Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

2 Hazai körkép 1992. ÁPRILIS 14. Megregulázzák a napirend előtti hozzászólásokat? (Folytatás az 1. oldalról) A T. Ház hétfőn utolsó napirendi pontként általános vitát folytatott Orbán Viktor (Fidesz) önálló kép­viselői indítványáról, amelynek célja az Országgyűlés házsza­bályainak módosításán keresztül a napirend előtti felszólalások „megregulázása”. A Fidesz-ffakcióvezető távollé­tében Áder János ismertette az in­dítványt, amelynek lényege: rend­kívüli ügyben napirend előtt csak egy parlamenti párt képviselőcso­portjának vezetője, a független képviselők megbízottja és a kor­mány tagjai kérhessenek szót. Ezenkívül rendkívüli ügyben bár­mely képviselő az ülés berekeszté­se előtt, napirend után mondhassa el azt, amit jelenleg napirend előtt tett meg. Az előterjesztő indoklá­sában rámutat: másfél éve igen sok nem rendkívüli ügyben kértek szót a képviselők, és a többször kezde­ményezett változtatás nem vezetett eredményre. Nem működött a hár­mas szűrőrendszer: a képviselők önmérséklete, a frakció és a Ház elnökének előzetes ellenőrzése. A sok indokolatlan felszólalás miatt a T. Ház értékes időt veszített. Torgyán József FKGP-elnök in­dulatos szavakkal utasította vissza az indítványt, mondván: a képvise- lőkjogállásából következik felszó­lalási joguk. Diszkriminatív intéz­kedésnek nevezte, hogy csak napi­rend után szólalhatnának fel a „közkatona képviselők ’ ’. Felszólí­totta a házelnököt, illetve az ülést vezető alelnököt, hogy indokolja meg, miért nem adja meg adott esetben a jelentkező képviselőnek napirend előtt a szót. Ezt Dombach Alajos alelnök visszautasította, mondván: a házszabály nem köte­lezi erre az elnöklőt. Salamon László (MDF) kifejtet­te: elvileg egyetért Orbán Viktor javaslataival, de néhány részlet- kérdésben módosító javaslattal élt. Az egyik: ne csak a frakcióvezető szólalhasson fel napirend előtt, ha­nem méltánylást érdemlő esetben bárki. A másik: közjogi méltósá­gok is kaphassanak szót. Gáli Ákos (független) határozot­tan visszautasította a képviselői in­dítványt, és kijelentette: nem mond le arról a jogáról, hogy napirend előtt bármikor szót kérhessen. A T. Ház ezután az általános vi­tát elnapolta, és az elnöklő Dom­bach Alajos a hétfői ülést bere­kesztette. (MTI) Jobb időket várva Vizsgáztak a szórakoztatózenészek Felső képünkön munkában a zsűri: (balról jobbra) Schaff Lász­ló, Rohrbacher Gábor, Portik Iván, Gyimesi Ernő és Esze Jenő. Alsó képünkön: vizsgázik a Lady Machbeth együttes Több ízben is szót ejtettünk már lapunkban arról, hogy a szórakoz­tatózenészekre manapság nem jó idők járnak. Sokan közülük mun­kanélküliek - mások végleg búcsút mondtak a zenészéletnek. A muzsikusok egy része a jelen­legi kedvezőtlen helyzet ellenére sem adja fel a reményt. Bíznak a jövőben, amikor megszűnik a si­lány gépzene egyeduralma, ami­kor a vendéglátás olyan lesz, ami­lyennek lennie kell, amikor egy- egy jó zenész vagy kisebb-na- gyobb zenekar csalogatja a vendé­geket a hangulatos kiskocsmákba, éttermekbe, vendéglőkbe és cuk­rászdákba. Hisznek abban, hogy eljön az az idő, amikor az emberek­nek újra pénze és kedve lesz arra, hogy finom ebéd vagy vacsora, egy sütemény vagy egy jóízű ital és kellemes zeneszó mellett pihen­jenek, szórakozzanak. Az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségének vezetője, Schaff László örömmel számolt be arról: közel száz muzsi­kus jelentette be abbéli szándékát, hogy vizsgát tegyen. A zenészek a megye kisebb-nagyobb települé­seiről jöttek el, hogy a rangos szak­emberekből álló vizsgabizottság előtt számot adjanak felkészültsé­gükről a munkavédelem, zeneel­mélet és nem utolsósorban a hang­szerjáték, illetve éneklés terén. A bizottság néhány esetben meghatá­rozott időre szóló - legtöbb esetben azonban végleges - működési en­gedélyt adott a vizsgázó muzsiku­soknak. Sz. J. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság Vizsgálati Osztálya Bu­dán, a Gyorskocsi utcában egy böhöm nagy, vörös téglás régi épületben található. Földszintjét jókora ablakok, vasajtók törik meg, a legfelső emeleteken pe­dig ugyancsak ablakok sorakoz­nak, ám azok már egytől egyig rácsosak és persze sokkal keske­nyebbek. Ott lehetnek a cellák. Úgy ágaskodnak azok a lőrés- lyukszerű valamik egymás mel­lett, mint sok-sok felkiáltójel. Mintha figyelmeztetni szeretnék az arra járókat: vigyázzatok, ne­hogy ti is ide jussatok! Itt morzsolgatja napjait mosta­nában Kiss Mihály. Előzetes le­tartóztatásban van. Innen nem­csak kijutni nehéz, de úgy lát­szik, hogy befelé sem sokkal könnyebb. Itt nem nyargalászhat úgy az ember, mint szél a határ­ban. Hisz az eligazítóban, miután elmondom, hogy kit keresek, el­kérik a személyimet, s az asztal­nál ülő hölgy akkurátusán kiírja adataimat, és mondja, hogy vár­jak. Eltelik vagy jó tíz perc, mire megérkezik a főhadnagy:- Kecskés Zoltán vagyok - nyújt kezet a magas, szökés, hát­rafésült hajú fiatalember, s felkí­sér a szobájába. Miután helyet foglalunk, belevágok a közepé­be.- Főhadnagy úr, végül is mikor vallotta he Kiss Mihály, hogy kö­ze van Jónás Mátyás eltűnésé­hez?- Február 14-én jegyzőkönyv­be mondta azt a történetet, amit az újságok is megírtak.- Hallani, hogy bevetették a hazugságvizsgáló gépet, a polig- ráfot is.- Igen, de Kiss úr is beleegye­zett. Ez egy műszeres vizsgálat - teszi hozzá még.- Ha jól tudom, az ily módon ,,kicsikart’ ’ vallomásokat a bíró­ság nem fogadja el bizo­nyítékként.- Valóban. De ezzel Kiss Mi­hály is tisztában volt. Kérdezte is, hogy mi szükség van erre, amikor a bíróságon ezt úgysem veszik figyelembe. Meg is be­széltük vele, hogy ha így van, akkor miért ne vetné magát alá egy ilyen vizsgálatnak. Végül is beleegyezett...- A dolgok mostani állása sze­rint, mit gondol, mennyi idő múl­va kezdődhet a bírósági tárgya­lás? Gondolkodik a főhadnagy, s aztán így válaszol:- Szerintem ez az ügy itt lesz még két, két és fél, esetleg három hónapig. Az már akkor ugye a nyári időszak... szóval úgy sac- colom, hogy október-november táján lesz meg az első tárgyalás. A néhány bemelegítő kérdés után a részletek felől kezdek el érdeklődni.- Találtak-e azonosítható vér­nyomokat a garázsban?- A luminolos eljárás segítsé­gével nagy mennyiségű vért fe­deztünk fel - magyarázza. - Ezzel a szerrel a technikusok befújták Női röplabda - MK a legjobb négy közé jutásért (M)ennyit ér a Magyar Kupa? Ma utaznak! Abonyi gyerekek Izraelben Izraelbe kapott meghívást az abonyi Bihari János Zene­iskola 55 növendéke, mely mától április 21-ig szól. A na­pokban Varga György igazga­tó egyórás felkészítő szülői ér­tekezletet tartott az érintettek­nek, majd Bajusz Ferenc pro­fesszor videóval egybekötött előadását hallgathatták a Szentföldről. Az abonyi zenészek ven­déglátója a Lód Youth Band, vezetőjük Mr. Nachman Ya- riv. A fellépések, koncertek mellett jeruzsálemi kirándu­lás, Hód, Tel-Aviv, Dimona városokba történő látogatás is színesíti a programot. Egész napot töltenek majd a Holt­tenger mellett, valamint el­utaznak a Judosi sivatagba is. Lehel SC - Kaposvári TSC 3:0 (4,8,9) Jászberény, 500 n„ v.: Fodor, Szabó Lehel: Petliak, László, Sápi, Tóth M., Pesti, Doncsenko. Edző: Szőke Péter Kaposvár: Zalavári, Goszto- nyi, Sántosiné, Varga, Ónodi, Csepregi. Csere: Tuba, Lentai. Edző: Simonná Kutas Zita Napokkal a mérkőzés előtt Jász- berény-szerte arról beszéltek, a ka­posváriak hazai vereségük után le­mondtak a visszavágás lehetőségé­ről, el sem utaznak a második talál­kozóra. Erre mi történt? A somo­gyiak már kora délután megérkez­tek a hűtőgépgyári csarnokhoz, a két csapat annak rendje és módja szerint felsorakozott a kitűzött kez­dési időre, de a játékvezetőknek még színét sem látták a környéken. Szorgalmasan tovább melegítettek hát a játékosok, hátha befutnak a sípmesterek. Letelt a kötelező húsz perces várakozási idő, de a bírók csak nem akartak megérkezni. Több mint fél óra csúszás után a két edző úgy döntött, szükség já­tékvezetőkkel elkezdik a visszavá­gót. A hazaiak másodedzője, Lit- kei Gábor és az egyik utánpótlás szakvezető, Deme Gábor vezény­letével végre útjára indulhatott a labda. Már 3-0-ra vezettek a lehe- lesek, mikor lélekszakadva meg­jöttek a „szürkeruhások”, és félbe­szakították az összecsapást. Rövid tanakodás, újabb melegítés után immár másodszor is elkezdődhe­tett végre a találkozó, melyen a lényegesen nagyobb játékerőt kép­viselő jászberényiek könnyedén győzték le somogyi ellenfelüket. A mérkőzésre túl sok szót nem sza­bad vesztegetni, de arra azért kí­váncsiak lettünk volna, ha mindez véletlenül a magyar labdarúgásban fordul elő, mondjuk a szintén négy közé jutásért vívott Siófok-MTK összecsapáson, vajon hogyan rea­gált volna a közvélemény? Ha furcsa mellékzöngék kísére­tében is, de beverekedték magukat a Magyar Kupa legjobb négy csa­pata közé a leheles lányok, s ezért ők minden dicséretet megérdemel­nek. (gj) Eljön a versek ideje Várjuk a versek idejét. Csak még nem tudják az emberek, hogy el; jött, itt van az az idő. Hisz ezekben a nehéz napokban legalább annyira fontos a versekben lakó, pontosan megfogalmazott rövid gondolat, mint amilyen lényeges volt az ’50- es, a’60-as vagy a ’70-es években. Vátjuk a versek idejét. S a költé­szet napjának tiszteletére tegnap kora délután Dinnyés József daltu­lajdonos Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Otthon bejáratánál 4 és fél órán át álldogált, hogy az arra járóknak odaadhassa a kárpátaljai 200 ezer fős magyarság irodalmát. Ám egész idő alatt csak egy-két ember torpant meg a pult előtt, és ők is a „Dallas”-t keresték a köny­vek között. Miért pont a „Dallas”-t? Biztos azért, mert az legalább feledtet va­lamit, tehát bajuk van az emberek­nek. Miért olvassák a „könnye­debb” irodalmat? Azért, hogy ne hallják meg saját bajukat, azért, hogy ha pár órára is, de elfeledhes­sék gondjaikat. Mert elég nekik éb­redéstől lefekvésig látni és érezni a fájdalmakat. Ma még sokan nem tudják, de biztos eljön a versek ideje. Meg fognak nyugodni az emberek, s ak­kor majd azt mondják, hogy „ad­jon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét”. Igen, amikor már kívánni is fognak valamit, úgy, mint Nagy László, aki ezt a versét - amiből idéztem -1951 -ben írta. Ha visszatér a szeretet, akkor el­jön majd a versek ideje is. Ebben bízik és ezért járt tegnap Szolnokon Dinnyés József.- nt ­Fotó: Korényi Éva Tisztul a kép? az egész garázst. Az eljárás lé­nyege, hogy vérszennyeződés hatására a vegyszer kékes-fosz- foreszkáló fénnyel világít.- És mondja, az ott talált vér egyezett az áldozatéval?- Nem lehetett azonosítani, mert olyan keveset tudtunk biz­tosítani gézre, hogy az nem lett elég az eljárás lefolytatásához. Egyik dolog az, hogy van-e vér, a másik pedig, hogy olyan mennyiségben fordul-e elő, amit azonosítani is tudunk - fűzi hoz­zá a miheztartás végett a főhad­nagy.- A garázs betonján fedeztek-e föl ütésre utaló nyomokat? - te­szem fel az újabb kérdést.- Nem, nem. Ilyet nem talál­tunk - rázza fejét tagadólag a fia­tal nyomozó.- Az ügy szempontjából nem fontos az áldozat ruhája? Ugyanis azt, ha jól tudom, még nem hozták föl a szolnoki cukor­gyári tóból.- Lényeges lenne, ám amikor februárban ott voltunk, a búvá­rok idegileg annyira kikészültek, hogy nem mentek visszaérte. Pe­dig én kértem őket, de azt mond­ták, hogy esetleg egy későbbi időpontban szó lehet róla. Vi­szont itt menet közben már mér- legelgettük, hogy érdemes-e azért a pár cuccért még lemenni. Szóval, ez még a jövő titka . . . hisz van már úgyis annyi tárgyi bizonyíték, ami éppen elég, Jó­nás Mátyás személyi igazolvá­nyára, gyűrűjére, nyakláncára gondolok - sorolja a főhadnagy.- Én nemrégiben beszéltem a búvárokkal is, s ők azt állítják, hogy olyan tájékoztatást kaptak a rendőrségtől, miszerint a test­részek egytől egyig be vannak csomagolva.- Ez félreértés vagy csak elhal- lás lehetett - vágja rá beszélgető- társam.- És ha nem?- Nézze, tudom, mire gondol. Ha azt akarja sejtetni, hogy Kiss mellett más vagy mások is benne lehetnek ebben az ügyben, akkor ki kell hogy ábrándítsam. Ugyanis a kötözési mód teljesen egyértelművé tette, hogy ő csi­nálta ... Hisz február 14-én jegy­zőkönyvbe Kiss úr elmondta, hány drótot kötözött egy-egy testrészre, hogy csomózta össze azokat, és miként fűzte át rajtuk a téglát. S rá három napra, vagyis február 17-én pontosan úgy vet­ték ki a holttestmaradványokat a búvárok a tóból.- Mondja, Kiss Mihály elmeor­vosi vizsgálata megtörtént már?- Igen - bólint Kecskés Zoltán. - Teljesen beszámítható.- Mit mutat a fegyverszakértői vizsgálat? Arra lennék kíváncsi, hogy abból a pisztolyból lőtték-e ki azt a töltényt, ami Jónás Má­tyás halálát okozta.- Erre nem tudok még vála­szolni, mert az ez irányú vizsgá­latok javában tartanak.- A helyszínen, ott Ecser alatt, egyáltalán megtalálták a lőszert vagy a töltényhüvelyt?- Még nem.- Pedig az is fontos lenne . ..- Valóban, de mivel ez az eset ugye este történt, egy elhagya­tott, sötét helyen, Kiss úr a hely­színelés során igaz, hogy meg­mutatott egy helyet, hogy igen, ez volt az, és rábökött egy kék nejlonzsákra. Persze elképzel­hető, hogy ott volt, de nem tar­tom kizártnak, hogy attól a pont­tól öt méterrel feljebb vagy tíz méterrel lejjebb dördült el a lö­vés. Ettől függetlenül a techni­kusok fémkeresővel átvizsgál­tak ott egy jókora területet, de nem találták meg a hüvelyt. S így ennek felkutatása a további nyomozás feladata még. Idáig jutunk a beszélgetésben, amikor a főhadnagy íróasztalán megcsörren a telefon ... (Folytatjuk) Nagy Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents