Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
1992. MÁRCIUS 16. Megyei körkép 13 Élt harminchat évet Vállalati Levélféle tanműhelynézőben egy volt tanárnőről Helyzetkép Jászberényből Tóth Júliát régről ismerem, hiszen valamikor a hatvanas évek közepén szőke, copfos diák korában tanítottam. Azután messzire vetette a sors, évekig hírt sem hallottam felőle. Közben szaktanári diplomát szerzett, férjhez ment, de a házassága nem sikerült. Viszont vigasztalta a kisfia, akit féltő gonddal, meleg szeretettel nevelt. Egyedül. Közben tanított. Ritkán személyesen, olykor telefonon keresett, és arra kért: írjam meg az élete történetét, betegsége tanulságos folyamatát. ígérte, hosszú levélben adja közre kálváriáját, de ez a küldemény soha nem érkezett meg. Hozott viszont a posta egy majdnem ötoldalas híradást, amelyet az édesanyja írt. Ebből köziünk részleteket. „Ő akart Önnek írni, de helyette én tettem, az édesanya, mert a kegyetlen betegség, vagy annak fel nem ismerése miatt kellett itthagyni a kisfiát. Pedig nevelni, szeretni akarta, de sajnos erre nem lett lehetősége, mert 1991. október 12-én meghalt. A gyereknek sem apja, sem anyja, mi, a nagyszülők gondozzuk, de hogy föl bírjuk-e mi is nevelni és az életben továbbengedni ilyen tragédia után? Azzal kezdem, hogy a lányomat 1989. április 22-én Szolnokon nőgyógyászati panasza miatt megműtötték. Később néhányszor visszajárt ellenőrzésre, és mindent rendben találtak nála. Júniusban a nyelve alatt fehér foltok keletkeztek, és igen fájdalmasnak bizonyultak. Elment a fogorvoshoz, aki nem tudta, mi lehet az, és beutalta Szolnokra a rendelőbe. Ahhoz a doktorhoz, aki a fogait csinálta. Ő elővett egy könyvet, keresett benne valamit, és átküldte a száj- sebészetre. Ott azután később többen is kezelték, attól függően, mikor ki volt műszakban. Hozzáteszem, cigarettázott, és erről nehezen bírt leszokni. Sokszor mondta, ha szívja, úgy érzi, kitisztul a feje. A tüdőgondozóban írtak fel neki dohányzás ellen valamit, bár augusztusban újra megműtötték a nőgyógyászati panasza miatt. Ott is mutatta a nyelve alatti foltokat. Javasolták, menjen át az operáció után a szájsebészetre, mutassa meg a száját, noha még sem állni, sem lépni nem bírt. Nem volt betegszállító, senki, aki átvigye, noha nem ezer, nem is kétezer forintot hagyott ott. így ez akkor elmaradt. Időközben gyógyulgatott, eltelt néhány hét, és amikor kontrollra visszament, akkor átnézett a szájsebészetre is. Nem találta a korábbi orvosát, ezért magánrendelőt keresett fel. Megnyugtatták: meggyógyul a nyelve, szájpadlása, ezért hetente kétszer elbuszozott ide Besenyszögről, ahol tanított. Fél év múlt el, de lényeges javulás nem következett be, ezért Pestre került. Ott is kezelték, majd a sorban Debrecen következett. Itt a doktornő összecsapta a kezét: most kellett ideküldeni magát? Vettek-e már szövettani mintát? Mindezeket saját fülemmel hallottam. Kérem szépen: kilenc hónap telt el, addig tíz, különböző orvos látta, ő bízott bennük, és akkor derült ki, hogy egyetlen beutalóval talán megfelelő helyre küldhették volna. Visszatérve Debrecenből Szolnok következett, majd 1990 márciusában Pest. Többhetes kezelés után júliusban háromórás műtét várt rá, majd novemberben ismét másfél órás. Abból állt az élete, hogy hozta, vitte a mentő, és le is százalé- kolták 1991. november 11-én, innen Abádszalókról újra beszállítottuk az Uzsoki úti kórházba. Pénteket mutatott a kalendárium, este a kórteremben még megpuszilta a fiát, és azzal váltunk el, másnap jövünk. Az utolsó szava ez volt: anyukám, nem kapok levegőt. Szombaton délelőtt tízkor bementünk hozzá, de őt már nem, csak a fehér ágyat találtuk. Tudtam, nekem már nincsen kislányom. Hajnali ötkor végzett vele a gyilkos kór. Az ajtóban zokogtunk az unokámmal. Átöleltem, és azt mondtam neki: drága kisfiam, nagyon szeretlek, és szükségünk van egymásra. Őhelyette ennyit szerettem volna leírni magának, nem többet. Csütörtökön, október 17-én