Új Néplap, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-11 / 87. szám
Jászsági Extra—Jászárokszállás » április n. Felvételünk az iskolakertben örökítette meg a tanulók szorgos munkáját A Széchenyi István Általános Iskola 7-8. osztályos tanulói részvételével működő földrajz és biológia szakkörök gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki a Városi Kertbarát Körrel. Az iskolakert növényállományát közösen kezdték el szaporítani. A tanulók tanárnőik, Antal Magdolna és Jakus Sándorné vezetésével megismerkedtek az oltás, szemzés műveletével. Az egyes foglalkozásokon a Kertbarát Kör tagjai Szántó László, Vígh Károly és Nagy Ignác tartanak gyakorlati bemutatókat. Az iskolakertben kísérleteket végeznek, ritka növényfajtákat igyekeznek meghonosítani. A téli időszakban akvárium- és ter- ráriumkészítéssel és a működtetéshez szükséges tudnivalókkal ismerkedtek. A földrajz szakkör programjai közül a kirándulások a legnépszerűbbek. A közeli Mátra, a Bükk és a fővárosi Planetárium megtekintésére került sor az elmúlt év folyamán. A különféle kőzetek és ásványféleségek azonosítását is a tanulók végzik tanárnőjük felügyeletével. A két szakkörben a résztvevők saját növekvő tudásanyaguk segítségével győződnek meg a természeti környezet védelmének fontosságairól. Ez a munkaforma a tehetséggondozás területén is kiválóan alkalmazható. Az Árokszállásiak Baráti Körével létrejött kapcsolataik révén megismerkednek a Jászság néprajzával. Évente megrendezik az iskolai biológia, földrajz tantárgyi vetélkedőt, ami rendszeresen 5-6 fordulóból áll. Hiányzik, hogy nincs minden esztendőben megyei verseny, hiszen a rendszeres megszerettetésre egyaránt szüksége van tanárnak s diáknak. A szakkör kis természettudósai is ösztönzést kaphatnak munkájuk folytatására, ha néha rájuk is felfigyelne városunk közvéleménye.- Van lent egy csomó papír, egyiketek menjen le, és szedje össze. Minden darabot - visszafordult, és kinyújtotta a kezét.- Kérem a személyiket. Martin átadta, Vojtekovszky csak a fejét rázta:- Nincs nálam.- Azt tudja, hogy a törvény szerint a személyi igazolvánt mindenki köteles magánál tartani. A kötelezettség elmulasztása a jogszabályok szerint eljárást von maga után.- Igen? Akkor írja a többihez.- Igaz, magának ez nagyjából mindegy. Olyan, mintha egy rákosról kiderülne, hogy szemtengelyferdülése is van - Osváth a belső zsebébe tette Martin személyijét. - Szabad kérdeznem, milyen céllal tartózkodnak most ebben a lakásban?- Csak az ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó felelni. Végeredményben jogállam vagyunk, nem?- A humoránál van, Vojtekovszky úr, bár a szövege hasonlít ahhoz, mikor valaki a sötétben énekel. Az udvarra leküldött rendőr közben visszatért, az átnedvesedett gépírásos lapokat átnyújtotta Osváthnak, a százados belenézett:- Érdekes, legalábbis érdekes. Szóval milyen célból jöttek itt össze? Martin és Vojtekovszky nem válaszolt, a rendőrtiszt tudomásulvevőleg bólintott:- így is jó. Sajnos, most velem kell jönniük.- Hazaszólhatok a családomnak? - kérdezte Martin rekedten.- Egyelőre nem, de talán fölösleges is volna ijesztgetni őket. Ha értelmesen tudunk beszélgetni, még ma este hazatérhetnek. Mehetünk. - Martinhoz fordult:- Maga hozzám ül be, Vojtekovszky úr a másik kocsiba. *** Az autó a Moszkva tér irányába indult el, a Széna térnél jobbra fordult, Martin valószínűnek találta, hogy a Gyorskocsi utcai börtönbe viszik őket. Bár töltött már két hetet letartóztatásban, és lélekben felkészült rá, hogy ez bármikor megismétlődhet, most mégis csak minden erejét összeszedve tudta legyűrni magában a pánikot. Mély lélegzetvétellel igyekezett szabályozni hirtelen felgyorsuló szívverését. Nem akarta, hog a százados észrevegye a megingását, próbált elfogulatlan hangon társalogni:- Ha nem szolgálati titok, megmondana valamit? Hamar összetörnek a palik, akiket behoznak?- Az a tapasztalat, hogy mindig túlbecsüljük az ügyfeleink erkölcsi tartását. Van, aki már itt a kocsiban elkezdene vallani, hogy könnyítsen a lelkén, megmondom őszintén, nem sokra becsülöm ezt a típust. A kemény, combos vagányok szimpatikusabbak nekem, jobb partikat lehet játszani velük.- Egy hekusnak is kell sikerélmény? Osváth elmosolyodott: 50 • • Ónálló egyesületté alakult A Jászárokszállási Népfőiskola január 22-én rendezte sorrendben ötödik foglalkozását, melyen a jelenlévők dr. Győrffy Sándor lélegzetelállítóan érdekes előadását hallgathatták. Az egyesület alapszabályának bírósági jóváhagyása a napokban történik meg, így csatlakozhat a Magyar Népfőiskolái Társasághoz. A jövőben részt vehet a társaság pályázatain, és igénybe veheti anyagi segítségét. Énnek az együttműködési szándéknak a szellemében vett részt az egyesület részéről Ballagó Zoltán, Nagy Ignác és Szikra Ferenc polgármester a Jászsági Népfőiskola alapításának ötvenedik évfordulóján rendezett tudományos tanácskozáson a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. A tanácskozáson Benda Kálmán akadémikus, a Magyar Népfőiskolái Társaság elnöke és Szigeti Tóth János, a társaság titkára hangsúlyozták egy, az iskolán kívüli művelődésre vonatkozó szabadművelődési törvény szükségességét. Erre főként a népfőiskolák munkaerő-átképző tevékenységének anyagi támogatása miatt lesz szükség. A Jászárokszállási Népfőiskolái Egyesület 1992-es működése pénzügyileg megalapozott. Az önkormányzat 1991-ben 50.000 forinttal, az MDF helyi szervezete 15.000 forinttal támogatta az egyesületet. A tagdíjakból 19.200forint gyűlt össze. A tagság lelkesedése felülmúlta a szervezők várakozásait. Új előadások beindítására is készülnek; a nyári időszakban egy Biblia-ismereti sorozat szerepel terveik között. Ebben a témában Szarvas Péter lelkész úr irányítja a munkát. Elegendő számú érdeklődő esetén a kisállattenyésztés alapismereteit bemutató tanfolyam indul, illetve szeretnének az esetlegesen külföldön munkát vállalók részére németnyelvtanfolyamot szervezni. Kivándorlás Arokszállásról 1930-at írunk. Az egész világot sújtó gazdasági válság Magyarországot sem kerülte el. A kisbirtokosok eladósodtak, az agrárproletárok munka nélkül maradtak. Mindenki lázasan kereste azt a megfelelő programot, ami kivezeti az országot nehéz, sőt válságos helyzetéből. Ä válság mind nagyobb mértékben jelentkezett a jászsági településeken is. 1930-ra Árokszálláson égető szükség volt egy olyan ésszerű megoldásra, amely enyhíthetné a település aggasztó helyzetét. Egy ilyen megoldásnak látszott Aczél József helyi esperesplébános terve. Az elképzelés szerint egy megüresedő nagybirtokra áttelepülhetnének a legrosszabb helyzetben lévő családok. 1930 tavaszán a plébános tudomására jutott, hogy gróf Zichi Rafael Múth- pusztai 1100 kát. holdas vagyon- váltság birtoka megszerezhető. Elhatározta, hogy az árokszállási nincstelen és munka nélküli parasztoknak megszerzi a területet, és ott telepíti le őket. Az árokszállásiak képviselője kéréssel fordult a Minisztertanácshoz a település megkönnyítése érdekében. (Ezt természetesen egy felmérő jellegű közvélemény-kutatás előzte meg. A helyi parasztok érdeklődése igen nagy volt, tehát megkezdődhetett az ügy realizálása.) A kérésben szerepelt, hogy a föld - és a rajta lévő házak - árát mérsékeljék, valamint az állam nyújtson vető- magkölcsönt, utazási kedvezményt és ehhez hasonló, a települést megkönnyítő kedvezményeket. A miniszterelnök-helyettes és a földművelésügyi miniszter támogatta a memorandumot. Hivatalosan az OFB (Országos Földbirtokrendező Bizottság) részéről vitéz Selybi Béla referens bíró írta össze az igényeket. Augusztusra már eldöntött tény volt, hogy az OFB az Árokszállásra települni vágyóknak ítélte a Múth-pusztai 1100 kát. hold területű birtokot. 1930. október 1-jén az új otthont keresők első 300 lelket számláló csoportja elindult - egy kedvezőbb lehetőséggel kecsegtető élet felé - Tolna megyébe. Szinte még meg sem érkeztek a telepesek, de már rémhírek terjedtek Árokszálláson, miszerint az elköltözöttek nyomorognak az új helyen. Ezt Szabó Sándor (a telepesek vezetője) és Aczél József is cáfolta, a hazaérkező levelekre hivatkozva mindketten elítélték a rémhírek terjesztőit és megalkotóit. A kedvezőtlen híreszteléseknek azért is elejét kellett venni, mert ha eluralkodik az ellenszenv a település kérdésében, akkor félbe kell hagyni az akkor már előrehaladott stádiumban lévő második csoport transzportjának szervezését. A cáfolatok valószínűleg hatottak az emberekre, mivel 1931 április elején megfelelő előkészítés után elindulhatott a második csoport is. Velük együtt már több mint négyszázra növekedett a kitelepültek száma. A kirajzott jászok azonnal hozzáfogtak, egy új község felépítéséhez. Megalakították az egyház- községet, megkezdték a templom építését. Döntöttek az iskola alapításáról, amihez az épületet szinte azonnal biztosították. Az ilyen horderejű döntések azért nem voltak mindennaposak. A telepesek hétköznapjai mezőgazdasági munkával teltek, voltak, akik elszerződtek kubikosmunkára, né- hányan pedig napszámba álltak. Lassan-lassan felépültek a telepesek házai, az egyházközség megkezdte működését, az iskolában megindult az oktatás. Talán ennek a 400 embernek sikerült megtalálnia azt a lehetőséget a boldogulásra, amit oly rengetegen nem tudtak megtalálni a kor Magyarországában. , Végül is az idő azt bizonyította, az elgondolás helyes volt. A kitelepültek megtalálták az új élet lehetőségét, alkalmazkodva egy addig idegen környezet másfajta elvárásaihoz. Ez valószínűleg nem történt zökkenőmentesen, de az eredmény igazolta azokat, akik bíztak a sikerben. Banka Csaba Hogyan tovább? Ha tömören kellene jellemezni városunk Háziipari Szövetkezetének helyzetét, azt mondhatnám, egészen csendes. A régi keleti piacok megszűntek. A konfekcióüzemrész varrógépeinek nagyobb része tétlenségre kárhoztatva bújik meg műanyag huzatában. Kevés a munka, ami van, bérvarrás a Jászberényi Ruhaipari Szövetkezet jóvoltából. Az évekkel ezelőtt nagy zajszintet elérő műhelycsarnokban nyomasztó a halkuló varrógépkattogás.- Milyen lehetőségek vannak a munkahelyek megőrzésére Jelentkezett-e befektető a szövetkezetnél?- T atzmann Elek jászberényi üzletember közvetítésével egy olasz vállalkozó érkezett - kezdi elmondani a megindult tárgyalások eseményeit dr. Búzás Józsefné, a szövetkezet elnök asszonya. A More Umberto Bergamóból jött a Jászságba, szabadidőruhák varrására keres termelőkapacitást. Első látásra megtetszett neki a konfekcióüzem. Az olasz tárgyalópartner javaslatot tett egy vegyes vállalat alapítására, melybe a HISZ épületével és felszerelésével lépne be 40 százalék részesedéssel, míg ő új gépeket, piacot, nyersanyagot és tőkét biztosítana a folyamatos termeléshez. Hatvanszázalékos részesedésre tartana igényt. Sajnos a fejlettebb technológia, jó minőségű alapanyag nélkül az igényes nyugati piacokon nem tud helytállni a hazai konfekcióipar. Az első tárgyaláson a szövetkezet vezetői olyan vegyes vállalati konstrukciót javasoltak, amiben megőriznének 51 százalék részesedést, és a külföldi partner 49 százalékot mondhatna magáénak. A felek két hét gondolkodási időben állapodtak meg. A főkönyvelő, Szaka János és a műszaki vezető, Bodor Sándorné latolgatják a lehetőségeket. A Jászberényi Ruhaipari Ktsz csak erre az évre vállalta a bérmunka biztosítását. A jászberéA szövetkezeti tagság többségét a hímző- és szőnyegszövő üzemrészben foglalkoztatják nyi szövetkezeti elnök felajánlotta, ha a konfekcióüzem dolgozói akarnak, tulajdoni részükkel együtt átléphetnek az ő szövetkezetükbe. Itt rögtön felmerül a kérdés, mi lesz a hímző- és szőnyegszövő üzemrészek sorsa. A szövetkezeti tagság többségét ugyanis ezekben az üzemrészekben foglalkoztatják. Ezen üzemrész iránt az olasz fél mutatott ugyan érdeklődést, de e tárgyban még érdemben nem nyilatkozott. Az új vegyes vállalati konstrukció létrehozását nehezíti, hogy az új szövetkezeti törvény végrehajtásakor meg kell történnie a vagyonnevesítésnek. A Jászárokszállási HISZ-ben a tagság és ebből következően a résztulajdonosok többsége nem a konfekcióüzem dolgozója. Szervezeti változtatást csak a szövetkezeti törvény végrehajtását követően lehet végrehajtani a tagság kétharmad részének egyetértésével, vagyis minősített többségi határozattal. Kérdés, az olasz üzletembernek van-e ideje kivárni, amíg ezek az események lezajlanak. A szövetkezet dolgozói félelemmel teli érzésekkel várják az elkerülhetetlenül szükséges változásokat. Sajnos rossz közérzetüket erősíti a hűtőgépgyár eladása után bekövetkezett tömeges munkáselbocsátás. A varrógépek mellett dolgozók aggodalma érthető. Különösen nehéz az 50 év feletti életkorú munkásnők helyzete, hiszen egy esetleges elbocsátás esetén Arokszállás vagy annak környéke semmilyen munkalehetőséget nem kínál. Végül is a megkérdezett dolgozók többsége úgy érzi, ha nincs más megoldás, szükséges a szervezeti változtatás. A fqntos igazán az lenne, hogy folyamatosan legyen munka és tisztességes megélhetést biztosító fizetés. Jelenleg 5-9 ezer forint közötti bruttó havi munkabéreket kapnak. A dolgozók még nem ismerik azokat a követelményeket sem, amelyeket a jövőben munkájukkal szemben támasztanak. A régi szervezeti formákon sokkal könnyebb volna változtatni, ha környezetünkben lennének sikeresen átalakuló komoly üzemek. A szinte állandósuló rosszkedv s pesszimizmus tovább nehezítheti a lehetőségek józan mérlegelését, és a tétovázás tovább csökkenti városunk munkahely-teremtési esélyeit. Az oldalt szerkesztette: Wirth István Fotó: Tarpai Zoltán
