Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

1992. MÁRCIUS 16. Sportextra 11 m & Sfc.' Win Oldalháló Huszonötöt a sportra Igen jóleső érzéssel tölt el megyénk néhány önkormányzatának sportossá váló szemlélete. Egyre szaporodnak azok a falvak, városok, ahol fokozatosan növekszik a sportolás rangja, mi több, a támogatások mértéke is arányosan követi az eredményességet, jászapáti, Kisújszállás, Jászberény, Mezőtúr - és még sorolhatnám - után Szolnokot sem szabad kifelejteni, márcsak azért sem, mert a megyei jogú várossá avanzsált település vezetése, mondhatni magára maradt a sportfinanszírozás területén. A tavalyi „gyorssegélyek’ ’ után ebben az esztendőben már tervezett költségvetésssel készült a sportbizottság a köz­gyűlésre, amely 25 millió forintos támogatást kért megszavazni. Sokan felkap­ták a fejüket az összeg hallatán, hiszen ez a kilencvenegyes évhez képest nyolcszoros növekedés. Ha csak erről az oldalról nézzük a számokat, valóban szembetűnő a változás, ám ha figyelembe vesszük az állami támogatás meg­szűnését és a csődbe ment bázisvállalatokat, akkor jóval közelebb kerülhetünk a realitáshoz. Mégis jó néhányon rosszallásukat fejezték ki a határozat elfogadása előtt, polgárok, frakciók, bizottságok próbálták megkontrázni az összeg elfogadását, a környezetvédők pedig egyenesen azzal kezdték érvelé­süket, hogy „bezzeg a sportra ...” Sajnálom, hogy nem olvasták Buday Gyula 1929-ből származó sorait: >yA sport az egészségtől el nem választható, és e tekintetben a legcsekélyebb engedménynek sincs helye”. Számomra ez a vélemény egyértelművé teszi, a környezetvédők egy szövetségest próbáltak a „zöld sávon ’ ’ kívülre toloncolni, nem gondolva arra, hogy a cél végeredményben közös, az egészség és az egészséges miliő megteremtése, megőrzése a tömegek széles körű bevonásá­val. Persze teljesítményorientált világunkban az eredmények is legalább akko­ra súllyal esnek latba. Ezért az idén jobbára csak azok a sportágak kaptak számottevő segítséget, amelyek mintegy közvetítőként megismertetik ország­gal, világgal a Tisza és Zagyva torkolatának környékét az idegennel. Akit a kíváncsiság hamar e térség irányába mozdíthat akár befektetési szándéktól indíttatva. Sok nemzet köztudatában még a huszadik század kezdetén is valamiféle csikós, félvad, mindenféle kultúrától irtózó népnek tartottak ben­nünket. Versenyzőink felmérhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy felhív­ják ránk a figyelmet határainkon kívül. De a külföldi csak akkor viszonozza szívesen a látogatást, ha rangos együttesek, kulturált körülmények várnak reá. Ehhez pedig pénz kell, méghozzá nem kevés. Úgy gondolom, valamennyi­ünk érdeke a város megtartó képességének nagymérvű növelése, a sportiskolái rendszer újraindítása, a minőségi szakosztályi tevékenység erkölcsi és anyagi elismerése, tornatermek építése, felszerelések, eszközök vásárlása, tanul­mányi ösztöndíjak folyósítása és minden olyan konkrét invesztíció, amelynek valamennyien hasznát láthatjuk. Ha nem is mindjárt holnap. (ni) Mint arról már kevéssel korábban be­számoltunk, a Lehel HC jégkorongozóinál nem éppen nagy egyetértésben teltek a bajnokság utolsó mérkőzései, az öltözői légkör korántsem hordozta magán az egy­két évvel ezelőtti hurráhangulatot. Okairól először Kereső Csaba edzőt kérdeztük mindjárt az utolsó meccset követően, aki úgymond alaposan leszedte a keresztvizet az egykori csapatkapitányról, a 28 eszten­dős, huszonyolcszoros magyar válogatott Bató Andrásról. A máig népszerű „Acél” akkor nem kívánt élni a felkínált ^szólás lehetőségével, de most már elérkezettnek látta az időt, hogy reagáljon mestere véle­ményére, de mint azt kihangsúlyozta: nem csupán egyéni érdekeit szem előtt tartva.- András, mi is történt az utolsó bajnoki előtt?- Nézd, én tényleg nem tudtam a Volán meccs előtt, hogy hányán vagyunk. Hidd el, nem akartam kitolni a többiekkel. Mi­után az edző közölte, csak két sort szere­peltet, fogtam magam és visszaöltöztem civilbe. Már a negyedik alkalommal ülte­tett volna végig, személyes bosszúja miatt. • - Ezt nem mondhatod komolyan?- Tudnod kell, az egész balhé még ősszel kezdődött Csehszlovákiában az ala­pozásnál. Ott úgy indultunk, három ke­mény sorral vágunk neki a bajnokságnak, egy orosz, az erdélyi, végül a herényi ötös­sel. Valamennyi edzésen és mérkőzésen bizonyítottunk, sőt Puhorban például egyértelműen mi hoztuk a győzelmet. Mármint a jászberényiek, mégis az első bajnokin a Kereső kitolt bennünket a pad szélére. Mindegyikünket mellbe vágott döntése, a két sor pedig elbukta a mérkő­zést, amely a végelszámolásnál nagyon hiányzott.- Ha jól következtetek, szakmai kifogá­sok miatt különböztetek össze.- Nem, nem, ez tévedés. Szakmilag igen nagy tudású ezőnek tartom a Csabát. Én azzal nem értek egyet, ahogy kizárólago­san csak az eredményesség érdekli. Tu­dom, az után fizetnek egy profi csapatnál, támogatókra is könnyebb lelni sok győze­lemmel, de ha évről-évre tapasztalod a bizalom hiányát, az edző soha nem tesz rád, idővel megtörik az ember. Mint ahogy ez történt valamennyi herényi fiúval.- Antal szabálytalan szerepeltetése gondolom tovább gerjesztette indulataito­kat.- Hát még ezt is meg merte csinálni Kereső. Ez már maga a csőd. A mi C-cso­„Tudja meg mindenki milyen a Kereső-diktatúra” Bató András játszana tovább portos hazai váloga­tottunkkal szemben egy román játékost előtérbe helyezni, egyszerűen nem talá­lok szavakat. Antaltól meg nem várható el annyi gerincesség, hogy ne húzzon ilyen­kor korcsolyát. Az van, amit ő akar- Talán nem túlzók, ha háborús légkört sejtek a csapat háza táján. Ezek után mi­lyen szájízzel gon­dolsz vissza erre a baj­nokságra.?- Nagyon keserűvel már csak azért is, mert ki lettem rúgva. Vállalom a saját felelős­ségemet a visszaöltözés miatt, ám hogy azt mi váltotta ki, szerintem az a lényeges. Meggyőződésem, amíg a Kereső itt van, nem fogok játszani, pedig szeretnék. Csak ahhoz neki meg kellene változnia, amire sajnos semmi esélyt nem látok. Ő nem engedheti meg magának, hogy a tekintélye sérülést szenvedjen. Három éve csak az van, amit ő akar.- No de három éremmel gazdagabbak lettetek ezalatt.- Az első esztendőben bárki lehetett volna az edző, az oroszok úgy lejátszottak mindenkit, ahogy akartak. Nem mondom, tavaly már kellett valamennyi furfang, el­lenben az idén már teljesen kipukkadtak Vlaszovék. Kilenc emberrel nem lehet vé­gigjátszani egy bajnokságot. Elismerem, eleinte sokat tanultunk tőlük, de most már ugyanúgy elcsalták a futást, mint az erdé­lyiek, akik viszont végigcsináltak mindent becsületesen, azok a perifériára kerültek. Mindezeket azért mondom el, hogy tudja meg mindenki, milyen a Kercsó-diktatúra.- Tényleg, milyen?- Mi soha nem kaptunk megfelelő sze­reléseket. A Titán és Koho ütők jászberé­nyinek nem jártak, korcsolya is csak olyan, amit az orosz már ledobott. Nagyon nehéz elviselni ezeket a különbségeket. Szerintem a profi játékos tényleg keressen többet, de az azonos feltételekre mindenki joggal tarthat igényt.- A bajnokság után kissé utópisztikus amit mondasz, nem kellett volna ott mele­gében tisztázni ezeket a kérdéseket? ' - Már az első meccs után próbáltunk beszélni vele, erre elkezdett velünk ordi- bálni. Számos helyről kaptunk készpénzes támogatást, szur­kolóktól, önkor- mány zattól, mégis annak ha­tását soha nem éreztük. Nem tudjuk, hova lett a pénz. Mikor megkérdeztem, semmi közötök hozzá - volt a vá­lasz.- Látsz-e ki­utat ebből a hely­zetből?- Nem tudom mi lesz. Itt ma­radtak az oro­szok, a három er­délyi és talán ugyanannyi jász­berényi. Kérdem én, milyen csapat lesz ezekből? A Simon belefá­sult,a Sípos szintén, Bugyi Pestre készül, a Szajka és Csókási-után engem is elzavar­tak. Eseteleg ha három friss korongost hoznának, aztán minket meg visszavenné­nek, akkor talán....- Úgy érzem, ennyivel tartoztam neked, hogy meghallgattalak, köszönöm a beszél­getést.- Várjál még egy kicsit. A Kercsónak személyes üzenetem is lenne. Ha engem hitványnak nevezett a nyilatkozatában, akkor én pedig őt, amiért így elbánt ve­lünk. Amennyiben szerinte az otthoni UTE-meccs.rajtam ment el, akkor a Me­gyeri úti a Puskarjovon és a Vargyason. Azt is tudomására szeretném hozni, az el­múlt négy évben éppen húszán mentek el tőlünk miatta. Csak azért beszélek, mert a csapaton kívüli emberek mindezekről semmit nem tudnak. Mint ahogy arról sem, hogy az autóbuszt miért kellett eladni a románoknak, miként kapott az ülő- sztrájkkal fenyegetőző Mihonik lakást, miként hülyegyerekezett le engem az edző az öltözőben és egyáltalán azért, hogy ne­künk jászberényieknek soha egy szavunk se lehetett, mert abban a pillanatban ledo- rongolás volt a válasz. Mint ahogy a Kereső Csabával készí­tett interjúhoz sem fűztünk kommen­tárt, úgy Bató András véleményére sem kívánuk reagálni, mert nem tisztünk az igazságszolgáltatás. Csupán abbéli re­ményeinket szeretnénk kifejezésre jut­tatni, melyek szerint hamarosan „felol­vad a jég” edző és játékos között, és mire újra bedobják a pakkot, egyikük sem lesz szálka a másik szemében. • Néder István Asztalitenisz Délelőtt a zöld, este a fehér asztalnál Az egyéni küzdelmek során a folyta­tásban már nem állt a szerencse a ping- pongosok mellé. A hat kiharcolt döntő játszmából csupán Csamainak sikerült egyet megnyernie. Ez azt jelentette, hogy a végelszámolásnál három győze­lem került a csapat neve mellé. Szolnoki Tisza HSE-Hejőcsabai Cementművek 3:15 Győztesek: Páros: Tóth B.-Tóth H. 1, Báthory-Bari 1. Egyéni: Csamai 1, Tóth B. 1, ill. Molnár 4, Laczkó 3, Szűcs 3, Báthory 4. Este: Hét óra tájban estélyi ruhába öltözött elegáns hölgyek és urak a délelőtti mezt felcserélve léptek be a Pelikán Szálló éttermébe, hogy az egyesület, immár ha­gyományossá vált Sportbálján kelleme­sen szórakozzanak. Ez alkalommal a Ti­sza HSE elnöksége „Jó tanuló, jó spor- toló”-címmel jutalmazta meg fiatal és ígéretes versenyzőit. így kapott tárgyju- A csapat tagjai este a táncparketten veretlenül helytálltak talmat ifjúsági kategóriában Börzsei Délelőtt: Reggel 11 órakor még senki nem volt báli hangulatban a tornateremben, a zöld asztalok mellett nem mulatsághoz, hanem kemény „csatákhoz” készülőd­tek a Tisza HSE vesrenyzot. Ekkor meg senki nem gondolt az esti programra. Párosok versenyével kezdődött az NB I-es találkozó. Biztatónak ígérkezett a kezdés, hiszen a két mérkőzés után 1:1 lett az állás. Krisztián és Romhányi Ádám, a serdü­lőknél Hubert Attila és Kálmán Zsolt, az újoncok közül Hajdú János, Kóródi Zol­tán és Molnár Tamás, valamint különdí- jat Hajdú Adrienn és Koncz Tamás. A gyerekek a jutalmak mellett a Ka­uri cukrászda által felajánlott tortát nagy egyetértésben fogyasztották el. A rövid kis ünnepség után kezdődött el a vacsorával egybekötött mulatság. Régebben a város, a megye sportgyesü- letei rendszeresen szerveztek sportolóik számára hasonló sportbálokat. Ezek azt a célt szolgálták, hogy egy klubon belüli versenyzők, csapatok és azok tagjai, va­lamint hozzátartozóik közelebbről is megismerhessék egymást. Tudta min­denki, ki melyik szakosztály tagja, és hogy a pályán kívül is összetartoznak. Ma már ritkaságszámba