Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

1992. MÁRCIUS 19. Hazai körkép 3 Falusi hírek Zagyvarékas Március 15-én a Szabadság té­ri parkban emlékoszlopot avat­tak, az 1848-49-es szabad­ságharc emlékére. Az ünnepi be­széd elmondására Sinka Istvánt, a zagyvarékasi általános iskola magyar-történelem szakos taná­rát kérték fel, míg a szolnoki köz- gazdasági szakközépiskolás Nagy István Erika a Nemzeti dalt szavalta el. Török Mihály táro­gatóművész ’48-as dalokat ját­szott, az iskolások pedig műsor­ral lepték meg a vendégeket. Az emlékoszlopot a 13 esztendős Kovács Krisztina személyében egy zagyvarékasi honvéd leszár­mazottja leplezte le. * Aligha vitás, hogy a jelenlegi hat tantermével nem a legtága­sabb iskolák közé tartozik a réka- si, ráadásul az itteni gyerekek oktatását csak négy helyszínen tudják megoldani. Jó hír viszont, hogy előreláthatólag csupán 1993. március 31-ig kell elvisel­ni a zsúfoltságot, hiszen akkorra tervezik a bővített létesítmény át­adását. A 22-24 milliós beruhá­zás négy tanterem és egyéb helyi­ségek megépítését teszi lehetővé. Még mindig az iskolánál marad­va, alig több mint egy hét van még március 28-ig, amikor is a kulturális seregszemle hozza majd lázba a ,.pódiumra” lépő­ket és a rendezőket. * Az idei 80 millió forintos költségvetéshez (3728 nyilván­tartott lakosra jut ez az összeg) az előző évekről megtakarított 20 millió társul, aminek jelen­tős része a - létesítmények fenntartásán kívül - a fentebb említett iskolabővítésre megy el. Kétmillió forintból utcákat köveznek, aszfaltoznak, lyen úton-módon kerül szilárd bur­kolat többek között a Mártírok útjára, a Szabadság térre, va­lamint a Gyimesi, a Rózsa és a Ponty utcára. Ötszáz méter hosszúságban járdaépítést is tervezett az önkormányzat. * És amire előreláthatólag nem futja, holott jó lenne, ha is meg­valósítható lenne: a felépülő is­kolarészt be kellene rendezni, de újabb telefonvonalak után is erő­teljes az érdeklődés. Még egy­két évvel ezelőtt kezdték építeni a telefonházat, egyelőre azonban nem tudnak több vonalat adni. Jelenleg 12-14 nyugdíjas számá­ra napközi otthon áll rendelke­zésre, számukra bentlakásos Idő­sek Házát szeretnének. Ez már csak azért is különösen aktuális téma, mert egyre inkább idősö­dik a község. * Szociális segélyekre az idén is számíthatnak a rékasiak, így töb­bek között az első lakáshoz jutó fiatalokat 55-80 ezer forint, vissza nem térítendő összegben támogatja az önkormányzat. * Zagyvarékas a tavalyi bemu­tatkozó év után komolyabb cé­lokkal, újabb ötletekkel ismét ott lesz a Challange Day - Kihí­vás Napja - május végi küzdel­meiben. Legszebben beszélt: Weinrauch Ivett Ismét élmezőnyben a Tiszaparti Gimnázium A nemrégiben megrendezett Kazinczy-versenyen, ahol a résztvevők abban vetélkedtek, melyikük beszél legszebbén, megyei első helyezést ért el Weinrauch Ivett, a szolnoki Ti­szaparti Gimnázium tanulója. Amikor nemcsak „azok a fia­„Ha lehetne, mindig olvas­nék” talok”, de jószerével az egész ország rosszul, hanyagul hasz­nálja szép nyelvünket, örömmel találkozik az ember a szép be­széd ifjú képviselőivel. A Tiszaparti Gimnázium Il./d osztályos, győztes tanulója így mutatkozik be