Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
4 1992. MÁRCIUS 16. A szerkesztőség postájából „Idegenek lennénk Nem zöldül, Szajolban?” hanem füstöl a határ Senki nem veszi észre, hogy löporos hordón ül? Nem kis meglepetéssel olvastuk a község polgármesteri hivatalától küldött értesítést, mely arról szólt, hogy a szajoli Alamand dűlőn épült hétvégi házak adóit - a testületi döntés alapján - az eddigi sokszorosára emelik. Nem vitatjuk, hogy a testületnek joga van az ilyen és ehhez hasonló döntéshozatalra, de az adó mértékét példa nélkülinek tartjuk. Ráadásul idegenforgalmi adónak nevezik, holott az Alamand dűlőn lévő zártkertben tartózkodunk - többségében nyugdíjasok lévén - nyáron szinte naponta, és jelenleg is kint dolgozgatunk. Idegen lehet az, aki fizetővendégként egy-két napot tölt a községben, mondjuk turistaként. Eddig házadót fizettünk, ami az összegét tekintve elviselhető volt, noha viszonzásként semmit se adott a volt tanács, pedig jól- , esett volna, ha a saját költségünkön épített úthoz, villanyhálózathoz, a vízvezetékrendszer kialakításához valamennyivel hozzájárul. Az értesítésből csak azt tudjuk, hogy az eddigivel szemben több mint tízszeresére megemelik az adónkat, azt nem, hogy ebből mit akar majd adni az „idegeneknek ’ ’ a polgármesteri hivatal. Vállalja az út karbantartását? Közvilágítás gyanánt elhelyeztet néhány lámpát? Vállalkozik-e a vízvezeték-hálózat karbantartására, iható lesz-e mindig a víz? Netán segélyhívó telefonfülke felállítását szorgalmazza a 6-os busz végállomásánál? Vagy az általunk befizetett adót a falu belterületi infrastruktúrájára költi, amihez persze - a törvény szerint - joga van. De miért nem adóztatja meg a faluban lakókat, akik a járdát és egyebeket naponta igénybe veszik? Persze népszerűbb, ha velünk, „idegenekkel” kezdik az adóemelést. Úgy gondoljuk, a testületben nem sok embert érint a tervezett, m2-en- kénti 100 Ft-os adó. Közöttünk sok a nyugdíjas, és bizony az infláció ismert alakulása éppen elég gondot jelent mindazok számára, akiknek ebből kell megélniük. Megelégedéssel vennénk, ha az idegenforgalmi adóra vonatkozó döntésüket hatályon kívül helyeznék. „A szajoli Alamand dűlő adókötelesei” * * * Levélíróinknak - kérésünkre - mindjárt válaszol is a polgár- mester, Szabó Zsigmond: Való igaz, hogy településünk önkormányzata - az egyéb helyi adó megállapítása mellett, rendeletet alkotott az idegenforgalmi adóról is. Erre azért volt szükség, mert egy magasabb jogszabály a korábbi helyi tanácsi adókat ez év január elsejével hatályon kívül helyezte. Ez a felsőbb intézkedés önkormányzatunknál közel négymillió forint kiesést jelentett! Képviselő-testületünk tagjai - már akik a február 17-i ülésünkön jelent voltak, nyolcán - azzal is egyetértettek: az idén nincs lehetőségünk a külterületi fejlesztésre. Rendeletünkben egyébként részletesen szerepelnek azok a feltételek, melyek esetében a magánszemély mentesül az idegenforgalmi adó fizetése alól, és az értesítő mellékletében is tájékoztattunk erről.) Az igaz - mint ahogyan az is, hogy az ottani kerttulajdonosok a korábbi években kommunális jellegű beruházást végeztek -, hogy a kedvezményezés nem visszamenőleges. Ami fjedig az idegenforgalmi adó hatályon kívül helyezésére vonatkozik: nem áll módunkban, hogy erre a kérésükre kedvező választ adjunk. Már nem bírom magamban tartani, ami körülöttem, körülöttünk történik. Feleségem keresete az elmúlt hónapban érte el a kormány által meghatározott legkisebb szintet. De hogyan? Hónapok óta minden szombaton dolgozik, s már napi 12 órát - túlóradíj nélkül. Nem számít, ha a dolgozó elájul a fáradságtól, csak az, hogy a rendszerváltás szele által összesöpört szemeteknek meglegyen a hússzor magasabb bérük. Nem egyedi eset, erre számos példa van országszerte. Csak azon csodálkozom, ha már intézményesítve a rablás, miért büntetik a kis rablókat? Ott tartunk, hogy kegyet gyakorolva, éhbérért is megalázóan adják a munkát, miközben lépten-nyo- mon azt halljuk, hogy nálunk vérontás nélkül ment végbe a rendszerváltás. Senki nem akarja észrevenni, hogy már lőporos hordón ülnek - vígan pipálgat- va?! Hiszen az eddig sokat emlegetett politikai közöny irtózatos gyorsan át tud csapni a másik végletbe ... Közben nem zöldül a határ, mint régen, hanem füstöl - bárKét fejős tehénnel küszködöm mint tsz-nyugdíjas, 73. évemet taposva, hogy valamennyivel kiegészítsem a kevés nyugdíjamat. Tavaly gondok voltak a tej értékesítésével, nem akart kelleni, ezért tavasszal az egyi tehenemet leadtam. A termelőszövetkezeten keresztül a húsipari és állatforgalmi vállalat vette át - április 10-én. Majd a tévében, rádióban hallottam, de az újságban is olvastam, hogy aki leadja a tehenét, tízezer forint kiegészítést kap. Falunkban már merre is nézünk. Legjobbjaink pedig Nyugaton vagy Délen pihenik ki a szabad rablás fáradalmait. Nem számít, hogy a kasza egyenes, hogy az éhes ember mire képes, mert teli hassal, éléskamrával, betétkönyvvel (lehetőleg külföldön elhelyezve), a mesepalotában biztonságban érzik magukat. Biztatgatnak bennünket: készül az új munkatörvénykönyv, ami majd lehetőséget ad a dolgozónak arra, hogy tudja, miért dolgozik. Igaz, ez több időt vesz igénybe, mint a költségvetés megtárgyalása, mert elvégre nevesíteni kell valahogy a népnyú- zást. Dolgozhatunk -12 órát, a gyerekeinkkel már nem is találkozunk; nevelésről szó sem lehet, de mire is nevelnénk őket? A munka becsületére? Hiszen lassan nekünk se lesz munkánk, becsületünk pedig már nincs. Nagy kérdés, hogy meddig? - Pontos névvel, címmel kaptuk e sorokat, de a levélíró kérését tiszteletben tartjuk, ezért az aláírás legyen csak ennyi: „Egy kisújszállási olvasó” több tehéntartónak ki is fizették ezt a pénzt, én azonban hiába kaptam meg a húsipari vállalat igazolását, a besenyszögi Kossuth Tsz tájékoztatása szerint nem jár. Azt írták, hogy a kormányrendeletben előírt feltételeket csak részben teljesítettem, hogy az 1990-es évhez viszonyítva 4500 literrel kellett volna csökkentenem a tejhozamot ... Hát kérem, én azért adtam le az egyik tehenet, mert nem kellett a tej. Igaz, a múlt év áprilisáig két tehén után vittem a tejet, de jobb lett volna, ha megetetem a malacokkal? (Sajnáljuk, hogy olvasónk a tejtermelés csökkentésére vonatkozó feltételt figyelmen kívül hagyta, ezért - a csarnoki jegyzőkönyv és a tejipari vállalat visszaigazolása alapján - nem kaphatta meg a 10 ezer forint támogatást. A szerk.) Ki tud már itt eligazodni? Most azt hallom, ojyan sokan megváltak a jószágtól, hogy kevés lesz a tej . . . Aki még nem foglalkozott tehéntartással, nem is tudja, hogy mennyi munkával, kiadással jár. Nincs az embernek pihenő- és ünnepnapja, és nemhogy a Kanáriszigeteken, a Tisza-parton sem üdülhet, mert se ideje, se pénze rá. Kiss István Kőtelek Hová tűnt a Start-hitel? A Néplap régi olvasója vagyok, így kimondatlanul is természetesnek tűnhet, hogy a lapot kedvelem. Ezzel együtt meg kell mondanom azt is, hogy esetenként, egy-egy cikk olvastán csalódottnak érzem magam. így volt ez március 5-én is, amikor a Nincs ugródeszkájuk a vállalkozóknak - Fogytán a Start-hitel című cikket olvastam, amit az MTI szerkesztőségétől vettek át. A cikk csak úgy általánosságban tájékoztat arról, hogy a vállalkozók kedvező Start-hitele már fogytán, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyzetről nem ad képet. Mondom ezt azért, mert két nappal korábban (március 3-án) személyesen jártam hasonló ügyben a szolnoki Szapáry úton, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél. Az ügyintéző kérdésemre sajnálattal közölte: Start-hitelkonstrukciót 1992-ben még nem kaptak, majd szívélyesen ajánlotta a különböző, 38 %-os kamatú hiteleket. Megjegyzem, ez a kedves ügyintéző tavaly augusztusA fiú az erőfejlesztő gyakorlatokat említette, majd rövid gondolkodás után hozzátette, hogy szeret verseket olvasni. Az igazgatóhelyettes először meglepődött, aztán egy félmosollyal jelezte a kollégáinak, hogy döntésre jutott Borsos ügyében:- Jól van, most menj ki a folyosóra és várj egy kicsit. Mikor a fiú behúzta maga után az ajtót, Kun fennhangon is kimondta a véleményét:- Szerintem nyugodtan fel lehet venni. Tanult a régi botrányaiból, nálunk normálisan fog viselkedni. A bizottság tagjai ezt a kijelentést úgy tekintették, hogy Kun magára vállalta a döntés felelősségét és kezüket felnyújtva megszavazták a fiú befogadását. Néhányan homályosan úgy érezték, hogy helytelen, sőt veszélyes dologba egyeztek bele, mikor nem vették komolyan azt a figyelmeztetést, melyet a fiú korábbi fegyelmi vétségei kellett hogy jelentsenek, de egyikük sem kockáztatta meg, hogy előálljon különvéleményével. Kun újra behívatta a fiút és közölte vele, hogy beiratkozhat az iskolába:- Nem akarlak ijesztgetni, de ez az utolsó esély, melyet a szocialista társadalom nyújt neked. Ha nálunk is szembekerülsz a renddel és a fegyelemmel, minden irgalom nélkül elzavarunk - figyelmeztetően felemelte az ujját -, és innen már nem vezet tovább semmiféle út. <+> -j+v sd> Mivel a tanév már megkezdődött, Borsos még azon a héten beköltözött a kollégiumba, kevés holmiját egy kis bőröndben és egy sporttáskában hozta magával. A raktárban felvette az ágyneműt, törölközőt, tisztasági szereket, meglepetésére egy használt, de elfogadható állapotban levő tréningruhát is kapott. A gondnok nem kísérte el a szobájáig, csak az ajtószámot mondta meg. A kora délutáni időben Borsos senkit sem talált otthon, leült a bejárat melletti heverőre - csak egy pokróc takarta, jelezve, hogy jelenleg nincs gazdája. Körülnézett, a környezet egy, az átlagosnál jobban berendezett munkásszállóra emlékeztette. Borsos kinyitotta a bőröndjét: egy kitérdesedett és egy új Wrangler márkájú farmernadrágot, három pulóvert, néhány váltás fehérneműt vett elő. Utoljára egy sötétszürke öltönyt emelt ki - még az állami gondozott intézetben kapta búcsúajándékul -, szerencséjére eleve két számmal nagyobb méretűt vásároltak neki, így még most is fel tudta húzni. Sporttáskájában csak néhány könyv és felkunkorodó sarkú vastag füzet lapult, valamint egy Arnold Schwarzeneggert ábrázoló poszter, sarkában „A fájdalomküszöbön túlra kell merészkednünk!" - felirattal. A fényképet felakasztotta az ágya fölé. Berakodott a szekrényébe, bezárta, a kulcsot régi intézeti szokásból a nyakába akasztotta. Melegítőruhába öltözött, és felfedezőútra indult az épületben. A portán a tornaterem után érdeklődött, de a helyiség foglalt volt, az egyik városi sportklub tartott edzést benne. A portás azt ajánlotta, hogy menjen le az alagsori erőfejlesztő terembe, ha mozogni akar. 4 ( \ Nem jár a tízezer forint...- ^ ‘Ébressz - ajánCva „Ha mi nem takarunk, takar az agy!” A gyermekükért aggódó szülők felelősségérzete, s talán a kétségbeesés hozta ki a sodrából Földes Jánosné olvasónkat és férjét, amikor nézeteltérésük támadt az orvossal. Az anya kéri, hogy a velük történteket hozzuk nyilvánosságra. Levelében többek között ezt írja: kisfiúk jobb szemének kancsalsága miatt csaknem egy éve dr. Paxy Klára szemész kezelése alatt áll, akitől 2,5-ös szemüveglencsét és azt az utasítást kapták, hogy egy napig a jobb, hat napig a bal szemét takarják. Öt hónap elteltével megjegyezték, hogy a gyerek bal szeme - ami egyébként jó volt - fokozatosan romlik. A doktornő azzal próbálta vigasztalni őket: szerencse, hogy nem tompalátó a kisfiú, a kancsalsága miatt pedig majd egy rutinműtétre lesz szüksége, melynek időpontját ez év februáijában jelölte meg, és további takarást javasolt. (Most már 2 napig a jobb, 5 napig a bal szemet kellett takarniuk.) Igen ám, de a szülők ez év februárjában arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerek szeme tovább romlott, és akár egyetért vele a doktornő, akár nem, a takarást abbahagyják. Ezúttal az apa vitte vizsgálatra a három és fél éves kisfiút. Érvelésére azonban a doktornő azt mondta, hogy a gyerek tompalátó, a takarás továbbra is javasolt, és legnagyobb meglepetésükre azt írta a gyerek gondozási könyvébe - piros betűkkel -, hogy az apa alkoholos, a takarást nem használják, mert az a bal szemét is elrontja; az apa elégedetlen, veszekszik és azt mondja, elviszi máshová a gyereket. (A korábban említett műtétről nem esett szó.) A szülőket sértette a bejegyzés, és fél napot töltöttek el azzal, hogy az „alkoholos” állapot ellenkezőjét tisztázzák, mi több, bizonyítani tudják. Végül elérték, hogy a gondozási könyvről kiállítottak egy másolatot, s a már említett bejegyzésből kihagyták az „alkoholos” szót. Dr. Paxy Klára szemész főorvos mindehhez annyit kíván hozzáfűzni, amit februárban az édesapának szeretett volna elmagyarázni, ha az engedte volna. Sajnos egyetlen mondatát sem hallgatta végig. Mint mondja, az egyoldali kancsalságnál az a reális veszély, hogy a kancsalító szem tompalátóvá, azaz nagyon rossz látásélességűvé válik. Ezért a látásélesség megóvására, illetve javítására - a szemüveg viselése mellett - a jó látású szem szigorú takarása az egyedüli lehetőség. („Ha mi nem takarunk, takar az agy! ”) Ha a tompalátó szemen a látásélesség javul, a két szemen a takarási napok arányát változtatni kell. Ezáltal a korábban egyenes állású, jól látó szem is látszólag kancsalítóvá válik, de nem jelent veszélyt, sőt azt mutatja, hogy a tompalátó szem javult! Ha a két szem látásélessége egyformán jó, akkor a naponkénti váltott takarásra kell áttérni. Csak ezek után célszerű a kancsalságellenes műtétről beszélni, eddig az állapotig azonban a kisfiú még nem jutott el. Erről szerette volna felvilágosítani a gyeremekét első ízben elkísérő édesapát, és továbbra is fenntartja, hogy az akkori körülmények között ez lehetetlen volt. Köszöni, hogy e levél kapcsán most lehetősége nyílt rá. (Korábban a műtét gondolatát felvetette ugyan, de az időpontról nem volt szó.) Kedves Szülők! Aggodalmakat, s bizonyos mértékig a türelmetlenségüket is megértjük. Szeretnénk Önöket megnyugtatni, hogy a szakorvos is gyermekük mielőbbi gyógyulását akaija. Bízzanak benne. Azt azonban mi is helytelennek tartjuk, hogy az apára vonatkozó megjegyzés a kisfiú gondozási könyvébe került. És mi másra vezethető vissza, mint hogy a doktornő türelme is fogytán volt... Amikor fogytán a türelem ... ban, amikor ugyancsak a Start- hitelhez jutás iránt érdeklődtem, azt mondta, 500 ezer forint alatt szóba se állnak a vállalkozóval, majd felrajzolta a hitel megadásának riasztóan szövevényes útját. Ezek után csak arra volnék kíváncsi, Jász-Nagykun-Szolnok megye vállalkozói kaptak-e a Start-hitelből, s azt már halkan kérdem; vajon ki, illetve kik kapták meg? Szóval, valahogy hasonló tájékoztatást szeretné(n)k, konkrét témában. Kiss László Szolnok Egy szívműtött asszony gondolataiból Ha végigmegy az ember Szolnok főútján, látja, milyen szép ez a város: a rendbe hozott, felújított épületek, a tetszetősen rendezett kirakatok mutatják arcukat az átutazónak. De ha a Zagyva-híd túloldalára megy és jobbra fordul, ahol a régi tüdőkórház van, kívülről nézve nem is hinné, hogy bent milyen körülmények között dolgoznak az orvosok, az egészségügyi dolgozók. A második emelet felén található a kardiológiai osztály - tele szívbeteg emberrel, és itt úgy dolgoznak az orvosok, hogy a legapróbb panaszra is nagy gondot fordítanak. Mindent megtesznek azért, hogy a beteg könnyebben tudjon élni - ha kell, műtét árán. így kerültem én is Budapestre, az Országos Kardiológiai Intézet szívsebészeti osztályára, ahol szívkoszorúér-átültetést végeztek rajtam. Azóta fél év telt el, és örömmel mondhatom, hogy a régi súlyos fájdalmaim megszűntek. Nem volt kis dolog, és nem igaz, hogy nem féltem! A műtét után is nehéz időszak következett, de nem bántam meg. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani a tüdőkórház kardiológiai osztály vezető főorvosának, s az ugyancsak lelkiismeretes, áldozatkész munkatársainak. Azt mondják, hogy a szív- és érrendszeri betegség vezet ma az elhalálozási listán. Ha így van, a kardiológiai osztály maroknyi csapata már megérdemelne egy nagyobb, korszerűbb osztályt. Kiss Gézáné Tószeg Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