megy, hogy la­punk, a Tisza HSE Sportbáljához hason­ló eseményről számolhasson be. Tud­juk, hogy a szűkös anyagi helyzet ma már a versenyek lebonyolítását is meg­nehezíti, de talán egy ilyen találkozó nemcsak pénz kérdése. Például szolgál erre a fenti esemény, amelyhez *a sport­vezetők csupán az alkalmat teremtették meg, és a sportolók ezt örömmel kihasz­nálták. Szeretnénk a jövőben minél több ilyen jó hangulatú, kellemes estéről be­számolni. Albert A Magyar Repülő Szövetség érté­kelte az 1991. évi Magyar Vitor­lázórepülő Kupa eredményeit. Az országos összesítés abszolút rangsórában Kerling József a 13., Hajnal Sándor a 19., Kovács László (valamennyi Szolnoki Re­pülő Egyesület) pedig az 52. lett az induló 167 versenyző közül. Az országos összesítés páros küzdel­meiben a Hajnal-Kerling duó ha­todik helyezést szerzett, míg a Kerling-Hajnal-Kovács hármas a csapatversenyben 9535.98 ponttal az előkelő ötödik helyen fejezte be a bajnokságot. Az ered­mények alapján Kerling és Haj­nal másodosztályú, Kovács és Varga harmadosztályú minősí­tést kapott. Idén is folytatódnak a különböző szintű viadalok, a gya­korlati repülés április elején kez­dődik Férfi röplabda NB II: Sátoraljaúj- hely-Kunhegyes SE 3:1 (-8,7,13,13) Sátoraljaújhely, 80 n., v.: Hani, Hor­váth ■ Kunhegyes: Dancsik, Tamasi, Bo- dó, Dubovszky, Czakó, Bernáth. Cse­re: Antal, Rácz. Edző: Felső Tibor. Az első szett megérdemelt vendég­sikert hozott, ettől kezdve azonban a kiegyenlített játszmák hajrájában a ha­zaiak kerekedtek felül, némi bírói se­gédlettel. Jók: Dancsik, Tamasi, Bernáth Törökszentmiklós városi sport­felügyelősége húsz csapat részvé­telével rendezte meg teremlab­darúgó tornáját a Kölcsey úti Ál­talános Iskolában. Öt csoportot alakítottak ki a nevezettekből, s ezek győztesei kerültek a döntő­be. A torna végeredménye: 1. Fáy ltp. 6, 2. Polg. Hiv. 6, 3. GMV 6, 4. Gimn. öregfiúk 2, 5. Gold 0 ponttal. A Spanyol Kosárlabda Szövetség nem sieti el a női olimpiai világselejtező részleteinek közlését. Csak annyi bizo­nyos: mindkét csoport, mind aló csapat az Atlanti-óceán partján fekvő kikötő­városban, Vígéban játszik. A közönség szempontjából nem tűnik előnyösnek a napi nyolc találkozó, ennyit ugyanis csak két csarnokban lehet lebonyolítani. Pálinkás József, a női szakág szövetségi kapitánya elmondta, hogy alapvetően a tavalyi Eb-n bronzérmet nyert együttes­re számít a selejtezőn, és talán az olim­piai játékokon is. Nem tervez túl nagy létszámú keretetj mert csak olyanokat hív be, akiknek valóban van esélyük az utazásra. Miután sérülés bármikor elő­fordulhat, a végleges csapatot csak köz­vetlenül a felkészülés előtt jelöli ki. Az elsősorban az utánpótlásneve­lésben jeleskedő Károlyi Tenisz Klub joggal ünnepelhetett a hét végén, hosszas munkálatok után ugyanis Dunakeszin, az Alagi Majorban elkészülta klub sport- csarnoka. A pályavátót egy után­pótlás verseny keretében tartot­ták meg szombaton, ez a gyer­mekverseny egyébként része an­nak a fedett pályás sorozatnak, amelyet a sportág történetében első alkalommal írtak ki ebben a korosztályban. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elutasította a júniusi svédor­szági Eb-döntő nyolc csapatának kéré­sét. Az érintett válogatottak képviselői ugyanis egy olyan szabálymódosítást akartak kieszközölni az UEFA-nál, amely a selejtezők során szerzett sárga­lapos büntetéseket érvényteleníti. A csapatok ugyanis igazságtalannak tart­ják, hogy a selejtező nélkül, házigazda jogán szereplő svédek egyetlen játékosa sem indul a figyelmeztetés adta hátrá­nyokkal. Ezért akarták, hogy a döntő valamennyi résztvevője tiszta lappal in­dulhasson, de az UEFA hajthatatlan maradt.

Next

/
Thumbnails
Contents