Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-13 / 88. szám

1992. ÁPRILIS 13. Sportextra 7 Jó alternatívát választottak Berekfürdőn öröm <--- kisdiáknak lenni Pedagógusok serege gyülekezett a be­rekfürdői általános iskola tantermeiben, hogy a soros továbbképzés keretében megismerkedhessenek a fürdőtelepülés nebulóinak oktatásával. A meghívóból csak a tanítók, tanárok tudhatták ponto­san, hogy a napirend részletezése mit jelent. Érdeklődésünk csak kezdetben tűnt szakmán kívülinek, de hamarosan kide­rült: egy merőben sportcentrikus intéz­mény kapuját léptük át. Mert mi mást lehet mondani arról az iskoláról, amely­nek vezetése Kovács Andrásnével az élén három évvel ezelőtt a mozgáskul­túra oktatására úgynevezett modulként a néptáncot választotta. S hogy jól tet­ték, arról nemcsak a látogatók győződ­hettek meg, hanem a szülők is, de lég­ióként a gyerekek. Nekik igazán öröm­teli érzés lehet énekelve, zenét hallgatva sulykolni az ütemezést - ami a labda­sportokban elengedhetetlen -, a népi já­tékokra épülő ügyességi gyakorlatokat megtanulni. A vendégek tiszteletére ez­úttal népviseletben forogtak, tapsoltak, dobbantottak a pici lányok és a délceg fiatalemberek, akik a kinti zord esős időt feledtetve, igen meleg hangulatot varázsoltak a tornaterembe. Persze a testkultúra megszerzéséhez önmagában még nem elég a lágy vagy pattogó mu­zsika, az izomzat arányos kifejlesztésé­hez, az általános ügyesség elsajátításá­hoz, a személyiség kialakításához ke­ményebb dolgokra is szükség van. Erre gondolva találta ki több évtize­des tapasztalatait felhasználva Szent- györgyi Zoltán pedagógus a hagyomá­nyos tornaszerek (például zsámoly, bor­dásfal, svédszekrény) kiegészítő készle­tét. A tomalapból és tomaállványból ál­ló elmés, ám mégis egyszerű és ezért Ássák a fundamentumot az új felépítményhez nagyszerű szerkezet szinte korlátlan le­hetőségeket kínál a nebulók kondícójá- nak, mozgékonyságának, találékonysá­gának felébresztésére. Balajti József tanár úr először a felső tagozatosoknál „vetette’ ’ be a találmányt, az idén azon­ban az alsósok sem maradnak ki a jóból. - Csodálatos eszközzel lettünk gazda­gabbak. Egy éve dolgozunk vele, a gye­rekek is nagyon szeretik, állandó izga­lomban tartja őket. Önállóan is ezerféle gyakorlat elvégzéséhez nyújt nagy se­gítséget, de például a bordásfallal, pa­dokkal kombinálva számtalan feladat adható a gyerekenek. Csupán a nevelő fantáziájának kérdése az egész. Segítsé­gével játékos formában sokoldalúan le­het tanítani, végtelen számú kombináci­óra ad lehetőséget, a szokatlan helyze­tek megoldását a tanulónak saját magá­nak kell megoldania, ami szintén játé­kos formában palléroz. Emellett hasz­nálható bemelegítésre éppen úgy, mint képességek fejlesztésére. A gyakorlati bemutatón aztán min­denki megcsodálhatta a jókedvű gye­rekcsoportok fegyelmezett, de mégis já­tékos játékát, amelynek során a hetve­néves Szentgyörgyi Zoltán méltán érez­hette úgy, ahogy korábban szóban fo­galmazott: ezért érdemes volt élni. (ni) A feltaláló örömmel nyugtázza, szerkezetének hasznosságát maguk a gyere­kek bizonyítják a legjobban. Szabó Zoltán nem szereti a cinkelt lapokat Túl a kilencezrediken Kétezer méterről ugrott az ölelő karokba. Fotó: Mészáros Nem igazán nevezhető sikeresnek a Lehel HC legutóbbi bajnoki szereplése. Komoly gondok közepette, amelyek el­sősorban az állandó pénzhiányra vezet­hetők vissza, időnként az indulatok is felszínre törtek nemcsak a jégen, hanem az öltözőben és annak környékén szin­tén. Kisvárosról lévén szó, a különböző pengeváltások visszhangja hamar bete­rítette Jászberény sportszerető közvéle­ményét. Tagjai közül sokan már egy fabatkát sem adnának a csapat újra­élesztéséért, ám szerencsére azok az erősebbek, akik siránkozás helyett megpróbálják megállítani azt a hanyat­ló folyamatot, amelynek jól látható jele­ivel korábban már részletesen foglal­koztunk. A napokban mintha megmozdult volna valami a Lehel HC háza táján, új vezetés vette kezébe az irányítást azzal a szán­dékkal, hogy legalább a folytonosság ne kerüljön végveszélybe. A klub va­donatúj elnökének,^ Szabó Zoltánnak - az ÉMÁS'Z jászberényi kirendeltsé­gének vezetője - több fel­tétele volt, mielőtt hagyta magát „megpuhítani". Mint futballistára sokan emlékeznek, de nem áll tő­le távol a torna és az úszás sem. Mióta OB I-es csapat csatázik a hűtőgépgyári műjégen, ő mindig ott to­porog a palánk körül.- Mikor Koha Csaba távozott közülünk, folytatni kellett a bajnokságot. Hogy mi­lyen eszközökkel, arról, azt hiszem, ne­kem nem illik szólni. Arról már inkább, mit akarunk és tudunk tenni a csapatért. Mielőtt elvállaltam volna a klub irányítá­sát, néhány dolgot tisztázni kellett. Szere­tem a rendet, és a sport terén is arra törek­szem, hogy mindent tiszta eszközökkel, a törvényesség szem előtt tartásával csinál­junk. Először meg kell szervezni a klub működtetését. Idáig nem volt tagság, pénztáros, fegyelmi bizottság és még so­rolhatnám. Félre kell tenni a személyi el­lentéteket, el kell határolni egymástól a különböző tevékenységi köröket, a vele járó jogokat és felelősséget. És akkor jö­hetnek az anyagi kérdések. Jelenleg csak annyit tudok, hogy az egyesületnek tarto­záson kívül semmije sincs. Az előző veze­tésnek április 30-ig kell elszámolnia, azt követően tisztábban láthatunk ebben a kérdésben. A nyolctagú elnökség vala­mennyi társadalmi munkása elhatárolja magát a múltbeli dolgoktól. Én nem sze­retem a cinkelt lapokat, s ha egy pakliban mindegyik olyan, azzal nem szabad ját­szani! A tisztátlanság újabbat szül, és an­nak soha nincs vége, a zsebből-zsebbe műveleteket el kell felejteni. A hoki miatt sem vagyunk hajlandók vásárra vinni a bőrünket.- Mi várható a lejárt szerződésekkel?- Egyelőre addig nem jutotunk el. Min­denesetre az edző véleményére alapozva szándékozunk leülni a jelöltekkel. Azt már most kijelenthetem: a tavalyi színvo­nalat nem tudjuk tartani. Itt elsősorban az ukrán játékosokra gon­dolok, családjukat se- hogysem leszünk képe­sek elszállásolni külön lakásokban. Egy közel- jövőbeni tárgyalás során arra szeretném rábírni a Lehel Hűtőgépgyár Kft. elnök-vezérigazgatóját, hogy a pálya működteté­sét továbbra is biztosítsa a nagyvállalat. És akkor nagyon számítunk az önkormányzattól igé­nyelt kétmillió forintra, amely nélkül képtelen­ség elindulnunk. Mert a szponzorok is csak ak­kor lesznek hajlandók beszállni, ha az önkor­mányzat részt vállal a mintegy nyolcmilliós költségvetésből. El­sődleges célunk az életben tartás, megra­gadni az első osztályban, és két év múlva saját nevelésű fiatalokból kialakítani egy komoly játékerőt képviselő együttest, s annak tagjait megtartani. Meg kell mondjam, nincs irigylésre méltó helyzetben a Lehel HC vállakozó szellemű stábja. Szabó Zoltán az ÉMÁSZ berkein belül naponta a feszültség közelé­ben tartózkodik és dolgozik. A hokicsapat körül az „áramerősséggel” is számolnia kell, de nézeteit és szándékait megismerve úgy érződik, az új alapok megteremtése lesz a nehezebb, és nem a „felpítmény” stabilizálása. Egyelőre egyetlen évre vál­lalkozott az új vezetés. Tartok tőle, munka marad jövőre is. (néder) Azt mondják, az ejtőernyőzés a bátrak sportja. Keveseknek adatik meg, hogy betekintést nyerjenek ebbe a kissé misz­tifikált világba. Pedig a balesetveszély semmivel sem nagyobb, mint mondjuk a különféle lovas sportokban. Igaz, itt csak egyszer lehet hibázni, de az akkor általában végzetes. Nem is ez a jellem­ző, hiszen éveken, évtizedeken keresz­tül elvétve hallani tragikus eseményről. Mégis hazánkban szinte csak a katona­sportolók próbálják meghódítani a lég­teret. Érdekes módon az fiú, aki 16-18 éves korában belekóstol az ugrás örö­mébe, az esetek többségében a hivatásos katonai pályát választja a későbbiekben. Nem történt ez másképp Ölvedi Já­nossal sem, aki jelenleg a Bercsényi Felderítő Zászlóalj ejtőernyős kiképző oktatója. Húsz évvel ezelőtt egy utcai plakát csalta el a toborzóra, és ott ragadt. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó ugró le­gyen? Megfelelő fizikai állóképesség, harmonikus mozgás, lélektani felké­szültség. Nála ez adva volt. Azóta há­romszor nyerte el „Az év sportolója” címet az ejtőernyősök közt, kilencszeres hazai bajnok, tizenöt éve magyar válo­gatott. Nem akármilyen eredményekkel dicsekedhet tehát, mégis most egy újab­bal gyarapodott listája. Magyarorszá­gon másodikként túl jutott a kilenc- ezredik ugráson, egyedül a nála eszten­dőkkel idősebb Mészáros előzi csak meg. A nagy eseményre Szolnokon, a nemzetközi táborozáson részt vevő vá­logatott keret edzésén került sor. Bará­tok, vetélytársak, szakvezetők várták a helikopterből kiugró bajnokot, ezt köve­tően régi szokás szerint ölbe kapták, majd stílszerűen kilencszer a levegőbe dobták. Nyilván ez az ugrása is bekerül a felejthetetlen produkciókat megörökí­tő naplójába, amelyben a 6100 méteres egyéni magassági rekord mellett - ki­lencven másodperces szabadesés után nyitott ernyőt! - szerepel egy alig több mint 300 méteres csúcs is. Egyszer majdnem végzetes hibát követett el, sé­rült ernyővel érkezett a földre, elvesztet­te az eszméletét, de aznap délután már ismét ugrott. Mostantól megint új cél lebeg előtte, két év múlva szeretné a tízezredik ugrá­sát végrehajtani. Addig télen a kiegészí­tő sporttal, a síeléssel, tavasztól őszig a szakmai edzésekkel tartja kondiban ma­gát. Szabadidejében zenekarával járja a környéket, mint basszusgitáros és éne­kes hódítja meg a női szíveket. (géléi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents