Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-06 / 56. szám
1992. MÁRCIUS 6. Hazai körkép Hátránya nem mai keletű Alkalmi sorok az Alföld-ügy állásáról Lassan egy éve, hogy az országgyűlés elfogadta az Alföldre vonatkozó határozatát. Igazi jelentőségét ma még kevesen ismerték fel. Ezen kevesek közé tartozik dr.Tóth Albert is, Kisújszállás országgyűlési képviselője, aki élére állt az Alföld jövőjéért vívott harcnak. Az említett évfordulóhoz közeledve összefoglalta az eddigi és a várható eredményeket, gondokat. A képviselő szavai szerint az Alföld színvallásra késztet mindenkit, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül vele. Olykor kíméletlen a színvallás, a táj hajgyarra, aki nem volt alföldi, érdemei is más vidék felé mozdították, maga hangsúlyozta „... ha veszni hagyjuk a Tiszavölgyet pusztulásnak indul nemzetünk”. Látnoki sorok ezek, mert az Alföld ügye ismét sorskérdéssé vált, több mint száz év távlatában is döbbenten kopognak-e szavak, hiszen az Alföld sorsa ma is rendezetlen. Ugyanerről beszéltek 70 éve a Szegedi Téli Estéken, s kell beszélni ma is, mert az eddigi kísérletek nem veszettek eredményre. így van ez Széchenyi művével is, igaz nem az ő bűneként. lantossá teszi az embert a szélsőségekre. Van aki sivárságát, ko- nokságát, érdektelenségét látja. A másik véglet Petőfié, Tornyaié, Kovács Tibor festőművészé, s másoké. Többen az itt élők közül sem szeretik szülőföldjüket, lakóhelyüket. Nem ismerve értékeit, a tájnak nem is lehetnek kedvelői. Miért van ez így? Valószínűleg csak a felszínt látják, azt ítélik meg. Az Alföld esetében viszont csak József Attila adhat eligazítást. „Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély” - írja „A Dunánál” című versében. Az Alföldre tán még inkább igaz, hiszen itt sok szépség rejtve van. Ki sorsába merülten átrohan rajta, ebből a szépségből semmit nem vesz észre.- Ha veszni hagyjuk, elpusztulunk Közhely, de sokszor kell hangsúlyozni, hogy az országnak ez a fele Európában az egyik legnagyobb, emberformálta táj. Gyűjtő medence,', ahol á .természeti és az emberi mozgások összesűrűsödnek, lett légyen az az alattunk lévő tenger, az idefolyó vizek, vagy az etnikailag tarka népesség. Persze mindez egyfajta átjáróházat is jelent, de a kettősség, az ide jövő formák hatalmas ereje, s az itt lévő mikroformák sokasága, olyan tényező, amelyet ha valaki nem vesz észre, semmit nem ért az egészből. A magyar Alföld sorsa egyébként mindig is sorskérdésként merült fel. A vándor ősök itt álltak meg. Miért? Talán mert ott volt a Duna, amely után már más vidék jött. A „civil” társadalom őseinket mindig visszagyűrte ide, igaz ők itt érezték jól magukat. Nyugatra haladva ugyanis ez volt az utolsó táj, amely valóban nekik való volt. Ez a mozaikos puszta igazi telepítő tényező volt. Ezért is mondja Széchenyi: „fajtánk bölcsője a Tiszavölgy.” Sorskérdéssé vált az Alföld a múlt században is. A kettő között viszont bitang terület, „tervszerű elha- nyagoltatottságban részesült évszázadokon át”. Hátránya tehát nem mai keletű. Ki mennyit rontott rajta az már részletkérdés. Visszatérve a legnagyobb ma- A mostani Alföld- program is torzó marad - mondja Tóth Albert kissé szkeptikusan -, s ha így lesz kezdeni kell majd elölről. - Mit lehet tenni - teszi fel magának a kérdést. - Nagyban kell gondolkozni - adja meg a választ. - A mindenkori politika ezt soha nem tette. A félgyarmati helyzetünk mindig ezt a tájat tette nyomorulttá, rovására nőtt ki a 2 milliós főváros. Fel nem ismertség, politikai akarat hiánya - e kettő sorsszerűén rombolta az Alföld kibontakozásának útját.- A fásítás nemzeti üggyé válhat Asorskérdésekrőltérjünkvisz- sza a mához! Sok itt a félreértés, érdemes hát tisztázni néhány alaptényezőt. Sokan nem tudják, hogy ma nincs „Alföld-törvény”. Nincs rá szükség, hiszen az csak résztörvény lehetne, gúzsba kötné magát az ügyet. Van viszont határozat, ami inspi- rálóbb, rugalmasabb, távlatokat szab. Az országgyűlési határozatot áprilisban, a kormányhatározatot 1991 november 28-án hozták meg. Ez nyolc tárcát érint, de van benne helye az Akadémiának is. A határozat már a programra is utasít, amelyhez a következő költségvetési évben már pénz is járul. Maga az „Alföld-program” három síkon alakul. A szaktárcák, a tudományos kutatás és a közvélemény szintjén. Az eddigi 29(!) tanácskozás szakmai síkon folyt. Nagy érdeme ez, s ráadásul ezek érlelték meg azt a kézzel fogható érvtömeget, amely sorba rendezve jelenthet nagy erőt. A sor nem szakad meg. Májusban Püspökladányban rendezik az Alföld fásítási konferenciáját. A fásítás ősztől nemzeti üggyé válhat. Négy tárca minisztere vállalta a védnökséget. Minden elősegíti a program érlelődését is.- Mi az ami nincs a törvényen kívül? - folytatta gondolatait Tóth Albert. - Nincs Alföld lobby - válaszolt rá kissé megkeményítve hangját. - Ez művi találmány, az ügyet így nem lehet szolgálni. Az Alföld ezt nem tűri, a főváros, a Dunántúl joggal orrolhatna meg ránk. Méltósá- gos alázattal lehet szolgálni az Alföld-ügyét. De van-e ilyen? A képviselő szeretné ha lenne, de nem ezt tapasztalja. Sok az ellendrukker, az érteden.- Miként szabad - ez a kérdés Az Alföld ügyét indítani már nem kell. Elindult. Sikert nem remélhetünk, évtizedes munka eredménye lehet csak. Ehhez azonban a mának is hozzá kell tennie a részét. A feladat itt is több síkú. Az első a térségek síkja, tájvédelmi, környezetvédelmi, föld, erdő, vadgazdálkodási törvények, s mások jelölhetik meg az Alföld sorsát is. A lényeg, hogy ezekbe beépüljenek az alföldi vonatkozások. A második sík a kormányzat síkja. Ettől várható, hogy a meglévő értékek tovább ne romoljanak. Van mit védeni. Erdőségek, világérték tájelemek, folyómenti övezetek, kunhalmok, szikes puszták, termőtalaj, vizek, települési helyzet, mind-mind olyan tényező, melyek, ha megmaradnak, már az is érték. Negyvenezer kunhalmunkból így is csak háromszázat tudunk megmenteni. Az egész program markáns eleme lehet, ha gazdasági síkra is tudjuk terelni, mert az ittenieknek itt kell megélniük. Az ideák zöldje ma nem lehet realitás. Miként szabad - ez a kérdés, nem az, hogy mit nem szabad. A mezőgazdaságra épülés mellett az idegenforgalom lehet a táj gazdasági alapja. A meglévőt kell kihasználni, nem kell semmi újat kitalálni. A képviselő az Alföld-expóban hisz. Rajtunk is múlik, hogy ne csak „budapesti” legyen. A programhoz koordinálóként beléphet az Alföld Intézet, amely Békéscsaba és Kecskemét vezetésével fogná össze a táj kutatóintézeteit. A kutatás, fejlesztés, piac szentháromságát figyelembe véve már ez- évben 6 milliárd forintra lehet pályázni alföldi pro- jecktekkel. Már 11 ilyen létezik. A továbbiakhoz ki kellene alakulnia egy egységes tájszemléletnek. Ma a megyék, tájak és városok egymás ellen hergeltek. A peremterületek sorvadtak, értékeinket nem ismerjük, a meglévő szellemiekkel nem törődünk. Ki kellene használni a Nyugat érdeklődését is, amely Kelet felé tekint. Oda pedig legközelebb az Alföld található. Mindehhez talán Tóth Albertnek illenék sok sikert kívánni, én mégis magunknak, az itt élőknek kívánom. O bizonyára megérti ezt. Füle IstvárL Tiltott reklámok Csekély a bírság A cigaretták és szeszes italok fogyasztását ösztönző reklámokat törvény tiltja Magyarországon, de a tiltott reklámok elleni fellépés jelenleg nem elég hatékony, többek között a kiszabható bírság alacsony összege miatt - nyilatkozta a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség illetékese az MTI munkatársának. A hirdetések és reklámok tilalmának betartása ügyében többféleképpen járhat el a főfelügyelőség. Államigazgatási eljárás keretében felszólíthatja a kereskedőt, hogy szüntesse be a szóban- forgó reklámtevékenységet, ellenkező esetben pénzbírságot szabnak ki, amely jelenleg maximum 10 ezer forint lehet. Ez a felszólítás és bírságolás többször megismételhető, s végső esetben a főfelőgyelőség a helyi önkormányzatnál kezdeményezheti a kereskedő engedélyének bevonását. A másik mód a szabálysértési eljárás, amelynek keretében maximum 3 ezer forint helyszíni bírsággal sújtható a szabálysértő. Nyilvánvaló, hogy a bírságok összege nem eléggé elrettentő ahhoz, hogy visszatartsa a kereskedőket a tiltott reklámtól. A gyakorlat tehát azt mutatja, hogy hatékonyabb módszereket kellene kidolgozni a reklámok és hirdetések tilalmának betartására - mondta a főfelügyelőség illetékese. (MTI) A Kisalföldön Kevesebb cukorrépát vetnek Várhatóan 25 százalékkal csökken a cukorrépa-termőterület a Petőházi Cukorgyár körzetében, a Petőházi Cukoripari Rt. ugyanis a tavalyi 500 ezer tonnával szemben ez évben 380 ezer tonnányi répa feldolgozását tervezi, s erre a mennyiségre állapodik meg a gazdaságokkal, illetve a magángazdálkodókkal. Az előirányzott mennyiség 10 ezer hektárról betakarítható, míg tavaly 14 ezer hektáron termesztették a répát a térségben. Az idei szerződések többségét egyébként már megkötötték. A gyár a tervezettnél többet is tudna feldolgozni, ezzel azonban értékesítési gondjaikat tetéznék, ugyanis telített a cukorpiac, a raktárakban eladatlan készletek halmozódnak. Sikerült viszont 18 ezer tonnára exportpiacot találniuk: szállítanak a Szovjetunió utódállamaiba, Bulgáriába, Spanyolországba. Az exportmennyiség a negyede a tavalyi cukortermésnek. LATLELET Közösségek csak a zsarnokságban születnek? A fennálló hatalom képviselői mindennél jobban örülnének annak, ha a valódi közösségek száma gyarapodna. Nem is indokolatlanul. Mert a kollektivitás hamis mítosza éppúgy gátja volt a szemtől szembeni viszonyok megerősödésének, mint a sóvárogva várt, de mégis egyre több csalódást jelentő, nyers kapitalizmus. Ha viszont közösségek nem születnek, legalább hiányuk okain érdemes eltűnődnünk. Már csak azért is, mert a sokfelé ágazó és a sokféleképpen értelmezhető visszatartó erők számbavétele akár példaértékű is lehet. Vagy legalábbis elgondolkodtató. Nagy a különbség ugyanis ha a rendszerváltást pártokhoz kötjük vagy az állampolgári elégedetlenséghez. Senkinek eszébe nem jutna egy lélegzettel említeni a kettőt, ha nem szoktuk volna már meg, hogy lépten-nyomon így teszünk. Efféle nagy különbségek más fajtái is akadnak, melyek mégis csak egyek lehetnek, ha ugyanaz a szó érvényes rájuk. Nyilván abból eredően is, hogy aki például népben-nemzetben gondolkodik, közösségeket lát maga előtt. Látomásaiban, hiszen az atomizálódott emberi viszonyok másfajta törvényszerűségek alapján működnek. Olykor a szövetkezés kényszere érzékelhető, de közösség mégsem kel életre, mert az életviszonyokban rejlő korlátoktól egy pillanatig sem lehet eltekinteni. Még az önzéstől, a mások kifosztására vagy puszta megalázására irányuló szándékoktól sem. De vajon nem csak azért van-e ez így, mert az uralkodó morál nem felel meg mindenki érdekeinek? Másként látják a közösségek nyomasztó hiányát azok, akik a hatalom körén belül vannak, s megint másként, akik tőkét kovácsolnak abból is, ha másokat becsapnak. Legfeljebb az fűzi őket össze, hogy a közösségek szervezését másokra hagyják. Akiknek - megfosztott helyzetüknél fogva is - nagy szükségük lenne az egymás támogatására és segítésére. Ám mivel még mindig láthatatlan az a külső erő, amellyel szemben szövetkezni kellene, minden jel szerint inkább lemondanak arról, hogy keressék a szolidaritás éltető elemeit. Az egyszerre emberszerető és elutasító, a gyöngéden tapintatos és türelmetlen hatalom szereplői ki is használják ezt a helyzetet. Nem elsősorban gazdasági, hanem politikai értelemben. Mert vég nélkül sajnálkozhatunk a - maguk vagy nem maguk hibájából - nyomorba süllyedt társadalmi csoportokról, s fel is háborodhatunk az utcán kéregetők láttán, a dolgok ettől még szemernyit sem változnak. Hiszen a tehetetlenséget szülő társadalmi helyzet ritkán sarkall összefogásra. Ha pedig a valóság tele van az erény nevével ékeskedő megtévesztésekkel, s ha a mindennapi életben olyan csalóka egyformaság uralkodik mintha mindenkinek egyforma esélye lenne, joggal gondolhatunk arra, hogy újabb zsarnokságra van szükség a közösségek létrejöttéhez. Csakhogy ezt az állapotot józan ésszel senki sem akarhatja. Kerékgyártó T. István Előkészületek a devizapiac bevezetésére A Magyar Nemzeti Bankban folyamatban van a bankközi devizapiac kialakításának előkészítése. Március 17-én a jegybank és a kereskedelmi bankok részvételével ebben a témában összejövetelt tartanak a szakemberek, hogy egyeztessék az elképzeléseket. Az MNB-nél ettől várják, hogy meggyorsuljon a folyamat. Á jegybank elképzelése szeA mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének alkotóműhelyében Tóth Géza népi iparművész holland exportra készít korsókat. - nzs rint a devizapiacon egyaránt foglalkoznának határidős és napi árfolyamjegyzéssel. A határidős árfolyamjegyzés kialakításának már semmiféle akadálya nincsen, ez teljes mértékben a kereskedelmi bankokon múlik. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis a múlt év végén beszüntette ezzel kapcsolatos tevékenységét, átengedve teljes egészében a piacot a pénzintézeteknek. A napi árfolyamjegyzésnél azonban még több kérdést el kell dönteni. így például azt, hogy mennyiben kapjanak szabad kezet az árfolyamjegyzés tekintét- ben a kereskedelmi bankok, milyen mértékben maradjon továbbra is fenn az MNB által folytatót fix árfolyamjegyzési gyakorlat. (A rugalmas árfolyam- jegyzést csak a lakossági és a vállalati devizaszámlák esetében gyakorolhatják jelenleg a kereskedelmi bankok.) Ugyancsak eldöntendő kérdés, hogy menayiben oldják a kötöttségeket a kereskedelmi bankok számára a devizatartalékolás terén. Jelenleg ugyanis még általában a pénzintézetek az MNB-től vásárolják a devizát, s azt helyezik ki a vállalkozókhoz, s a számukra eladásra felajánlott külföldi pénzt pedig a Magyar Nemzeti Banknál értékesítik. (MTI)
