Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

4

1992. MÁRCIUS 9.

A szerkesztőség postájából

Levél dr. Szabó Lajos gimnáziumi igazgatónak — Kunhegyesre

Tisztelt Képviselő Ür! A személyes hangvételt az indokolja, hogy „az MDF Kunhegyes Városi Szervezetének elnöksége” aláírással február ^T^én* eTovafi ban megjelent levélnek Ön aV’ szerzője. A református általános iskola ügyében tett nyilatkozatnak kizárólag Juhász Lászlóné igazgatónő személyével kapcsolatos részletére kívánok reagálni - képviselő-testületi ülésen tett ígéretemhez híven. Részletkérdés, hogy a hivatkozott elnökségben sem aratott osztatlan sikert a nyilatkozat - utalok itt elnökségi és egyben alapító tagjuk eltérő álláspontjára és következményes lemondására. Természetesen mindez józan viszonyok között egy párt belügye, csakúgy, mint az, hogy kitől vonja meg bizalmát, kit és meddig támogat, kik inspirálhatják ilyen lépésre - névvel, avagy név nélkül.

Képviselő Úr! Ön is szereplője és részese volt a február 7-én tartott önkormányzati közmeghallgatásnak, és jól tudja, hogy a „Kunhegyesen önkormányzati iskolát akar a többség” című tudósítás hiteles. Tapasztalhatta, hogy az ott elhangzottak fő vonulatát éppen az jellemezte, hogy sem ajobb-, sem abaloldali befolyásolást nem fogadja el a város közvéleménye. A fórum szimpátiáját Juhász Lászlóné véleménye nyerte el, de álláspontom az Önétől eltérő: véleményem szerint nem inkorrekt és manipulativ magatartással aratott sikert. Gyermekekre összpontosító nevelői elvei, embersége, igényes, tárgyszerű előadásmódja és nem utolsósorban kiszolgáltatottságának átérzése állította mellé a hallgatóságot. Őt'- az érintettek közül kivételként - nem a hatalom, hanem diákjai és fiatalokra építő, erős kohézióval rendelkező tantestületének további sorsa motiválta. A kompromisszumok józan kijelölésével, egy provokációgyanús helyzet profi szintű kezelésével megérdemelten ért el igen magas tetszési indexet. Mondandóját - hibátlan logikai rendben - 23 év pedagógiai gyakorlatára és közismert szociális érzékenységére alapozta. Hol lehet a hiba? Mi indokolhatja a helyi MDF (vagy a képviselő úr) nyilatkozatban rögzített támogatásmegvonását, melyet Juhászné önkormányzati képviselői és iskolaigazgatói feladatkörére egyaránt deklarál?

Emlékezetem szerint a hely- hatósági választásokon Kunhegyesen nem a lobogók színe, hanem a jelöltek ismertsége döntött. (Ld.: lelkészek, tanítók-ta- nárok, orvosok, agrárszakemberek a testületben.) 1991 júniusában Juhászné igazgatói pályázatának bírálata során - egyöntetű támogató javaslatunk testület elé terjesztésében a helyi társadalompolitikai bizottság elnökeként vettem részt. Szakmai kérdésben szakmai döntés született, és nincs tudomásom róla, hogy ehhez bármely párt áldása szükségeltetett volna.

A keleti országrész nagy térségi perifériájává váló Kunságban, a riasztó mértékű munka- nélküliség (19,1 %), embertömegek kilátástalan élethelyzete szorításában az-e a legfontosabb, hogy ki kitől határolódik el, ki kitől vonja meg a bizalmat? Valóban nyilatkozatra késztető- e a szituáció, vagy a nyilatkozat személyi része csupán pótcse- lekvés?Ismeretes, hogy az ön- kormányzatok önként vállalt közügyekkel feladat- és hatáskörüket maguk alakíthatják ki.Helyi közzügyeket a törvény csak kivételesen utal más szervezethez. „A feladatvállalás szabadsága azonban csak a törvényalkotókhoz és nem a választópolgárok akaratához képest jelent szabadságot”.

Tisztelt Igazgató Úr! A kun- hegyesi Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola igazgatójaként Ön mindenekelőtt pályatársa Juhász Lászlónénak, így a rivalitás helyett a kollegialitás szempontjainak előtérbe helyezését őszintén szorgalmazom. Ország- gyűlési képviselőként kiélezett helyzetekben az álláspontok közelítését, a kívánatos konszenzus megteremtése érdekében történő diplomatikus tevékenységet ítélem célirányosnak. S mivel Ön elismert helytörténeti kutató is, számos vonatkozásban megőrző emlékezetére és a kötelező tárgyilagosságra apellálok!

Dr. Kádár Magdolna önkormányzati képviselő

Kötelek nemrég ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját, erre az alkalomra faragta két erdélyi fafaragó a felvételünkön is látható székely kaput, és ezen kívül még fejfákat is készítettek a községnek. (Fotó: Mészáros)

Gyorsan segítettek a rendőrök

„Első voltam, de kiléptem..

Kunhegyesen elsőnek léptem be - 1988. október 6-án az MDF szervezetébe, városunkban enyém az 1-es számú igazolvány. De 1992. február 19-én szóban, majd írásban is bejelentve, kiléptem a helyi szervezetből - de nem az MDF-ből!- , az elnökségből, ugyanis az elnök helyettese voltam.

Indokom: felháborítónak tartom, és messzemenően nem értek egyet az elnökség nevében írt nyilatkozattal, mely febniár 27-én jelent meg az Új Néplapban. Megfogalmazása, stílusa, s hogy nyilatkozat, a régi idők hangja. Az a véleményem, hogy az MDF helyi elnöksége ilyen politikával zsákutcába viszi a szervezetét.

Szerencsétlen vállalkozásnak tartom, hogy egy sikeres, jó iskola esetében a pártok vezetői, irányítói döntsenek mások sorsáról. Nem szeretném, ha a város közvéleménye a február 27- én megjelent levelet, „nyilatkozatot” velem azonosítaná.

Golyha János mérnök-tanár

V________ J

Kiss András szolnoki olvasónk személygépkocsiját március elsején (vasárnap) - feltehetően hajnalban - lopták el a garázsból, melyről a délelőtti órákban értesült. A nyomozásban részt vevő rendőröknek, valamint a bejelentőnek mond köszönetét a gyors segítségért. Szerencséjére még aznap délután megtalálták az autót - Rákóczifalva határában.

*

Március 2-án reggel, a tejsűrű ködben kocsival indult munkába

Jászkiséren immár 12 éve működik az iskolafogászat. A kitünően felszerelt orvosi rendelőben mintegy hétszázötven iskolást, háromszáz óvodás gyerek gondozását látja el két doktornő: dr. Balogh Ibolya és dr. Balogh Marianna fogorvosok személyében. Minden tanév elején szűrik a gyerekeket, s mint mondják, sajnos 50-60 százalékuknak - a 7-8. osztályos korúak 80-90 százalékának - rossz a foga. Ezeket a gyerekeket visszarendelik, kartonra veszik, majd folyamatosan kezelésben részesítik, míg teljesen rendbe nem hozzák a fogaikat. (A képen dr. Balogh Ibolya és az első osztályos Kis Boglárka. Fotó: Tánczos Alajos)

Bagóczky Zsuzsanna olvasónk, s mint írja, két motoros rendőr állította meg a 4-es számú úton, Szandaszőlős közelében, mert nem égett a hátsó lámpája. Ám rendkívül udvariasak és segítőkészek voltak, mindjárt megcsinálták a világítást, s már mehetett is tovább. Fáradozásukért ezúton is köszönetét mond.

A jó szándék vezérli

Az Új Néplap február 29-i számában olvastam a Kísértet a Kun Béla körúton című cikket. Kérem, amennyiben lehetséges, szíveskedjenek elküldeni az illető hölgy címét. Foglalkozásomra nézve nem vagyok ugyan pszichológus, sem ideggyógyász, de a néni problémájára tudom a megoldást, mely nem a különféle babonában rejlik, hanem a Bibliában. S bármilyen utópisztikusnak is tűnik, véleményem szerint a szellemvilág létezik. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben egy erős démoni behatással állunk szemben - kiindulva abból,

hogy a néninek az édesanyja boszorkánysággal, tehát okkultizmussal, va|yis a Biblia szerint idegen Isten imádásával foglalkozott, aminek a következménye ez az állapot. A názáreti Jézus Krisztus azért jött, azért halt meg, és azért támadt föl, hogy az ördög munkáját minden ember életében lerontsa; azért ment föl a keresztre, hogy azokat az átkokat, amiket az emberek Isten parancsolatainak az áthágásával magukra hoztak, megtörje. Hiszem, hogy az Úrjézus vére, és csakis ez, a néniről is le tudja venni az átkot. Nem vagyok fanatikus, se őrült, csupán az életemben megtapasztaltam az ő szabadító erejét, és a segíteni akarás vezet. (Jó szándékát köszönjük, azonban a néni nevét, címét kizárólag szakorvosnak adhatjuk meg, amit már meg is tettünk. A szerk.)

K. T.

Jászárokszállás

Ha

„Jól elbeszélgettünk”, már

megérte...

A „Jól elbeszélgettünk” című cikkre szeretnék reagálni, mely múlt év november 30-án jelent meg - Molnár H. Lajos tollából.

Ä lakók összehívása előtt 3 héttel kerestem fel az akkori polgármester urat, és közöltem vele a lakók óhaját, kérését. Ebben szerepelt a lakóbizottsági tagok újraválasztása, amit fontosnak tartottunk, hiszen a tanácsokkal az erre vonatkozó működési szabályozók is megszűntek. Az ön- kormányzat ez idáig nem dolgozta ki a lakóbizottsági tagokra vonatkozó szabályozókat, de hivatalosan sem ismerte el. Tiszteletre méltó gesztus volt a polgár- mester úrtól, hogy segített, és a lakógyűlésre szóló meghívásunkat is köszönettel vette. Ezzel ellentétben az újságíró szinte sértődötten írta, hogy a lakógyűlés előtti napon figyelmeztetni mertük a szerkesztőséget. Nem értem, akkor hogy is van ez? A tavaly december 30-i számukban látható egy népes család, s öles betűkkel a következő: EZ A LAP ÖNÉRT VAN! EZ A CSAPAT ÖNÉRT DOLGOZIK! Bizony, tisztelt újságíró úr, de az Ön cikke nem a szlogen értelmét és tartalmát tükrözi. Elnézést kérünk Öntől áldozatos két és fél óra talpon állásáért, hogy szíveskedett a százhuszonhat családot képviselő lakókat végighallgatni. írása azonban nagy felháborodást keltett a lakók között, sokunkat emberségében sértett, mert közöttünk megtalálhatók a különböző korosztály akkori képviselői. Ön egy mosollyal intézte el azt az idős nyugdíjas hozzászólót, aki megemlítette az elvett helyiségeket, többek között a kultúrhelyiséget. írásában azt mondja: „minek az a kultúrhe- lyiség, amikor a lakóknak kb. 70 %-a idős nyugdíjas”? Hát éppen azért kellene. Tudja, ezek annyi időt dolgoztak le, ahány éves Ön. Kifundálásnak minősítette a folyosón tartott lakógyűlést, holott erre több variáció volt: elsőként a kerékpártárolót vettük számításba, de mert kicsinek bizonyult, elvetettük, másodikként a közeli iskolát, ehhez azonban nem volt pénzünk. Tehát maradt a folyosó, ahol legalább szemtől szemben találkozhattunk a város személyiségeivel - nem úgy, mint az elmúlt időkben. Abban téved, hogy nem akartunk a vendégek számára ülési alkalmatosságról gondoskodni. De amikor megkérdeztük őket, azt mondták, nem tartanak rá igényt. Ha tudtuk volna, hogy ez Önnek oly sérelmes, hoztunk volna széket, sőt asztalt is, hogy kényelmesen jegyzetelhessen, ne keíljen csupán a kis magnójára hagyatkoznia. Az a pár idős nyugdíjas, aki

‘Ébressz — ajátiCva

Miért nem kel

időben a Hold?

Hűséges olvasónktól, Revákné Ökrös Mária karcagi nyugdíjastól kaptunk egy kedves, figyelemfelhívó levelet. Mint írja, az újság utolsó oldalán közölt holdkelte és -nyugta időpontjai már régóta nem a valóságos holdkeltét és -nyugtát tartalmazzák. Ez az információ 2-3 órás késést mutat. Van mód ezen változtatni, vagy valamilyen ismeretlen szempontok vezérlik önöket? Öreg nagy- nénémmel közösen olvassuk az újságot, és mint természetfigyelő emberek várjuk, hogy mikor közük a valóságnak jobban megfelelő időpontokat - írja.

Ugyancsak sérelmezi Mária néni, hogy újabban nagyon apróbetűs a keresztrejtvény. Napfényes időben, szemüveggel is alig látja a betűket, pedig igen kedveli a rejtvényeket. Az apró feladványok dupla talányt jelentenek számára, mert előbb ki kell silabizálni, hogy mi is lenne a kérdés. Reméli, lesz még nagyobb, olvashatóbb betűjű, sőt hagyományos rejtvény is a Néplapban. - Vagy le kell mondanom e számomra kedves szórakozásról? - kérdezi levele végén.

Kedves olvasónknak mindkét esetben igaza van Az elsőnél „sajnos” tudomásul kell vennünk, hogy a Hold nem hajlandó úgy felkelni és lenyugodni, ahogyan azt mi megírjuk. Tehát, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez, vagyis kénytelenek vagyunk a természet törvényei előtt meghajolni, és ezután helyesen írni az időpontokat. Ismeretlen szempontok pedig nincsenek, és téves az a hír, miszerint ezzel akarunk kedveskedni a szerelmeseknek vagy az ufóknak. De félre a tréfával. Örömmel vettük, hogy felhívta hibánkra a figyelmet, hiszen egy újság minden szavának, adatának fednie kell a valóságot. Szerkesztőségi kollektívánkban erre törekszik mindenki, én is, mint aki közreműködik a hátsó oldal összeállításában. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy jóhiszeműen jártunk el, amikor a Holdra és Napra vonatkozó adataink forrásában vakon megbíztunk. Ezzel kapcsolatos vakságunról Ön rántotta le a leplet, amit köszönünk. A másik felvetett problémáról is kedvezően tudok nyilatkozni. A felelősek megígérték, hogy „láthatóan” kerül a lapba a kereszt- rejtvény - ez azonban többnyire skandináv típusú lesz, minthogy állítólag ez a divat mostanában. Azonban időnként előfordulhat hagyományos is - és ebben a nehéz világban már ez a hír is lehet örvendetes...

Észrevételét köszönjük, és búcsúzóul jó egészséget, hosszú életet kívánunk. Tisztelettel:

ült, már nagyon fáradt emberek, az ő kezük nyomán épült fel Szolnok, sőt még az az épület is, amelyben Ön lakik. Azt se feledje, hogy többen a „tabáni” részről kerültek ide - saját kis otthonukat kellett otthagyniuk, mert erőszakkal kisajátították a házaikat, s bagatell összeget fizettek kárpótlásként. írja, hogy nincs az önkormányzatnak pénze - még járdára sem, kiemelten, a Motor úton. Tudja, sokan vagyunk e házban és máshol is, akik 1945 után takarítottuk a romokat és a járdákat is mi csináltuk - társadalmi munkában, és nem kellett hozzá külön brácsás vagy prímás.

A közbiztonsággal kapcsolatban: persze, hogy aggályaink vannak, ez indokolt is, mert a múlt évben kétszer törtek be fényes nappal a lakásokba - nem beszélve a ház mögötti parkírozó gépkocsikról, amikből kilopják a benzint, a kerekeket stb.

Igen Tisztelt Újságíró Úr! Köszönöm, hogy írásának befejező részében külön is foglalkozott szerény személyemmel. Csak megnyugtatásként közlöm, hogy nekem nincs mit szégyellni a múltam miatt. Nagyon sok helyen megfordultam Szolnokon: iskolákban, óvodákban, még a

Gyermekvárosban is. Rengeteg társadalmi munkát végeztem és végeztünk a volt szocialista brigádunkkal, a négy évtized alatt. Kérem Önt, ne kergessen ördögi kört a fejében a „stukker’ ’ ügyben, mert mint volt fegyveres testületi tag, évente több száz stukkert fogtam meg és javítottam. Ezt a stukker ügyet én azzal zárom le, hogy ettől már rég un- diritiszt kaptam.

Befejezésül pedig annyit, hogy szervezés alatt áll egy öthat fős társadalmi önkéntes csoport. Támogatásához az önkormányzattól és a rendőrségtől remélünk segítséget. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a város önkor- mánmyzatának, az IKV-nak, a városi rendőrkapitányságnak és a szerkesztőségnek, hogy jelenlétükkel megtisztelték a lakógyűlésünket. De hát, ha „Jól elbeszélgettünk”, már megérte, hogy lakógyűlést tartottunk, amire napjainkban egyre nagyobb szükségünk van.

A szolnoki Kun B. krt. 3. sz. bérház lakói nevében, tisztelettel:

Bánvölgyi Tibor a lakóbizottság elnöke

Hol vannak a közterület „katonái”?

Reggelenként gyalog járok a szolnoki Széchenyi-lakótelepre, így látom, hogy az aluljáró előtt és után kupacokban hever a trágya - a járda mellett, s naponta szaporodik.

Úgy gondolom, nem messziről hordhatják oda, hogyhogy nem veszik észre a környezetvédők, a közterület „katonái”?

D. F.-né

Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné