Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
Jász-Kun Kakas ADOSPOROLO agyon-e vagyon? Bármennyire is fölkészültünk az adózásra, mindig becsúszhat valami gik- szer. Vagy elfelejtettünk valamit, vagy anra jövünk rá, hogy elvétettük a számolást. A helyzetet nehezíti a mostani adóbevallás. Mit tegyünk? Ha hibáztunk, ne essünk kétségbe! A legrosszabb taktika, ha csöndben maradunk és arra spekulálunk, hogy az adóhivatal úgysem vesz észre semmit. Nem valószínű ugyanis, hogy túljárhatunk a komputerek „eszén” - viszont nincs szükségünk a kínos magyarázkodásokra és esetleg a büntetésre. A legjobb, ha azonnal kiváltunk egy új adóívet, és „önrevíziót” hajtunk végre. Magyarán, újra kitöltjük a papírt, és korrigáljuk az adatokat. Most már remélhetőleg helyesen. Az adóíven van egy kis rubrika, ezen jelezhetjük, hogy az előző adóbevallást érvénytelennek tekintjük, és kérjük az adóhivatalt: ezt tekintse érvényes adóbevallásnak. Ha mindezt megtettük még a március 20-i határidő előtt, semmi bajunk nem esik. Végül is a törvényes határidő előtt megtettük a kötelességünket. A határidő után viszont a hivatal hajlamos a késedelem után járó büntetéseket kiróni. Azt hiszem, még ezzel együtt is jobban járunk, mintha megvárnánk azt, hogy az adóhivatal emberei jelentkezzenek. Az idei év üde színfoltja lesz a vagyonbevallás, az adózó polgárok jelentős részét érinti ez a dolog. A hivatalos személyek egybehangzóan fogadkoztak, hogy a vagyon- bevallásnak nem lesz semmiféle negatív következménye. Másfelől azonban nyilvánvaló, hogy a va- gyonbevallásnak csupán egyetlen célja lehet. Az, tudniillik, hogy néhány év múlva újból megvizsgálják vagyoni állapotunkat, és megnézzék, hogy az eltelt évek jövedelme igazolja-e gyarapodásunkat. Máskülönben miért csinálnák? Na már most, senki sem szívesen vallja be a hivatalnak összes vagyonát. Most azonban valószínűleg az a leghelyesebb, ha saját érdekünkben, a jövőre is gondolva, mindent felírunk. Az efféle adóbevallásoknak van persze egy szépséghibájuk. Nem tudják kezelni a családi vagyonokat. Nyilvánvaló, hogy egy- egy család vagyonának jelentős része ingatlanban, nagy értékű tárgyakban van. Ezek névhez kötöttek. A ház, a telek, a nyugati autó, a műhely, a föld - mindez a család valamelyik tagjának a nevén van. Van azonban a családi vagyonnak olyan része is, amely nem kapcsolható szorosan egy-egy névhez. A készpénz, a jeligés betétkönyvek, a bemutatóra szóló ér- tékpapírok, kötvények, részvények tulajdonképpen az egész család tulajdonát alkotják. Ha hirtelen szükség van rájuk (például a család valamelyik tagja súlyosan megbetegszik), akkor nem számít az, ki váltotta ki a betétkönyvet vagy az értékpapírt. Ez a vagyon a családé. Tovább bonyolódik a helyzet, ha időközben a családban változás áll be. Haláleset, válás - vagy ellenkezőleg: új családtag születése, házasság. (A fiatalok készpénzt, értékpapírt is kaphatnak nászajándékba.) A legjobb az volna, ha létezne a vagyonbevallásban „családi vagyon” fogalom. Ez azt jelentené, hogy az illető érték a családon belül mindenkié. Sajnos, legjobb tudomásunk szerint nem lesz ilyen. Természetesen nem biztathatom arra a kedves olvasót, hogy egy-egy pénzösszeget többször is valljon be, a család minden tagjára vonatkoztatva. Ez törvényellenes volna. De azt már nyugodtan tanácsolhatom, hogy mielőtt vagyonbevallási készítenénk, gondoljuk végig a család középtávú terveit: feltehetően kinek, mikor, milyen formában lesz szüksége pénzre, mit szándékozik vásárolni a következő 3-4-5 évben. És a meglévő mobil eszközöket úgy „osszuk le”. És természetesen, ne felejtsük el a jövőben sem: mindenről kérjünk számlát, s ezeket a papírokat gondosan őrizzük meg évekig - a saját érdekünkben. Sós Péter János A múmiabotrányról Nem nyugszanak a kedélyek a Lenin múmiájával kapcsolatos botrány kirobbanása után. Peter Jannings amerikai tévés közölte népes nézőközönségével, hogy Lenin aszott múmiáját maga. az orosz belügyminiszter fogja aukció - tehát árverés - keretében áruba bocsátani. ízetlen tréfának tűnt az egész, s kiderült, hogy az is. A dolognak utórezgése is támadt. A „kacsát” bizonyos Christopher Bakley „kötötte ki”, aki egy amerikai lap negyedéves mellékletének a szerkesztője. A kitalációt telefax röpítette szét mindenfelé az USA-ban, s így került Jannings elé is. Bakley nem zavartatja magát. Azt mondja: annyi mindent lehet manapság hallani a Szovjetunióról, hogy igazán érdekesnek látszott kipróbálni, van-e határa az emberi becsap- hatóságnak... Úgy látszik, nincs. S az ízléstelenségnek sem. HT PRESS 14 Jász-Kun Kakas Nem egy szépfiú, de sikeres vállalkozása van- Tisztára bele van betegedve abba, hogy mostanában Torgyánt mindig bántják-Te még nem hallottad, hogy az igazságtételi törvényt az Alkotmánybíróság megvétózta?! Akció nyugdíjasoknak- Milyen kedves a gazda, mióta csökkenőben a sertésállomány Hozzunk létre alapítványt a konyhapénz pótlására!
