Új Néplap, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
Jászsági Extra—Jászárokszállás 1992. MÁRCIUS 14. Városunk vendége volt az egyik II. János Pál a Jászság ízeivel aradi vértanú A néphagyomány és a régi újságok írásai rendszerint megemlékeznek az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának jászsági eseményeiről. A polgármesteri hivatal falán lévő tábláról is kiderül, hogy a VII. honvéd hadtest egy része átvonult városunkon. 1849. április 2-án Árokszállásra vezényelték a VII. Damjanich hadtest úgynevezett Kenzic-dan- dárját. A dandár vezetését ekkor Leiningen-Westerburg Károly ezredesre bízták. Leiningen azt a parancsot kapta, hogy vigye a dandárt Hatvan felé. Az árokszállási templom tornyába ment, és mint emlékiratában írja: onnét kitűnő távcsövemmel elég jól áttekinthettem a csata mezejét, láthattam az ellenséges Czillich-dandár előrenyomulását Hort irányába, majd a honvédsereg ellencsapását. Az ütközetben az Árokszálláson összpontosított tartalék már nem vehetett részt. Hatvannál a honvédek fényes győzelmet arattak. Leinin- gen-Westerburg Károlyt (gróf) 1849. június 2-án tábornokká léptették elő. Leiningen 1819-ben a németországi Hessen hercegségben született. Bölcsészakadémiát végzett, majd a családi tradíciókhoz híven katonatiszt lett az osztrák császári seregben. 1844-ben megnősült, feleségül vette Sissány Elízt, a tö- rökvecsei birtokoscsalád leányát. A szabadságharc kitöréséig felesége birtokán élt. A harcok kezdetekor rögtön a honvédség köteléké- ben szolgált előbb százados, majd őrnagyként mint ezredparancsnok. Á szabadságharc végén tábornok és hadtestparancsnok. Rövid élete végéig nem tanult meg magyarul társalgási szinten, de választott hazájához aradi vértanúságáig hűséges maradt. Milyen lapokat fizetnek elő az árokszállásiak? Az utóbbi időben az áruház élelmiszerosztályára érkező vásárlót rendszeres árazógép-kattogás fogadta. Ez az inflációs zörej időnként szünetel, ilyenkor az eladónők kézzel ragasztanak. Az infláció mérséklődik - mondják és írják az illetékesek -, de csak az árazógépek romlanak el időnként. Érthető, hogy a nehezülő pénzügyi helyzet által megkönnyített családi pénztárcák kezelői meggondolják, melyik újságra fizessenek elő. Érdemes megfigyelni, vajon a régebbi alapítású lapok ver- senyképesek-e új versenytársaikkal a dráguló szellemi horizontunk betöltéséért folyó versenyfutásban. íme a tények Jászárokszállá- son: 2781 lappéldányra fizettek elő 1992 elején. A legtöbben, 679- en a Szabad Föld olvasói, a második helyezett 538 előfizetővel a Rádió és TV-újság. A harmadik 217-tel az Új Néplap, ezt 202-vel a Népszabadság követi. A Nők Lapját 185-en, a Képes Újságot 145-en fizetik elő. Városunk lapja, a havonként megjelenő Jászvidék 123 előfizetővel rendelkezik. Az Élet és Irodalmat kizárólag közü- letek járatják, az Élet és Tudomány 11 előfizetőjéből csak 8 magánszemély. Hasonló a helyzet Jászágón is: 334 előfizetőből legtöbben a Szabad Földet részesítik előnyben, ezt a Rádió és TV-újság követi, a harmadik helyezett 60 előfizetővel az Új Néplap. Népszerű még a Nők Lapja és a Népszabadság, és természetesen az anyatelepülés lapja, a Jászvidék. Az utóbbi két évben alapított új lapoknak a körjegyzőség területén alig néhány tucat előfizetője van. Alapítvány az Új Városi Könyvtárért- Az önkormányzati képviselő-testület február 20-án tartott ülésén elfogadta a város költség- vetését. Az önkormányzatban részt vevő ipartestületi tag képviselők, majd az egész testület elfogadta Kis László tiszteletbeli ipartestületi elnök javaslatát az Új Városi Könyvtárért Alapítványra. Kis László, aki nyugdíjas bádogosmester, egyhavi nyugdíját ajánlotta erre a nemes célra. A város polgármestere, Szikra Ferenc egyhavi fizetésének felajánlásával csatlakozott az alapítvány létrehozásához. Amennyiben az ipartestület 160 tagja és az őket támogató önkormányzati képviselők követik ezt a példát, akkor már talán egy év múlva új könyvtárat avathatunk, és ipartestületünk beköltözhet régi otthonába. A létszám néha olyan mértékben lecsökkent, hogy a megyei újságokban pótfelvételit kellett hirdetni, 1986 októberében sem találtak más megoldást. Már jóval a tanév megkezdése után alkalmi bizottságot hívtak össze iskolai vezetőkből és a tanárokból, elbírálni a beérkezett kérelmeket. Érdemben alig vizsgálták a jelentkezők alkalmasságát, mintegy gépiesen írták rá a papírokra a jóváhagyó döntéseket. A bizottsági tagok a vizsga gyors befejezésére számítottak, mindenkit meglepett, hogy a sorrendben utolsónak maradt pályázó személye körül vita alakult ki. Ezt a jelentkezőt Borsos Ferencnek hívták, már a tizenkilencedik évét is betöltötte, korát tekintve már le kellett volna tennie az érettségi vizsgát, de a bizonyítványa csak két középiskolai osztály elvégzéséről tanúskodott. Egy-egy évet járt a szombathelyi, majd a körmendi építőipari technikumba, de mindkét helyről eltávolították. A csatolt személyi jellemzés szerint a kizárásra mindkét helyen fegyelmi okokból került sor. Borsos gyakran provokált verekedéseket, megfélemlítette és kihasználta gyengébb társait, sőt a nevelőivel is szembeszállt. Késeket dobált a kollégiumi szoba ajtajába és mikor megkérdezték, mire készül, azt felelte, hogy az egyik felügyelő tanárral akar leszámolni. A felvételi bizottság egyöntetűen úgy vélekedett, hogy nem érdemes megpróbálkozni egy ilyen renitens növendékkel, de mindannyiuk meglepetésére Kun, az elnöklő igazgatóhelyettes nem engedte meg ilyen egyszerűen lezárni az ügyet. Emlékeztette kollégáit, hogy a harmadik évfolyam, ahová Borsos jelentkezett, létszámában már most is alig éri el a rendeletekben megszabott alsó határt.- Fennáll a veszély, hogy az elkövetkező hónapokban többen is eltávoznak, és meg kell szüntetni a tanulócsoportot. Akkor pedig jövőre nem volna érettségiző osztályunk, és az egész iskola léte veszélybe kerülne. Ilyen körülmények között minden egyes gyerekkel érdemes foglalkoznunk. Kun tovább sorolta a megfontolásra érdemes körülményeket. Borsos apja szakmabelinek számított, haláláig egy falusi építőipari szövetkezetben dolgozott mint kőműves. Végiglapozgatta a fiú bizonyítványát, és felmutatta, hogy a gyenge tanulmányi átlag ellenére néhány jobb jegy is akad benne, elsősorban magyar irodalomból és testnevelésből.- Kell lenni valami jónak is ebben a gyerekben, és a saját emberségünknek tartozunk annyival, hogy legalább meghallgatjuk őt! - mondta az igazgatóhelyettes, és be sem várva a bizottság hozzájárulását, intett az ajtófélfának támaszkodó hivatalsegédnek: - Küldje be! Alacsony, de szokatlanul széles vállú fiú lépett be a folyosóról, az ajtó közelében megállt, és kezét hátul összekulcsolva hallgatagon várakozott, kétszer is szólni kellett neki, amíg helyet foglalt az asztal túloldalára kirakott ma'gános széken. Közelebbről arcbőre az átlagosnál sötétebbnek tűnt, haját rövidre vágatta, de korán kiserkenő bajusza lenőtt állközépig, sovány arcába vágódó éles vonásaival valódi koránál jóval idősebbnek látszott. Ahogy tenyerét a térdére fektette, feltűnt, hogy a keze fejére egy Victoria kereszt van tetoválva. Egy pillanatnyi csönd után Kun az asztalra támaszkodva előrehajolt, és a fiú szemébe nézett: 2 ismerkedett 1991. augusztus 20-án 15 órakor kezdődött a pápa tiszteletére rendezett díszebéd. A budai prí- mási palotában a Benczúr Hotelben készült menüt szolgálták fel. A hotel igazgatója, Pethes Alajos szőkébb hazája, a Jászság ételkülönlegességeivel ismertette meg Oszentségét. A díszebéd fogásai a következők voltak: hideg „Csáky” töltött ponty, galambleves lúdgége tésztával, tárkonyos báránysült, borított burgonya, pezsgős káposzta, fejes saláta, somlói galuska. Végül gyümölcstál és kávé. A galambleves és a báránysült alapanyagait Pethes igazgató úr keresztanyjának Jászágó közelében lévő tanyáján szerezte be. Az ötvenperces ebéd után őszentsége külön fogadta a Beczúr Hotel pincéreit és szakácsait. Az isteni menü összes alkotójáról fényképfelvétel készült II. János Pál pápa társaságában. Pethes Alajos, aki a fővárosban elismert vendéglátó-ipari szakember, minden szabadidejét Jászárokszálláson tölti. A régi családi házat fölújít- tatta, a város lakói közül is csak kevesen tudják, hogy a szorgalmasan kertészkedő, barátságos földijük már a pápát is megismertette a Jászság ízeivel. Megalakult a Munkáskor Február 18-án megalakult az egykori Keresztény Szociális Munkásegylet jogutódjaként a Jászárokszállási Keresztény Szociális Munkásegylet, közismertebb nevén a Munkáskor. A hetvenegy újraalapító tag dr. Schamschula György munkaügyi államtitkárt kérte fel fővédnökének. A Munkáskor hagyományaihoz híven érdekvédelmi szervezete is kíván lenni a város ipari munkásainak, bérből és fizetésből élő alkalmazottjának és a már 480 munkanélkülinek. A kör elnökének Banka Emánuelt választották meg. A vendégeink - dr. Schamschula György és dr. Körösi Imre MDF országgyűlési képviselő válaszoltak a munkásságot foglalkoztató kérdésekre. Szóba kerültek az életszínvonal csökkenésével járó gondok, az esetleges munkahelyteremtési lehetőségek. A Hűtőgépgyár eladása után történt tömeges elbocsátások nehéz helyzetbe hozták a várost, hiszen már az aktív korú népesség 11,5 százaléka munkanélküli. A hozzászólások és kérdések nem voltak mentesek politikai indulatoktól sem, de a fővédnök államtitkár és dr. Körösi Imre képviselő - vitézül „állták a sarat”. A jászárokszállási az ország első újjáalakult Munkásköre, remélhetően újra megalakulnak a megye és az ország településein a munkásság önszerveződő közösségei. A születéstől a temetésig Kihaló mesterség a kötélgyártó, az egész megyében összesen ketten folytatják ezt az ipart. 1972-ben költözött Jászárok- szállásra Hóbor Árpád, aki a kötélgyártó szakmát szülővárosában, Nagykanizsán tanulta édesapja mellett. Fiatal szakemberként Keszthelyen dolgozott, ahol cérnánál alig vastagabb, a köldökzsinór elkötéséhez használatos zsinegeket készítettek. Jászárokszálláson a családi házukban berendezett műhelyben a feleségével ketten dolgoztak. Megrendelőik a szarvasmarhatartással foglalkozó szövetkezetek és magánvállalkozók. Az utóbbi két esztendőben kevesebb a megrendelés, mert kevesebb élő állatot sikerült külföldön értékesíteni. Főként a keleti piacok összeomlása miatt kevesebb a szállítás és ezzel arányosan kevesebb kötélre van szükség. A nyersanyag, a kender beszerzése sem egyszerű, a Szegedi Kender- és Műanyag-feldolgozó Rt. szinte az egyetlen forrása a kötélgyártás alapanyagainak. A kender gyakran hiánycikk, könnyít valamit a helyzeten, hogy e műanyagból készült nyersanyagokkal több helyen pótolható a természetes alapanyag. Nincs kötélgyártó szakemberképzés. A közületi megrendelők számának csökkenése és a nehezülő közgazdasági feltételek nem teszik népszerűvé a szakmát a tizenéves ifjak számára. A kihaló szakma semmilyen adókedvezményt nem élvez. A környékbeli temetkezési vállalkozók koporsóleeresztő kötélszükséglete nem biztosít folyamatos munkát. A közeljövőben várható a magánvállalkozások szerepének növekedése az állattenyésztés területén. Újra igénylik majd a gazdák az állattartáshoz szükséges kötélféleségeket. De vajon néhány év múlva lesz-e még elég kötélgyártó a növekedő igények kielégítésére? Hóbor Árpád és felesége bizakodók, kitartanak ritka mesterségük mellett, hiszen most már majd’csak beindul a régen várt piacgazdaság. Az oldalt írta: dr. Wirth István