kísértük az utolsó útjára. Nagyon sok volt a testi, lelki fájdalma, és nekünk, hozzátartozóknak is. Ettől megkímélhettek volna bennünket, ha valaki a kezelői közül jobban odafigyelt volna. Most már senki sem törődik, hogyan neveljük a gyereket: oda a fiatal élete, pedig ő az utolsó percig minden erejével élni akart. Pereskedni nem bírok, mivel nekünk erre nincsen pénzünk, de kérem, ha lehet, írják, írja le ezt az egészet, bele az újságba, mivel a lányom ezt akarta. Evekig járt a Szolnok Megyei Néplap, majd az Új Néplap, bár a halála után a költségek miatt visszamondtuk. Kártérítést kérnék, de nem tudom, kitől. A kezelőorvosaitól, az államtól, a társadalombiztosítástól, teljesen tanácstalan vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy a lányom életét megfizetni nem tudják, de a gyerekneveléshez pénz kell. Tisztelettel: Tóth Sándorné’ * Hogy meg lehetett volna menteni ezt a fiatal tanárnőt, ezt nem tudom. Vagy talán már akkor is elkésett, amikor először felkereste az orvost, erre sem bírok felelni. Jobban mondva a megfelelő válasz nem az én feladatom. A kis Krisztiánt azóta a nagyszülők nevelik. Erre a célra ottjártunkig egyetlen fillért nem kaptak: sem családi pótlékot, sem gyerektartást, sem másféle összeget Pedig akkor már március 12-ét mutatott a naptár. Úgy tűnik, ilyesmire sem pénz, sem megfelelő ember nincs a mai világunkban sem. Legfeljebb majd előkerül néhány olyan paragrafus, amelyre hivatkozni lehet. D. Szabó Miklós Most kezdődő sorozatunkban néhány város szakmunkásképzéséről adunk körképet. Jászberény üzemeinek, vállalatainak többsége már évek óta részt vesz a leendő szakmunkások gyakorlati képzésében. A képzés jelenlegi helyzetéről és jövőbeni alakulásáról kérdeztem az illetékeseket. A Hűtőgépgyár Kft. tanműhelyének vezetője Pásztor László. Elmondása szerint a gyárban jelenleg 167 ipari tanuló gyakorlati oktatása folyik, akik a helyi szakmunkásképző intézet tanulói. A jászberényi és a környező településekről bejáró diákokat tíz hivatásos szakoktató igyekszik „beavatni” jövőbeni mesterségébe. A korszerű tanműhelyben hegesztő-, esztergályos, szerszámkészítő, mezőgazdasági gépszerelő és egyéb szakmák tanulói alapozhatják meg gyakorlati tudásukat. A gyár vezetőségének döntése alapján a következő tanévben jelentős módosításokkal indul a képzés. A hűtő- gépgyári dolgozók gyermekei részére díjtalan lesz a szakmai oktatás, míg a többiek után a jövőben is fizetni kell a gyár részére a képzési költségeket. Az elkövetkezőkben elsősorban olyan szakmákban kíván a gyár tanulókat fogadni, amelyekben nagy a valószínűsége annak, hogy tanulmányaik befejezése után el tudnak helyezkedni. A Hűtőgépgyár a szakmunkástanulókkal szerződést nem köt, alkalmazásukat ugyanis nem tudja vállalni. Az Aprítógépgyár tanműhelye híresen jól felszerelt, benne a legkorszerűbb gépek, eszközök állnak az ott tanulók rendelkezésére. Fekete Józseftől, a tanműhely vezetőjétől megtudtam, hogy jelenleg 126 diák vesz részt a gyár gyakorlati képzésében. Elsősorban hegesztő-, esztergályos-, vassszerkezetlakatos-, géplakatos-, szerszámkészítő, autószerelő tanulókat, de néhány leendő erősáramúberendezés- szerelőt, elektronikai műszerészt, valamint kovácsot is foglalkoztatnak a tanműhelyben. A gyakornokok főként a jászberényi 606. Sz. Klapka György Szakmunkásképző Intézetből járnak, de vannak közöttük érettségi után szakmát tanulók is. Az Aprítógépgyárba nemcsak a városból és a Jászságból, hanem Hatvanból és Budapestről is járnak diákok. Az 1992/93-as tanévben mind a létszámot, mind pedig a szakmákat illetően szűkítik a képzési kereteket. Harminchat elsőssel, hegesztő-, esztergályos- és vasszerke- zetlakatos-tanulókkal folytatják a gyakorlati oktatást. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a végzősök jelentős részének sikerült állást kapnia az Aprítógépgyárban. A Bútoripari Vállalatnál jelenleg több mint ötven szakmunkástanulót tanítanak - válaszolta kérdésemre Hudvágner István igazgató. A kárpitos- és asztalosipari tanulók egy részével szerződésben is áll a vállalat. A képzésben nagy súlyt fektetnek a jövő szakembereinél az úgynevezett „vállalkozói szemlélet” kialakítására, valamint a tanulók anyagi eszközökkel történő ösztönzésére is, amely az általuk készített kisbútorok értékesítéséből származó bevételből lehetséges. Az ügyes kezű, tehetséges, szorgalmas fiatal szakmunkásokra szükség van a vállalatnál, őket szívesen alkalmazzák. Kovács István, a Ruhaipari Szövetkezet elnöke elmondta, hogy jelenleg 120 tanuló gyakorlati képzésében vesznek részt. Ősztől azonban a keretszám módosul, 35 elsőssel indul az új tanév. A helyi szakmunkás- képző intézetből érkező gyakorlaton lévők felével a szövetkezet szerződésben áll. A végzett varrónők nagy részét alkalmazni is tudja. A Műszeripari Szövetkezetnél jelenleg 17 ipari tanuló képzése folyik az alábbi szakmákban: erősár amúberendezés-szerelő, szerszámkészítő, műszeripari géplakatos, műszerész, finom- mechanikai lakatos, vas- és fémszerkezet-lakatos. A képzés további sorsát a Műszeriparnál döntően befolyásolja a szövetkezetek folyamatos átalakulása. A Jászsági Állami Gazdaság munkaerő-gazdálkodási előadója, Vincze Károly szerint is a bizonytalan jövőre nehéz bármit is hosszabb távra tervezni. A következő tanévben négy első osztályos képzését tudják vállalni, jelenleg tizenöt szakmunkástanulót képeznek. Közülük tizennégyen a jászberényi, egy pedig a jászapáti szakmunkásképző intézet tanulója. Az Á. G. kettővel társadalmi szerződést kötött, részükre tanulmányaik befejezése után munkahelyet biztosítanak. Vincze Károly szerint a gazdaságnak érdeke, hogy legyenek tanulói, már csak azért is, mert a rájuk fordított költségek is csökkentik az „államkasszába’ ’ befizetendő szakmunkásképzési alap összegét. Önálló tanműhellyel nem rendelkezik az állami gazdság, így a mezőgazdasági gépszerelők fémipari alapképzését a Hűtőgépgyárban, az autószerelőkét pedig az Aprítógépgyárban végzik. Az Építőipari Kisszövetkezet elnök asszonyától, dr. Novotny Jánosnétól kapott információk szerint jelenleg 88 ipari tanulót oktatnak: kőműveseket, asztalosokat, festőket, autószerelőket, lakatosokat, víz- és fűtés- szerelőket. Szerződést nem kötnek velük, de az építőipar profiljába vágó végzettségűeknek többnyire lehetőségük adódik elhelyezkedésre a szövetkezetnél. Á következő tanévet - elsődlegesen anyagi megfontolások miatt - csökkentett létszámmal kezdik. A Szakuritás Ipari Vállalatnak ez idáig még nem voltak ipari tanulói. Tavaly ősszel azonban a vállalat igazgatója, Szatmári Zoltán felajánlotta segítségét a jászberényi szakmunkásképző intézetnek. Tanműhelyt kívánnak létesíteni, amelyben az idén induló egy-, illetve kétéves időtartamú, speciális szakképzés diákjait szeretnék fogadni. A szakmunkásképző intézet igazgatója, Bethlendy Béla szerint szeptembertől már 25-30 ruhagyártó, textilfeldolgozó tanuló kezdheti meg gyakorlati tanulmányait a Szekuritásnál. (Folytatjuk) Fiatal Március, most nézz a szemünkbe MEGJELENT A TIFFANY LEGÚJABB SZÁMA! Keresse a hírlapárusoknál, illetve előfizethető: HELIR, Budapest 1900 *75740/ 1* „Petőfi szavánál van szükség jobb szóra: mindent meglátóra, mindent felrúgóra” - harsogtak Ady szavai a Verseghy Ferenc Gimnázium pénteken rendezett „vallomásos” délelőttjén, amikor felforrósodó légkörben, szóban, dalban, táncban tettek hitet az intézet diákjai a forradalom legértékesebb hagyománya, a szabadság mellett. A prózai tornateremben, bordásfalak között emelkedett költői hangulat és a legegyszerűbb hétköznapi gondolatok kapcsolódtak egybe a nemes pátosz és a modem tárgy i- asság jegyében. A tricolor színeit megtestesítő három táncos a szabadságharc drámáját sűrítette néhány percbe, ötletesen, hangulatosan, s a magasba röpített röpcédulákon vélemények sorjáztak nyomtatásban is rögzítvén, amiről az ünnepélyes tanúságtétel szólott: március 15-e a becsület, a tisztesség, a bátorság ünnepe. Fotó: Mészáros János
