Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-15 / 90. szám

i1 Á­Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 15. Folytatás két hét múlva Német börtönmisszió Parlament: nagyheti hangulatban Német börtönmissziós csoport tartózkodik már második hete hazánkban. Országos kőrútjuk során tegnap délelőtt ellátogattak a szolnoki büntetés-végrehajtási intézetbe is, ahol műsort adtak. Bemutatkozásként elmondták, hogy már húsz éve járják a börtönöket, így a világ számos országá­ban megfordultak Európától Afrikáig. Műsorukban karének, bibliai ismertetés, tapasztalatok elbeszélése és pantomim szerepelt. Fotó: Mészáros Konferencia-előkészítő A falusi turizmusért (Folytatás az 1. oldalról) törvényjavaslat részletes vitá­ját, valamint a házszabály módo­sítására készült, Orbán Viktor je­gyezte Fidesz-javaslatot délelőtt csekély érdeklődés kísérte. Az életüktől és szabadságuktól poli­tikai okból jogtalanul megfosz­tott személyek kárpótlásáról szóló törvénytervezet viszont több gondolatot ébresztett Szé­kelyhídi László (MDF), Mécs Imre (SZDSZ) és Nagy Ferenc Jut eszembe! A nyugdíjas házaspár mos­tanság meggondolja, kilépjen-e az utcára. Korábban a kutyasé­táltatás izgalommal várt napi program volt. A két gazdi és a négylábú számon tartotta a jó­kedvű fícánkolást az ébredő ta­vaszban. A pórázon élő állat és a szükség pórázán élő nyugdí­jas pár már az apró örömöket is megbecsüli. Aztán a minap a reggeli programjuk egybeesett a közelben lévő általános iskola tanulóinak tízperces szüneté­vel. Ahogy a nyitott ablak előtt elhaladt a két ember a kutyával, a párkányon könyöklő nyolca­dikosok otromba megjegyzése­inek lettek céltáblái. „Mi van öreg, hova visz a kutya?” A rendreutasító válaszra kórus­ban érkezett a replika: „Még jár a szátok, miért nem döglötök már meg?” Az idős hölgy, aki talán egy fokkal hősiesebben védelmezte összetört önérzetét, olyan jelzőket kapott, amitől süldő lány korában talán elpi­rul, most azonban megsemmi­sült. A közelben állók nem állták meg szó nélkül a felháborító je­lenetet. „Lám, ezt hozta a nagy demokrácia!” - jegyezte meg valaki. „Erre tanítják a kommu­nista tanárok a diákokat! ’ ’ - tet­te hozzá valaki a „másik” ol­dalról. Én pedig úgy is, mint szülő, s mint egykori pedagó­gus, csak restelkedem. S arra gondolok, hogy ha a romló köz- biztonságról beszélünk, a lel­kek közbiztonságára is gondol­junk! József tárca nélküli miniszter ré­széről. Utóbbi elmondta: az öt­venes évek végén mint osztály­idegen falusi volt „szerencséje” építeni a kunmadarasi szovjet repteret és végigélni az aprófal­vakból, valamint a városokból politikai okból odatereltek és fogvatartottak sorsát. Ebédszünetben Szabad György házelnök volt az első sajtótájékoztató első előadója. Bemutatta a sajtónak A magyar országgyűlés jogalkotása című könyv első, most megjelent, so­rozatra tervezett kötetét, amely 1990. május 2. - december 27. közötti időszakban adja közre a t. Ház által hozott törvényeket és határozatokat. A házelnök el­mondta azt is, hogy az 1991-es évről a sorozat második kötete még az idén ősszel megjelenik. A sajtótájékoztatók sorát a KDNP folytatta, három képvise­lője a privatizációs törvény ve­szélyeire, s felügyeletének szük­ségességére hívta fel a figyel­met. Ugyanerről az MSZP há­rom képviselője úgy vélte: a jó (Folytatás az 1. oldalról) Válaszában dr. Alexandru Pop, megyei alprefektus, a