Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

Körkép 1992. MÁRCIUS 26. Kukoricafelvásárlás Budapest. A mezőgazdasági termelők április 15-ig ajánlhat­ták fel takarmánykukorica-feles­legüket megvételre a központi állami készletbe - tájékoztatta az MTI-t a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság (TIG). Az üzlet - a felvásárlás és értékesítés - lebo­nyolításával a TIG-et bízták meg. Kollektív szerződés a gépiparban Keret kollektív szerződést ír­tak alá tegnap a Vasas Szakszer­vezetben a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének vezetői és az ágazatban működő legna­gyobb szakszervezet, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetségének egyes alágazati veze­tői. Az idén először van mód ar­ra, hogy a munkavállalók és a munkaadók önállóan egyezze­nek meg a béremelés mértéké­ben. Emberszállítmány Biharkeresztes. Huszonkét török állampolgárt találtak teg­nap hajnalban egy török kamion­ban Biharkeresztesnél. ✓ Áradás a Szigetköznél Dunaremete. Arad a Duna Szigetköznél. A hét eleje óta emelkedik a vízszint, amely teg­nap virradóra volt legmagasabb Dunaremeténél; a vízmérce ak­kor 534 centimétert jelzett. Szer­dán az áradás üteme lassult, s szakemberek a következő na­pokban legfeljebb 8-10 centimé­teres emelkedésre számítanak. Múzeumi tanácskozás Noszvaj. A múzeumok csupán költségvetésük 10 százalékát tudják klasszikus múzeumi fel­adatok elvégzésére fordítani - a többi a fenntartásra, működtetés­re kell -, különösen kevés pénz jut a műtárgyak megóvására és tárolási körülményeik javítására. Ahhoz, hogy nemzeti öröksé­günket megőrizhessük, különö­sen ezen a területen kell előbbre lépni, amihez Hollandia e téren felmutatott eredményei haszno­san kamatoztathatók Magyaror­szágon is - mondta el az MTI érdeklődésére Mihály Mária, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium főmunkatársa azon a háromnapos holland-magyar múzeumi konferencia összegzé­seként, amely szerdán zárult a Heves megyei Noszvajon. Az államtitkár szerint: A pedagógusokat nem sajnálni, irigyelni kell! A magyar közoktatás helyzete és a törvénytervezet vitája volt a témá­ja annak a találkozónak, amelyen dr. Kálmán Attila művelődésügyi államtitkár tartott előadást hallgató­inak. Az elmúlt 45 év örökségén túl nem szabad megfeledkezni arról - hangsúlyozta -, hogy voltak ered­mények is oktatásügy terén; de a felülről irányított tanterv változások mellett az egyház és a család szere­pe háttérbe szorult, romlott a peda­góguspálya presztízse, s a tudás, az erkölcsi értékek nem kaptak kellő elismerést. Ezzel a tanulás motivá­ciója csökkent; megszűntek a kisis­kolák, az országban ezer iskolának nincs tornaterme, 1200 iskola nem alkalmas testnevelés órák tartására, az idegen nyelvek oktatása kataszt­rofális, a tankönyvek többsége el­avult - a tankötelezettség ellenére a diákok 28 százaléka nem tanult 16 éves koráig, s a magyar ifjúság több mint egyharmada képesítés nélkül került ki az életbe. Utolsókvagyunk az olvasás megértése, értelmezése, az idegen nyelv használata terén. A gyerekek 24 százaléka funkcionális analfabéta lett. Beszélt arról, hogy a gazdaságtól nem lehet függetleníteni az okta­tást. Jelenleg mégis - a lehetőségek­hez képest - a legtöbb anyagi esz­közt a közoktatás kapja. Ez ugyan most több, mint az elmúlt években, ám nem elég a tényleges feladatok­ra. Figyelembe vették az új közok­tatási törvénytervezet készítői az európai modelleket és a magyar ha­gyományokat. Ezek alapján szüle­tett meg a novemberi változat. E szerint a tankötelezettséget 5-16 éves korig kívánják kiterjeszteni. A gimnázium és a szakközépis­kola mellett egy köztes középisko­lát hoznának létre, mely nem adna érettségit, a képességekhez igazod­na. Minden tantárgy könnyített vál­tozatát tanulnák a fiatalok. Szólt arról, hogy emelni kell a pedagóguspálya rangját, tervezik, hogy bármely kiadó adhasson ki tankönyvet. Beszélt a vizsgarend- szerről, a pedagógusok továbbkép­zéséről, terheléséről, a nemzeti alaptantervről - amely mérhetetlen szabadságot, ugyanakkor felelős­séget ad a pedagógusnak -, valamint a nemzetiségi oktatásról, az egyházi iskolákról, a hitoktatásról, a bérek­ről, a szakszervezetekről, az egye­temekről s a bennük rejlő ellent­mondásokról. A világ legértékesebbjével, az emberi lélekkel és értelemmel fog­lalkozik a pedagógus a legfogéko­nyabb korban. Éppen ezért minket, pedagógusokat, nem sajnálni, ha­nem irigyelni kell - mondotta hall­gatóinak dr. Kálmán Attila államtit­kár. b. zs. Nem füstbe ment terv Dohányipar szolnoki központtal (Folytatás az 1. oldalról) A dohányiparból jelentős mér­tékű adót gyűjtenek be a hivata­lok. Ezektől elesik a város, a meg­termelt érték máshová jut. Nye­reségesek, ám szándékuk ellené­re sem képesek városi kommu­nális-szociális elképzeléseket tá­mogatni. Ráadásul született egy döntés, mely szerint a termelte­tés irányítását a kápolnai üzem látta volna el. Mindez azzal a veszéllyel járt, hogy a gazdák amúgy is gyenge termelési ked­ve még inkább visszaesik. Iga­zán éles fordulatot akkor vett az ügy, amikor fel akarták menteni a szolnoki üzemigazgatót több vidéki társával együtt. Budapest és Szolnok közötti „erődemonstráció” azzal ért vé­get, hogy a Dohányfermentáló Vállalat igazgatóját mentették fel. A megyeszékhely és a dolgo­zók számára is előnyös megol­dás megtalálása nem volt egy­szerű. Az alapító szervezet, a Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatala és Petronyák László országgyűlési képviselő közbenjárásával új helyzet ala­kult ki. A fővárosi igazgató átad­ta asztalát egy jászberényi szak­embernek. Az új vezető szemé­lyére kiírt pályázatot már úgy fo­A „szembesítés” eredménytelen (Folytatás az 1. oldalról) Erre hivatkozva jó volna azt mondani: íme, ilyen értékpusztító, s nem a lakóhelyet gazdagító volt a múltbeli civakodás. Hivatkozhat­nánk rá, ha a jelen nem fojtott in­dulatoktól volna terhes, ha a jó szándék, a kölcsönös megértés uralná Tiszajenő közéletét. Sajnos, nem így van. Mint arról lapunkban is beszá­moltunk, Tiszajenőn a minap le­mondott az egész képviselő-testü­let, csak a polgármester maradt a helyén. Ezek után megannyi kér­dés vetődött fel a falu lakossága körében, melyekre választ a kedd esti falugyűlésen vártak. Nem mondható el, hogy annak éjfélhez közeli befejezésével tiszta képet al­kothattak maguknak. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Először a község rendezési ter­vét ismertette Mészáros János, az ezzel megbízott tervezőcsoport ve­zetője, majd a polgármester adott számot a képviselő-testület 1991. évi munkájáról. Az elért eredmé­nyek ismertetése mellett szólt a cé­lokról - köztük a telefonhálózat korszerűsítéséről. (Inkább munkát adjanak! - hangzott egy közbeszó­lás.) A korábbi képviselő-testület­ről szólva megemlítette, hogy a tes­tületi ülések színvonalasak voltak - bár a polgármesteri munka haté­konyságát nagyban befolyásolta, hogy a képviselők egynémelyiké- vel nem volt felhőtlen a kapcsolata. Azokra a korábbi nyilatkozatok­ra utalva, melyek szerint ő nem öntevékeny, ötlettelen, nem elég határozott, a polgármester tételen­ként felsorolva hangsúlyozta: ő minden választási ígéretét betartot­ta, vagy legalábbis megkezdte azok megvalósítását. (A képviselő- testület valósította meg azokat, nemcsak a polgármester! - reagált erre később az egyik lemondott képviselő.) Határozatlanságáról szólva azt mondta: amikor határozottan kiállt valamiért, akkor azt nehezményez­te a volt képviselő-testület. Arra a vádaskodásra, hogy a fakivágások ügyében először miért nem a saját hatáskörében intézkedett, feljelen­tésével miért tett ki zaklatásnak ár­tatlan embereket, azt felelte a pol­gármester, hogy ő nem jelentett fel senkit. (Erre kérdezték később, hogy akkor a szolnoki rendőrök miért névsorral és lakcímmel „fel­szerelkezve” érkeztek a faluba? Egy néni megjegyezte: nyolcvan évet megéltem, de az én portámon most voltak először rendőrök, pe­dig csak a saját kertemből vágat­tam ki fát, mert öreg vagyok, sze­gény vagyok, szükségem volt rá.) AL polgármester határozottan visszgtttasított minden ellene fel­hozott vádat, lett légyen szó a be­nyújtott pályázatok gyenge színvo­naláról vagy másról. A volt képvi­selők is kitartottak álláspontjuk mellett, melynek lényege: a pol­gármester jó szándékú, de alkal­matlan tiszte betöltésére, mert nem kezdeményező, határozatlan, nincs önálló véleménye, a testületi hatá­rozatokat késve vagy egyáltalán nem hajtotta végre. (A polgármes­ter véleménye: csak objektív okok­ból történt határidő-módosítás.) Egyszóval, a „szembesítés” eredménytelenül végződött, a vitá­zó felek nem tudtak közös nevező­re jutni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a falugyűlés résztvevői hol ide, hol oda csapva néha már becs­mérlő kijelentéseket is tettek. Fo­kozta ezt az, hogy a polgármester a „fórumládába’ ’ a falugyűlés előtt bedobott huszonegy névtelen leve­let részletesen ismertette, helyen­ként személyekre szóló, rágalom­számba menő tartalommal. (Ezt el kellett volna kerülni - vélte több felszólaló -, hiszen gerinctelen em­ber az, aki névtelenül ócsárol má­sokat.) Megkapták a magukét a lemon­dott képviselők is. A lakosság egy részének véleményét tükrözte az egyik felszólaló: „Nagyobb indok nélkül lemondtak, cserbenhagyták a falut.” Volt ellenvélemény is: „Miért nem állt ki a falu azok mel­lett, kikben a választáskor legin­kább megbízott, akikre a legtöbb szavazatot adta?” Elgondolkoztató az egyik fel­szólalás: „Rendben van-e minden azzal, hogy meghalt a király, éljen a király? Lemondott a régi, meg­alakult az új képviselő-testület.” Jó volna hinni, hogy minden jóra fordul, hogy a tiszajenőiek megta­lálják a közös hangot. Simon Béla Kosárlabda NB I. Csepel SC-Szolnoki Olajbányász SE 82-88 (44-47) Csepel 800 n. Vezette: Berki, Geréb Olajbányász: Hosszú, 18/6, Abeljanov 4, Tóth A. 18/15, Tóth Z. 8, Berkics 25. Csere: Horváth 4, Kmézics, Zsarkov 11, Jáhni. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Kiegyenlített első félidőben a 14. percig fej-fej mellett haladtak a csapatok, három pontnál többel egyikük sem vezetett. A 15. perc­ben Tóth Attila három triplájával átvette a vezetést az Olajbányász, és hárompontos előnnyel zárta a félidőt. A folytatás is idegölő küzdel­met hozott, a 30. percben még a Csepel vezetett 65-59-re. Ezután egymást múlták fölül az Olajbá­nyászjátékosai, és a fináléba tíz­pontos, megnyugtató előnnyel érkeztek, a végére sikerült belőle hatot megtartani. Győzelmével az Olajbányász nagy lépést tett negyedik hely megszerzése felé. Kékesi Jut eszembe! Az újságíró gyakran érzi úgy, hogy egy nagy, fekete lyukba - ami egy kémény kilátástalanul kormos kürtőjéhez hasonlít legin­kább - mondja, csak mondja bele a véleményét. A szó elszáll, az írást is belepi a feledés szürke porrétege, így a közlési kényszer naponkénti újratermelődése már-már orvosi eset. Aztán jön egy levél, ami azt a tévhitet kelti, hogy talán mégis van értelme az egésznek... Dr. Kiss Bálint tiszafüredi szülész és nőgyógyász adott életjelt magáról, imigyen: „1988 januárjában Ön készített velem egy riportot, Guga, sínylődés, nehézség, dagadozás” címmel. Az írás a készülő monográfiámról szólt. Címe: „Tiszaszentimre egész­ségügyi története, 1787-1964”. Időközben átestem egy infarktu­son, s ez két évvel visszavetette a munkámat. E levelem célja az, hogy megírjam, a cikk nem volt hiábavaló, sőt, a munka befejezé­sére inspirált. Utólag is köszönöm! Mit mondjak, én is!-pb­galmazták meg, hogy a vállalat központja Szolnokon lesz. Felvetődhet, szükség van-e egyáltalán központra?- Olyan munkamegosztás ala­kult ki az üzemek között, amely nélkül életképtelenek lennénk - vélekedik Benedek János. - A húsz-harminc dolgozóval műkö­dő egységek nem állnának meg saját lábukon. Ráadásul új tulaj­donosokhoz kerültek a cigaretta- gyárak. A szállítók csak akkor maradhatnak a felszínen, ha összefognak. A központokban, a szolnoki­hoz hasonló esetek ellenérve­ként a szakmai-irodai háttér hiá­nyát hozzák fel. Megteremthetők a személyi feltételek - jegyzi meg az igazga­tó. Számviteli, pénzügyi, keres­kedelmi feladatokat eddig is el­látott a Tisza-parti egység. A függőség felszámolásával meg­szűnnek a párhuzamosságok. Kívánatos lenne a többi vidéki üzem önálló könyvelése, hogy mindenki tisztán lássa, mennyit termel. Nagy kihívással kell szembenéznie a vállalatnak. A cigarettagyárakba várhatóan milliárdokat ruháznak be a kül­földi tőkések. Ők mindenképpen termelnek. Az nem mindegy, milyen dohánnyal töltik meg a cigarettákat. Sz. Z. A jelzettnél súlyosabb a reaktorbaleset Riadalom Finnországban (Folytatás az 1. oldalról) események jelölésére használt nemzetközi skála (INES) hármas fokozata helyett tegnap már kettes fokozatban adta meg a baleset súlyosságát. Svéd lapjelentés szerint a mostani baleset két korábbi, és eddig ismeretlen szovjetunióbeli balesethez hasonlítható. Az Oroszországgal szomszédos Finnországban kisebb pánikot vál­tott ki a Szosznovij Borban történt baleset. Helsinkiben és több más városban már kedden elfogytak a gyógyszertárakban a jódtabbletták. Az óvodás és iskolás korú gyerekeket nem engedték a szülők a szabadba. Orosz vezetés Csökken a népszerűség Az orosz vezetés népszerűsége tartósan csökkenő tendenciát mu­tat - állapította meg legutóbbi vizs­gálatában a moszkvai Független Szociológiai Intézet. Az Izvesztyi­ja című lap által ismertetett felmé­rés szerint az orosz fővárosban a lakosságnak mindössze 13 száza­léka véi úgy, hogy az általa meg­választott parlamenti képviselők igazolják reményeit, 56 százalék viszont teljességgel elégedetlen a törvényhozók munkájával. A Leg­felsőbb Tanács tevékenységét egészében mindössze 16 százalék tartja megfelelőnek, 62 százalék viszont elégtelennek ítélte a parla­ment munkáját. A legnagyobb elé­gedetlenséget a munkások között regisztrálták: a februári 65 száza­lékkal ellentétben március köze­pén már 82 százalékuk panaszko­dott életkörülményeire. A januári 50 százalékról március közepére 36 százalékra olvadt azok aránya, akik továbbra is hisznek a Borisz Jelcin nevével fémjelzett gazdasá­gi reformok sikerében. Padlón a magyar mütrágyaipar (Folytatás az 1. oldalról) értékesített, addig 1991-ben csupán 14 ezer tonna talált gaz­dára. Ha nem is ilyen drasztiku­san, de hasonlóképpen csökkent a kevert és a szuszpenziós műtrá­gyák, valamint a nitrogénoldat iránti igény. Mint azt korábban már hírül adtuk, a TVM több ízben, számottevő kedvezmé­nyekkel próbálkozott a forgalom fellendítésén, ám ezek eddig nem hozták meg a várt ered­ményt. A vállalatnál minden­esetre bíznak abban, hogy ennél alacsonyabb szintre nem süly- lyedhet a műtrágya-felhaszná­lás, hisz már így is alapjaiban veszélyezteti a termésbiztonsá­got a kényszerű takarékosságból fakadó, nem megfelelő táp­anyag-visszapótlás. A műtrágya-felhasználás nö­velése nemcsak a termelők és a kereskedők érdeke, hanem nyil­vánvalóan a gyártóé is. Éppen ezért a TVM vezetői tegnap újabb, a vásárlást megkönnyítő intézkedésekről számoltak be a megjelent nagykereskedőknek. Az új kereskedelempolitika első megnyilvánulása az év eleje óta érvényben lévő árkedvezmény, valamint a havi két százalék ka­matú, 180 napos fizetési haladék bevezetése volt. Ezekkel a ked­vezményekkel azonban főként a kisebb felhasználók tudtak élni. A TVM ezért most a bizomá­nyosi rendszerben történő mű­trágya-értékesítést ajánlja fel ke­reskedelmi partnereinek. Az új üzletpolitika lényege az, hogy a műtrágya mindenkori átadási árából 5 százalék kedvezményt ad a gyártó a bizományosnak, amely a raktározási, a manipulá­ciós költséget, illetve a jutalékot foglalja magában. A fizetés pe­dig a ténylegesen eladott műtrá­gyamennyiség után, havi elszá­molás alapján történik. Hogy a Tiszamenti Vegyimű­veknek sikerül-e ezzel az egyéb­ként előremutató piacpolitikával növelnie a műtrágyaforgalmat, arra a közeljövő adhat választ. Az viszont biztos, hogy minél előbb el kell mozdulni a holt­pontról, hiszen ha továbbra is ilyen mérsékelt lesz a műtrágya­felhasználás, akkor komoly kö­vetkezményekkel lehet számol­ni. L. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents