Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
12 1992. MÁRCIUS 23. Azt beszélik Kenderesen... A Horthy-kripta Vasráccsal körülkerített, erős ajtóval védett, kívül sárgára meszelt, festett puritán létesítmény, amelyet 1927/28-ban építettek. Valahol a katolikus és a református temető mezsgyéjére került, példázva, ebben a családban is voltak többféle vallásúak is. A család utoljára 1982-ben tataroztat- ta a kriptát, amelybe romboló kezek falbontás révén egyszer már betörtek. Azon kívül, hogy néhány márványlapot összetörtek, a fali részekből aligha vihettek el bármit. A kripta húsz személynek biztosít örökös tanyát, és már tizennégyen nyugszanak itt. A bejárat jobb oldali részén a volt kormányzó nagyszülei, szülei és kilenc testvére közül Béla, Zoltán, Jenő, Szabolcs, valamint István meg a felesége nyugszanak. A szemközti sorban alussza örök álmát aló évet élt Magda lánya, azután gróf Károlyi Gyula meg a felesége, Horthy Paulette. Neki 37 év jutott. Még egy fiú földi maradványait, Horthy Istvánét rejti a fehér lap, aki kormányzóhelyettesként repülőgépével zuhant le az orosz fronton 1942. augusztus 20-án. A Portugáliában eltemetett egykori kormányzónak és a feleségének a hamvait a leszármazottak haza akarják hozatni ugyanebbe a kriptába. Az újratemetést családi alapon szeretnék lebonyolítani, és a tennivalók megbeszélésére még az idén tavasszal Kenderesre látogatnak a családtagok. Még sok a bizonytalanság A mezőgazdaságban, mint mindenhol, itt is akad bizonytalanság, nem is kevés. Pedig a té- esz meg a volt földtulajdonosok az ottani szóhasználat szerint kilencven százalékban már kiegyeztek. Mégpedig oly módon, hogy az 5 ezer 800 hektáros gazdaságból három helyen is jelöltek ki visszaadandó területeket. Az egyik helyen a táblák értéke harminc aranykorona feletti, a másikon húsz-harminc, és a leggyengébb minőségűek is tízhúsz aranykorona közöttiek. Napjainkra tisztázódott, hogy a 134 ezer aranykoronából 89 ezret igényelnek, igényelnének vissza az egykori tulajdonosok és leszármazottaik. Az is jó hír, hogy itt az érdekegyeztető fórum már több mint egy hónapja megalakult. Ami a területeket illeti, akad, aki hetven köblöst kéme vissza, de nem kevés a két-öt hold közötti meg az egyholdas igény sem. A téeszben a 332 aktív tag, a 25 alkalmazott és a 310 nyugdíjas a vagyonnevesítés szabályait elfogadta, és ahogy az idő meg a pénzügyi lehetőségük engedi, szántanak, vetnek. Azon végtelenül egyszerű oknál fogva, hogy legyen bármi, azért enni jövőre is kell(ene). ÚJ KÉPZÉS A SZAKISKOLÁBAN Hírét hallottuk, hogy a Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet és a Mezőgazdasági Kistermelői Szakiskola, igazodva a kor szelleméhez, új utakat keres. Kiderült, van igazság az állításban, hiszen ősztől négyféle képzés is „beszökik’ ’ a falak közé. A Tiszántúlon az első gazdaasszonyképző a lányoknak itt létesült. A fiúk pedig vagy növénytermesztő gépészek lehetnek, vagy gépszerelő-gépüzemeltető szakot tanulhatnak. Mindkét szakma elsajátítási ideje három év, bár ősztől ugyanebben az iskolában elkezdődik egy négyesztendős, érettségi nélküli képzés is. Az itt végzettek mezőgazdasági szakmunkások lesznek, és a kertészkedést éppúgy elsajátítják, mint az állat- tenyésztést. Ezenkívül gazdaoklevelet is kapnak. Ez a képzési mód - ahová a végzett nyolcadikos fiúknak már most is lehet jelentkezni - olyannyira új, hogy a tantervet is az iskola pedagógusai dolgozzák ki. A Szűcsművek Szakad-e az áfész? Szóbeszéd tárgya, hogy az áfész helyi boltjai, létesítményei - huszonegy van belőlük - el akarnak szakadni a központi szövetkezettől, Kisújszállásról. Ez a „házasság” hovatovább tizenhat éves, és mivel felsőbb pártutasításra történt, természetesen felhőtlennek kellett látszania. A rendszerváltás óta erősödött meg az óhaj: jó lenne ezen a téren is végre önállónak lenni, és kilépni ebből a kapcsolatból. A véleményeket meghallgatva kiderült, hogy a boltok dolgozói ragaszkodnak a mostani formához, mivel így több a jutalék, és a részjegyek sem fizetnek rosszul. Ahogy hallottam, a tagság egy részének, jó részének is ez az álláspontja, és a helyzetet elemezve úgy tűnik, hogy áfész szinten a kapocs egyelőre marad a két település között. Hogy azután majd mit hoz a jövő, ezt ma még csak találgatni lehet. Éppen ezért a tények tisztázása érdekében mindenképpen el szeretnénk menni a kenderesi köz- gyűlésre. Semmi másért, csak azért, hogy megtudjuk, mi az emberek álláspontja a váljunk, ne váljunk kérdésben. Mert végül is ez a döntő. Pár hónapja új látványosságként könyvelhető el az a használtautó-kínálat, amelyik kocsijait a 4-es főútvonal szomszédságában csodálhatja meg a betérő. Itt a legolcsóbb portéka 120 ezerért egy nem éppen harmatos évjáratú Ford, de az Opel Corsa, például 530 ezret is kóstál. Bogdán Sándor, az árus igazán rugalmas ember, hiszen akkor áll a kedves vevő rendelkezésére, amikor az éppen felkeresi. Ha szombaton, szombaton, ha vasárnap, vasárnap. Látogatásunkkor a képen látható tűzpiros Porsche kelt el, amelyen rajta ül a boldog, új tulajdonos, egy debreceni fiatalember. A központból kijutva, Kunhegyes felé elkanyarodva az út jobb oldalán megkapó látvány fogadja a nézelődőt. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a roncstelep kusza összevisszaságán, bár mindezen tény Szűcs Lacit, a település közismert személyét aligha idegesíti. Laci, a kereskedő-bontó szakember angyali nyugalommal vezet körbe a birodalmán. Megtudjuk, a morcona Csepel teherautó fülkéje tyúkólként használható, hiszen a felvilágosultabb jércék ott kotko- dácsolják világgá kipottyant tojásukat. Van itt minden, először is ahogy hallottuk: adótartozás dögivei. Azután rossz utánfutó, sánta markoló, meg egy olyan lovas kocsi, amelyiknek a két első kereke egy karambol következtében - hogy finoman fogalmazzunk Nem elírás: a helyi növény- védősök a hetvenes esztendők eleje óta repülőgépekkel és afféle mezei felszállópályával, azaz repülőtérrel is rendelkeznek. Két megye, nagyon sok téesz, gazdaság igényelte egykoron a munkájukat, de a szép géppark mára alaposan megcsappant. A „téli szálláson ’ ’ búslakodik még vagy hat AN-2-es típus. Hogy mennyi az áruk? Úgy tudják, darabonként három és fél millió, ha komolyabb az érdeklődő, ötmillió. önállósította magát. Láttunk egy harmincéves Peugeot-t, ezeket kutyáért cserélte Szűcs László, de a kocsi most is eladó, mondjuk egy motorért. Mit tehetne mindehhez a tollforgató? Olyan az udvar, akár a jó bolt, ahol adni is, venni is lehet valamit, Kívülük két, hosszú szárnyú Dromedár is valamilyen vevőre vár. Arra vár a repülőtér is, és amikor a bővebb útbaigazítás érdekében illetékeseket kerestünk, úgy eltűntek, akár a kámfor. Csak a hűlt nyomuk maradt, meg egy üzenet, amelyik szerint úgymond: mindenfajta tudósítás le van állítva. Bánatunkban nem kerestünk eperfát, kötelet és szöget, hanem mi eredtünk a tények nyomába, és megtudtuk: az utóbbi időben nyolcvan-kilencha kellő türelemmel bogarászik az ember. Bár a házigazda szerint ez nm már nem üzlet, és mivel a MÉH-telepek is vegetálnak, átalakulnak, ezért hat hónapja feléjük sem járt. Nem beszélve arról, hogy míg korábban egy kiló alumíniumért ven embernek is istenhozzádot mondtak. Ahogy az elküldöttek állították: küszködik a központ is, amit részben magának köszönhet, hiszen már annyi főnökféle, illetve titán ember - ti tán tudtok vele mit kezdeni típusú személy kapott fent szép fizetést, hogy fejlesztésre nem futotta. Helyette alaposan megemelték a repülőórák díját, így látják alulnézetben Kenderesen azok, akik ismerik a cég múltját. Mindenesetre nem biztos, hogy ez az igazság, de ez is egyféle nézőpont. Egyébként annyit még sikerült megtudnunk, hogy egy környékbeli tőkeerős cég melegen érdeklődik a repülőtér és esetleg néhány gép iránt is. Mindössze annyit kértek, hogy egyelőre ne hozzuk nyilvánosságra a nevüket, mert ki tudja, hogyan alakulnak a későbbi tárgyalások. negyven forintot fizettek, most tízet. Vagy a lemez ára 1,20-ról húsz fillérre zuhant. Mindez alapjaiban rendítette meg a Szűcs-műveket, hiszen a csökkenés csak a bevételre, felvásárlási árakra vonatkozott, és még véletlenül sem az adóra. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Volt egyszer egy repülőtér