az új Néplap olva­sóinak:- Mit is mondjak magamról? Először talán azt, hogy, amit most elértem, elsősorban taná­romnak, Repka Sándornak kö­szönhetem, aki felkészített a ver­senyre. És talán az osztályfőnö­kömnek, Bálint Istvártnénak, aki szintén magyar szakos, mindig támogat, ha versenyre készülök. A Verseghy Gimnáziumban megrendezett Kazinczy szépki­ejtési versenyen Kosztolányi Dezső „Az a vágyam” című ta­nulmányát mondtam el. Ezenkí­vül elő kellett adni egy ismeret­len szöveget, amit ott a helyszí­nen kaptunk a zsűritől. Két-há- rom percünk volt rá, hogy tanul­mányozzuk, utána rögtön fel kel­lett olvasni. Ez Illyés Gyulának az irodalom értelméről szóló esz­mefuttatása volt. Azt gondolom, sikeresen oldottam meg a felada­tot, első letten;. A versenyen apukám is ott volt velem. Apu izgulós típus, de ez ilyenkor nagyon kell, olyan lelki tréner-féle. Anyu magyar szakos tanár, ő ért a versekhez, de külö­nösebben nem szokott ebben se­gíteni, legfeljebb csak a meghall­gatásban. Általános iskolás koromban is első voltam a megyei prózamon­dó versenyen. Gimnáziumban elsőben az Arany-balladaverse- nyen megyei harmadik voltam, később a Petőfi-versenyen is to­vábbjutottam az országosra. Olvasni nagyon szeretek, ha lehetne, mindig olvasnék, csak hát nem mindig van rá idő. Zon­gorázni tanulok, énekkarra járok - az „Éneklő Ifjúságon” a kóru­sunk arany minősítést kapott, eléggé elfoglalt vagyok. S hogy mi lesz később? Magyar-törté­nelem szakos tanár szeretnék lenni, de van egy vágyam, ami kicsit titkos: a Színművészeti Főiskola. Jó lenne, ha színész le­hetnék. Egyelőre azonban az or­szágos szépkiejtési versenyre készülök, amit május elején Győrben rendeznek. Utána pe­dig ... majd meglátjuk. K. Sz. Fotó: Tarpai Repülés - szárnyalás Az ART-MA Művészeti Alapítvány a budapesti Közlekedési Múzeumban Repülés - szárnyalás címmel kiállítást rendezett, amely e hónap 16-án nyílt, és 30-ig látható. A kiállításon a szolnoki müvésztelepről Simon Ferenc és Szabó László vesz részt. Képünkön Szabó László A szabadság lehetősége című müve. Pénz, money, das Geld Tavasz van. Vetni kellene!? Lassan összeáll a teljes kép me­gyénk mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteinek helyzetéről. A cikk írásával egy időben a 63 termelőszö­vetkezet adataiból már csak egy hi­ányzott. Az várhatóan pár száz mil­liós veszteséggel egészíti ki az egyébként jellemző képet. Ez a vesz­teség szinte napról napra nőtt, ahogy készült az éves összegzés. A megye teljes vesztesége a tava­lyi évben elérte az 1943 millió forin­tot, tehát a maradék egy téesszel együtt meg fogja haladni a 2 milliár- dot. Ezzel szemben áll a 99 millió forintos nyereség, amelyet 16 téesz hozott össze, szemben a 47 vesztesé­gessel. Joggal mondják a szakem­berek, hogy az eddigi legválságo­sabb évet zárták, amely ben az any ági problémák mellett a törvényi bi­zonytalanság sem segítette munkáju­kat. Tovább csökkent a földalap is, a vetetlen terület a duplájára nőtt. A termelés biológiai, műszaki, techni­kai feltételeit nézve 1991 -re a szűkü­lés, a stagnálás volt jellemző. Ami a növénytermesztés szerke­zetét illeti, ott a következő változá­sok történtek. Csökkent a búza