Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám

1992. MÁRCIUS 27. Hazai körkép 3 „Kodály céltáblának állítása nevetséges” Beszélgetés Palló Imrével, a Frankfurti Opera első karmesterével Neves vendégnek tapsolhatott hétfőn este a Szigligeti Színházban az operasztárgála kö­zönsége: a Szolnoki Szimfonikus Zenekar élén - felváltva az együttes vezető karnagyá­val, Báli Józseffel - Palló Imre állott a kar­mesteri dobogón. A Frankfurti Opera első karmestere törté­nelmi név örököse: édesapja ötven éven ke­resztül a Magyar Állami Operaház vezető baritonja, majd igazgatója volt. Ifjabb Palló Imre Budapesten született; megfelelő előtanulmányok után a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zongorát, ütőhang­szereket és zeneszerzést tanult, majd a bécsi Zeneművészeti Főiskolán és Salzburgban folytatta tanulmányait immár karmesterkép­zősként, nem kisebb mesterek irányításával, mint Swarowski professzor és Fricsay Fe­renc. Rövid idő elteltével a Bécsi Ünnepi Heteken és a Salzburgi Ünnepi Játékokon már Herbert von Karajan és Kari Böhm asszisztenseként működhetett. Palló Imre - aki 1987 óta a Frankfurti Opera első karmestere - sikerrel szerepelt Kanadá­ban, Izraelben, az Egyesült Államok és Euró­pa világhírű koncerttermeiben.- Engedje meg, miivész úr, hogy örömöm­nek adjak hangot szolnoki vendégszereplése fölött. A lényegre fordítja a szót: gondolom, nem ennek az egy koncertnek kedvéért utazott Magyarországra ?- Meg kell mondanom, nagyon kellemes együttműködést sikerült kialakítani a Szolno­ki Szimfonikus Zenekar muzsikusaival; utó­lag is örvendek, hogy eleget tettem megtisz­telő felkérésüknek. Természetesen nemcsak e koncert kedvéért jöttem Magyarországra: egyre többet vezényelek itthon is - a Magyar Állami Operaházban májusban lesz premie­rem.- Hallottuk, hogy a hétfői fellépéséért járó tiszteletdíját a szolnoki Bartók Béla Zeneis­kolának adományozta. Mi indította erre a nemes cselekedetre?- Egyrészt az, hogy ismerem: mennyi anya­gi nehézséggel küszködik manapság az okta­tásügy Magyarországon - gondoltam hát, biz­tosan jól jön ez a szerény összeg a zeneisko­lának. Másrészt jól tudom, hogy a zenekar jó pár tagja az intézményben tanít, s így áttéte­lesen meg tudom köszönni nekik a kellemes együtt muzsikálást.- Tudjuk: Kodály Zoltán az Ón keresztapja volt, s így családi szálak fűzik hozzá és emlé kéhez. Hogyan vélekedik a most keveredett, a Kodály életművének értékét is érintő vitáról?- Nevetségesnek és egyúttal felháborítónak tartom Kodályt céltáblául állítani, még akkor is, ha ez kerülő úton - a Szokolay Sándor és zeneszerző kortársai személye elleni támadás álcája mögé rejtve történik. Szokolay Sándort kitűnő muzsikusnak tartom - Kodályt meg­kérdőjelezni pedig annyit jelent, mint kétség­bevonni az évszázad egyik legnagyobb ma­gyar emberének életművét. Kétségbevonni azét a zeneszerzőét, akihez nem kisebb nagy­ságok zarándokoltak el, mint Yehudi Menu­hin vagy Arturo Toscanini, s akinek pedagó­giáját ma már világszerte elismerik és alkal­mazzák. Őszintén remélem, hogy ez a felhá­borító és nevetséges vita mielőbb lezárul és méghozzá úgy, hogy annak célpontjai meg­felelő elégtételt kapnak.- Köszönjük a beszélgetést. Szathmáry Judit „A lehetetlent azonnal, a csodákra picit várni kell . . . Miből élnek a szolnoki fordítóirodák? Látlelet Füstölt csülök zöld hagymával Ma, amikor egyre-másra ala­kulnak a külföldi érdekeltségű vegyes vállalatok, mind több tol­mácsra, fordítóirodára van szükség. Pesten lebalábbis min­denképpen. És mi a helyzet vidé­ken? Szükség van-e fordítóiro­dára, és ha igen, kikkel dolgoz­tatnak, miből élnek? Tudomá­sunk szerint Szolnokon mind­össze egyetlen olyan iroda van, amelynek profilja csak tolmá­csolás és fordítás. A volt pártház harmadik emeletén működik a Tóth István fordítóiroda, vezető­jével és néhány munkatársával beszélgettünk a kérdésről.- Legelőször az a kérdés merül fel az emberben, megéri-e egy aránylag kicsi vidéki városban for­dítóirodát nyitni, nem kell-e nap mint nap megküzdeni azért, hogy legyen munka és főleg legyen, aki lefordítsa?- Úgy kezdtük, hogy hirdetést adtunk fel, fordítók jelentkezését vártuk - mondja Tóth István, az iroda tulajdonosa. Ezután egy hé­ten át 5-600jelentkező volt, sorban álltak az iroda előtt, ezenkívül a telefon egész nap csörgött. A je­lentkezőkből a legszuperebbeket választottuk ki. Azokat, akiknek felsőfokú nyelvvizsgája van, mel­lettük az anyanyelvűeket, nyelv­tanárokat. Csak ilyenekkel lehet minőségi munkát végeztetni. A minőségi fordítás mellett arra tö­rekszünk, hogy ezt magas színvo­nalú külső formában csináljuk, mert különben a megrendelők elé­gedetlenek, nem jönnek hozzánk többet.- őszintén szólva engem már az is meglepett, hogy ilyen nagy lét­számban jelentkeztek fordítók. Nem gondoltam, hogy ilyen sok, a nyelvet kiválóan beszélő ember él a városban.- A munkák legnagyobb részét szolnoki fordítókkal végeztetjük, de kecskeméti és bajai irodánkkal együtt több mint 20 nyelven dolgo­giz, finn, svéd satöbbi. Legtöbb fordítónk a felsőfokú nyelvvizsga mellett szakfordítói vizsgával is rendelkezik, társada­lomtudományi, műszaki, termé­szettudományos és gazdasági terü­leten is tudunk szakfordításokat vállalni.- És meg lehet élni ma Szolnokon kizárólag fordításból? - fordultam Vicziánné Moldvai Ildikóhoz, az iroda munkatársához, aki jelenleg félig-meddig munkanélküli, erede­ti foglalkozása szerint közgazdász.- A munkahelyem megszűnt, most próbálkozom fordítással és nyelvtanítással. A kettőből meg le­het élni. Német-spanyol fordításo­kat vállalok, németből külkereske­delmi anyaggal bővített felsőfokú szakmai nyelvvizsgám van.- Egyébként ő kiválthatna anya­nyelvű fordítói engedélyt is, olyan hibátlanok és kiválóak a munkái - teszi hozzá Riess Wolfgang, az iroda másik, német anyanyelvű munkatársa, aki már 8 éve Szolno­kon él, ide nősült, jelenleg szintén fordításból, tolmácsolásból él. Ne­ki magyar nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgája. - Nem sajnálom anyagilag sem, hogy erre a lépésre elszántam magam, tekintve, hogy egyre több külföldi érdeklődik Magyarország iránt, nagyon meg­éri ezzel foglalkozni. De csak kivá­ló, magas színvonalú munkát sza­bad végezni, mert egyébként bele­bukik az ember - mondja. Beszélgetésünkkor Drávainé Kiss Magdolna érkezik egy adag lefordított munkával. Román nyelvből van felsőfokú nyelvvizs­gája.- Mit kezd Szolnokon romántu­dásával? - kérdezem.- A letelepedéshez szükséges okiratokat fordítom. Annyi román nyelvű munka nincsen, hogy csak ebből meg lehetne élni, de kiegé­szítőnek jó. Egyébként műfordí­tást is vállalnék, de az a probléma, hoav arra nincs s/ükséa.- Nem is gondoltam, hogy ennyi munkájuk van egy olyan városban, ahol a gazdasági változásoknak meg csak első, bizonytalan lépéseit gyakoroljuk. Eddig csak csupa jót hallottunk. Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy fordítóiro­dának? - kérdezem ismét Tóth Ist­vántól.- Mivel én magam is fordítok németről és oroszról, ismerem a munkának minden árnyoldalát is, ezenkívül tagja vagyok az orszá­gos tolmács- és fordítószövetség­nek, ezért tudom, hogy problémá­ink nem egyediek, hanem az egész országra jellemzőek. Az egyik probléma (amivel Szolnokon sze­rencsére nem nagyon találkoz­tunk): a megrendelőnek a munka mindig fontos, add, Uramisten, de azonnal. Egy ügyintéző ezzel a fő­nökétől piros pontot kap, hogy el tudta intézni a fordítást azonnal, de mikor fizetni kell, kezdődnek a vi­ták. Mi mindig a megrendelő kéré­sét igyekszünk teljesíteni, az az el­vünk, a lehetetlent azonnal meg­csináljuk, a csodákra picit várni kell, de azért mindennek van hatá­ra. Van, aki nem tudja, mi a kü­lönbség a fordítás, a lektorált for­dítás és a lektorált szakmai fordítás között. A legszuperebb szakmai fordítást várja el és a legkisebb árat akarja fizetni. De miből fizessük mi akkor a fordítót?- Egy átlagember meg tudja fi­zetni, ha valamilyen sürgős fordí- tandója akad?- Pesten magyarról idegen nyelvre egy oldal 1000 forint plusz áfa. Kétlem, hogy vidéken ezt bár­ki megfizetné, ezért nyilván ezt is mérlegeltük. Áfával együtt Szol­nokon mi ennek kevesebb mint feléért vállaljuk. Ne gondolja, hogy karitatív szervezet vagyunk, de volt már olyan is, hogy láttuk a megrendelőn, hogy nagyon nincs pénze, ezért megcsináltuk neki in­gyen a fordítást. De ez nem jellem­ző, nem is szeretnénk, ha ez terjed­ne el rólunk. t »- Szerintem ez az anyagi hasznon túl is érdekes munka, jól gondo­lom?- Azt hiszem, igen. Az anyanyel­vi fordítókon keresztül sok nép szokásait megismerhetjük, és szá­munkra emellett külön öröm, hogy Szolnokon mi vagyunk az úttörők. Kátai Szilvia Ha tudsz, vegyél egy füstölt csülköt; nem ott, ahol mindenki vesz, hanem ahol hetekig állnak a csülkök. Mert a füstölésben már amúgy sem lehet bízni, legfeljebb a száradásban, mely vélhetőleg a baktériumokat megöli. S ha erőtel­jes a képzeleted, óvatosan mosd le, és helyezd el egy zárható edény­ben. Nem az agyonreklámozott „csodaedényben”, hanem egy si­ma kuktában. Vízzel felöntve leg­alább egy fej fokhagymát rakj be­le, s félmaréknyi fekete borsot. Ha két órán keresztül főzöd, érzed majd a csodát. Az illatokét, melye­ket a derék és jóravaló emberek többsége elfelejtett. A parizeres vi­lág miatt is, de még inkább azért, mert hiányoznak életünkből az ízek. Bizonytalan várakozások kö­zött élünk valamiféle tiszteletre­méltó és kívánatos jövőben bízva, mely - ha nem is tudatosodik min­denkiben - az aranyháló nyitott szárnyaiként akar bekeríteni. Bár annak idején mindebből semmi sem látszott, de ahogyan múlnak a hónapok, egyértelműen érzékelhe­tő, hogy ezek után sem lesz jobb módunk. És a láthatatlan valóság­ból, amiből oly könnyen lehetett volna kézzelfogható valóság is, a kényszemyugvás állapota állt elő. Eközben a hatalom legfelső szint­jén ádáz csatározások folynak, az állampolgárok nagy része lemon­dóan legyint mindenre. Holott szemernyi rokonszenvet mégiscsak érezhetünk a jelenlegi rendszer iránt, hiszen például füs­tölt csülköt és zöld hagymát is tu­dunk vásárolni. A hozzá való bo­rok közül is ihatunk finomabbat. S aki átélte már azt az érzést, hogy legalább fél óráig az ízeken tűnő­dik, egészen másként látja a vilá­got. Legalább időlegesen nem hozza zavarba a félrevezetéseken és hazugságokon alapuló politizá­lás, miként nem tud felháborodni az önelégült dilettantizmus előtö- résén sem. A „nyugodt erőt” an­nak tartja, ami, s az ellenzék ele­gáns cselvetéseit is úgy fogja fel, mint amelyek elválaszthatatlan ré­szei a hatalmi harcnak. Csak éppen egy idő után a várakozás válik ide- gesítővé. A tétlenség és a kiszolgáltatott­ság nyomasztó nyugalma, melyet az is érez, aki pótcselekvéseket ke­res. Mintha az állampolgárokat összekötő szociális és morális vi­szonyok végképp felszívódtak volna; nincsenek kapaszkodók, mindenki menekül. Habár a hét­köznapi pragmatizmus alapján szemlélve ezeket a változásokat, kiváltó okai valamelyest érthetők. Mert az állampolgári csalódottság és kiábrándultság játszik ebben közre, illetve az a társadalmi álla­pot, mely - a rendszerváltás előtt is - megteremtette a magánélet lát­szólagos nyugalmát. A pillanatnyi boldogságnak ugyanis korántsem alapkövetelménye, hogy ellent­mondásokat oldjon meg, ellenke­zőleg, inkább el kell tüntetni őket. Akár egy ízletes vacsora idejére. Úgysem változik utána semmi. Kerékgyártó T. István zunk. Tatár, ü/hcg. arab. kínai.kir­/ 1 I ! ' ! ! I \ MEGHÍVJUK ONTEGYKAVERA 1992. MÁRCIUS 29-EN, VASARNAP REGGEL 7 ÓRÁTÓL 9 ÓRÁIG A VÁR ABC-be (Szolnok. Verseghy út 7.), aholazEDUSCHO KÓSTOLÓVAL EGYBEKÖTÖTT ÁRUBEMUTATÓT TART. JÖJJÖNEK EL, SZEMÉLYESEN GYŐZŐDJENEK MEG RÓLA! *79390/1* A félelem kapuja nemcsak a politikai rendszerek, hanem minden emberi kapcsolat is: a szerelem, a barátság, egymás vállalása. Ez a dal nem hisztériázik, egy katona jelentkezik és elmondja, hogy pusztultak el az emberek. Váratlanul felgyulladt a mennyezeti csillár. A ház belseje felől egy magas termetű, kopaszodó-őszülő férfi lépett be, otthonos mozgásából nyilvánvalóan látszott, hogy ő a házigazda. Zsóka felkelt és elébe sietett. A férfi telt arcára jóindulatú mosoly ült ki, megcsókolta a feleségét, aztán Borsos felé nyújtotta a kezét:- Keresztes. Borsos is elmormogta a nevét, Keresztes változatlan mosollyal mintegy útbaigazítást kérve nézett a feleségére:- Ki a vendégünk?- Egy nagyon figyelemre méltó fiatalember. Valaha még büszkék leszünk rá, hogy ismertük őt.- Valamilyen sportoló? Az asszony elnevette magát:- Költő, nagyon tehetséges. Most gépeltem le a verseit, meg akarja hódítani velük Budapestet.- Előrebocsátom, hogy nem értek hozzá, de miért nem itt, a mezőszegi újságnál próbálkozik? Úgy képzelem, hogy itt alacsonyabb a mérce. Zsóka felelt Borsos helyett:- Mert gőgös és becsvágyó, mint minden fiatal, rögtön a csúcsra szeretne feljutni. Különben is, én úgy tapasztaltam, hogy aki a mezőszegi újságnál kezdi, az itt is szokta befejezni, akármilyen tehetséges, a lap lehúzza a saját színvonalára.- Nincs igazad, többen is kerültek fel már Pestre országos lapokhoz. És a barátunknál a legkisebb sikerélmény is sokat jelentene. Mi is a keresztneve?- Ferenc.- Ha van egy szabad példánya, hagyja nálam, Feri, és én beviszem a Néplap szerkesztőségébe.- Köszönöm. A kézirat ittmaradt.- Egyébként sok szerencsét. Borsos megértette, hogy illik elköszönnie, felkelt, a hóna alá fogta a nagyalakú borítékot és esetlenül meghajolt. Az asszony lekísérte a lépcsőn, kinyitotta előtte az ajtót:- Szóval, írja az én címemet a kísérő levélre, és nézzen be minél hamarabb. Viszontlátásra. Kint az utcán Borsos elmosolyodott és győztes sportolókat utánozva, öklével a levegőbe sújtott. Szerette volna, ha a küldeménye minél hamarabb megérkezne a szerkesztőségbe, elsietett a vasútállomás felé, úgy emlékezett, hogy az ottani postahivatal este nyolcig nyitva tart. Borsos megpróbálta kihasználni utolsó esélyét, hajnalban végigjárta piaci ismerőseit és kérte őket, hogy segítsenek szállást szerezni. Sikerült megállapodnia a kereskedőkkel, hogy az éjjeliőr szállásán ő is felállíthasson egy ágyat. Kitakarította a bódét, úgy gondolta, hogy ha a kicsapatás azonnalra szól, egy félóra alatt átköltözhet. 23

Next

/
Thumbnails
Contents