Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-17 / 92. szám
2 Hazai tükör 1992. ÁPRILIS 17. A Tornádó szelíd volt (Folytatás az 1. oldalról) légibázisra látogattunk, ahol az egyik NATO-támaszpont létesítményeit mutatták meg. Megismerkedtünk az ott állomásozó, Tornádó típusú gépekkel. Láttuk, hogy a fejlett technikából adódóan a kiszolgálórendszer milyen egyszerűvé válik. A gépek repülésre való előkészítése elektromos ellenőrző-berendezésekkel teljesen megoldott. A kiszolgálószemélyzet vasalt ingben, nyakkendővel, szinte fehér kesztyűben üzemelteti a gépeket. A szükséges fizikai munkák elvégzésére speciálisan képzett polgári személyzetet alkalmaznak.- Eddig a magyar vadászpilótákat a Szovjetunióban, illetve Csehszlovákiában képezték. S ezután?- Jelenleg a magyar pilótaképzés megoldatlan, de terveinkben szerepel, hogy 1993-tól kezdve az első három év végéig Szolnokon végezzük a pilóták felkészítését. Korábbi tapasztalataink szerint szakmailag hullámzó szinten történt a pilóták felkészítése. Az 1960-as évek végéig a Szovjetunióból jól képzett pilótáink érkeztek haza. Később viszont a kínaiakkal feszültté vált viszony, illetve az afganisztáni háború miatt a szovjeteknek a maguk számára is sok pilótát kellett kiképezniük, ezért a magyarokra kevesebb figyelmet fordítottak. A hazatérő pilóták itthoni beilleszkedésével azért is problémák adódtak, mert nem a saját hazájukban készítették fel őket. E két tényező, valamint a Szovjetunió felbomlása következtében idehaza saját magunknak kell megoldanunk a pilótaképzést.- Rendelkeznek ehhez a megfelelőfeltételekkel?- Tisztában vagyunk azzal, hogy technikai feltételeink korlátozottak. A Magyar Honvédség parancsnoksága dolgozik azon a távlati fejlesztési elgondoláson, amelynek eredményeként az év végére valószínűleg kialakul a döntés a vásárolandó technikáról, amit majd anyagi lehetőségeink szerint beszerzőnk. Ez nem jelenti azt, hogy az új technikának jövőre már itt kell lennie, hiszen a felkészítés hosszabb folyamat, s annyi kiképzett pilótánk van, hogy 1997ig biztosított a szükséges létszám. Pilótáink jelenleg részben a csapatoknál vannak, részben pedig tanfolyamon tanulják az új irányítási rendszert és az angol nyelvet - egyben felkészülve a polgári repülési feladatok ellátására is. A Szolnoki Repülőtiszti Főiskola arra készül, hogy 1993 őszén megkezdi a repülőgép-vezetői képzést. Az általános tiszti felkészítésen túl egy alap-pilóta- képzésben részesítjük a hallgatókat. Ehhez szükséges nekünk megteremteni a technikai hátteret. Az a repülőgép, amely ezt a követelményt kielégítené, egy légcsavaros, gázturbinás típus lehet.- És az alapkiképzésen túl milyen gép szükséges? Nagy Szilveszter mérnök ezredes, a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola parancsnoka- A további gyakorlatokhoz szükség lesz sugárhajtású iskolagépekre, s amikor a hallgatók azokon is lerepülték a megfelelő óraszámot, elérnek a harmadik kiképzési év végére, akkor következne a harci technikára való felkészítés, ami már - elképzelhető, hogy - valamelyik külföldi bázison történik. A hallgatók onnan hazatérve államvizsgáznak, s kerülnek tiszti beosztásba. A főiskolai felkészítés természetesen figyelembe veszi a seregben még meglévő szovjet és a megvásárlásra kerülő újabb technika sajátosságait. Összegezve az egészet: bizonyos fokú külföldi közreműködést is figyelembe véve, de alapvetően hazai bázison kívánjuk képezni pilótáinkat. Ehhez főiskolánk szellemi és elhelyezési kapacitása biztosított, sőt a képzés tekintetében a polgári repülés igényeit is ki tudjuk elégíteni.- Engedjen meg egy személyes kérdést: mikor kezdődött kapcsolata a repüléssel?- Óh, az nagyon korai. Hároméves voltam, amikor karácsonyra kaptam egy terepszínűre festett szállító-repülőgépet. A bátyáim lelőtt harci gépek darabjait hordták haza, amiket szívesen nézegettem. Később Gödöllőn jártam középiskolába, ott kezdtem el vitorlázógéppel repülni. Érettségi után, 1962-ben jelentkeztem a Kilián György Repülőtiszti Iskolára (akkor még az volt a neve). 1966-ban avattak hadnaggyá. Hat éven át MIG-15- ös gépeket üzemeltettem. Műszaki tisztként indultam tehát, s az aktív repülés csak sportvonalon maradt meg. Hatéves csapatmunka után végeztem el a Budapesti Műszaki Egyetemet. Ezt követően a főiskolán hat évig tanítottam. Sok tantervkészítés, tematika- és programírás, valamint három tankönyv és több jegyzet megírása után áthelyeztek a főiskola kiképzési osztályára osztályvezető-helyettes, ellenőrző módszertani alosztályvezetői beosztásba. Néhány év múlva az osztályvezetői beosztás után átkerültem a főiskola parancsnok kiképzési helyettesének. Egyik kiemelt sikernek tartom azt, hogy 1983-ban Szolnokon meg tudtuk valósítani a helikoptervezetői képzést. Annak előkészítő munkálatában részt vettem. 1991. június 1-jével parancsnoki beosztásba kerülve azt a célt tűztem magam elé, hogy bővítsem a képzés skáláját, aminek legfontosabb eleme az, hogy megszervezzük a vadászpilóta-képzést. Emellett szeretnék nyitni iskolát a polgári repülőképzés számára - fogadva irányítókat, pilótákat és repülőműszakiakat, akik később a polgári életben helyezkednének el. Egyetlen olyan bázis lenne tehát főiskolánk Magyarországon, amely integrálná a repülés területén dolgozó szakemberek képzését.- Köszönöm a beszélgetést. Simon Béla Lakbértörvénytervezet (Folytatás az 1. oldalról) történhet. Magyarul: az új rendszer azt feltételezi, hogy nem a lakásforma kap támogatást, hanem a benne lakó. A javaslat egyértelműen fogalmaz: „az önkormányzati lakbértámogatás mértékét és félté-' teleit a bérlők vagyoni, jövedelmi, szociális és egyéb körülményeihez kell megállapítani’ ’. A szociális törvény tehát szükséges feltétele ma Magyar- országon mindenféle lakással kapcsolatos törvénynek. Ez vonatkozna a bérlőkijelölés szabályaira, minthogy e törvényjavaslat ezt nagyvonalúan a piacra, illetve az önkormányzatokra bízza. A jelenlegi szociális helyzetben, a nagymértékű lakáshiányt figyelembe véve, valamint a piaci lakbérek bevezethetetlensége miatt valamilyen általános szabályozásra szükség lenne. Ha nem így volna, akkor erre nézve annyi szabály születne, ahány település van, de például Budapesten a kerületek között megbénítaná a lakáscserét. A tervezet egyértelműen az önkormányzatokra terhelné a bérlakások összes gondját, így oldva meg az elmúlt negyven év felhalmozódott nyűgjeit ezen a téren. Mindezt teszi anélkül, hogy egy mondatban is utalna arra, hogy miből oldják meg az önkormányzatok ezt a feladatot. Itt ugyanis nemcsak szociális támogatásról van szó. A bérlakások eladásához a tervezet szerint sok kedvezmény kapcsolódik. Ezt is fizetni kellene. Fizetni kell továbbá a megmaradó lakások fenntartását, felújítását. Nagy vitákat vált majd ki a bérlők - a korábbi szabályozáshoz képest - kiszolgáltatottabb helyzete is, amennyiben ezt a tervezetet fogadja el a parlament. Viszont az is igaz: bárki legyen a kezdeményező, csak darázsfészekbe nyúlhat. F. I. emlékeznek Krisztus kereszthalálára Nemeslelkűség vagy népszerűségi kampány? Torgyán József a múlt héten felajánlotta alapfizetésének felét a szegények és kisnyugdíjasok megsegítésére. Felkérte Szabad Györgyöt, az Ország- gyűlés elnökét, hogy ezt a pénzt elkülönítve, külön számlán kezelje. Halász Istvánt, a szolnoki 3-as választási körzet országgyűlési képviselőjét kérdeztem, mi a véleménye a Torgyán-féle kezdeményezésről?