vetés- területe 14 százalékkal, a rizsé 52,9 százalékkal, a silókukoricáé 29,6 százalékkal. Ezzel szemben nőtt a tavaszi árpáé 168 százalékkal, a szántóföldi zöldségtermelésé 29,5 százalékkal. Az állatállomány csök­kenése már egyértelműbb képet mu­tat. Csökkent a törzsállomány, a vá­góállat, az állati termékek előállítá­sa. A szarvasmarha-állomány példá­ul 91,3 százalékra, a sertésé 80,1 szá­zalékra, a juhé 83-ra, a baromfié 85,1 százalékra csökkent az előző évhez képest. A szerkezeti változások már ön­magukbanjelezték a gondokat, ame­lyek az emített veszteséghez vezet­tek. Ez utóbbiakat azonban legin­kább a költségek változása, az érté­kesítési problémák, a késedelmes fi­zetés, a termékek alulértékeltsége okozta. Az egységnyi termékre a ko­rábbiakhoz képest kevesebb árbevé­tel jutott, ami egyenesen vezetett a negatív mérleghez. Itt jegyezzük meg, hogy a kisüzemeknél még na­gyobb volt a visszaesés, mint a na­gyoknál. A korábbi húzóágazatok közül mi­nimálisra csökkent az ipari szolgál­tató tevékenység, viszont nőtt a köz­vetítő kereskedelem, a szövetkeze­tek közvetlen piaci tevékenysége. Erre rá is kényszerülnek, hiszen a felvásárlóknál rendszeres a fizetési késedelem. Ez sok esetben eléri a 60-90 napot, s sok esetben a szerző­déses kapcsolatok sincsenek mindig rendben. A pénzügyi helyzet romlását már az 1990-es év is előrevetítette. Az aszály miatt 2,5 milliárd forint ter- melésiérték-kiesést hoztak maguk­kal a téeszek a tavalyi évre. A fel­használt anyagárak 30-40 százalékos emelkedése tovább tetézte a bajt. Ezen emelkedésen belül külön is ki­emelhető az alkatrészek 90 százalé­kos, a gázolaj 117 százalékos, a gé­pek 180 százalékos, a villamos ener­gia 65 százalékos áremelkedése. Ezzel párhuzamosan csökkent az állami normatív támogatás. Míg 1988-ban ez elérte az 1,4 milliárd forintot, tavaly már csak 350 milliót tett ki. A bankköltségek is drasztiku­san nőttek. 1990-ben még „csak” 1,1 milliárdot tettek ki, tavaly már 2,5 milliárd forintot, ami azt is jelen­ti, hogy minden egyes dolgozóra 100 ezer forint kamatköltség jut. A pénzügyi helyzet másik oldalát jelenti, hogy az év végén a vevőállo­mány elérte a 3 milliárd forintot. Eb­ből a határidőn túli kintlévőség 1,1 milliárdot tett ki. Ilyen a 63 téeszből csak háromnak nem volt. Mindez s a hitellehetőségek drágulása magya­rázza, hogy a vásárlások jelentősen szűkültek, ami főleg a műtrágyát, növényvédő szereket, vetőmagva­kat, gépeket és alkatrészeiket érintet­te. Megkezdődött a vagyonfelélés is. A téeszek tartozásai az év végére meghaladták a kintlévőséget, s elér­ték a 3,7 milliárd forintot. Ami az újságíró számára a legmegdöbben­tőbb volt, a megye téeszeiben az át­lagkereset 11 ezer(!) forintot tett ki, bruttó. Talán nem véletlen ezek után, hog az idei kilátások igen borúsak. Vetni kellene, hiszen itt a tavasz. Eddig 20 ezer hektár őszi árpát, 75 ezer hektár búzát vetettek el. Ez utóbbi lényege­sen kevesebb mint a tavalyi, s ennek is 40 százaléka kényszerű szakmai kompromisszum eredménye. A ve­tőmag-felújítás jó része elmaradt, miként a műtrágyázás is, ami előre­vetíti a jövőbeli gondokat. 