Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
Jász-Kun Kakas A fej re állt lehetőség Az új év első munkanapján könnyen elképzelhető lendülettel és tettrekészséggel közelítettem meg az irodámat. íróasztalomon, akárcsak a kollégáimén, egy éppen aktuális naptár két része várt (1-es fotó): a karton tartója meg a füzetecske. A kettőből egyet akartam csinálni rögvest, ami elképzelésem szerint úgy lett volna kivitelezhető, ha az x-szel jelölt részt beillesztem a kartonláb felső részébe. Ez egykönnyen sikerült is (mint a 2-es fotó bal oldali része mutatja), ám amikor egyet lapoztam, majdnem fejre álltam, hogy a fejre állt esztendő napjait helyes irányból szemlélgethessem (2-es fotó jobb oldala). Nyilvánvaló gyártási hiba (alul lyukasztották ki a lapokat, így is fűzték be), már majdnem beküldtem a Pocsék Áruk Fórumába, amikor felderengett a Nagy Lehetőség: megtesztelem a kollégáimat... A kísérlet sikere minden képzeletemet felülmúlta. Az emberi lélek legmélyebben elrejtett zugaiba sikerült betekintenem, ásatásaimat majd megkísérlem pszichológusi fejtegetésekkel is kielemezni, előbb azonban bemutatnék három példát, illetve esetet. 1. Jön a folyosón két kolléga, mondom nekik:- De jó, hogy jöttök, fiúk, itt ez a vacak naptár, nem tudom összerakni. (Megjegyzendő: ők a sajátjukat már összerakták.) Bejönnek mindketten az irodámba, egyikük magasabbrendűsége nyilvánvaló tudatában rákezdi (miközben rakja össze az összerakniva- lót):- Na, te ázsiai, he-he! - majd a harmadikhoz, a szemlélődőhöz fordul: - Most látszik, ki jött Ázsiából! ók röhögnek rajtam, én a megalázottság látszat-szégyenében várom a fejleményeket. Mikor kész a mű, a „mester” imígy szól:- Na, látod, te barom, így kell!- Rendben van - jegyzem meg szerénységet, bambaságot erőltetve ábrázatomra -, de tovább hogy kell?- Tovább? Te idióta! Hát megnyálazod szépen az ujjacskád, te ázsiai barom, és szépen lapozol egyet... Lapozott is bemutatóként, és itt függöny. A harmadik később megjegyezte: ilyen hirtelen még sosem hallgatott el a kolléga... 2. A másik munkatárs épp a vécéről jött ki, én kezemben a tesztemmel megszólítom:- De jó, hogy itt vagy, nem tudom ezt a vacakot összerakni. Nedves kezeit törölgetve, sietősen jött a segítség, közben a szöveg:- Na, add csak ide! Ilyen egyszerű, né! - És összerakta. ’ - Jó-jó, de tovább? - kérdeztem tovább.- Hát leteszed az asztalra!- Éppen ez a kérdés, hogy hogyan - erősköd- tem, miután segítőtársam egyet lapozott, és nem vette észre a szomorú tényállást.- Hogyan-hogyan?! így né! - mondta, és asztal híján letette a folyosón a földre.- Ez tényleg jó - mondtam neki boldogan -, így már nem is zavar, hogy fejjel lefelé vannak a lapok. Amit erre mondott, nem idézem. 3. Az egyik irodában dolgozók már vagy átestek a „vizsgálaton”, vagy szemtanúi voltak, viszont a negyedik társuk az év első hetét szabadságon töltötte, ót, az „okosat” várták mindannyian (én is), hogy átmenjen a próbán. Amikor végre bejött dolgozni, felszóltak a fiúk, hogy megjött a páciens. Egy hét eltelt, gondoltam, talán gyanút fog, ha egyből nekiesek a A közönséget, az éheset kitevő másik három felrobbant a nevetéstől, én még harapdáltam a nyelvem. A „szónok’ ’, talán hogy meg ne sértődjek, hozzátette:- Remélem, Lajoskám, amit mondtam, abból kiéreztél némi öniróniát is ...- Ajaj - mondtam már én is mosolyogva, de nagyokos barátomat fényes dicsősége tudatából már semmi sem tudta kizökkenteni. Hármat is lapozott elkészült produkcióján, amíg igen halkan megszólalt:- Na, jól megszívattál... X Boldog új esztendőt 1. kép kérésemmel, így csak a hónom alatt tartottam kísérletem szerszámát, és az irodájukban nem vele kezdtem el társalogni egészen másról. Ahogy ismertem, számítottam rá, van annyira „minden lében kanál' ’, hogy egyszer csak megkérdi, mit szorongatok a hónom alatt. Tíz másodperc sem kellett, ráharapott:- Mi az a hónod alatt?- Á, csak egy vacak naptár - mondtam mellékesen -, nem tudom összerakni - és már folytattam is az előző beszélgetést.- Add csak ide! - így a halacskám, s miután szemügyre vette, így kezdte a szózatát (nekem címezve, de úgy, hogy a többiek is jól hallják):- öregem, ez úgy van kitalálva, hogy a legalacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkezők is össze tudják rakni! Értékelés: Húszon-valahány munkatársam tanított meg naptárat összerakni, egynek sem fordult meg a fejében, hogy talán mégsem lehetek akkora barom, hogy ennyit sem tudjak, hogy esetleg valami csalafintaság lehet a kérésem mögött. Mindenki boldog volt, hogy alacsonyabbren- dűségemet, illetve hülyeségemet bebizonyíthatja. Valamennyi, a kísérletbe bevont kollégámnak sikerült megadnom, hogy néhány másodpercre ő legyen a Pista, avagy népiesen szólva, kecskeszar a tyúkdeszkán. És nem utolsósorban: megszégyenítésem akkor volt a leglátványosabb, azaz a ,.Pistám” a legharsányabb, ha közönség is volt. Minél több, annál inkább. Köszönöm, fiúk! Molnár H. Lajos 2. kép 8 Jász-Kun Kakas Egy karrier „K”-val Káfalván Koroték-Kovácsék zsindelyes háza előtt sokáig egy meggyvörös autó állt leginkább disznóvágásonként. Dyenkor a szomszédoknál menetrendszerűen kitörtek a családi vulkánok. Ke- vermesné ráförmedt a csontkovács urára.- Látod, te élhetetlen, miért nem folytattad a politizálást! Becsuktak csirketáplopásért Kádárék, most polgármester is lehettél volna! Ehelyett azt az orosz felcsert majmolod, aki a fogságban helyrerántotta a kificamodott bütyködet. Ha Kevermes már felöntött a muslicásból, ilyenkor visszavágott.- Tudod, hogy Kotorék-Kovácsnak már az apja is politizált. Vörös volt na, mondjuk meg! Emlékszel, amikor az uraság kapuját festettük, az öreg benyakalt a körtecefréből, aztán beleesett a míniumba. Amikor bejöttek a bőrkabátosok, egyből azt kérdezték:- Ki van itt vörös? Hát Kotorék-Kovács az volt. Persze, hogy ő lett a direktórium elnöke.- Azóta sem volt egyfolytában százharminckilenc napig nyitva a kocsma ... - jegyezte meg Kevermesné, s ezzel a vita lezárult. A Kotorék-Kovács család a direktórium után fehérre festette még a cserepet is a háztetőn, de a minium örökre rajtuk maradt. A háború után így az öreg osztotta a földet. Ekkor történt, hogy mindenki kikeresztelkedett, mert csak a K betűsök kaphattak az uradalmi birtokból. A falu neve is ekkor lett Káfalva. ’56-ban az egykori vörös Kotorék-Kovács sóval, kenyérrel köszöntötte a falu határában az orosz tankokat.- Haudujudu? - kérdezte az őrmestert, aki nagy sapkában állt a harckocsi tornyában, aztán arról érdeklődött, miért csak egyetlen csillag van a tank oldalán, hová lett a többi negyvennyolc? Szerencsére az őrmester csak oroszul értette a politikát is. Tanácselnökként minden reggel azt figyelte, a kéményen lévő szélkakas merre fordul? Egyszer a rozsdás szerkezet beragadt, így Kotorék-Kovács felszólalt a járási aktíván, és keményen megbírálta a párt irányvonalát. Amikor fegyelmit kapott, menten elbocsátotta a községgazdálkodás egész vezérkarát, és a kakas megolajozását ezentúl neki kellett személyesen jelenteni. A fia nem volt politikus alkat. Kizáiták a kisdobos csapatból, mert a Marxengelsről azt hitte, hogy egy csokoládé. Később munkásőr lett, de a rádió-adóvevőből galambost csinált, hát leszerelték. Már- már úgy volt, hogy vége a politikai karrierjének, amikor a Riska tehén úgy gerincen rúgta, hogy három csigolyája összenőtt. Ettől fogva olyan egyenesen járt, akár a villanypózna. Káralyi Pista bácsi a kocsmában egyszer azt mondta rá: - Fiam, neked népnemzeti gerinced van. Röhögtek a többiek persze, de az ajkukra fagyott a mosoly menten, amikor megszólalt a nagy tekintélyű, kuporgó Gergő a sarokasztal mellől.- Biz’ ám ilyen egyenes gerinc kellene minden magyarnak! A körorvos reklamálni próbált az ORFI leletét lobogtatva, de beléfojtották a szót.- Egy bolsi, aki már a régi rendszerben is gyógyított, csak hallgasson! Aztán bekövetkezett a vég. Amikor az egyenes gerincű Kotorék- Kovács gyerek már testőröket is kapott, úgy érezte, eljött az ideje, hogy rendbe tegye gerincét. Orvoshoz járt, súlyfürdőt kapott, ólmot kötöttek a bokájára, jármot tettek a nyakába. Hamarosan szétváltak az összenőtt csigolyák, s úgy hajlott jobbra-balra, no meg előre is a gerince, mint más normális emberé. Először a nagy autó maradt el a családi ház elől, aztán a villamosbérletét is visszavonták, végül visszatért a falujába, normális derékkal, munkanélküliként negyedik pályázó volt a kisbírői posztra, és persze, hogy utolsó lett a választáskor. Most egy platinadarabot kíván beültetni a derekába. Azt mondják, Nyugaton már biztató eredményekkel végzik a műtétet. S ha sikerül, lehet, hogy kisbíró lesz!-pbPolitikai arcképcsarnokunk Gálszécsy András tárca nélküli miniszter, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője azért került be arcképcsarnokunkba - azon kívül, hogy jóvágású -, mert a Raffay Ernő államtitkár elleni merénylet- kísérlet kapcsán világosan rámutatott: ha hiányzik a politikusnak egy kereke, abban még nem feltétlenül az ellenség kezét keli keresni. Befejeződtek a tiszaugi Tisza-híd rekonstrukciós munkálatai. Felvételünk a műszaki szemlén készült. 9