rendez­vény fővédnöke elmondta, nem­csak humanitárius és egész­ségügyi, hanem kulturális és gaz­dasági kapcsolatok kiszélesítését is várja a találkozótól. Most, ami­kor Kelet-Európa szinte minden országából aggasztó hírek érkez­nek a nemzeti kisebbségek prob­lémáiról, Hunyad megye egyfajta béke szigete lehet. Külön örömé­nek adott hangot abban a tekintet­ben, hogy a kapcsolatok éppen a legnehezebb helyzetben lévő, ön­hibájukon kívül hátrányos hely­zetbe került emberek sorsának jobbításán keresztül mélyülnek el. A megnyitóünnepség után ke- rekasztal-megbeszéléseken, to­fogalmazványból csak az alapel­vek hiányoznak. Kónya Imre és Bakó Lajos (MDF) a nyugaton élő magyarság bekapcsolására a nemzeti megújhodási program­ban való részvételére szóló frak- cióhatároztot, illetve az árutőzs­de létrehozásáról készülő tör­vénytervezetet ismertette. Az interpellációk és a kérdé­sek után először a helyi önkor­mányzatok címzett és céltámo­gatásáról szóló törvényjavaslat szavazásához kezdtek a képvise­lők, de a végszavazás előtt Sza­bad György kénytelen volt újból bizottsági ülések összehívása miatt hosszas szünetet elrendel­ni. Este fél hétkor mégsem ezzel a javaslattal, hanem az életüktől, szabadságuktól politikai, vala­mint faji és vallási okokból meg­fosztottak kárpótlására előter­jesztett törvényjavaslat részletes vitájával folytatódott a plenáris ülés - majd a vitát elnapolták. A képviselőházban most két hét tavaszi, húsvéti szünet lesz, plenáris ülést legközelebb április 27-én tartanak. vábbképzéseken, speciális fog­lalkozások keretében ismertetik a PIREMON kisvállalat és a me­gyei Vöröskereszt képviselői a magyarországi tapasztalatokat. Dr. Kollár József, a Területi Hi­vatal etnikai kisebbségi referense a hazai munkamódszerek és szer­vezési gyakorlat ismertetésével hasonló arculatú foglalkoztatási rendszer kialakítását kívánja e- lősegíteni. A termékbemutató és a tapasztalatcsere a hét végéig tart. A tervek szerint erre alapozva várják a nyáron a dévai mozgás- sérültek küldöttségét és rendezik meg Hunyad megyében a ma­gyarországi mozgássérült gyere­kek csereüdültetését. Cs.B. A Magyar Falusi-Tanyai Ven­dégfogadók Szövetségének el­nöke dr.Csáky Csaba tegnap Bo­ros Lajossal, a megyei közgyűlés elnökével és dr.Bozsó Péter me­gyei főjegyzővel egyeztette a május 12-15. között megrende­zendő mezőtúri konferencia te­endőit. A többnapos rendez­vényre az Európa Közösség, az Európa Tanács, az OECD és az Euroter képviselői jönnek el és tartanak előadásokat a különbö­ző szintű államigazgatási szer­veknél dolgozó vezetőknek. A magyar szövetség alapítója az európai szervezetnek. Az utóbbi­ak képviselőit is meghívták. Megyénk, a falusi-tanyai ven­dégfogadók, továbbá az ideérke­ző turisták számát tekintve felfe­dezetlen terület. A hazai szövet­ség nemcsak a vidéki, hanem a városok külső, illetve külterületi részein álló szállásokkal is fog­lalkozik; már korábban sikerült tagjai számára adókedvezmé­nyeket szereznie. Tíz ágyig vagy 300 ezer forint egyévi bevételig - az üdülőhelyek kivételével - nem kell adót fizetniük a szállás­adóknak. Figyelemre méltó, hogy az ország különböző vidé­keiről 140 pályázatot nyújtottak be - személyenként 100 ezer fo­rint utalható - a központi alapra. Többről van szó, mint egyfajta idegenforgalmi szolgáltatásról - hangsúlyozták kedden. A külföl­di tapasztalatok azt mutatják, hogy jóval kevesebbe kerül az államnak, ha az állampolgárok lakóhelyén nyújt segítséget a megélhetéshez, mint amikor el­költözőiteket, elvándoroltakat támogat. A munkahelyteremtés mellett a “zöld turizmus” az egyik módja a parasztépületek megmentésének; területfejlesz­tési célok egy része is megvaló­sulhat így; nem elhanyagolható­ak művelődési hatásai sem. Mint dr.Csáky Csaba elmondotta, az államnak jelentős anyagi szere­pet kell vállalnia a vendégfoga­dók hálózatának fejlesztésében. A szövetség működéséhez szük­séges pénz 80 százalékát eddig az állami költségvetésből fedez­ték. Jelentős pénzt kellene fordí­tani a reklámra, a népszerűsítés­re. Május közepén regionális és országos kérdésekkel foglalkoz­nak. de mint a konferencia címe is utal rá, a központi téma a kö- zép-kelet-európai falusi turiz­mus helyzete lesz. A Kárpát-me­dencét veszik tehát nagyító alá. Nyolc nyugat-európai országból érkező szakemberek mondják el tapasztalataikat. Mint meghatá­rozták, egyik leglényegesebb feladatuk lesz a falusi turizmust, mint európai terméket közös mi­nőségi-technikai előírások és a nemzeti-regionális hagyomá­nyok ötvözésével mihamarabb kiépíteni. Sz.Z. Déván, a mozgássérültekért Természetesen - egészségesen Barátok nélkül... Kecskés főhadnagy még min­dig telefonál. Van időm gondol­kodni. S mivel úgysem tudok ki­bújni a bőrömből, már megint azon morfondírozom, hogy Kiss Mihály egy ilyen iszonyatos tett­re vajon miért szánhatta el magát . . . Aztán hirtelen eszembe jut valami. Hisz az az ember homo­szexuális! Akkor viszont köny- nyen előfordulhat, hogy AIDS- es. És ez mindent megmagyaráz­na. Mert ha tudja, hogy beteg, és csak hónapjai vannak hátra, ak­kor már úgyis mindegy neki. Legalább addig, amíg él, van egy szép autója... De nem. Mégsem! Mert bevillan, hogy amikor leg­utoljára az édesanyjával beszél­tem, s valahogy szóba került ez a dolog is, akkor a néni azt mond­ta, hogy teljes képtelenség, mivel a Misi még nemrégiben is vért adott. Mikor is? . . . Felírtam valahová. Izgatottan lapozgatni kezdem jegyzetfüzetemet, és megdöbbenek... Dátum szerinti sorrendben ez áll itt: 1991. no­vember 11-én Kiss Mihály ki­oltja Jónás Mátyás életét, rá tizenhat napra, vagyis 1991. november 27-én meg vért ad. S lehet, hogy pont azzal mentette meg valaki életét. Akkor pedig ... Gondolataimból a nyomozó szavai hoznak vissza a szobába.- Érdekli még valami? - kérde­zi.- Flát persze - válaszolom.- Jó, akkor folytassuk - ül le velem megint szembe.- Ellenőrizték „szükebb baráti kapcsolatait”, hogy nem fedez-e valakit?- Igen - jön a válasz -, de sem­miféle újabb adalék nem merült fel. Mondhatnám úgy is, hogy nincs egy olyan bizonyíték sem, ami arra utalna, hogy takargatna valamit, vagy esetleg társa lenne. Tudja, mi is kombinálgattunk egészen február 17-ig, míg nem kerültek elő a testdarabok. Attól fogva viszont szinte biztos, hogy csakis úgy történhetett a dolog, ahogy a Kiss úr elmondja.- Azonosítható volt a holttest? - szólok közbe.- Az összes adat birtokában azt tudom mondani - feleli Kecskés Zoltán -, hogy egyértelműen Jó­nás Mátyásról van szó. Egyezik a fogazat, a testmagasság, a test­súly, a hajzat...- Főhadnagy úr, Ön szerint el­képzelhető, hogy ha valaki ilyen szörnyűséget csinál, utána nem változik meg? Nem lehet látni, vagy észrevenni rajta valami rendellenességet, kapkodást, idegességet? Azért kérdezem ezt, mert Szolnokon mindenki, aki is­merte, arról beszél, hogy ugyan­olyan volt, mint korábban, nem veszekedett, nem csapkodott, nem látták nyugtalanabbnak.