70 ezer haktár szántatlan terület maradt el őszről, amit pótolni kellene, s köz­ben az idei szerződéses feltételek még nem ismertek. Teljes a bizony­talanság. Az első félévre 4,3 milliárd forint üzemviteli hitelre jelentettek be igényt a téeszek, viszont jó, ha fele teljesül. A bankok jelen helyzet­ben még semmit nem tudnak az ide vonatkozó kormányprogramról, így csak a ma érvényes kamatokat tud­juk leíri. Ez pedig kezelési költség­gel együtt eléri a 39,5 százalékot. Ezt a kamatterhet viszont képtelenség kigazdálkodni. Nem véletlen tehát, hogy 12-14 téeszünk igen kritikus helyzetbe került, három-négyet pe­dig az azonnali felszámolás fenye­get. Füle István A félelem kapuja Ebéd után sétálgatott, nézegette a kirakatokat, megengedhette magának, hogy divatos holmikat vásárolhasson, ruhái lassan már alig fértek el a szekrényben. Négy óra felé hazatért, beült a tanulószobába, évfolyamtársaitól elkérte a füzeteket, és megpróbálta bepótolni a mulasztásait. Néha látta azt a vörös hajú fiút, akivel érkezése napján összeverekedett. Megtudta róla, hogy Hoffmannak hívják, a negyedik osztályba jár, ifjú gárdista és tagja az iskolai diáktanácsnak. Ha véletlenül egyszerre emelték fel a fejüket, tekintetük összeakadt, és mereven néztek farkasszemet egymással. Martin a telefon csöngésére ébredt, csukott szemmel tapogatódzva kereste meg az ágy mellé letett készüléket:- Tessék, Martin György. Egy hisztérikus női hang szólt bele:- Azt hiszed, hogy hős vagy, Gyurikám? Te egy geci vagy! - mondta, és a vonal megszakadt. Martin lerakta a kagylót és sóhajtva felkelt, igyekezett visszafojtani magába az idegességet, de tudta, hogy egész napját végig fogja kísérni. Feltette a szemüvegét és az órára nézett: már dél is elmúlt, kiment a fürdőszobába. A szűk lakótelepi helyiségben anyja minden tenyérnyi felületet igyekezett kihasználni, a tükör alá is szereltetett egy polcot a fogmosópoharaknak és a E reszereknek, a polc kiugrott a fal síkjából, a kényelmesnél kicsit távolabb tett csak a tükör elé állni. Martin rátámaszkodott a mosdókagylóra, és kissé előredőlve lassan nézte magát. Az éles neonfényben látta, hogy arca az utóbbi időben erősen megtelt, sőt az álla alatt tokaszerűen meg is ereszkedett, a bőre is bezsírosodott az orra körül - csak hibátlan fehér fogsorával volt megelégedve. Tekintete lejjebb futott a testén, úgy tűnt neki, mellkasa még a szokásosnál is mélyebben behorpadt, kihúzta a vállást, de a bordák találkozásánál így is alig takarta izom a csontokat.- Újra kellene úsznom - gondolta Martin, és lehúzta a zippzárat piperetáskáján. Kint a lakásajtóban elfordult a kulcs, anyja hazatért. Martin gyomra összehúzódott, tudta, hogy nem kerülheti el a szokásos összecsapást. Kisvártatva kopogtak az ajtón, kiszólt:- Tessék, gyere be. A magas termetű, de egyenes testtartású, szemüveges öregasszony elhúzott szájjal nézett körül:- Ezek szerint megint elaludtál?- Úgy látszik.- Szerintem te merő mazochizmusból késel el a munkádból, élvezed, ha leszidnak. Előbb-utóbb kirúgnak a Kiadótól.- Azt a pár hetet, amit még itthon vagyok, már kibírhatnád megjegyzések nélkül.- Én nem vágnék fel az új lakásomra, ha az anyámtól kérnék rá kölcsönt. I* 'S \ 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents