e néző este, s amikor kide­rült, hogy a délutáni bolíviai előadás néhány szereplője is a nézőtéren ül, már úgy szólt a kérdés: vajon lesz-e botrány? Nem lett. S a bogotai újságok számítógépes termeiben az el­következendő napokon mind több esetben betűzgették a ne­vet, hogy az papírra kerülhes­sen: Törotsik. Mit mondott Tö- rőcsik Mari Ursulája? Valami olyasmit (nekem), hogy az élet ifjan végtelenül hosszú jövő, öregen mérhetetlenül rövidke múlt. Az Óperencián innen is, meg azon túl is. Bár ez nem volt leírva a nézőknek adott kis ké­pes „vezetőben”. Ők mégis fel­állva tapsoltak. (Folytatjuk) Hajnal József Ezrek nézték a bolíviai Száz év magányt Az előadás fináléja előtt a brazil együttes

Next

/
Thumbnails
Contents