Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-03 / 80. szám

Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 3. Magyar transzformátorok a skandináv hegyekbe PANDÚROKBÓL BETYÁROK . . . (Folytatás az 1. oldalról) csak ezen az úton ellensúlyozha- tók a rendkívül szűk hazai értéke- sítésű lehetőségek miatt fenyegető kapacitás kitöltési nehézségek. Bi- anconi úr nem rejtette véka alá, hogy a vegyes vállalat megalakítá­sakor az olasz fél a mainál lénye­gesen több magyar megrendelésre számított. A társaság évi termelé­sének azonban csupán 15 százalé­kára találhat itthon vevőt, külföldi vállalatainál viszont 2/3-1/3-ad a hazai és a külföldi megrendelések aránya - állította az ügyvezető igazgató. Az olasz fél pénzéből ed­dig 16 millió dollárnyi beruházást hajtottak végre a kft.-nél, az idei fejlesztési terv 20 millió dolláros. A technológia korszerűsítésének - hisz magyarországi vállalatukba az itáliaiak nem új gyártmányokat hoztak, hanem a termelés moder­(Folytatás az 1. oldalról) Bár a kortárs muzikológusok és kritikusok előszeretettel titu­lálták őt nem túl hízelgő módon a szalonok zenészének, Fauré - ha csak kevés műve vált is köz­ismertté hazáján kívül - ennél sokkal többet jelent a zenekedve­lők népes tábora számára. „Hat szonáta különféle hang­szerekre, szerzetté C. Debussy, francia muzsikus” - ezek a sza­vak olvashatók egy korabeli ki­advány címlapján. A zeneszerző élete végéhez közeledve, 1915 és 1917 között készült megírni ezt a sorozatot. A tervezett ciklus azonban csonkán maradt: a hat műből csak három készült el, kö­zülük harmadikként a koncerten hallott hegedű-zongora szonáta. Ez a darab a megújult modális hangzatfordulatok és sok helyütt a gregorián dallamvilágából táp­lálkozó ötfokúság zenéje; igazán gazdag tárháza a pentaton dal­lamnak és harmóniának. Ugyan­akkor azonban Debussy újféle zenét is tudott alkotni az egész- hang-távolságú hatfokúságból. Bár a szerző alig tartott meg va­lami keveset a klasszikus szoná­tából, különleges vegyítőkészsé­gével végül mégis szonátává áll össze ez a lenyűgöző szépségű darab. 1917 szeptemberében e nizálásával igyekeznek javítani a jövedelmezőséget - megtérülése elsősorban a cég piaci térnyerésé­től függ. A magyar nemzeti ener­getikai program megvalósítása jó esélyeket adna a Ganz Ansaldó- nak, ám a program kezdési idő­pontja a finanszírozási nehézségek miatt akár még éveket is csúszhat. Marad tehát a külföldi, például egy, a svéd ABV-vel valószínűleg megköthető újabb üzlet. Ha a MÁV a skandináv vállalattól vásá­rol villamos motorvonatokat, úgy ezek készítésében beszállítóként a Ganz Ansaldóra is számítanak. Az olasz-magyar cég tavalyi vesztesége 531 millió forint volt, az idére tervezett „hiány” másfél, a jövőre számításba vett pedig fél- milliárdos. A kft. mérlegének 1994-ben kell egyensúlyba kerül­nie. Ha nem így történik, az olasz művével lépett utoljára Debussy pódiumra; a hegedűszólamot Gaston Poulet játszotta. A szoná­ta nagy sikert aratott; az egész művet meg kellett ismételniük. Élete utolsó éveiben alkotta C. Franck legtöbbször játszott mű­veit: vonósnégyesét, szimfoni­kus variációit, d-moll szimfóniá­ját és a keddi koncert műsorán harmadik darabként elhangzott, 1886-ban komponált A-dúr he­gedű-zongora szonátáját. Franck - akinek orgonajátékát a párizsi Szent Klotild-templomban cso­dálattal hallgatta maga Liszt Fe­renc is - méltóan veszi ki részét az érett zenei romantika búcsúz­kodásából. Különleges érdeme: a hangszeres zene újrafölfedezé- se Franciaország számára. Hege­dű-zongora szonátája olyan, mintha csak dallamokból állna; a témák egyik tételből átvándorol­nak a másikba - persze sohasem változatlanul. Az első tétel főté­mája központi jelentőségű gon­dolat, mely az egész szonátát át­szövi. A nagy iramú második tétel a pianistától virtuozitás tekinteté­ben még nagyobb helytállást kí­ván, mint a hegedűstől. A harma­dik tétel a lírát képviseli - a záró­tétel napsugaras, hangszeres ének, a romantikus dallam és a fél kénytelen lesz kivonni tőkéjét magyarotszági’ vállalkozásából. Minden a piacon, a megrendelése- kenmijlil;, hangsúlyozta az ügyve­zető igazgató. Az Új /Vép/íf/»kérdésére Salva­tore Bianconi elmondta, szolnoki gyárukban újabb fejlesztésekre ké­szülnek (most fejeződött be egy új üzemcsarnok építése), ide kerül az óbudai gyár tevékenységének egy része, és idővel Szolnokra kon­centrálják majd a cég minden laka­tosmunkáját. Az üzem technoló­giai színvonalát feltételnül javítani kell, ennek révén megduplázzák a gyár hatékonyságát. A termelé­kenység növekedésével lényege­sen nem csökken a foglalkoztatot­tak száma, mert a mostani ismere­tek szerint elegendő munkát bizto­sítanak a cég megrendelései Szol­noknak. V. Sz. J. barokk polifónia összefonódásá­nak diadala. A három nagyléleg­zetű darab Szabadi Vilmos és Gulyás Márta tolmácsolásában feledhetetlen élményt szerzett a hangverseny közönségének. Ha­bár a koncert első felében érez­hető volt némi kedvetlenség a két művész játékán, erre tökéletesen érthető mentségül szolgáltak az üresen maradt széksorok. A C. Franck-szonátában és az azt kö­vető, szűnni nem akaró taps ha­tására játszott két ráadásban (Gershwin és Debussy egy-egy darabja) azonban a két kitűnő muzsikus tökéletesen magára ta­lált. Szabadi Vilmos megőrizte játékának ifjonti hamvát és len­dületét - emellett tónusa sokat érett az elmúlt évek során: min­dent tud, amit hegedűn tudni le­het. Gulyás Mártában Szabadi Vilmos méltó és vele egyenran­gú partnerre talált, akivel tökéle­tes összhangban és színvonalon képes az előadott, technikailag és zeneileg egyaránt rendkívüli nehézségekben gazdag szonátát kifogástalan interpretálására. Szabadi Vilmost és Gulyás Már­tát Szolnok kamarazene-kedve­lőinek kis létszámú tábora min­dig szeretettel visszavárja a kon­certdobogóra. ___________Szathmáry Judit ( Folytatás az 1. oldalról) Amikor odabent, az asztalnál számolgató hölgy észrevette az ab­lak előtt álló fiatalembert, megkér­dezte tőle, hogy mit óhajt.- Hatezer darab B-30-as téglát szeretnék venni - állt elő a kéréssel a férfi.- Semmi akadálya, van belőle bőven - válaszolta a nő.- De nekem nem raklapra pakol­va kéne, hanem megfelelne a kézi rakodású is - mondta az akkor még vevőnek álcázott rabló. S hozzá­tette: szeretném, ha a téglagyár ko­csija el is szállítaná nekem. Még megkérdezte azt is, hogy mennyi­be kerül a fuvar 40 kilométeres távolságra. S majd amikor minden kérdésére megkapta a megfelelő választ, így reagált: - Jó, rendben, kimegyek, és megkérdezem a kol­légámat, aki a kocsiban várakozik. így is történt, s alig telt el pár pillanat, jöttek is vissza mind a ketten. Elöl a nagyobb, mögötte pedig alacsonyabb társa, klasszi­kus rablóöltözetben. Ugyanis egy sísapka volt az arcára húzva, sze­meinél kivágva. A magasabb a ke­zében pisztolyt tartott, s csak ennyit szólt: - Föl a kezekkel, rab­lás van! A kisebb fickó megállt az ajtóban, a nagyobb pedig azon nyomban fölkapta a kazettát, és átadta a társának, majd a páncél- szekrényt is átkutatta. Szolnoki Olajbányász - Kör- mend-Hunor 92-79 (51-44) Szolnok, 3400 n„ v.: Král, Vá- radi Olajbányász: Hosszú 3, Abeljanov 9, Tóth A. 2, Tóth Z. 2, Berkics 31. Csere: Zsarkov 34/12, Horváth 7, Kmézic, Jáh- ni, Mérész. Edző: Rezák Lász­ló, Szalay Ferenc Körmend: Bell 28/9, Zsebe 13/3, Hódi 4, Szekeres, Kraus 6. Csere: Kardos 19/6, Érsek 4, Szájer 5, Véha, Molnár. Edző: Fodor Péter Kipontozódott: Hódi a 24., Abeljanov a 37., Kraus a 37., Zsebe a 38. percben Az eredmény alakulása: 5. p.: 17-10,10. p.: 29-28, 15. p.: 39-35,25. p.: 58-58, 30. p.: 66- 62,35. p.: 77-70 Mindenesetre elég amatőrök le­hettek, mert az egyik hölgy idő­közben úgy kislisszant az ajtóban álló férfi mellett, hogy az szinte észre sem vette.- Én éppen kint voltam az udva­ron - idézi fel a pillanatot Tóth György, a téglagyár vezetője. Kö­rülbelül az irodaépülettől ötven- száz méterre álltunk, és beszélget­tem a munkatársaimmal, amikor észrevettem, hogy szalad felém a kolléganőm, és eltorzult arccal ki­abálja: - Főnök, főnök, viszik a pénzt, viszik a pénzt fegyverrel. Abban a pillanatban nem értet­tem, miről van szó, de elkezdtem szaladni az épület felé. Közben lát­tam, hogy két férfi ugrik ki az aj­tón, s egyből autóba vágták magu­kat, és elviharzottak. Két kollégám akkor már szaladt utánuk, s egyi­küknek sikerült felírnia a gépkocsi rendszámát, a másik pedig megfi­gyelte, hogy merre veszik az irányt. Szentes felé mentek.- Mennyi pénz volt a kazettá­ban?- Százkilencvenháromezer- négyszázhetven forint - válaszolja Tóth György, s így folytatja.- Azonnal telefonáltunk a ren­dőrségnek, még szerencse, hogy volt vonalunk, mert Kunszentmár- tonban ez is nagy csoda.- Délután három óra előtt tíz perccel futott be a jelzés hozzánk ­A bajnokság során mindkét gárda „hozta” hazai mérkőzé­sét, így a papírforma Tisza-parti sikert ígért. Ezúttal azonban be kellett kalkulálni a sokkal na­gyobb tétet is, hiszen a páros mérkőzés vesztese búcsút mond­hat a Szuper Ligának. Óriási iramot diktálva kezdett az Olajbányász, szinte állva hagyta ellenfelét. Nem véletle­nül kérte ki első idejét Fodor edző már a 3. percben. Ettől kezdve sokkal nyugodtabban játszott a vendég piros-fekete le­génység. Zsarkov beállásával to­vább fokozta az amúgy is gyors tempót a szolnoki gárda, de Kar­dos révén rendre felzárkóztak a vasiak. A nagy rohanásban ter­mészetesen több hiba csúszott a védekezésbe, ennek köszönhe­meséli Lukács István rendőr őr­nagy, a Kunszentmártoni Rendőr- kapitányság vezetője -, hogy mit történt a téglagyárban. S abban a pillanatban a szokásos koreográfia szerint intézkedtünk, értesítettük a megyei meg a környező városi ka­pitányságokat, és lezártuk az uta­kat. Nyilván nagyon sokat segített, hogy tudtuk annak a kocsinak a rendszámát, amivel a rablók elsze- leltek, meg azt is, hogy merre mentek. De pár órányi egérutat mégiscsak szereztek az elkövetők, mert azt a kocsit, amivel Kun- szentmártonban jártak, kis idő múlva megtalálták a rendőrök Szentes alatt. Fölgyújtották, s egy másik autóval, egy Daciával me­nekültek tovább. Persze ekkor már javában folytak az ellenőrzések, beindult, megmozdult a bűnüldö­zési apparátus, és sikerült azonosí­tani a motor- és alvázszám alapján még a felgyújtott kocsit is. A Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Rendőr-főkapitányság az Or­szágos Rendőrkapitányság külön­leges szolgálataival szorosan együttműködve rövid időn belül elfogta a bűncselekmény elköve­tésével alaposan gyanúsítható Barna Árpád 23 éves rendőr törzsőrmestert, Faragó Ferenc 25 éves rendőr törzsőrmestert és Bu­jáid Tihamér 28 éves rendőr törzsőrmestert. N. T. tőén sok kosár esett. A félidő hajrájára mintha elfáradtak vol­na a körmendiek, és a szárnyaló Berkics találataival elhúzott az Olaj. Mindent egy lapra feltéve, nagy elszántsággal kezdte a folytatást a határszéli gárda, és az egyre jobban belelendülő Bell irányításával kiegyenlítetté tette a mérkőzést. Elbizonytalanodott ekkor a szolnoki együttes, amely az utosó öt percben jobb erőnlé­tének köszönhetően felőrölte kissé lankadó ellenfele energiáit. Nagyszerű összecsapáson mindkét vidéki együttes alapo­san kitett magáért a rangadónak is méltán nevezhető páros talál­kozó első mérkőzésén, melynek folytatása Körmenden lesz a jö­vő héten. (gj) Kamarazene mesterfokon Férfi kosárlabda - rájátszás a 4 közé jutásért Berkics és Zsarkov elintézte a Hunort Almok és vágyak .................... „ Vérét vettem ... s vérem adtam" • Az utóbbi időben sokat rágó­dom azon, hogy egy ember életé­ben mikor jön el az a pillanat, illet­ve milyen előzmények után gon­dolja úgy, hogy szívesebben ülne akár börtönben is, mint hogy ezt a kinti világot elviselje. Minek kell történnie ahhoz, hogy válogatott kínhalálokról álmodjon, és milyen helyzetben születnek olyan elhatá­rozások, hogy mindent egy lapra tesz föl valaki, s mondjuk betör, bankot rabol vagy éppen gyilkol az álmaiért. Ez utóbbi kérdésre a legkézen­fekvőbb válasz az lenne, hogy csakis nyereségvágyból tehet ilyet valaki, különösen akkor, ha jól tudja, mi több, tisztában van vele, hogy tisztességes úton, becsületes módon, ha élete végéig éjt nappal­lá téve dolgozik, akkor sem tudna összegürcölni egy családi házra vagy éppen egy csodaautóra valót. S ha még tovább feszegetjük a dolgot, szinte biztos, hogy az anyagiasságnál kötünk kf. És pon­tosan ez az, amit napjaink kény­szerintézkedései automatikusan a felszínre hoztak. Persze ha jól be­legondolok, magam is nagy gond­ban lennék, ha pontosítanom kel­lene, ha meg kéne határoznom, hogy mi is az anyagiasság? Hisz egy időben még fukarsággal vá­doltuk azokat is, akik néhány kiló lisztet vagy húst rejtegettek, mos­tanában már viszont követendő példaként emlegetjük, akik külön­böző vállalkozásokba vagy éppen csicsás családi villákba fektetik fo­rintjaikat. Nem lepődünk meg az autócsodák láttán, mint ahogy unottan, közönyt színlelve lépde­lünk el a szebbnél szebb balatoni üdülők hosszú sora előtt. Szóval elég bizonytalanok va­gyunk, ha az anyagiasság kerül szóba. Annál is inkább, mert so­kunknak fogalmunk sincs arról, hogy hol húzódik a határ, s meddig lehet törekvésnek titulálni a pénz utáni hajszát, és hol kezdődik a kapzsiság birodalma. S pont ennek a folyamatnak a parttalansága idézhet elő könnyen zavart a fejek­ben, az anyagiasság folytonos, korlátlan dicsőítgetése, példává magasztosítása pedig kiégethet minden jóérzést belőlünk. És derékba törhet még ember­életeket is. Hát ilyesféle gondolatok kava­rognak most bennem, amint neki- állok, hogy papírra vessem egy nem mindennapi, értelmetlen és brutális gyilkosság legapróbb részleteit is, amelyről - az ország­ban elsőként - a Jász-Nagykun- Szolnok megyében megjelenő Új Néplap 1992. február 20-i számá­ban ekképpen számoltam be: A történet tulajdonképpen egy újsághirdetéssel kezdődött. Ugyanis az Expressz hirdetési új­ság 1991. október 30-i számában sok más egyéb mellett eladásra kí­náltak egy vadonatúj BMW sze­mélygépkocsit is. Ezen akadt meg a szeme Kiss Mihály 33 éves, szolnoki fiatal­embernek, akinek minden vágya pont az volt, hogy egy BMW bol­dog tulajdonosa lehessen. S így néhány napos gondolkodás után tavaly november elején felhívta az újságban megadott telefonszámot. A tulajdonossal meg is egyeztek egy közeli időpontban, s akkor föl is ment Kiss Mihály Budapestre, és megnézte d kocsit. Már az első pil- ' lanatban beleszeretett a csillogó­villogó csodába, s magában el­döntötte, ha törik, ha szakad, ez az autó az övé lesz. Meg is állapodtak az eladóval, hogy 2 millió 400 ezer forintért megveszi a kocsit. .. A dologhoz még hozzátartozik: a szóban forgó autót úgy hirdették meg, hogy eladó vagy lakásra cse­rélhető. Ez utóbbinak is megvolt a ma­gyarázata, hisz a vadonatúj masi­na tulajdonosa egy zenész ember, aki legutóbb Japánban játszott, és valójában összezenélte a kocsi árát . . . . . . Itthon pedig megvette a BMW-t azzal a szándékkal, hogy majd eladja, és az árából a fiának - aki nemrégiben nősült - vesz egy lakást, mivel eddig együtt éltek. így Kiss Mihály is a fiúval tár­gyalt - őt Jónás Mátyásnak hívták, és most március 12-én lett volna éppen 26 éves -, s megállapodtak, hogy november 11-én megy a ko­csiért, és akkor már viszi a pénzt is. Úgy is történt. Találkoztak a megbeszélt helyen, Budapesten, a Király utcai parkolóban. Beültek a kocsiba, s akkor azt mondta Kiss Mihály, hogy nincs nála a pénz, mert először meg akarja mutatni a szüleinek, és majd utána fizet. Erre mit sem sejtve megkérdezte a gya­nútlan fiatalember, hogy hot lak­nak a szülök. Az volt a válasz, hogy ide nem messzire, mindössze 30 kilométerre, egy Pest környéki kis faluban. Jónás Mátyás beleegye­zett, s elindultak Ecser felé. Majd egy elhagyatott részen letértek egy kihalt, keskeny, aszfaltozott útra, és néhány pillanat múlva megszó­lalt Kiss Mihály: - Én is szeretném kipróbálni a kocsit, hadd vezessek már!- Semmi akadályai- jött a válasz, s Jónás a fékre lépett. Amint meg­állt a kocsi, kiszálltak, hogy helyet cseréljenek. Am közben Kiss Mi­hály az övébe dugott pisztolyt elő­vette, csőre töltötte, és a fiatal­ember háta mögé kerülve nekisze­gezte, és ennyit mondott: - Nekem csak az autó kell! - A fiatalember megijedhetett, mert gyorsan bele­ment a dologba: - Jó, hát akkor vigye a kocsit - válaszolta. De Kiss Mihály ahelyett, hogy elszelelt vol­na, földre fektette Jónás Mátyást, és egy méterről fejbe lőtte. A fia­talember azonnal meghalt. Ezután a holttestet betuszkolta a kocsiba, hazahozta Szolnokra, és beállt vele a Molnár Anna úti ga­rázsába. Másnap aztán, mintha mi sem történt volna, elment dolgoz­ni, miközben a hulla a kocsiban volt. Két nap múlva, vagyis tavaly november 13-án este Kiss újból lement a garázsba. Kivette a holt­testet, kitolatott a BMW-vei, belül­ről magára zárta az ajtót, és neki­állt . . . Először lemeztelenítette a halott fiatalembert, majd pedig egy bárddal a végtagjait és a fejét is levágta. Alapos munkát végzett, mivel dróttal minden egyes meg­csonkított testrészre B-30-as téglát kötözött, a ruhákat pedig becso­magolta. S úgy, ahogy volt, az egé­szet berakta az egyik barátjától kölcsönkért Ladd Samarába, és szörnyű terhével élindult Tószeg felé. Nem ment ki a városból, hisz a cukorgyár üzemi víztározójához érve megállt. Jól ismerte a terepet, mert odajárt lövöldözni, mivel ön­védelmi fegyvere is volt. Ott aztán a fiatalember szétdarabolt holt­testét bedobálta a tóba. Amikor idáig jutottak az olva­sásban, megborzongtak az embe­rek. S akik ismerték Kiss Mihályt, még a történtek után sem tudják elképzelni róla, hogy ilyen tettre vetemedhetett.- A Misi még egy légynek sem tudott volna ártani - hajtogatják azóta is barátai, ismerősei. - Az igaz, hogy imádta, sőt élt-halt az autókért - folytatják -, de hogy még gyilkoljon is érte, azt már nem! Hisz mindannyiunknak van­nak elérhetetlen vágyaink - ma­gyarázzák tovább csak éppen ez még nem ok arra, hogy öljünk. A Misi sem ilyen volt, nem így is­mertük. Hallgatom őket, s egyre inkább foglalkoztat a kérdés: egy ember életében vajon hol vannak azok a pontok, amikor már semmi sem számít, amikor elszabadulnak az indulatok és megszűnik minden­féle önkontroll? így aztán elhatározom magam­ban, hogy ismeretlenül is próbá­lom megismerni ezt az embert. Milyen volt gyereknek, miként alakult eddigi élete? S ki tudná ezt jobban, mint saját édesanyja. Az egyik borongós márciusi délutánon meg is állok a házuk előtt... (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents