Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
2 rrrr“ Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 27. A Szolnoki Galériában Természet A kisgazda-lehetőségek napja Korán követelik a tort és művészet találkozása A kiállítás egy részlete (Folytatás az 1. oldalról) A hivatalos rendőrségi becslések szerint mintegy 12 ezren jöttek el a fővárosba Torgyán elnök hívó szavára. A pártelnök ezzel szemben 200 ezres tömeghez szólt. A becsléseket illetően egyébként maga Torgyán József intette óvatosságra a sajtó munkatársait. A pártvezető szerint ugyanis a nép ellenségeinek szolgálatába szegődött, közönséges bűnöző az az újságíró, aki azt meri állítani, hogy csak 10 ezren vettek részt a demonstráción. Az ilyenekre a BTK vonatkozik, és börtönben a helyük. Ettől eltekintve a sajtó munkatársai rendkívüli vendégszeretetet élvezhettek a kisgazda-lehetőségek napján. Torgyán elnök személyesen vállalt felelősséget azért, hogy az újságírók zavartalanul végezhessék munkájukat. A pártelnök kötelezettségvállalásának rendkívüli operativitással szerzett érvényt, amikor a Hősök tere és a Kossuth Lajos tér között leváltott és fegyelmi bizottság elé állíttatott egy rendezőt, akinek nézeteltérése támadt a Fekete Doboz filmesstábjával. A Hősök terétől gyalog indultak a Parlament elé megyénk kisgazdái is A tömegrendezvény délelőtt 10 órakor kezdődött a Hősök terén, ahová nemzetiszínű zászlókkal és a kisgazda-követeléseket megfogalmazó transzparensekkel érkeztek a résztvevők. A feliratok között olvashatóak voltak a kabinetet és személy szerint Antall Józsefet bíráló szlogenek, illetve a Kisgazda- párt elnökét dicsérő kitételek. Kijutott a bírálatból a kisgazdák 35- ös frakciójának is, amelynek tagjait egy óriási plakát Júdásként aposztrofált. A Hősök terén mikrofonhoz jutott szónokok ostorozták a tehetségtelen kormányt, szakértői kabinetet követeltek. A nyugdíjasok, a fiatalok, a középgeneráció, a parasztság, a munkásság és az értelmiség sanyarú sorsát ecsetelve valódi rendszerváltást szorgalmaztak. (MTI) Fotó: Mészáros János (Folytatás az 1. oldalról) A táborok során készített munkákból tegnap délelőtt Hullámtér címmel nagy sikerű kiállítás nyílt a Szolnoki Galériában. Láthatóak a tárlaton régi, kopott varsák, hálók, természetformálta fakompozíciók, faragott bútorok, tálcák, furulyák, sótartók, a Tiszatáj inspirálta szobrok, festmények, szőttesek, fotók. A kiállítás rendezése egyenesen telitalálat - Velekei József Lajos értő munkáját dicséri -, hiszen a természet s az alkotó ember kapcsolatát jelképezi. Ez a kapcsolat persze nem mindig ilyen idilli, mint Buday György alpolgármester megnyitóbeszédében hangsúlyozta, többet kellene törődnünk környezetünkkel, óvnunk, védenünk a természetet, amelyben s amelyből élünk. E gondolatra alliterált Tolcs- vay Béla zeneszerző, előadóművész hangulatos műsora is, amely után a közönség átadhatta magát a szebbnél szebb alkotásokkal való ismerkedés gyönyörűségének. A tegnap megnyílt kiállítást jó szívvel ajánlhatjuk a természet és a művészet barátainak figyelmébe. A tárlatot egy hónapig nézhetik meg hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.-tgFotó: Mészáros Jut eszembe! A névnap sok mindenre jó - leginkább a köszöntőknek. Szó, ami szó, olykor az ünnepelt is hasznát látja. Felhív egy kedves ismerősöm, Veréb Lajos a Széchenyiről, sok boldog névnapot etc., etc. Most pedig a jeles nap alkalmából a kutyája fog nekem énekelni. Viccre vettem a dolgot, hallottam is a kagylóban valamiféle zenei ügyködést, mely leginkább a nyüszítésre hasonlított, aztán szép crescenek váltották fel az állati vinnyogást, egyszóval komolyra fordult az ügy! Tényleg, a kutya énekelt. A gazdi néha rászólt, hogy lassabban, lágyabban, és a jószág így is reagált a felszólításra. Az egykori rendőr - aki ma nyugdíjas - ezzel köszöntött. Hát... Jack London se tudta volna különben. A kutyát a gazdijával a közeljövőben bemutatjuk. A köszöntést köszönjük, azért ha egy kutya énekel, az nem kutya ... - pb Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint az Ausztria Lottó 17. heti nyerőszámai a következők: 4, 5, 14, 23, 26, 27, a pótszám 6. A dzsókerszám: 084501 A dzsóker fogadási díj: 21.100.198 schilling. A dzsóker nyereményösszeg 1. nyerőosztály 4.220.039 schilling. A lottó- szelvények száma: 2.082.227 darab. A lottó fogadási díj 94.408.883 schilling. A lottó nyereményösszeg 1. nyerőosztály 14.161.332 schilling. (MTI) A békés j'övő napja a megyeházán „Ilyen dologidőben ezt a gyűlést nem hirdettük volna meg akkor, ha nincs Budapesten ez a tömegdemonstráció. Csak azért csináltuk, hogy akit érdekel az álláspontunk, azoknak elmondhassuk’ ’ - így kezdte beszédét dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő, a 35-ök csoportjának tagja, a Kisgazdapárt Történelmi Tagozata által hétvégén szervezett szolnoki nagygyűlésen. Majd így folytatta: „Már a kárpótlási törvény tárgyalása kezdetén bebizonyosodott, hogy Torgyán úrnak nem a föld a fontos, hanem a hatalom. Torgyán József hónapról hónapra változtatja a koalícióból való kilépés indokait. Eddigi tippjei sem a parlamenti, sem az önkormányzati választásokkal kapcsolatban nem jöttek be. A budapesti demonstráció sem fog semmire vezetni, mert mind a hat párt és a pártonkívüliek is azon a véleményen vannak, hogy amíg a parlament együtt van, addig biztosított a békés átmenet és a rendszerváltás. Amit a párton belül csinál Torgyán, annak az lesz a következménye, hogy közömbös lesz a parasztság vidéken, pedig ez nagyon veszélyes, mert az egész Mizsei Béla a televíziónak nyilatkozik ország ráfizethet erre az élelmezés terén. Mi a pártból nem megyünk ki, új pártot nem csinálunk - hangsúlyozta Mizsei Béla -, jóllehet Torgyán úrnak ez tetszene a legjobban. Sokan vannak ebben az országban, akiknek az a fajta politika, amit ő csinál, nem tetszik.” A nagygyűlés előadója volt még Vincze Kálmán, a Kisgazda 35-ök csoportjának másik tagja. Előadásában azokra a vádaskodásokra akart megfelelni, miszerint a párt behódolt az MDF-nek és szavazógéppé vált a parlamentben. Abból a gazdasági helyzetértékelésből emelt ki lényeges részeket, amelyet hamarosan nyilvánosságra hoz a Kisgazdapárt. Ez a helyzetértékelés sok helyen összecseng a Torgyánéval, de ami nem mindegy, hogy teljesen más a megközelítés és a következtetés módja - mondotta a 35-ök tagja. A csekély, mintegy félszáz érdeklődő láttán a rendezvény végén megkérdeztük Mizsei Bélát: elégedett-e a résztvevők számával?- Nem vagyok elégedett, nem számítottam arra, hogy a munka meg a föld szeretete olyan nagy az embereknek, hogy nem teszik félre. Kétségkívül nem a legalkalmasabb időpont volt a szombat délelőtt a gyűlésezésre. Cs. J. Fotó: Nagy Zsolt Tíz nap a Száz év magánnyal 4. Három magyar összehajolt És akkor ott, a Bolivár főtéren bemutatták a Száz év magány színházi adaptációját. De nem a magyart. Óriási tér, óriási díszletek, óriási tömeg, kis előadás. Nekem most bárki azt mondhatja, na ja, igen, a bértollnok megdolgozik az utazásért - ahogyan ezt már most bizonyos egynémely sajtóorgánum oly könnyedén kijelenti. Nem, kérem, ez az előadás - sajnos - nem lehetett jó. Hiszen egy tucat színész, még ha oly tehetséges is, elektronikus hangosítás nélkül nem képes „bejátszani” egy százszor száz méteres teret. Dicséretére legyen mondva a gárdának, volt egy pillanata az estébe hajló produkciónak, amikor dörgött a jelen lévő több ezer ember tapsa. Kibontották a kolumbiai zászlót, s egy hang, egy géppuska imitált hangja emlékeztetett egy korábban ezen a téren lezajlott mészárlásra. Ezen a téren tehát nem volt semmi baj - bizonyosan a vájtfü- lű, faragott tollú hazai színházi publicisták egynémelyike azt mondta volna fintorogva: kicsit koltais, kicsit sok a nemzeti szín. A megtépázott zászló azonban ott lobogott az egyik főszereplő, Jósé Arcadio Buendía kezében, és felparázslottak a lelkek, mert az ember nem veri össze a tenyerét sohasem véletlenül. S bocsáttassák meg nekem, de nem esetem, ha egy női főszerep, mint például a Száz év magány Ursulája megtestesítője férfi. Még ha úgy megszenvedi a szerepet, mint azt derék kolumbiai színészünk tette. S lássuk a többit. Képtelenség. Ennyi produkciót végignézni lehetetlenség, csak szemezgethetett a fesztivál résztvevője, amennyire tudott. Mondjuk, egy brazil előadást. Miről beszélt az Orlando című zenés, táncos, rövid párbeszédekkel tarkított darab? (Nekem.) Arról, hogy az ember éljen bármely korban, tulajdonképpen tulajdonságai alig fényesedtek vagy koptak, olyan mohó, olyan árva, olyan kegyetlen és olyan szelíd. Nagy kábeldobszerű görgők görögnek megállás nélkül, mint a századok, s van, akit eltipornak, van, aki jól egyensúlyozgat rajtuk - lásd a szombati politikai nagygyűléseket -, s vannak, akiken csak átmegy. A színészek? Kérdezhetnénk úgy is: és az artisták? Képzeljék el, amikor a varázslatos lábú előadók egyike megjelenik egy akusztikus gitárral, és legalább olyan virtuozitással énekel és játszik. S csak játszik, s csak játszik. De hasonló látványban részesülhettek a Bukaresti Vígszínház Szentivánéji álom című előadásának nézői. Oberon partnere olyan könnyedén ereszkedett le spárgába, diskurálva, mint ahogyan más elnyom egy csikket. Magyarok persze nemcsak a Szigligeti színeiben voltak jelen. Chatel Krisztina nevével jegyezték a holland táncszínházát, s Pandúr Tamás irányításával szerepelt a ljubljanai Fiatalok Színháza. (Három magyar összehajolt.) A horvát színház Seherezá- déjában zubogott a vér. Ezen hölgy soha ennyi vérben nem fürdött, volt itt obszcenitás, teát- rálisan obszcenikának is lehetne mondani, tény, ennyi keserűség, ily nyomasztó színpadkép s ennyi tehetséges táncos ritkán látható egy darabban. Az ember mégis legszívesebben felállt volna, hogy ő most már elmegy. Hiszen sok volt a sokk! Hogy ez persze smafu, azt egy másik Élet nevű szerző drámájából tudhatjuk. A darab több felvonásban szünet nélkül játszódik tőlünk délre. Valamit megtudhattak efelől a bogotaiak is. Az elkedvtelenítő bejelentés után ott, a Bolivár téren - hogy miért a külföldiek kapják a pénzt Seherezádé a ljubljanai Fiatalok Színháza előadásában a színházi produkciókra?! - bizony volt nem kis félsz, vajon lesz-e néző este, s amikor kiderült, hogy a délutáni bolíviai előadás néhány szereplője is a nézőtéren ül, már úgy szólt a kérdés: vajon lesz-e botrány? Nem lett. S a bogotai újságok számítógépes termeiben az elkövetkezendő napokon mind több esetben betűzgették a nevet, hogy az papírra kerülhessen: Törotsik. Mit mondott Tö- rőcsik Mari Ursulája? Valami olyasmit (nekem), hogy az élet ifjan végtelenül hosszú jövő, öregen mérhetetlenül rövidke múlt. Az Óperencián innen is, meg azon túl is. Bár ez nem volt leírva a nézőknek adott kis képes „vezetőben”. Ők mégis felállva tapsoltak. (Folytatjuk) Hajnal József Ezrek nézték a bolíviai Száz év magányt Az előadás fináléja előtt a brazil együttes