- Mondja - vág közbe a rendőr­tiszt -, ugyan kivel veszekedett, vagy kivel csapkodott volna? Hisz a saját elmondása szerint nem volt közelebbi kapcsolata az édesanyjával, a munkatársaival meg főleg nem. Az ismerőseivel is csak felületes kapcsolatban állt. Amennyire én ismerem az előéletét, nem volt egy valódi ha- veija, nem volt egy olyan ember, akihez igazán kötődött volna. Ön rátalált egy olyan „barátra”, aki mondjuk a partnere volt Kiss úr­nak októbertől februárig? - kérdi tőlem a főhadnagy, s választ sem várva folytatja: - Ugye, hogy nem. Tudjuk, hogy voltak buda­pesti és szolnoki homoszexuális kapcsolatai, de higgye el, hogy egy olyan embert sem találtunk, akihez igazán kötődött volna. Mondom, még az édesanyjához sem fűzték szorosabb szálak: hagyjál engem, mit érdekel, mi­kor jövök haza, semmi közöd hozzá - hát ilyen válaszokat adott, ha kérdezte az anyja. A testvérével meg alig találkozott, így ugyan ki vett volna észre raj­ta valamilyen változást? Kiben tükröződött volna vissza, hogy Kiss úr megváltozott? De hogy magában őrlődött, morfondíro­zott, az szinte biztos. Minden­esetre kötélből lehetnek az ide­gei, mert eleinte többször is kihallgat­tuk, de mégsem mondta el... Tar­totta magát az eredeti meséjéhez, miszerint csak az orgazdaság­hoz, meg a biztosítási csalás kí­sérlethez van köze. Pedig föltet­tünk neki elég kényes kérdése­ket, ám kezdetben mindegyiket kivédte, és kapásból megvála­szolt rájuk. Szóval, meggyőző­désem, hogy Kiss Mihály erős idegzetű ember, olyan, aki job­ban bírja az ilyesféle lelki meg­terheléseket.- Tehát akkor Ön szerint felté­telezhető, hogy egyedül csinálta. Mit gondol, mién?- A motiváció teljesen egyér­telmű. Nézze, eleinte, amikor még nem emberöléssel volt gya­núsítva, mi is rágódtunk azon, hogy egyedül vagy társakkal együtt hajtotta-e végre ezt a bűn- cselekményt. De menet közben egyre inkább arra jutottunk, hogy a képbe épp a személyisé­géből adódóan nagyon is beleil­lik az egyedüli elkövetés. Hisz gondolja csak meg, ennek az em­bernek az autó, és csakis az autó állt az élete középpontjában. Er­re utal, hogy az előző Ladájába riasztókat, napfénytetőt, köz­ponti zárat szerelt, s levitte Szol­nokon a Tiszaligetbe lefényké­pezni a kocsit. Mindig tisztogat­ta, babusgatta, mint ahogy a gye­reket szokták. Az pedig, hogy most már elég volt a Ladákból és mindenképpen nyugati autóra vágyik, nagyon is elképzelhető róla. Szóval, minden jel arra mu­tat, hogy magányosan követhet­te el a gyilkosságot. De ez még mindig csak huszadrangú dolog ... A legfontosabb, hogy olyan részleteket mondott el, olyan té­nyeket közölt velünk, amik mind azt erősítik, hogy egyedül volt Persze semmi sem elkép­zelhetetlen, és előfordulhat, hogy idővel még majd bonyoló­dik ez az ügy, de hogy Kiss úr­nak Jónás Mátyás halálához és feldarabolásához köze van, az ma már teljesen biztos. Semmi olyan fordulatot nem tudok el­képzelni, hogy valaki más kö­vette volna el a gyilkosságot, Kiss Mihály pedig magára vál­lalja ezt az egészet. Nem, az tel­jességgel lehetetlen - teszi hozzá a főhadnagy, s órájára pillant - jó, akkor elmegyek és lekísérem Kiss urat, hogy tudjon vele be­szélni - mondja, s becsukja maga mögött az iroda ajtaját, (folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents