Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
12 1992. MÁRCIUS 9. Az Üj Néplap Kunszentmártonban Elég a panaszáriákból Lehet, hogy nem is zsákutca? Sokszor és sok helyen leírták, hogy napjainkra szétverték a mezőgazdaságot, s tulajdonképpen padlóra került az az ágazat, melynek eredményeiről, sikereiről évek hosszú során át nemcsak tft-rttnh; i hanem külföldön is „dicshimnuszokat” zengedeztek. Manapság viszont már csupán „panaszáriákat” lehet leginkább hallani. Még szerencse, hogy a józanul gondolkodó agrárszakemberek többsége nem siránkozik, legfeljebb csak megragadják az alkalmat, hogy szóvá tegyék mindazt, ami jelenleg a mezőgazdaságot gúzsba köti és nyomasztja. Az „érted haragszom és nem ellened”-féle diskurzusok, magunk is úgy hisszük, hogy jobban előreviszik a mezőgazdaság ügyét, mint az, ha világvége hangulatban siratnánk a múltat. Gyulai Lajos, a kunszentmártoni Körösmenti Tsz fiatal elnöke sem panaszképpen sorolta a tényeket, amikor a minap megkerestük és arról faggattuk, hogy milyen eredménnyel zárták a tavalyi esztendőt.- Pénzügyileg - kezdte - stabilak maradtunk, viszont a veszteségünk is jelentős.- Ezt nem teljesen értem ...- Tulajdonképpen arról van szó, hogy iszonyúan megnőttek a bankkamatok. Erre példa, hogy míg tavaly egész évbé’n ezek összege 29 millió forintra rúgott, addig most 64 milliónál tartunk. S történt mindez azért, mert vásárlóink, vagyis azok, akiknek eladtuk terményeinket, állatainkat nem fizettek időben. Nekünk viszont a folyamatos termelés finanszírozása érdekében kölcsönöket kellett fölvennünk. J Akkor végül is mennyi lett a veszteségük?- Nem szeretném kimondani, mert ez a szám még változni fog.- Mégis jó lenne, ha .. .- Hát legyen! A mérleg szerinti veszteségünk 64 millió forint, de mint említettem, ez még nem a végleges szám.- Hogyhogy?- Valójában arról van szó, hogy mi több vállalkozásban is résztulajdonosok vagyunk, csak ezek a vállalkozások eddig még nem igazolták vissza a vagyoni részesedésünk nagyságát. Ez az összeg számításaink szerint 27 millió forint körül van, s ennyivel máris csökken a veszteségünk. Ugyanakkor lehetőségünk van arra is, hogy a korábban befizetett adóinkból 13 millió forintot visszaigényeljünk. S ez ugyancsak a veszteségeinket- Ön az előbb arról beszélt, hogy a termelőszövetkezet pénzügyileg stabil helyzetben van.- Ezt továbbra is állítom, mert nálunk nincs csődállapot. Ugyanis a kiadásaink és bevételeink közel vannak egymáshoz. Viszont a készleteink - vagyis az az érték, amit a földre fordítottunk -, amelyek korábban nyereségként jelentkeztek, most alaposan megcsappantak, és 64 millióról 40 millióra csökkentek. Ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb műtrágyát szórtunk ki, és ennyivel kevesebb talajmunkát végeztünk el.- Mivel járhat mindez?- Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de tán még örülhetünk is, hogy így döntöttünk, mert köny- nyen előfordulhat, hogy az idén a föld nem termelné meg azt az összeget, amibe a gázolaj, a munkabér, a vetőmag meg a vegyszer kerül.- Más kérdés: az új számviteli törvény életbelépése miként érinti a szövetkezetét. Hisz' ha jól tudom, annak alapján az eredményelszámolást is másképp kell majd csinálniuk.- Valóban. Mert ugye korábban az amortizációs rendszer érvényesült, most viszont az értéknövelő beruházásokat is el kell számolnunk. Ez azt jelenti, hogy ha az idén például 15 vagy 20 millió forintért felújítanánk a gépeinket, akkor ezt az összeget nyereségként kell elkönyvelnünk. Jóllehet ez nem készpénzben jelenik meg, ám ugyanakkor év végén mégis adóznunk kell utána.- Könnyű belátni, hogy az ilyesféle intézkedések hatására még rosszabb helyzetbe kerülhetnek.- A mi téeszünk szerencsére még nincs szétverve, és a legjobb úton haladunk, hogy ez ne is következzen be. Ugyanis esélyt látok rá, hogy átrendezzük sorainkat. Erre van lehetőség, hisz az 500 milliós szövetkezeti vagyonúnknak csupán 8 százaléka terhelt adóssággal.- Tudják már, hogy az önök területéből hány aranykoronára jelentettek be igényt a kárpótlásra jogosultak?- Igen. Egészen pontosan 139 ezer aranykoronáról van szó. S ez durván az általunk művelt 12.500 hektárból 6200 hektárt jelent.- Tehát majdnem ötven százalékról van szó, ami azt jelenti, ha mindenki kivenné a földjét, akkor a felére zsugorodna a területük.- így van, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy amit mondtam, még nem szabad készpénznek venni. Hisz csak bejelentett szándékról van szó, és nem a jogos igényekről.- Mindenesetre ez is egy újabb bizonytalanság, nem gondolja?- De igen, s elég nagy gond, hogyha át kell alakulnunk, nem tudjuk, hogy végül is mennyi földünk marad.- Többször is említette már az átalakulást. Hol tartanak ez ügyben?- A mi tagságunk már korábban eldöntötte, hogy a közös vagyont önállóbb és kisebb egységekben, gazdasági társaságokban működtetjük tovább. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt semmiféle átmentésről nincs szó, mert az a vagyon továbbra is közös tulajdon.- Összességében hogy ítéli meg a mezőgazdaság jövőjét?- Nézze, lehet, hogy jelenleg zsákutcának tűnik az az út, amelyre megyünk. Ám nagyon gyorsan kiderülhet, hogy nem is zsákutcáról, hanem csak egy kanyargós útról van szó. S ha így lesz, akkor biztos megtaláljuk a helyünket. Ez annál is inkább fontos, mert ha az agrárágazat elvérzik, akkor az ország is vészhelyzetbe kerül. Én nagyobb bajnak látom, hogy a politika pusztán ideológiai alapon megint bele akar szólni a gazdasági folyamatokba, ugyanúgy, mint a korábbi hatalom tette. S tudjuk, annak is rossz vége lett. így ha ebben az országban tényleg demokrácia van, akkor hagyni kell, hogy a gazdaság a saját törvény- szerűségei szerint épüljön fel és működjön tovább. Cukrászda a főutcán Mozi — A mester ellenőrzi az olasz l'agy- laltgépet Talmácsi Józsefet Kunszentmártonban mindenki ismeri. A süteményt meg a fagylaltot kedvelők táborában meg különösen jól csenghet a neve. Hisz a főutcán lévő. ízlésesen berendezett cukrászdájában ottjár- tunkkor is egymásnak adták a kilincset az emberek. Hol egy süteményre, hol pedig egy-egy fagylaltra tértek be hozzá a helybeliek. S bizony, amikor a választásra került a sor, nem volt könnyű dolguk a vendégeknek. A hűtőpultok üvegtáblái mögött ugyanis rengeteg, különbözőféle sütemény kellette magát. Nem szeretnénk a mester üzletét rontani, de a fogyókúrázóknak mégis ajánlatos lenne elkerülni ezt a helyet, mert ha oda valaki betér, néhány dekát biztos magára szed. Mert úgysem tudja megállni, hogy ne kóstolja meg a sütemények vagy a fagylaltok valamelyikét. Hisz van választék bőven, mivel Talmácsi József 60-70 féle süteményt és húszféle fagylaltot csinál. S a fagyiból is a jobb minőségűt készíti, mivel két évvel ezelőtt vette meg egymillió forintért azt az olasz fagylaltgépet, amelyik teljesen automatikusan és higiénikusan, szinte percek alatt megkeveri és megfagyasztja a közkedvelt nyári csemegét. A mester még tovább szeretné bővíteni fagylaltkínálatát. Éppen ezért januárban egyhetes tanfolyamon a fagylalt őshazájában, Olaszországban járt, s mint megjegyezte: vannak már újabb receptjei is. Még elújságolta, hogy régi, fatüzelésű kemencéjét is kicseréli hamarosan, mert vásárolt egy olyan légke- verős gázkemencét, amelyikkel még az eddigieknél is jobb minőségű tortákat, tésztaféléket süthet. vállalkozásban A város egyetlen filmszínházát is üzemeltető egyik szolnoki kft. februárban levélben kerek perec közölte a helyi önkormányzattal, hogy a szóban forgó mozit tovább nem üzemelteti, mivel az veszteséges, s így szőröstül-bőröstül átadja a városnak, ha egyáltalán kell nekik. Nos, nemrégiben elment a válasz, amelyben a kunszentmártoniak közölték, hogy a mozit átveszik, és majd vállalkozásba adják. Nyilván ez utóbbi tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, mert ha az önkormányzat saját berkeiben üzemeltetné tovább a filmszínházat, akkor az újabb veszteségeket hozna. Annál is inkább, mivel először föl kéne újítani az épületet, hisz arra évek hosszú során át egy árva fillér nem sok, de még annyit sem költöttek. Ennek következménye, hogy a nézőtér falai mocskosak, a székek pedig nyikorognak. Az önkormányzat végül is úgy döntött, hogy pályázatot ír ki a filmszínház üzemeltetésére, s így márciusban nem lesz vetítés a helybeli moziban. Ugyanis pont ebben a hónapban bírálják el a beérkező pályázatokat, s április 1-től pedig már majd az új vállalkozó dolga lesz, hogy miként működteti a jövőben a város egyetlen filmszínházát. S ha például úgy dönt, hogy fölújítja az épületet, kicseréli a berendezéseket vagy éppen bevezetteti a gázt, akkor mindezek költségét az önkormányzat beszámítja a bérleti díjba. Az oldalt szerkesztette: Nagy Tibor Fotó: Korényi Éva Az idén mire futja? Kétségkívül a város egyik leglátogatottabb közművelődési intézménye a könyvtár. Mindezt annak ellenére is állíthatjuk, hogy az olvasók száma az elmúlt egy-két év alatt nem nagyon növekedett. De ugyanakkor kialakult már korábban egy törzsolvasói gárda, akik mostanában gyakrabban keresik fel a könyvtárat olvasnivalóért, vagy azért, hogy videokazettákat kölcsönözhessenek. Van miből választani, hisz mint Szathmári József igazgató kérdésünkre válaszolva elmondta, 55 ezer 977 kötet könyvük, 885 hanglemezük, 14 tekercs mikrofilmjük - amelyek főleg a város múltját örökítették meg -, 349 videokazettájuk van és 65 féle újság jár hozzájuk. Tavaly a költségvetésből, valamint az olvasók adományaiból - ez utóbbi 31 ezer forintra rúgott - összesen 195 ezer forintot költöttek a könyvek vásárlására. Egyéb forrásból, vagyis a különböző intézmények, üzemek és magánszemélyek hozzájárulásaiból pedig elsősorban videotár-állományukat gazdagították. Ugyancsak tavaly az önkormányzat által biztosított pénzekből meg tudtak venni egy mikrofilmleolvasó készüléket, egy SHARP típusú fénymásoló berendezést és tovább gyarapították a könyvtár audiovizuális eszköztárát, hisz zenegépet és videomagnót is vásároltak. Nemrégiben még egy pályázatot is megnyertek, s az így kapott 50 ezer forintot a város és vonzás- körzetéről készített, és a Szegedi Nő a látogatók száma Az igazgató régi vágya, hogy az olvasóteremben galériát alakíthassanak ki. A helyiség magassága erre lehetőséget ad, csak ott a bökkenő, hogy az átalakítás félmillió forintba kerülne. Mindenesetre, ha valami csoda folytán mégis sikerülne összedobni a rávalót, akkor el lehetne helyezni a polcokon azt a háromezer kötetet is, amelyek jelenleg a raktárban porosodnak. Körzeti Stúdió által publikált videofelvételek átvételére fordítják. A beiratkozott olvasók - 2300- an vannak - tavaly huszonötezerszer fordultak meg a könyvtárban, és 56 ezer kötet könyvet, valamint egyéb dokumentumokat kölcsönöztek ki onnan. Ha a számokat összevetjük, megállapítható, hogy 1991-ben ötezerrel több könyvet vittek ki az olvasók, mint az azt megelőző esztendőben. Ezen különösebben nem is csodálkozhatunk, mert ahogy nőnek a könyvek árai, úgy bírják egyre kevesebben megvenni azokat. így aztán marad a könyvtár. Nem nehéz megjósolni, hogy az idén sem lesz ez másképp. Habár könnyen előfordulhat, hogy ebben az esztendőben kevés pénz marad az új könyvek beszerzésére. Hisz a könyvtár az idén csak 2 millió 988 ezer forintból gazdálkodhat. Ebből az összegből 2 millió 39 ezer forintot a munkabér és annak közterhei visznek el. S ha ehhez még hozzávesszük a fenntartási költségeket - a fűtés, a világítás díjait -, akkor kiderül, hogy könyvvásárlásra ebben az évben mindössze 240 ezer forint jut. Nagyjából ismerve a jelenlegi könyvárakat, ez az összeg jó, ha pár száz kötet megvásárlásához lesz elég. Bemutatkozik a helytörténeti múzeum Siralmas körülmények között a múlt emlékei A minap egy nagyon kedves állandó múzeumlátogató vendégünkkel beszélgettem. S a múzeo- lógiával kapcsolatos kérdések között felvetődött, hogy tulajdonképpen milyen gyakorlati jelentősége van egy ekkora városban a múzeumnak. Akkor döntöttünk úgy, hogy időszerű lenne bemutatkoznunk. A kunszentmártoni helytörténeti gyűjtemény a lelkes gyűjtőmunka után 1968-ban kapott végleges helyet a volt Nagykun-Kerületi Börtönben. 1985 óta múzeumként működik, főállású muzeológussal. A múzeum a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozik. Mint minden ilyen jellegű intézménynek, a rendeztek sajat kiállításukat gyűjtő és megőrző feladat mellett legfontosabb a bemutatás. A hely- történeti múzeumnak van egy állandó és egy időszaki kiállítása. Az állandó kiállítás Kunszentmárton történetével, néprajzával foglalkozik. Az időszaki tárlatok körülbelül kéthavonta változnak. Most tervezünk tavaszra egy régészeti, egy fotó- és egy tűzoltó-történeti kiállítást. Ez a leginkább látható része munkánknak, de mégiscsak elhanyagolható hányada. Raktárainkban található a Tiszazug tárgyi kultúrája. Jelentős része leltározott, a többi viszont még rendezésre vár. Pincéinkben raktározásra alkalmatlan helyen tároljuk Kunszentmárton múltjának relikviáit, amelyek szuvasodnak, penészednek, vizesednek. Az illetékesektől úgy tudom, hogy nincs a városnak egyetlen olyan helyisége sem, ami segítene raktározási gondjainkon. Hogyan várjunk akkor az itt lakóktól segítséget, ha a vezetőktől sem kapjuk meg? A megyében valamennyi j múzeumot támogatja valamilyen formában az önkormányzat. Csak i nekünk sikerült ebben is ilyen különleges helyet kivívni. Folytatva a bemutatkozást, a tárgyi anyagból egy kuriózumot emelnék ki, a körülbelül 8-10 ezer darabos üvegnegatív-készletünket. Sáray Szabó Albert képein az 1930-as, ’40-es évek Kunszent- mártonának lakói, épületei, viseleté .. . „vonulnak föl” egyedülálló és állandóan előhívható dokumentumokként. A látogatók és a kutatók rendelkezésére áll 2500 kötetes könyvtárunk is, amely speciális, főként néprajzi és történeti munkákat őriz. Adattárunk 2500 tételes, s most készül katalógusa. Kétezer fotónegatívunk főként néprajzi tárgyú. Térképeink, pozitív képeink az adattár anyagában találhatók. Tavaly ősz óta működtetünk egy múzeum baráti kört, és minden új tagot szívesen látunk. Az elmúlt év novemberében meghirdetett pályázatunk (népi gyermekjátékok készítése címen) határideje március 15-én jár le. Éddig a helybeli és a békésszentandrási általános iskolák jelentkeztek, de örülnénk, ha a Tiszazug falvai is „felébrednének” és kopogtatnának nálunk. Mindezek mellett szerveztünk eddig gyermekfoglalkozásokat és előadásokat a legkülönbözőbb témákban. Igaz, hogy műsorpolitikánk nem tökéletes, és Gergely Róbert helyett „csak” Beke József nyelvészt és Csányi Marietta régészt hallgathatták az érdeklődők. Azért persze nem adjuk föl, továbbra is próbálkozunk az itt lakók becsalogatásával. Például egyre nagyobb sikere van nyelv- tanfolyamainknak. Hiányoznak azonban technikai feltételeink. Behoztuk ide a múzeumba saját magnónkat, nyelvi kazettáinkat, sőt eleinte még székeinket is. Asztalunk, táblánk a gimnáziumé. Pedig elkelne már egy video és egy televízió. Jártamban- keltemben hol az önkéntes tűzoltóknál, hol az óvodában pillantok meg egy-két vagyont érő darabot, néha teljesen funkciótlanul, hogy a színvonalasabb italozóhelyeket már ne is említsem. Nekem pedig a helytörténeti események videotá- rát kellene kiépítenem, egy kétezer forintos recsegő magnó segítségével. S hol van a régóta tervezett filmklubunk? Esős délutánokon, estéken egy pohár üdítő mellett nyújthatnánk át filmtörténeti értékeket. A szülőknek sem lehet közömbös, hogy gyermekeik a Körös-parton szívják-e estefelé a kábítószeres cigarettát, vagy nálunk beszélgetnek barátaikkal. Tartottunk, illetve tartanánk több múzeumi órát is, ha igényelnék. De már annak is örülnénk, ha egy-egy történelemóra helyszínéül a múzeumot választanák. Hisz mennyivel látványosabb őskori témáról, őrlőkövek, szakócák, geometrikus díszítésű kerámiák között beszélgetni, mint a régen megunt osztályteremben. Épületünknek sajátos hangulatáról se feledkezzünk meg. A kert, a fák, a ház már egy „másik’ ’ Kunszentmárton. A neogótikus falak éppen 210 évesek, s belül még őrzik a börtön eredeti formáját. Hát így és ilyen körülmények között dolgozunk teremőreimmel, akiknek itt szeretném megköszönni munkájukat, s elmondani, hogy napjaik nem rejtvényfejtéssel telnek. Ok segítenek nekem mind azt a szépséget továbbadni, bemutatni, ami valahol, valamikor, valakinek a keze alatt megszületett, s a mi kiállítótermeinkben került közönség elé. Pusztai Gabriella múzeumvezetö Ottjártunkkor éppen a Tiszazugi Díszítőművészeti Szakkör tagjai
