Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

10 1992. MÁRCIUS 26. A tudomány világából Egy felmérés szerint a brit videotulajdonosoknak mintegy fele képtelen rendesen beállítani videomagnójának időkapcsolóját, vagyis hogy a ké­szülék a tulajdonos távollétében műsort rögzítsen. A gyárak, a televíziós társaságok maguk próbálnak nagyobb kényelemmel a vásárló kedvében járni. Már három olyan rendszer is létezik, amely valósággal gyerekjá­tékká teszi a videoprogramozás amúgy sem túl nagy boszorkányságnak számító műveletét. Az egyik brit tv-csatorna a képújságot használja fel a programozáshoz. A távirányítóval csupán egy kis pontot kell futtatni a képernyőn a rögzíteni kívánt műsor feliratához, s a készülék a megfelelő időben felveszi. Más cégek a műsorújságokban számsorokat vagy vonal­kódot nyomtatnak az egyes műsorok mellé, s elég csupán végighúzni rajtuk a távirányító megfelelő részét, a programozás automatikusan meg­történik. Kozmikus közlekedésrendészet A Föld körül keringő egy-egy mesterséges égitest pályáját az határozza meg, hogy a Föld kö­zéppontjától mekkora távolságra milyen nagyságú és irányú se­bességgel hagyták őt magára, vagyis állították be a hajtómű­vét. A Föld légköre meredeken hígul a felszíntől felfelé, hiszen a légkör döntő hányada a felszín­től mért 10 kilométer alatt van. De bármily híg, ritkított gáz is ez a légkör, csak rövid időtarta­mokra tekinthetünk el mozgást fékező hatásától. És ne feledjük, a műholdak sebessége bizony másodpercenkénti tíz kilométer körül van. Ez a puskagolyó se­bességének mintegy húszszoro­sa! A közegellenállásról pedig úgy alakíthatjuk elképzelésün­ket, hogy az óránként 60 kilomé­teres sebességgel (percenként egy kilométerrel) haladó autó ablakából kitesszük kezünket. A sebességet hatszázszor kell nö­velni - igaz, a levegő sűrűségét néhány ezerszer csökkenteni, hogy a műholdat fékező erőről fogalmat alkothassunk. Amikor a közegellenállás fé­kezi a műholdat, csökkenti se­bességét, és ez évek során akkora mozgási energia elvesztését je­lenti, hogy a műhold fokozato­san a Föld középpontjához köze­lebbi, kisebb sugarú pályára tér át. Ezen a pályán nagyobb a kö­zegellenállás, mert nagyobb a le- vegű sűrűsége. A műhold felüle­tét, homlokzatát egyre nagyobb számban érik a sűrűbb levegő molekulái. A műhold sebessége még elég nagy. Ez a két körül­mény együtt oda vezet, hogy a műhold felülete felizzik, majd a keletkező hő átterjed a műhold belsejébe is. Csakhamar olyan forró lesz a műhold külseje, hogy a szerkezet anyagai nem tudnak ellenállni, megolvadnak, kilyukadnak, felszakadoznak. Eközben ismét nagyobb lesz a közegellenállás, ami ugyan to­vábbi fékezést is jelent, de főleg nagyobb felületet és nagyobb hőképződést. Szerencsés eset­ben a műhold apró, izzó dara­bokra szakad-robban szét, ame­lyek az oxigéntartalmú légkör­ben tovább száguldozva kisebb- nagyobb darabokká, apró por­szemekké égnek, majd a földre esve mesterséges meteoritként viselkednek. A széthulló dara­bok méreteloszlását erősen befo­lyásolja, volt-e a műholdon, a visszahulló rakétafokozaton, hajtóműtartáson - és ebből a szempontból ide tartoznak akár a Scud-rakéták légkörben szét­robbant darabjai is - még mara­dék robbanóanyag. Az elfáradt- lepusztult mesterséges égitest végórái ilyen termé­szettörvények szerint folynak le. Mi a teendő, ha el akarjuk ke­rülni a nagyobb darabok földfel­színen, lakott területeken oko­zott katasztrófáit? Értékesebb műholdakat az űrsikló és a szov­jet Burán típusú űrrepülőgépek­kel be lehet gyűjteni, le lehet hozni. Ez persze drága. A műhold programját lehet úgy tervezni, hogy amikor végórája közele­dik, maradjon még annyi hajtó­anyaga, hogy a hajtóművét be­kapcsolva megfelelő, a Földet elkerülő pályára térjen át, és a végtelenbe távozzék. Ez sem ol­csó megoldás, de gyakorta ezt használják. Ám a véletlenek is közbeszólhatnak: megsérülhet a hajtómű, a vezérlőmű, az üzem­anyagtartály, a távirányító köz­pont. Akkor viszont méltó fel­adattal találkoznak a földi koz­mikus elhárítás (katonai) műsza­ki alakulatai. Ma, amikor 1957 óta már 45. évében jár a műholdas technika, globális gondjaink közé fel kell venni a világűr közleke­désrendészetét, az elöregedett űrjárművek letakarításának biz­tonságos megoldását! Mert ez nemcsak a felbocsátó hatalom gondja, hanem azoké is, akik mit sem sejtenek életük és vagyonuk biztonságának eme újfajta ve­szélyeztetéséről. Hiszen ma már akár több ezerre is tehető a fent közlekedő egész és töredék űr­járművek száma. Vigyázat, itt a tavasz! A „szénanátháról” Ilyenkor, tavasszal nagyon sok ember, egyes becslések sze­rint minden ötödik, hajlamos a „szénanáthára”. A gyerekek a legveszélyeztetettebbek, a leg­több és legsúlyosabb megbete­gedés a 14 éven aluliak körében fordul elő. Kisebb-nagyobb mértékben minden harmadik gyereknél előfordulnak a jelleg­zetes tünetek. Már elég régen megfigyelték, hogy a heves köhögési rohamok a fák és füvek virágzásával hoz­hatók összefüggésbe. A növé­nyek egy részénél a szél szállítja a bibéhez a pollent, hogy meg­termékenyítse a petesejtet, és az új növény fejlődésnek induljon. Ahhoz, hogy a pollen eljusson a bibéhez, nagy tömegben kell ter­melődnie és szállítódnia. Ami­kor az ilyen növények virágoz­nak, valóságos pollenfelhő vesz minket körül. Természetesen el­juthatnak (sőt el is jutnak) az or­runkba, a szánkba, a felső légu- takba. Ott aztán a nyálkahártyá­val érintkeznek, és a nedvesség hatására fehérjéket bocsátanak ki magukból. Áz ember védeke­zőrendszere pedig ellenanyago­kat kezd termelni a pollen fehér­jéi ellen. Ennek eredményekép­pen különböző kémiai anyagok (például hisztamin) szabadul fel, ami végül is felelős a tünetekért. Mely növények lehetnek ve­szélyesek? Nálunk, Magyaror­szágon három nagy szénanáthás hullám van. Az első tavasszal (március-május) jelentkezik. Ezt főleg a barkás fák okozzák, de a gyerekek kedvence, a pitypang is nagyban hozzájárul. A második hullám nyáron (jú­nius-július) tetőzik. Ezt többek között a gabonafélék, füvek, ku­korica, csalán, napraforgó és a lándzsás útifű okozza, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A harmadik veszélyes időszak augusztusban kezdődik, és akár októberig is tarthat. Ebben a hul­lámban a parlagfű, vagy közis­mertebb nevén a vadkender a kórokozó, s a legmakacsabb, legsúlyosabb megbetegedéseket okozza, de a disznóparéj, üröm és a libatop fajok is részt vesznek a tünetek kialakításában. A virágos növények pollenjé­nél sokkal alattomosabban tá­madnak a penészek. Ezek egész évben fertőzhetik az embereket, miközben észrevétlenül megta­padnak a fürdőszobában vagy a dupla szigetelésű ablakok rései­ben. Olykor nagyon súlyos aszt­más tüneteket vagy tüdőgyulla­dásszerű állapotot idézhetnek elő. Mi hát a teendő? Hogyan vé­dekezhetünk a szénanátha, pon­tosabban a pollenallergia ellen? A válasz elég kézenfekvő: el kell kerülni a találkozást a virág­porral. A gyakorlatban azonban ez alig megvalósítható. Pollen­mentes helyek szinte nincsenek is a Föld színén. A szárazföldön mindenhol ott vannak, még télen is, amikor mindent hó borít. Pol­lent találtak a sarkvidékek és az óceánok felett is. Természetesen azért ezeken a helyeken jóval ki­sebb a mennyiségük. Voltak olyan elképzelések is, hogy a legsúlyosabb betegeket nagy ha­jókon az óceánon kezeljék a legkritikusabb időkben. Addig is, amíg ez mindenki számára elérhetővé válik, figyeljük az időjárás változásait, és akik érzé­kenyek a virágporra, szeles, szá­raz időben lehetőleg tartózkod­janak otthon. Eső után bátrabban előmerészkedhetnek, mivel az eső a pollen nagy részét kimossa a levegőből. Végül még egy ötlet: ha a föl­dön sehol sem találunk pollen­mentes helyet, bújjunk a föld alá, és tegyünk egy jókora barlangtú­rát! Dr. Buczkó Krisztina Kígyószérum tyúktojásból A mérges kígyók, skorpiók és pókok évente mintegy 1,7 millió embert marnak meg, és közülük körülbelül 50 ezer bele is hal. Marásuk kipróbált ellenszerei a lóvérből nyert antiszérumok. A Wisconsin Egyetemen azonban most megtalálták a módját, hogy tyúktojásokból kígyóméreg elleni antitesteket nyerjenek, és így elke­rüljék a lószérum káros mellékha­tását. Az antiszérum termelése ed­dig úgy történt, hogy lovakba inak­tivált kígyómérget injekcióztak, és az állat immunrendszere antiteste­ket termelt a méreganyag ellen. Azonban az így nyert lószérummal embert kezelve, annak immun- rendszere akcióba léphet az idegen lófehérje ellen, és szélsőséges eset­ben még életveszélyes sokk is fel­léphet. Az újfajta kígyószérumnál viszont sokkal kisebb a mellékha­tás veszélye. A kutatók tyúkokat immunizál­tak kígyó- és skorpióméreggel, s ezeknek a tyúkoknak a tojásaiból tetemes mennyiségű méregantites- tet tudtak izolálni. Egy liter tojás- sárgájából maximum egy grammot tudtak kivonni, ami már elegendő egy beteg sikeres immunizálsához. Egereken végzett kísérletekkel kimutatták, hogy a tojásokból nyert kígyószérum valóban ellen­méregként hat. Most azt vizsgál­ják, hogyan tűri az emberi immun- rendszer. A kilátások biztatóak, mert az ember immunrendszere ál­talában csak enyhén tiltakozik a tyúkfehérje ellen. Uj idők nyersanyaga: a szemét Aki naplemente után nyu­gat felé tekint, égboltunk talán legszebb jelenségét, az Esthajnal csillagot cso­dálhatja - ami nem más, mint a Vénusz bolygó. Ke­vesen gondolnak arra, hogy felszíne valóságos po­kol az ember számára, több száz fokos felszíni hő­mérséklete és a magas lég­nyomás miatt. Felszínéről, egészen a leg­utóbbi időkig nem kaphattunk közvetlen képet, mivel a Vénusz arcát sűrű felhőzet borítja. Azt már a szovjet Venyera űrszon­dák méréseiből is tudjuk, hogy a bolygó felszínén az alacsony vízpáratartalom miatt nem szá­míthatunk arra, hogy a Földön jól ismert folyóvíz formálta tá­jakra bukkanunk. Itt minden fel­színi képződmény csak száraz körülmények között alakulhatott ki. Ezt erősítette meg az amerikai Magellán űrszonda, amely átha­tolva az átlátszatlan felhőzeten, felvételeket készített a bolygó felszínéről. Hegygerincek és völgyek váltakoznak a Vénusz felszínének 10-15 százalékán. Az űrszonda által készített felvé­telek, illetve összegyűjtött ma­gassági adatok alapján a korábbi radarmérésekre támaszkodva, számítógéppel háromdimenziós Larry Puente: Angyal e. alkotasa kizárólag hulladék felhasználásával készült hezebb, ezért a jövőben mind több hulladékanyagot használ­nak fel különféle célokra. Esetenként elképesztő ötletek is születnek. Van, aki lakóházát üdítőitalos fémdobozokból épí­tette föl, vannak, akik műalkotá­sokat készítenek olyan anyagok­ból, amelyeket mások kidobtak. Larry Fuente kaliforniai szob­rászművész például kizárólag szemétlerakó helyeken, strando­kon, használt cikkeket áruló üz­letekben szerzi be nyersanyaga­it. Műveit egyébként több ezer dollárért is megveszik. Az MTI-Press anyagaiból összeállította: Laczi Zoltán képeket szerkesztettek a Vénusz tájairól, például az Ausztrália nagyságú hegyvidékről, az Istar- földről, a Lakshmi-felföldről és a Maxwell-hegységről. És hogy miért olyan pokolian meleg a Vénusz felszíne? Mert légkörének 95 százaléka szén­dioxidból áll, ami fékevesztett üvegházhatást okozva ejti csap­dába a Nap melegét. A földi lég­kör szén-dioxid-tartalma ma még csupán 0,03 százalék, de ipari civilizációnk mindent meg­tesz ennek növelése érdekében. De ha időben világszerte korlá­tozzák a légkörbe juttatott szén­dioxid mennyiségét, elkerülhet­jük, hogy Földünk jövője a Vé­nusz pokla legyen. A Vénusz legmagasabb pontjának, a 11.200 meteres Maxwell-hegy ség­nek (fent) és a völgy eket kitöltő lávafolyásoknak (balra) képe a Magellán űrszonda felvételén (MTI - külföldi képszerkesztőség). Egy valamire való amerikai vagy nyugat-európai háztartás­ban ma már általában három sze­métkosarat tartanak. Az egyikbe dobják a műanyagokat, a másik­ba a fémdobozokat, a harmadik­ba az üveget. Az már termé­szetes, hogy a konyhai szerves hulladékot a mosogató ledarálja, vagy hogy a papírt külön össze­gyűjtik. Nem kétséges, hogy előbb-utóbb nekünk is meg kell tanulnunk a nyugati világban a leggyakoribbak közt használt angol szót, a recycling-ot, amely visszaforgatást, újrahasznosítást jelent. A fejlett országokban egyes növekvő mennyiségben keletkező háztartási hulladék le­rakása részben a magas szállítási költségek, részben környezetvé­delmi problémák miatt egyre ne­Ház üdítőitalos palackokból «r*<5r V0-. ’>****' ‘T v ­' Jövőnk a Vénusz? „Gyárilag” programozva

Next

/
Thumbnails
Contents