Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

2 Hazai tükör 1992. ÁPRILIS 16. A környezetet is védik az új „utcabútorok” Reklámhordozó szemetesek, korlátok edzett acélból (Folytatás at 1. oldalról) Ezek nem hasonlíthatók össze sem a ..kukákkal", sem a jól is­mert, zöld színű utcai szemete­sekkel. A különbség az, hogy a német termékek kulccsal nyitha- tóak, így lehet üríteni őket, tehát nemcsak az időjárásnak állnak ellent... múzeumnak kijelölt épület lakó­it. A vasúti menetrend közeli mó­dosításával kapcsolatban felve­tették: Inter City gyorsvonatok­nak Szolnokon, az Alföld egyik legnagyobb közlekedési csomó­pontjában is meg kellene állniuk. A menetrend tervezői egyelőre ezzel ellentétes álláspontot kép­viselnek. Annak érdekében pe­dig, hogy a világkiállításon túl a város is bekapcsolódhasson az európai hálózatba, szükség van egy szolnoki megállóra is.- sz ­A megállapodásnak megfele­lően a több százezer márka érté­kű utcabútorok tíz év múlva a megyeszékhely önkormányzatá­nak tulajdonába kerülnek. Vár­hatóan az év második felében he­lyezik ki őket. Hogy mennyi rek­lám lesz rajtuk, az már a vállala­tokon, vállalkozókon múlik. Az alpolgármester a MÁV Ve­zérigazgatóság vezetőivel tár­gyalt a múlt héten a Vasúti Jár­műskanzen Alapítvány létreho­zásáról. Kuratóriumának az ön- kormányzat is tagja, a bírósági bejegyzésre a közeljövőben ke­rül sor. A régi szolnoki pályaud­var területét - mint arról már több ízben írtunk - 1996-ig szeretnék berendezni. A város már koráb­ban lépett, elhelyezte az egyik Svéd gyerekek koncertje. Két évvel ezelőtt jártak a szolnoki Széchenyi István Gimnázium tanulói a svédországi Mellerud városában. Most a látogatás viszonzásaként a svédek jöttek Szol­nokra, és még t gnap két koncertet is adtak, délután a városháza nagytermében - ahol Lengyel Györgyi alpolgármester köszöntöt­te őket -, majd este a Vártemplomban. Fotó: Mészáros Jut eszembe! Bizony isten, szégyellem magam. A dolog úgy kezdődött, hogy én kacérkodni kezdtem az erdők vadjaival, valamelyik rádióújság pedig meghirdette, hogy egy olyan rendkívüli hallásnövelő készü­léket lehet rendelni, amely azt is segít érzékelni, ha néhány méterre tőlem egy gombostű a szőnyegpadlóra esik. Amúgy kabaréból megrendeltem ezt az izét, aztán el is felejtettem a dolgot. Közben, hajói tudom, a küldő cégnek balhéja volt, szó ami szó, karácsony helyett a napokban érkezett meg a „Susogó 2000”. Elemet tettem bele, aztán a fülemre raktam a két hallgatót. Első élményem az a monoton kalapácsütés volt, amit a szomszéd szobában elhelyezett vekker ketyegésének tulajdonítottam később. Majd megelevene­dett a panelház, fölöttem mini családi dráma zajlott, jobbról a gyerek nem akarta megenni a spenótot, szemközt pedig valaki smirglivel próbálta eltüntetni a vakrozsdát az étkészletről. Nem ragozom tovább - egyszerre mindent hallottam, még azt is, amire kíváncsi sem voltam. Nem tudom, mondtam-e már, hogy a készü­lék kínai. Alighanem a vietnami harcosokat szerelték fel vele azért, hogy a dzsungelben lopakodó amerikaiakat érzékelni tudják. Nem jött be a dolog. A szerkentyű arra is jó lenne, hogy minden kínai mindent tudjon a szomszédjáról. De hát akkor meg nem lett volna tiensani vérengzés. Miután a dolog a nagy ügyekben csődöt mon­dott, most megkapjuk mi postán bóvliként, jó pénzért. Úgy kell nekünk!-pb­Átalakítják a tisztképzést Az eddigieknél jobban kép­zett, megalapozott szakmai tu­dással felvértezett katonai ve­zetőket igényelnek a társadalmi és politikai változások, ezért gyökeresen átalakítják, korsze­rűsítik a tisztképzést, s emelni kívánják e pálya társadalmi presztízsét - mondta a szentend­rei katonai főiskola kiképzési főszemlélője. A tábornok hang­súlyozta: az oktatás homlokte­rében majd az aktív védelem áll a korábbi harcászati támadóis­meretek helyett, sőt etikát és vallástörténetet is oktatnak a jö­vő évtől. Egy tiszt kiképzése hárommillió forintjába kerül a társadalomnak. FF Vérét vettem ... s vérem adtam" |,1 I iTl 111 n V*“ OZA Már régóta készülök erre a ta­lálkozóra. Sokszor elképzeltem magamban, hogy milyen lehet az az ember, akit Kiss Mihálynak hívnak. Most itt ül velem szem­ben. Fürkészem, de azonkívül, hogy levágatta jókora bajuszát, nem veszek észre rajta különö­sebb változást. Vagy mégis? Mert ahogy jobban megnézem, az arca vénebbnek tűnik, mint az egyik fotóján, formájára nézve meg inkább fiatal. Furcsa kettős­ség. Olyan, mint az egész élete. Közömbösen néz maga elé. De lehet, hogy ez csak egy védő­álarc, egy igazolóirat, vagy olyan pecsét, amit rányomnak egy akármilyen papírra? Ki tudja? Pedig nem szakadha­tott el benne a múlt fonala. Em­lékeznie kell! S ahogy nekiállok kérdezni, pillantásunk összeta­lálkozik. De rögtön elkapja a fe­jét, ám nem süti le a szemét, in­kább csak maga elé néz.- A: édesanyja szerint - kezdeni - a BMW november 11 .és decem­ber eleje között nem állt a ga­rázsban.- Pedig ott volt végig - vágja rá, s nem hagyja, hogy befejezzem, amit elkezdtem.- Két kulcs van a garázshoz? - próbálkozom újra. -Az egyik ma­gánál, a másik meg az előszoba- fogasra felakasztva.- így van.- Az édesanyja azt állítja, hogy csak december elején tűnt el a fogasról a másik kulcs.- Szerintem akkor vette észre, mert én ahogy hazaértem, rögtön elvettem, hogy még véletlenül se tudjon lemenni anyu a garázsba.- És a Lada Samara, amivel addig járt, hol volt?- Azzal mindig odagurultam a garázsajtó elé: hadd higgyék azt a szomszédok, hogy éppen akkor álltam ki vagy állok be vele.- Ha tényleg így történt, akkor mivel magyarázza azt, hogy az édesanyja szerint nemrég felhív­ták öt telefonon, és egy ismeret­len férfihang megkérdezte tőle: kíváncsi-e rá, hol állt a BMW körülbelül két-három hétig? Mert neki tudomása van arról - folytatta a telefonáló -, hogy egy kertes ház udvarán volt ponyvá­val letakarva.- Erről fogalmam sincs, hogy ki lehetett, aki ilyet állít - lepődik meg -, de nem igaz. Végig benn állt a garázsban a kocsi.- Akkor mit tippel? Honnan vette ezt az édesanyja?- Biztos nem akar nekem rosszat... és ő így gondolta...- Kétszer járt a kocsiügyben Jónáséknál?- Igen. November 8-án és li­án.- Először mivel ment fel Pest­re? Férd kosárlabda - rájátszás az 1-8. helyért Egy korszak véget ért Szolnoki Olajbányász - Kör- mend-Hunor 71-72 (38-34) Szolnok, 3400 n., v.: Szabó Gy„ dr. Valovics Olajbányász: Hosszú 12/6, Abeljanov lí, Tóth A. 7/6, Tóth Z., Berkics 18. Csere: Zsarkov 9/3, Horváth 11/3, Kmézic 3/3. Edző: Rezák Lász­ló, Szalay Ferenc Körmend: Bell 12, Szájer 2, Kardos 20, Zsebe 11, Kraus 12. Csere: Érsek 2, Hódi 6, Szeke­res 5/3, Véha 2. Edző: Fodor Péter Kipontozódott: Tóth Z. a 23. percben Az eredmény alakulása: 5. p.: 6-13, 1«. p.: 17-18, 15. p.: 25-26, 25. p.: 47-45, 30. p.: 57- 53,35. p.: 63-64. A melegítés percei alatt feszült csend uralkodott a csarnokban, játékosok, szurkolók egyaránt átérezték a tét nagyságát. Á más­kor oly vidám tréfamesterek is falfehér arccal végezték szoká­sos tevékenységüket. Több lehe­tőség nem lévén, mindkét együt­tes az „életéért” szállt harcba tegnap este. Ennek megfelelően nagy el­szántsággal, rengeteget futva kezdtek az ötösök, így a dobások pontosságába több hiba csúszott. Mintha a vendégek jobban felké­szültek volna az idegi megterhe­lésre, lényegesen nyugodtabban szövögették támadásaikat. Főleg Kardos volt elemében, pontjai révén hétpontos előnyre tettek szert a vasiak. Mikor a bizonyta­lankodó Tóth A. helyére Zsarkov lépett pályára, némileg megvál­tozott a mérkőzés képe. Felzár­kózott az Olajbányász, és Zsebe negyedik hibája után, hogy kis- padra kényszerült, a vezetést is átvette. A hajrára tovább élese­dett az egyébként sem unalmas összecsapás, Kmézic triplájával pedig megnyugadva térhetett pi­henőre. A második félidő a remekül játszó Kardos duplájával kezdő­dött, majd a hazaiak csapatkapi­tányának, Tóth Zoltánnak kipon­tozódásával folytatódott. Gyor­san elveszette ugyan első számú karmesterét az Olaj, de Horváth „bevetése” ezúttal jó húzásnak bizonyult. Lendületet adott együttesének, ráadásul a pont­gyűjtésből is kivette részét. Egé­szen a harmincadik percig úgy tűnt, ha szoros küzdelemben is, Szolnokon marad a győzelem. Nem ez történt, a visszatért Zse­be vezényletével egyenlítettek a vendégek. Az utolsó négy percbe sűrűsödött az egész bajnoki sze­zon minden feszültsége. Hol az egyik, hol a másik gárda felé bil­lent a mérleg nyelve. Fél perccel a lefújás előtt Kardos értékesítet­te mindkét büntetőjét (68-70), majd 15 másodperccel később Horváth kopírozta le a vetélytár- sa dobásait (70-70). Gyors indí­tás után Kraus talált a gyűrűbe, de még mindig volt hátra nyolc másodperc. Horváth pillanatok alatt hely­zetbe hozta Berkicset, akit csak szabálytalanul tudtak szerelni. A válogatott center első büntetője beszédült a kosárba, a második kísérlet azonban nem sikerült, s a lepattanót a vendégek szedték össze. Ezzel a vereséggel az Olajbá­nyász csak az 5-8. helyért játsz­hat tovább, és búcsút mondhat a jövő évi Szuper Ligának. (géléi) Körkép a munkahely­teremtő támogatásokról (Folytatás az 1. oldalról) Ez utóbbi viszont az építési en­gedély hiányában még nem kap­hatta meg a neki odaítélt összeget. A varrodákhoz hasonló megítélés alá esik a Kamilla Gmk, amely gyógynövénygyűjtésre, -feldolgo­zásra szakosodott, Lékó Pálné kis­iparos tésztaüzeme, Gellén László mezőtúri vállalkozó tollfeldolgozó üzeme, az Apáti Bt. cipőüzeme, Zamácz József cserkeszőlői vállal­kozó csomagolóanyag-előállító kisüzeme, illetve a Tiszaszentim- rei Polgármesteri Hivatal tervezett csomagolóüzeme. Itt is meg kell jegyezni, hogy a privatizáció elhú­zódása miatt az odatelepülő cég még nem tudja elkezdeni a tevé­kenységét, s így a megítélt támoga­tást sem lehetett folyósítani. Igen sokan kereskedelmi vállal­kozásba kezdtek, illetve ehhez néztek támogatást. Egy fegyveme- ki vállalkozóval, Magyar Miklós­sal kezdjük a sort, aki panziót, diszkontjellegű kereskedelmi vál­lalkozást indít. Ebbe a körbe tar­tozhat a Pallér Bt., Tiszainokán szolgáltatóházzal, a Fegyvernek és Vidéke Áfész ABC-áruházzal, Szabó István túrkevei vállalkozó ételbárral, a ,„Mártila” fantáziane­vű kisújszállási vállalkozás panzi­óval, az öcsödi KO-MOL Bt. ben- zinkúttal, bisztróval, autóalkat­rész-kereskedelemmel, Pálszabó Mihály szolnoki hidegkonyhai hi­ánypótló vállalkozásával, a Szol­nok és Vidéke Áfész „Szanda” ABC-jével. Más jellegű, már a fel­dolgozás irányába mutató vállal­kozás a Mezőgazdasági Termék­feldolgozó szalmabrikettgyártása és húsüzeme, a kunszentmártoni Ferroterv Kft. új üzemcsarnoka, a mezőtúri Klímatechnika Kft. ha­sonló létesítménye, a törökszent­miklósi Törzs Bt. üzeme és gépvá­sárlása, az öcsödi Agrothermál Kft. fóliás zöldségtermesztése, a mezőtúri Traden Kft. laboratóriu­ma, vagy az Arktis Kft. jászberényi üzemcsarnok-építése. Tarka tehát a kép, s mint láttuk, a pályázatok egy része a tavalyi évben nem esett pozitív elbírálás alá. Egy részük pénzhiány miatt csak ebben az évben kerülhet a nyertesek közé, másoknál a kitű­zött célokat nem támogatták a bí­rálók. Pozitív tapasztalat viszont, hogy a nyertes pályázók nagy ré­sze már beindította tevékenységét, sőt sokan már továbbfejlesztett el­képzeléssel álltak elő. Mint meg­tudtuk, a munkaügyi központ fo­lyamatosan felügyeli a nyertese­ket, a kitűzött foglalkoztatási cé­lokhoz ragaszkodik. Ez évben már eddig negyven pályázat érkezett, amelyek bírálata folyamatos, vár­hatóan e hónap végén, a jövő hó­nap elején a megyei munkaügyi tanács elé kerülhetnek végső dön­tésre. F. I. Eletet egy autóért- A Lada Samarával.- És másodszor?- Vonattal.- Magát precíz embernek isme­rik. Olyannak, aki minden apró kis papírfecnit gondosan elrak, megőriz. A vonatjegye is meg­van?- Az nincs - rázza a fejét.- Mondja, mikor döntötte el, hogy ahhoz az autóhoz minden­képpen hozzájut?- Szerintem pillanatnyi elhatá­rozás volt.- Ezt nem hiszem el. Elbizonytalanodik, aztán újra megszólal:- Hát igen. November 8-án már tényleg forgattam a fejemben a dolgot. Mikor hazaértem, fölhív­tam otthonról Jónásékat, hogy biztos megveszem a kocsit.- De nem volt pénze, ugye?- Nem ... Akkor már eldöntöt­tem . . . Ezért mondtam Jónás Mátyásnak, amikor újból - vagy­is november 11 -én - találkoz­tunk, hogy munkából jövök, és nincs nálam a pénz. Elhitte, hisz kétmillió-négyszázezer forinttal nem szaladgál csak úgy az ember az utcán. Ezért haza kéne menni érte, és még hozzátettem, hogy Ecseren lakom.- Miért pont ott?- Fogalmam sincs. Talán azért, mert útba esett Szolnok felé.- Mégis, ismerős volt azon a részen?- Jártam már arra . . . vagy kétszer... régebben. S emlékez­tem rá, hogy van ott egy elég kietlen út, gondoltam, az jó lesz. Befordultunk, elmentünk egy darabig vagy ötszáz métert, s szóltam neki, hogy cseréljünk helyet, hadd vezessek már. O ki­szállt, nem kérdezett semmit, nem érdeklődött, hogy milyen úton vagyunk, nem gyanakodott, s akkor ott . . . megtörtént a do­log.- Nem gondolja, hogy elvihette volna az autót úgy is, hogy fakép­nél hagyja a fiatalembert, és nem csinál vele semmit?- Nem tudom . . . Talán az járhatott a fejemben, hogy ismer, hogy látott, és így könnyen rám­találhatnak.- Szóval lelőtte. Csak bólint. Mintha a világért sem akarná kimondani, hogy meghúzta a ravaszt. Hallgatunk, aztán kis idő múlva erőt vesz ma­gán, és hozzáteszi:- Utána betettem a csomagtar­tóba.- A mentőknél oktatták, miként kell egy eszméletlen embert fel­emelni?- Oktatni nem oktatták, de a kollégák elmondták, hol kell megfogni, hogy a legkönnyebb legyen... Hátulról, a hóna alatt ...- Biztos vérzett még ... A BMW-ben találtak vérfoltokat?- Nem, mert volt benn a hátul­jában egy vastag hullámpapír, és az fölfogta a vért.- Azzal a papírral mit csinált?- Kidobtam a kukába.- Ennyi?- Igen, igen ennyi - válaszolja, de úgy, mintha a világ legtermé­szetesebb dolgáról beszélnénk.- Miután hazaért tavaly no­vember 11 -én este, két napig még bent tartotta a fiatalember holttestét a csomagtartóban?- Úgy van.- S miért kellett még föl is da­rabolnia? Hallgat. Mélyet sóhajt, mintha most hirtelen kezdene gombo- lyaggá tekeredni benne iszonyú tette. Még a mellkasa is megre­meg ... (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents