Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-18 / 93. szám
4 Szolnoki Extra 1992. ÁPRILIS 18. Szolnoki agglomeráció Helyünk a régióban és a megyében Az előző cikkben utaltunk arra, hogy a város fejlődési dinamikája országosan nagy. Hasonló a helyzet, ha a város fejlődését regionálisan, a többi alföldi, hasonló várossal hasonlítjuk össze. Szolnok az Alföld ötödik legnagyobb városa. A megyén belüli helyzetét tekintve még inkább kiemelhető dinamikus fejlődése, habár - ezt be kell vallani - többnyire a centralizált modell túlhajszolt logikájának megfelelően ezt a többi megyei város rovására tette meg. Ezt a tényt bizonyítja Szolnok részarányának változása a megye városi népességéből 1949 és 1990 között. 1949-ben ez az arány még csak 16,5 százalék volt, 1990-re pedig 30 százalékkal nőtt. A rendkívül gyors növekedés számos, ezzel járó strukturális problémát eredményezett, s a város egyébként is megvolt vonzásának extrém mértékű megerősödésével járt együtt. A város e változások következtében fokozatosan elveszítette alföldi vonásainak egy részét. Vonatkozik ez a település arculatára éppen úgy, mint arra a tényre, hogy közvetlen környékének településeit funkcionálisan átalakítva agglomerációs gyűrű kialakulását indokolta. A szolnoki agglomeráció a megye térszerkezetének fókuszában helyezkedik el. Itt futnak össze az országos és regionális jelentőségű térszerkezeti vonalak, amelyek az egységek között az összeköttetést biztosítják. Földrajzi értelemben persze az agglomeráció a megyében pariférikus helyet foglal el, hiszen a megye nyugati szélén helyezkedik el. Viszont a társadalmigazdasági szervezetek sokkal erősebbek, mint a közigazgatási határok. Ez a megye jelenlegi határait több irányban is megkérdőjelezi. Nagy kérdés azonban, hogy ennek 1992-ben milyen jelentősége van. Figyelmünket ezért is célszerű koncentrálni a népesség-, funkció- stb. változásokból levezethető következtetésekre. Ezek pedig azt bizonyítják, hogy a népesség területi elhelyezkedését lényegesen befolyásoló népességkoncentráló erővel egyedül Szolnok rendelkezik, így a megyében egyedül a településnek van esélye arra, hogy a környező településeket funkcionálisan átformálva, azokra dinamikát sugározva agglomerációs térséget formáljon. Sajátosan jellemző tény, hogy ha a népességszám alakulását a népszámlálások függvényében vizsgáljuk 1869-től, mikor érte el az adott városban a népességszám maximumát. Jászapáti például 1930-ban, Jászárokszállás szintén, bár ezt megismételte 1942-ben is. Jászberény igen hullámzó teljesítményt nyújtva 1910 óta 30 ezer körüli népességszámmal rendelkezik. A maximumot 1980-ra érték el 31,4 ezer fővel. Jelenleg 29,5 ezer fő él a városban. Karcagon hasonló a helyzet, csak ott 25 ezer fő az ingadozás centruma. A maximumot 1960-ban érték el. Kisújszállás szintén 1960-ban, 14,7 ezer fővel. Kunhegyes 1960- ban, Kunszentmárton 1941-ben, Martfű 1990-ben, Mezőtúr 1941- ben, Szolnok 1990-ben, Tiszafüred 1960-ban, Törökszentmiklós 1980-ban, Túrkeve 1941-ben érte el a jelzett maximumot. Ez utóbbi városról még csak annyit, hogy jelenlegi népessége nem éri el az 1869-es adatot sem. Növekedésről tehát csak két megyei város esetében beszélhetünk, a speciális helyzetben lévő Martfű és a centrális helyen lévő, funkciót lényegesen átalakító Szolnok esetében. F. I. Ledöntött virágtartók Szolnok legkedveltebb sétálóhelye a Tisza Szálló előtti partszakasz, melyet hétvégeken több ezren keresnek fel. Már megint akadt egy vagy több „erős ember”, aki nem bírt magával, és ledöntötte a virágtartókat. Fotó: Mészáros Amerikai tanárok Szolnokon A Varga Katalin Gimnáziumban jelenleg is tanít néhány olyan nevelő, aki az Amerikai Egyesült Államokból érkezett. Közülük az egyik a fizika jeles tudora, a 44 éves David Gewan- ter, aki feleségestül, gyerekestül júniusig a megyeszékhely lakója- Itt a tanítványaim háromnegyede lány, és az a tapasztalatom, hogy ezek a diákok nagyon sokat és keményen tanulnak.- Kérem, mondjon valamit például a fizikakönyveinkről, hiszen Önről azt hallottam, hogy a szülőhazájában az oktatásfejlesztéssel is foglalkozik.- Nálunk a könyvek jóval vékonyabbak, kevesebb lexikális ismeretet tartalmaznak, arra vimoszférát teremteni, és úgy gondolom, ezt a diákok is így látják. Ugyanakkor ez nem jelentheti azt, hogy az órán mindenki beszél, hiszen az ismeretek elsajátításához valamilyen fegyelem is szükséges.- Mondják, szereti a társasá- got.- Igen. Az ősszel szüretelni is voltam, majd a télen disznótorba is elhívtak. Azt ettem, ittam, amit a vendéglátóim.- És bírta?- Úgy érzem, helytálltam.- Szabadidőben?- Haggyátok őt békén - fejet hajtott a fiú előtt hallottuk, hogy milyen gyász ért, eljöttünk részt venni bánatodban. Tudtuk, hogy neked nem telik lakomára, hoztunk magunkkal mindent. De ha kell, lesz kétszer ennyi is. Isten ne vegye dicsekvésül. Közben a szállásadónő is felöltözött, sebtében beágyazott és egy fehér abrosszal letakarta a nagy szobaasztalt. Kirakta a zsírban fagyott hurkát és kolbászt, a vendégek letették mellé a maguk hússal, süteménnyel megrakott tálait. Mielőtt hozzányúltak volna az ételhez, az öreg Borsos kihúzta a dugót egy pálinkásüvegből, egy ujjnyit a földre öntött belőle, aztán a fiú felé nyújtotta:- Igyál! A fiú csak egy kortyot húzott belőle, az öreg megrázta a fejét:- Innod kell, erőt ad ilyenkor és elűzi a szomorúságot - visszatette a szájába, ugyanazzal a mozdulattal meg is döntötte az üveget. Borsos nagyot nyelt a pálinkából, kiserkentek a könnyei, megültek a szempilláján, a fények szivárványszerűen megtörtek előtte. Elvett az asztalról egy szelet füstölt sonkát, vastag karéj kenyeret harapott hozzá, abban reménykedett, hogy az étel megnyugtatja majd háborgó gyomrát, de újra és újra pálinkával kínálták. Az ital a fejébe szállt, az események lassan összefolytak körülötte. Később, mikor visszaemlékezett ezekre az órákra, csak egy-egy mozzanatot tudott szont megtanítják a diákokat, ha nem tudnak valamit, de el szeretnének mélyedni egy-egy részterületben: mit hol keressenek. Azután az is más, hogy az USA- ban a diákságnak több a választási lehetősége például abban, hogy milyen mélységben szeretnének elsajátítani egy-egy tantárgyat.- Milyennek ismeri az országunkat? Tudtommal először van nálunk.- Valóban ez az első utam Magyarországra. Ami a lakóit illeti, barátságosak, nyitottak. Mivel úgy alakult az órarendem, hogy pénteken nem kell tanítanom, ezért sokat szoktunk utazni. Voltunk már Szegeden, Egerben és a fővárosban többször is. Júniusban, ha befejezem a tanévet, Kína és Nepál felé akarunk hazatérni. Steve Sanborn 27 éves, nőtlen fiatalember, aki a végzettségét tekintve biológiatanár. Jelenleg mind a négy évfolyamban tanítja a vargás diákokat.- Igyekszem közvetlen at- Otthon síelni, sátorozni szoktam. Őszintén szólva azonban nem voltam elragadtatva a téli Szolnoktól. Már ami a szórakozási, sportolási lehetőséget illeti. Őszintén Leírva, úgy gondolom, hogy a tanár úr nincsen egyedül ezzel a véleményével. D. Sz. M. Fotó: M. J. Orosz György rehabilitálása A kormány által létrehozott Rehabilitációs Bizottság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzati Hivatal javaslatára megtárgyalta néhai Orosz Györgynek, a szan- daszőlősi iskola volt igazgatójának rehabilitációját. Megállapította, hogy Orosz Györgyöt 1957 novemberében többször is méltánytalanság és igazságtalanság érte,. mert nem rejtette véka alá véleményét. Ebben az időben az új hatalom durván megtorolta a politikai rendszer legitimitását megkérdőjelező megnyilvánulásokat, illetve az 1956- os forradalom és szabadságharc eszméinek ébrentartására, továbbvitelére tett kísérleteket. Orosz György igazgató urat nemcsak nyugdíjazták, de büntetőeljárás alá is vonták, elítélték és bebörtönözték. A testület kifejezésre juttatta, hogy elítéli a hatóságok embertelen döntéseit, s elhatárolta magát a megalázó eljárástól. (Az ítélet a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Bíróság Nt. 5/1992. sz. igazolása alapján az 1989. évi XXXVI. törvény 1. paragrafusának megfelelően semmis.) Mindezért a művelődési és közoktatási miniszter posztumusz erkölcsi és politikai elégtételt nyújtott Orosz György úrnak, özvegyét pedig megkövette. Egyben özvegyét arról is tájékoztatta, hogy őt a kormány 93/1990. (XI. 20.) sz. rendeleté alapján nyugdíjemelés illeti meg. Mindezt ezúton közöljük a nyilvánossággal, felidézvén egy kiváló, töretlen magyarsá- gú pedagógus helytállását. felidézni. Együtt énekel a vendégekkel, aztán táncolni kezdenek, egy hirtelen fordulatnál leveri a tükröt a falról, körülötte mindenki megáll és babonás csend támad. Végül egy cigánylány átöleli és szájon csókolja. Kint a temető ravatalozójában a cigányok a nyitott koporsóhoz járulnak, és megcsókolják a halott arcát, jajongásuk visszhangzik a szűk helyiségben. Elindul a menet, ketten is fogják a karját, míg a temetőkerítés hátsó falánál kiásott sírgödör felé tartanak, mégis megcsúszik a sáros füvön, magával rántja a kísérőit és mindhárman elterülnek a földön. Mikor leszúrják a fakeresztet, a felkupacolt göröngyökbe, rosszul lesz, gyomra felfordul és hányi kezd egy homályos sarokban. Valaki megtörüli az arcát, felrakják a mikrobuszra, kábultan elalszik. Bent Mezőszeg központjában ébresztették fel, Borsos még mindig alig eszmélve nézett körül; az ég már sötétedett a város fölött, a lebukott nap után narancssárga fényben égett a felhők alja. Egy kocsma előtt álltak meg, beültek és sört rendeltek.- Ez majd magadhoz térít! - mondta nagybátyja biztatóan, Borsos ivott, és valóban megenyhült az egész testét feszítő görcs.- Köszönök mindent, ne haragudjon, hogy berúgtam.- Nem tartozol köszönettel, te is megtennéd értünk. Nem akarsz lejönni hozzánk Nyíregyházára? Ennél az életnél százszor különbet találsz, egy év múlva emeletes házat építhetsz. ,,, r. . ! 62 Én kiszállnék a Trabantból... A minap szóvá tettem, hogy milyen ocsmány Szolnok belvárosának egyik utcára könyöklő udvara. Jött is a reklamáció: „az már nem közterület, nem tartozik a közterület-felügyelőkre.” Hát akkor kinek kellene szorgalmazni, hogy legalább egy normális, a szemétdombot eltakaró kerítést húzzanak oda? Azért ne mondják, hogy nálam süket fülekre talált az intelem. Szétnéztem az utcán, a Rét utcán. Azaz csak szétnéztem volna, ha a jó húszméteres szemétdomb nem zárta volna le a távlatokat. (Képünkön) A halmot mintegy három éve az útépítők alapozták, a környékbeliek tornyozták. Azt mondja az egyik ott lakó ember: „Van ebben minden, még döglött kutya is. Hiába kérjük, hogy szállítsák el innen.” Nézem a túltáplált szemétdombot, s arra gondolok, hogy ha nekem lenne egy olyan szép, simlis közterület-felügyelői sapkám, akkor én ott is kiszállnék a Trabantból. Ha volna Trabantom ... I simon)