- Igen, a közszolgálati médiákban annyi jelent meg az ügyről, mint amennyit maga is említ, de ha már Torgyán úr ilyen port vert, beszéljünk a dolog hátteréről is! Az országgyűlési képviselők keresete nem csupán az alapfizetés, hanem a szakbizottságokban végzett munka után is kapnak juttatást, ami az alapfizetés bizonyos százaléka, a betöltött tisztségtől függően. Torgyán József az alkotmányügyi bizottság alelnökeként alapfizetésének 100 százalékát kapja, azaz - most már - 56 ezer forintot. Én is ugyanennek a bizottságnak vagyok a tagja. S azért jelentkeztem oda, mert az Országgyűlés lényegi munkája a bizottságokban zajlik. Igaz, hogy ez kevésbé látványos tevékenység, mégis úgy érzem, nagyon fontos részt vennem az üléseken. Ez a bizottság egyébként eddig kétszer annyi ülést tartott, mint a többi: szerdánként és csütörtökönként is dolgozunk. Legalábbis a többség .. . Torgyán feladata az volna, hogy a másik alelnökkel, dr. Balás Istvánnal az üléseket vezesse, de gyakorlatilag nem vesz részt a munkában. Az érte járó fizetést azonban havonta felveszi. Azzal pedig, hogy nem jár el rendszeresen gyűléseinkre, pluszterhet ró a bizottság többi tagjára, így elnökünkre, Salamon Lászlóra és a másik alelnökre. Hiányzásaival felszabaduló idejét gyakran kampánytevékenységére fordítja. Úgy gondolom, hogy alapítvány támogatása igen nemes gesztus - magam is régebb óta havi rendszerességgel ezt teszem -, annál kevésbé értékelem, ha valaki munka nélkül vesz fel fizetést. Ha tehát Torgyán úr ezt az 56 ezer forintot ajánlotta volna fel ama bizonyos alapba, akkor még csak a becsület követelményeinek tett volna eleget, s az ezen felüli felajánlás lenne csupán jótékony tevékenység.- Rőczey „Fölbontották a leveleimet” Vérét vettem s vérem adtam" Ahogy Kiss Mihály megnyugszik, megismétlem a kérdést:- Miért kellett még föl is darabolnia Jónás Mátyás holttestét? Ölében tartott kezeire néz, és csak ennyit mond:- Arra gondoltam, hogy egyben nem tudom eltüntetni.- Csak ezért?- Csak ezért.- Mégis, hogy történt?- November 13-án este úgy tíz óra körül lementem a garázsba, kitolattam a BMW-vel, mert elég szűk a hely. Magamra zártam az ajtót, és ...-... és nekiállt.- Hát „iiigen”.- Nem vérzett?- Kicsit, egy kicsit.- Leterített valamit a betonra?- Semmit.- Ütni kellett, hogy szétjöjjön?- Hát.,. kellett.- A beton megsérült?- Addig nem ütöttem.- A B-30-as téglákat, amiket rákötözött, honnan szerezte?- Szolnokon a Csokonai úton építettek egy társasházat, onnan.- Miért épp a cukor gyári tóba dobálta a testdarabokat?- Talán azért, mert gyerekkoromban sokat játszottunk ott. Azóta ismertem azt a részt, meg tudtam, hogy egy teljesen elhagyatott tó, nem használják semmire.- Ezt elég rosszul tudta, hisz a kampány alatt onnan szívják a vizet a cukorgyáriak.- De nemigen ingadozik a vízszint. S úgy voltam vele, hogy ott sohasem találják meg.- Eredetileg tervezte, hogy minden testrészt becsomagol?- Nem, nem. Csak a fejet tettem zacskóba. Itt, ezen a ponton már én is kezdek megcsömörleni a tömérdek szörnyűségtől, s így inkább másrój kérdezem.- Ön ugye majdnem tíz évig rendőrként dolgozott. Állítólag élt-halt a hivatásáért. Akkor mégis miért szerelt le?- Magánéletbeli problémáim miatt - válaszolja.-Arról beszélnek, hogy homoszexuális kapcsolataira fény derült, s ezért kellett otthagynia a rendőrséget.- így van. Egyszer csak behívatott az akkori városi rendőrkapitány, az osztályvezetőm, meg a közvetlen főnököm, s ők hárman közölték velem, hogy a levélcenzúrázás során megtaláltak néhány levelemet.- Milyen levélcenzúrázásról beszél?- Arról, ami még mindig él. A magánleveleket a rendőrség még mindig fölbontja, és hát abból derült ki...- A barátainak írt levelekről van szó?- Igen, meg azokról, amiket tőlük kaptam.- A rendőrségre küldték?- Nem. A lakásunkra. . ?- Hát szóval - folytatja -, szúrópróbaszerűen még mindig van olyan, hogy fölbontják a borítékokat, de úgy, hogy azt más nem is veszi észre. Persze biztos kaphattak valami fülest, és ahogy elolvasták, hát voltak benne olyan dolgok, amik utaltak homoszexuális kapcsolataimra. És akkor - mondom - behívattak, s a kapitány közölte, hogy senki nem tud erről az egészről, csak ők hárman meg aki fölbontotta a levelet. S egyből azt mondták, hogy írjam meg leszerelési kérelmemet. Semmi esélyt sem adtak .. . Pedig ha megengedik, hogy válasszak, akkor azonnal fölszámoltam volna minden kapcsolatomat. Mert én inkább a munkámat, a hivatásomat választottam volna. De erről szó sem lehetett.- Mennyi ideje voltak ilyesféle kapcsolatai?- Hat éve.- Lányokkal nem is volt?- De igen ... még a katonaság után is.- Mondja, nem beteg? Az AIDS-re gondolok. Felkapja a fejét, és szemrehányóan néz rám.- Tudomásom van róla, hogy nem vagyok beteg, hisz állandó véradó voltam - hangsúlyozza, aztán elhallgat. S mintha újból rádöbbenne, mit csinált, kis idő múlva maga elé motyogva még hozzáteszi: - Vérét vettem ..., s vérem adtam. Miután megnyugszik, újabb kérdéssel próbálkozom:- Utólag biztos gondolkodott már. Talál-e magyarázatot tettére?- Semmit az égvilágon. Nem tudom, hogy találtam ki és hogy csinálhattam végig. Persze azzal tisztában vagyok, hogy előre ki- terveltnek látszik ez az egész, mert napokkal előtte eldöntöttem, hogy ... De csak napokkal előtte, és nem hónapokig készültem rá - húzza el a száját, mintha ez valamilyen mentség lenne számára.- A BMW a kedvenc autója?- Nem tudom. Talán azért választottam, mert vadonatúj volt.- Meg gondolom, tisztában volt vele, hogy egy olyan kocsihoz másképp nem tud hozzájutni.- Biztos is, hogy így van. Szerintem aki ma egy állami cégnél vagy bárhol másutt beosztottként dolgozik, a fizetéséből nem bír egy-két-három milliós értékű autót megvenni.- Mennyit keresett a mentőknél? r- Úgy tizenötezer forint körül kaptam kézhez.- Szolnokon még most sem akarják sokan elhinni, hogy ezt a szörnyűséget egyedül csinálta végig.- Pedig az egészet magam találtam ki és hajtottam végre. Nincs bűntársam, ha erre gondol.- Mire számít?- Hosszú évekre. Mást nem tudok mondani. Majd csak lesz valahogy.- Nem szeretnék ötleteket adni, de akár át is festhette volna azt az autót, s ha kiviszi külföldre, eladja, az érte kapott pénzből meg vehetett volna másikat.- Tudtam, hogy minden ellenem szólt, de amikor végigcsináltam, épp azért nem tettem azt, amit mond, mert éreztem a súlyát ennek az egésznek, és úgy voltam vele, hogy megy amíg megy, s ha lebukom, vállalom a következményeket.- Pedig magáról még az a hír is járta, hogy elájult, ha vért látott.- Igaz, de a tízéves rendőri munkám során már hozzászoktam. Rengeteg sérülttel, halottal találkoztam. Kotorászok a táskámban, és előveszem Jónás Mátyás egy évvel ezelőtti fényképét, s egy óvatlan pillanatban Kiss Mihály elé csúsztatom. Nézi, nézi, de nem szól semmit.- Maga szerint ki ez? - kérdezem.- Hasonlít rá, de nem tudom. Ez valami régebbi fotója lehet. Valahogy másabb volt - nyel egyet. Teljesen nyugodtnak látszik, semmiféle megrendülést nem veszek észre rajta. (Folytatjuk) Nagy Tibor
