Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-03 / 80. szám
Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 3. Magyar transzformátorok a skandináv hegyekbe PANDÚROKBÓL BETYÁROK . . . (Folytatás az 1. oldalról) csak ezen az úton ellensúlyozha- tók a rendkívül szűk hazai értéke- sítésű lehetőségek miatt fenyegető kapacitás kitöltési nehézségek. Bi- anconi úr nem rejtette véka alá, hogy a vegyes vállalat megalakításakor az olasz fél a mainál lényegesen több magyar megrendelésre számított. A társaság évi termelésének azonban csupán 15 százalékára találhat itthon vevőt, külföldi vállalatainál viszont 2/3-1/3-ad a hazai és a külföldi megrendelések aránya - állította az ügyvezető igazgató. Az olasz fél pénzéből eddig 16 millió dollárnyi beruházást hajtottak végre a kft.-nél, az idei fejlesztési terv 20 millió dolláros. A technológia korszerűsítésének - hisz magyarországi vállalatukba az itáliaiak nem új gyártmányokat hoztak, hanem a termelés moder(Folytatás az 1. oldalról) Bár a kortárs muzikológusok és kritikusok előszeretettel titulálták őt nem túl hízelgő módon a szalonok zenészének, Fauré - ha csak kevés műve vált is közismertté hazáján kívül - ennél sokkal többet jelent a zenekedvelők népes tábora számára. „Hat szonáta különféle hangszerekre, szerzetté C. Debussy, francia muzsikus” - ezek a szavak olvashatók egy korabeli kiadvány címlapján. A zeneszerző élete végéhez közeledve, 1915 és 1917 között készült megírni ezt a sorozatot. A tervezett ciklus azonban csonkán maradt: a hat műből csak három készült el, közülük harmadikként a koncerten hallott hegedű-zongora szonáta. Ez a darab a megújult modális hangzatfordulatok és sok helyütt a gregorián dallamvilágából táplálkozó ötfokúság zenéje; igazán gazdag tárháza a pentaton dallamnak és harmóniának. Ugyanakkor azonban Debussy újféle zenét is tudott alkotni az egész- hang-távolságú hatfokúságból. Bár a szerző alig tartott meg valami keveset a klasszikus szonátából, különleges vegyítőkészségével végül mégis szonátává áll össze ez a lenyűgöző szépségű darab. 1917 szeptemberében e nizálásával igyekeznek javítani a jövedelmezőséget - megtérülése elsősorban a cég piaci térnyerésétől függ. A magyar nemzeti energetikai program megvalósítása jó esélyeket adna a Ganz Ansaldó- nak, ám a program kezdési időpontja a finanszírozási nehézségek miatt akár még éveket is csúszhat. Marad tehát a külföldi, például egy, a svéd ABV-vel valószínűleg megköthető újabb üzlet. Ha a MÁV a skandináv vállalattól vásárol villamos motorvonatokat, úgy ezek készítésében beszállítóként a Ganz Ansaldóra is számítanak. Az olasz-magyar cég tavalyi vesztesége 531 millió forint volt, az idére tervezett „hiány” másfél, a jövőre számításba vett pedig fél- milliárdos. A kft. mérlegének 1994-ben kell egyensúlyba kerülnie. Ha nem így történik, az olasz művével lépett utoljára Debussy pódiumra; a hegedűszólamot Gaston Poulet játszotta. A szonáta nagy sikert aratott; az egész művet meg kellett ismételniük. Élete utolsó éveiben alkotta C. Franck legtöbbször játszott műveit: vonósnégyesét, szimfonikus variációit, d-moll szimfóniáját és a keddi koncert műsorán harmadik darabként elhangzott, 1886-ban komponált A-dúr hegedű-zongora szonátáját. Franck - akinek orgonajátékát a párizsi Szent Klotild-templomban csodálattal hallgatta maga Liszt Ferenc is - méltóan veszi ki részét az érett zenei romantika búcsúzkodásából. Különleges érdeme: a hangszeres zene újrafölfedezé- se Franciaország számára. Hegedű-zongora szonátája olyan, mintha csak dallamokból állna; a témák egyik tételből átvándorolnak a másikba - persze sohasem változatlanul. Az első tétel főtémája központi jelentőségű gondolat, mely az egész szonátát átszövi. A nagy iramú második tétel a pianistától virtuozitás tekintetében még nagyobb helytállást kíván, mint a hegedűstől. A harmadik tétel a lírát képviseli - a zárótétel napsugaras, hangszeres ének, a romantikus dallam és a fél kénytelen lesz kivonni tőkéjét magyarotszági’ vállalkozásából. Minden a piacon, a megrendelése- kenmijlil;, hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. Az Új /Vép/íf/»kérdésére Salvatore Bianconi elmondta, szolnoki gyárukban újabb fejlesztésekre készülnek (most fejeződött be egy új üzemcsarnok építése), ide kerül az óbudai gyár tevékenységének egy része, és idővel Szolnokra koncentrálják majd a cég minden lakatosmunkáját. Az üzem technológiai színvonalát feltételnül javítani kell, ennek révén megduplázzák a gyár hatékonyságát. A termelékenység növekedésével lényegesen nem csökken a foglalkoztatottak száma, mert a mostani ismeretek szerint elegendő munkát biztosítanak a cég megrendelései Szolnoknak. V. Sz. J. barokk polifónia összefonódásának diadala. A három nagylélegzetű darab Szabadi Vilmos és Gulyás Márta tolmácsolásában feledhetetlen élményt szerzett a hangverseny közönségének. Habár a koncert első felében érezhető volt némi kedvetlenség a két művész játékán, erre tökéletesen érthető mentségül szolgáltak az üresen maradt széksorok. A C. Franck-szonátában és az azt követő, szűnni nem akaró taps hatására játszott két ráadásban (Gershwin és Debussy egy-egy darabja) azonban a két kitűnő muzsikus tökéletesen magára talált. Szabadi Vilmos megőrizte játékának ifjonti hamvát és lendületét - emellett tónusa sokat érett az elmúlt évek során: mindent tud, amit hegedűn tudni lehet. Gulyás Mártában Szabadi Vilmos méltó és vele egyenrangú partnerre talált, akivel tökéletes összhangban és színvonalon képes az előadott, technikailag és zeneileg egyaránt rendkívüli nehézségekben gazdag szonátát kifogástalan interpretálására. Szabadi Vilmost és Gulyás Mártát Szolnok kamarazene-kedvelőinek kis létszámú tábora mindig szeretettel visszavárja a koncertdobogóra. ___________Szathmáry Judit ( Folytatás az 1. oldalról) Amikor odabent, az asztalnál számolgató hölgy észrevette az ablak előtt álló fiatalembert, megkérdezte tőle, hogy mit óhajt.- Hatezer darab B-30-as téglát szeretnék venni - állt elő a kéréssel a férfi.- Semmi akadálya, van belőle bőven - válaszolta a nő.- De nekem nem raklapra pakolva kéne, hanem megfelelne a kézi rakodású is - mondta az akkor még vevőnek álcázott rabló. S hozzátette: szeretném, ha a téglagyár kocsija el is szállítaná nekem. Még megkérdezte azt is, hogy mennyibe kerül a fuvar 40 kilométeres távolságra. S majd amikor minden kérdésére megkapta a megfelelő választ, így reagált: - Jó, rendben, kimegyek, és megkérdezem a kollégámat, aki a kocsiban várakozik. így is történt, s alig telt el pár pillanat, jöttek is vissza mind a ketten. Elöl a nagyobb, mögötte pedig alacsonyabb társa, klasszikus rablóöltözetben. Ugyanis egy sísapka volt az arcára húzva, szemeinél kivágva. A magasabb a kezében pisztolyt tartott, s csak ennyit szólt: - Föl a kezekkel, rablás van! A kisebb fickó megállt az ajtóban, a nagyobb pedig azon nyomban fölkapta a kazettát, és átadta a társának, majd a páncél- szekrényt is átkutatta. Szolnoki Olajbányász - Kör- mend-Hunor 92-79 (51-44) Szolnok, 3400 n„ v.: Král, Vá- radi Olajbányász: Hosszú 3, Abeljanov 9, Tóth A. 2, Tóth Z. 2, Berkics 31. Csere: Zsarkov 34/12, Horváth 7, Kmézic, Jáh- ni, Mérész. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Körmend: Bell 28/9, Zsebe 13/3, Hódi 4, Szekeres, Kraus 6. Csere: Kardos 19/6, Érsek 4, Szájer 5, Véha, Molnár. Edző: Fodor Péter Kipontozódott: Hódi a 24., Abeljanov a 37., Kraus a 37., Zsebe a 38. percben Az eredmény alakulása: 5. p.: 17-10,10. p.: 29-28, 15. p.: 39-35,25. p.: 58-58, 30. p.: 66- 62,35. p.: 77-70 Mindenesetre elég amatőrök lehettek, mert az egyik hölgy időközben úgy kislisszant az ajtóban álló férfi mellett, hogy az szinte észre sem vette.- Én éppen kint voltam az udvaron - idézi fel a pillanatot Tóth György, a téglagyár vezetője. Körülbelül az irodaépülettől ötven- száz méterre álltunk, és beszélgettem a munkatársaimmal, amikor észrevettem, hogy szalad felém a kolléganőm, és eltorzult arccal kiabálja: - Főnök, főnök, viszik a pénzt, viszik a pénzt fegyverrel. Abban a pillanatban nem értettem, miről van szó, de elkezdtem szaladni az épület felé. Közben láttam, hogy két férfi ugrik ki az ajtón, s egyből autóba vágták magukat, és elviharzottak. Két kollégám akkor már szaladt utánuk, s egyiküknek sikerült felírnia a gépkocsi rendszámát, a másik pedig megfigyelte, hogy merre veszik az irányt. Szentes felé mentek.- Mennyi pénz volt a kazettában?- Százkilencvenháromezer- négyszázhetven forint - válaszolja Tóth György, s így folytatja.- Azonnal telefonáltunk a rendőrségnek, még szerencse, hogy volt vonalunk, mert Kunszentmár- tonban ez is nagy csoda.- Délután három óra előtt tíz perccel futott be a jelzés hozzánk A bajnokság során mindkét gárda „hozta” hazai mérkőzését, így a papírforma Tisza-parti sikert ígért. Ezúttal azonban be kellett kalkulálni a sokkal nagyobb tétet is, hiszen a páros mérkőzés vesztese búcsút mondhat a Szuper Ligának. Óriási iramot diktálva kezdett az Olajbányász, szinte állva hagyta ellenfelét. Nem véletlenül kérte ki első idejét Fodor edző már a 3. percben. Ettől kezdve sokkal nyugodtabban játszott a vendég piros-fekete legénység. Zsarkov beállásával tovább fokozta az amúgy is gyors tempót a szolnoki gárda, de Kardos révén rendre felzárkóztak a vasiak. A nagy rohanásban természetesen több hiba csúszott a védekezésbe, ennek köszönhemeséli Lukács István rendőr őrnagy, a Kunszentmártoni Rendőr- kapitányság vezetője -, hogy mit történt a téglagyárban. S abban a pillanatban a szokásos koreográfia szerint intézkedtünk, értesítettük a megyei meg a környező városi kapitányságokat, és lezártuk az utakat. Nyilván nagyon sokat segített, hogy tudtuk annak a kocsinak a rendszámát, amivel a rablók elsze- leltek, meg azt is, hogy merre mentek. De pár órányi egérutat mégiscsak szereztek az elkövetők, mert azt a kocsit, amivel Kun- szentmártonban jártak, kis idő múlva megtalálták a rendőrök Szentes alatt. Fölgyújtották, s egy másik autóval, egy Daciával menekültek tovább. Persze ekkor már javában folytak az ellenőrzések, beindult, megmozdult a bűnüldözési apparátus, és sikerült azonosítani a motor- és alvázszám alapján még a felgyújtott kocsit is. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság az Országos Rendőrkapitányság különleges szolgálataival szorosan együttműködve rövid időn belül elfogta a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható Barna Árpád 23 éves rendőr törzsőrmestert, Faragó Ferenc 25 éves rendőr törzsőrmestert és Bujáid Tihamér 28 éves rendőr törzsőrmestert. N. T. tőén sok kosár esett. A félidő hajrájára mintha elfáradtak volna a körmendiek, és a szárnyaló Berkics találataival elhúzott az Olaj. Mindent egy lapra feltéve, nagy elszántsággal kezdte a folytatást a határszéli gárda, és az egyre jobban belelendülő Bell irányításával kiegyenlítetté tette a mérkőzést. Elbizonytalanodott ekkor a szolnoki együttes, amely az utosó öt percben jobb erőnlétének köszönhetően felőrölte kissé lankadó ellenfele energiáit. Nagyszerű összecsapáson mindkét vidéki együttes alaposan kitett magáért a rangadónak is méltán nevezhető páros találkozó első mérkőzésén, melynek folytatása Körmenden lesz a jövő héten. (gj) Kamarazene mesterfokon Férfi kosárlabda - rájátszás a 4 közé jutásért Berkics és Zsarkov elintézte a Hunort Almok és vágyak .................... „ Vérét vettem ... s vérem adtam" • Az utóbbi időben sokat rágódom azon, hogy egy ember életében mikor jön el az a pillanat, illetve milyen előzmények után gondolja úgy, hogy szívesebben ülne akár börtönben is, mint hogy ezt a kinti világot elviselje. Minek kell történnie ahhoz, hogy válogatott kínhalálokról álmodjon, és milyen helyzetben születnek olyan elhatározások, hogy mindent egy lapra tesz föl valaki, s mondjuk betör, bankot rabol vagy éppen gyilkol az álmaiért. Ez utóbbi kérdésre a legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy csakis nyereségvágyból tehet ilyet valaki, különösen akkor, ha jól tudja, mi több, tisztában van vele, hogy tisztességes úton, becsületes módon, ha élete végéig éjt nappallá téve dolgozik, akkor sem tudna összegürcölni egy családi házra vagy éppen egy csodaautóra valót. S ha még tovább feszegetjük a dolgot, szinte biztos, hogy az anyagiasságnál kötünk kf. És pontosan ez az, amit napjaink kényszerintézkedései automatikusan a felszínre hoztak. Persze ha jól belegondolok, magam is nagy gondban lennék, ha pontosítanom kellene, ha meg kéne határoznom, hogy mi is az anyagiasság? Hisz egy időben még fukarsággal vádoltuk azokat is, akik néhány kiló lisztet vagy húst rejtegettek, mostanában már viszont követendő példaként emlegetjük, akik különböző vállalkozásokba vagy éppen csicsás családi villákba fektetik forintjaikat. Nem lepődünk meg az autócsodák láttán, mint ahogy unottan, közönyt színlelve lépdelünk el a szebbnél szebb balatoni üdülők hosszú sora előtt. Szóval elég bizonytalanok vagyunk, ha az anyagiasság kerül szóba. Annál is inkább, mert sokunknak fogalmunk sincs arról, hogy hol húzódik a határ, s meddig lehet törekvésnek titulálni a pénz utáni hajszát, és hol kezdődik a kapzsiság birodalma. S pont ennek a folyamatnak a parttalansága idézhet elő könnyen zavart a fejekben, az anyagiasság folytonos, korlátlan dicsőítgetése, példává magasztosítása pedig kiégethet minden jóérzést belőlünk. És derékba törhet még emberéleteket is. Hát ilyesféle gondolatok kavarognak most bennem, amint neki- állok, hogy papírra vessem egy nem mindennapi, értelmetlen és brutális gyilkosság legapróbb részleteit is, amelyről - az országban elsőként - a Jász-Nagykun- Szolnok megyében megjelenő Új Néplap 1992. február 20-i számában ekképpen számoltam be: A történet tulajdonképpen egy újsághirdetéssel kezdődött. Ugyanis az Expressz hirdetési újság 1991. október 30-i számában sok más egyéb mellett eladásra kínáltak egy vadonatúj BMW személygépkocsit is. Ezen akadt meg a szeme Kiss Mihály 33 éves, szolnoki fiatalembernek, akinek minden vágya pont az volt, hogy egy BMW boldog tulajdonosa lehessen. S így néhány napos gondolkodás után tavaly november elején felhívta az újságban megadott telefonszámot. A tulajdonossal meg is egyeztek egy közeli időpontban, s akkor föl is ment Kiss Mihály Budapestre, és megnézte d kocsit. Már az első pil- ' lanatban beleszeretett a csillogóvillogó csodába, s magában eldöntötte, ha törik, ha szakad, ez az autó az övé lesz. Meg is állapodtak az eladóval, hogy 2 millió 400 ezer forintért megveszi a kocsit. .. A dologhoz még hozzátartozik: a szóban forgó autót úgy hirdették meg, hogy eladó vagy lakásra cserélhető. Ez utóbbinak is megvolt a magyarázata, hisz a vadonatúj masina tulajdonosa egy zenész ember, aki legutóbb Japánban játszott, és valójában összezenélte a kocsi árát . . . . . . Itthon pedig megvette a BMW-t azzal a szándékkal, hogy majd eladja, és az árából a fiának - aki nemrégiben nősült - vesz egy lakást, mivel eddig együtt éltek. így Kiss Mihály is a fiúval tárgyalt - őt Jónás Mátyásnak hívták, és most március 12-én lett volna éppen 26 éves -, s megállapodtak, hogy november 11-én megy a kocsiért, és akkor már viszi a pénzt is. Úgy is történt. Találkoztak a megbeszélt helyen, Budapesten, a Király utcai parkolóban. Beültek a kocsiba, s akkor azt mondta Kiss Mihály, hogy nincs nála a pénz, mert először meg akarja mutatni a szüleinek, és majd utána fizet. Erre mit sem sejtve megkérdezte a gyanútlan fiatalember, hogy hot laknak a szülök. Az volt a válasz, hogy ide nem messzire, mindössze 30 kilométerre, egy Pest környéki kis faluban. Jónás Mátyás beleegyezett, s elindultak Ecser felé. Majd egy elhagyatott részen letértek egy kihalt, keskeny, aszfaltozott útra, és néhány pillanat múlva megszólalt Kiss Mihály: - Én is szeretném kipróbálni a kocsit, hadd vezessek már!- Semmi akadályai- jött a válasz, s Jónás a fékre lépett. Amint megállt a kocsi, kiszálltak, hogy helyet cseréljenek. Am közben Kiss Mihály az övébe dugott pisztolyt elővette, csőre töltötte, és a fiatalember háta mögé kerülve nekiszegezte, és ennyit mondott: - Nekem csak az autó kell! - A fiatalember megijedhetett, mert gyorsan belement a dologba: - Jó, hát akkor vigye a kocsit - válaszolta. De Kiss Mihály ahelyett, hogy elszelelt volna, földre fektette Jónás Mátyást, és egy méterről fejbe lőtte. A fiatalember azonnal meghalt. Ezután a holttestet betuszkolta a kocsiba, hazahozta Szolnokra, és beállt vele a Molnár Anna úti garázsába. Másnap aztán, mintha mi sem történt volna, elment dolgozni, miközben a hulla a kocsiban volt. Két nap múlva, vagyis tavaly november 13-án este Kiss újból lement a garázsba. Kivette a holttestet, kitolatott a BMW-vei, belülről magára zárta az ajtót, és nekiállt . . . Először lemeztelenítette a halott fiatalembert, majd pedig egy bárddal a végtagjait és a fejét is levágta. Alapos munkát végzett, mivel dróttal minden egyes megcsonkított testrészre B-30-as téglát kötözött, a ruhákat pedig becsomagolta. S úgy, ahogy volt, az egészet berakta az egyik barátjától kölcsönkért Ladd Samarába, és szörnyű terhével élindult Tószeg felé. Nem ment ki a városból, hisz a cukorgyár üzemi víztározójához érve megállt. Jól ismerte a terepet, mert odajárt lövöldözni, mivel önvédelmi fegyvere is volt. Ott aztán a fiatalember szétdarabolt holttestét bedobálta a tóba. Amikor idáig jutottak az olvasásban, megborzongtak az emberek. S akik ismerték Kiss Mihályt, még a történtek után sem tudják elképzelni róla, hogy ilyen tettre vetemedhetett.- A Misi még egy légynek sem tudott volna ártani - hajtogatják azóta is barátai, ismerősei. - Az igaz, hogy imádta, sőt élt-halt az autókért - folytatják -, de hogy még gyilkoljon is érte, azt már nem! Hisz mindannyiunknak vannak elérhetetlen vágyaink - magyarázzák tovább csak éppen ez még nem ok arra, hogy öljünk. A Misi sem ilyen volt, nem így ismertük. Hallgatom őket, s egyre inkább foglalkoztat a kérdés: egy ember életében vajon hol vannak azok a pontok, amikor már semmi sem számít, amikor elszabadulnak az indulatok és megszűnik mindenféle önkontroll? így aztán elhatározom magamban, hogy ismeretlenül is próbálom megismerni ezt az embert. Milyen volt gyereknek, miként alakult eddigi élete? S ki tudná ezt jobban, mint saját édesanyja. Az egyik borongós márciusi délutánon meg is állok a házuk előtt... (Folytatjuk) Nagy Tibor
