Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
4 Nyílt tér 1992. FEBRUÁR 5. MDF-nézőpont Kakukkfióka A rendszerváltozás lassú, időnként meg-meglóduló folyamatában napjainkra, ha szégyenlősen is, de csak összeállt az a baloldal, melyet a kormánykoalíció képviselte érték és érdekrend ellenzése annyi különbözőség dacára is immár leplezetlenül, vagy tovább már leplezhetetlenül egyre szilárdabb egységben tart. Ez a bal a sajtó hatékony támogatásával mindent elkövet népszerűségének fokozására, melynek egyik módozata a reformkommunisták rendszerváltozásban játszott szerepének, jelentőségének egyoldalú méltatása. H. Gy., Aczél György cellatársaként Rákosi börtöneit megjárt, ötvenhatban politikailag is, földrajzilag is disszidált egykori kommunista most súlyosan kifogásolja a nekrológot, amely Aczél Gy.-t rabtartó idomárként tünteti fel, szóval sem említve, hogy a Rákosi terror idején szembenállásával jelentős érdemeket szerzett. Világos. A Rákosi-diktatúra idején is voltak a párton belül, akik a másságot képviselték, a fennálló kommunista hatalmat javítani, reformálni szándékoztak, mert minél keményebb a diktatúra és durvább az eszköztára, annál hamarabb forrja ki belső ellenzékét. Ennek a gondolatmenetnek egyenes útja van ötvenhathoz. Mégis nagy hiba lenne ötvenhat reformkommunista mártírjait nem elkülönítve kezelni. A mártírok csak bűneiket követték el kommunistaként, amikor részt vettek a választási csalásokban, a többpártrendszer szétzúzásában, a pártállam, a sztálinista, idegen érdekeket maradéktalanul kiszolgáló hatalom beiktatásában. Tévedéseiket azonban hajlandók voltak a legmagasabb áron megfizetni. A halálbüntetést, a súlyos börtönbüntetéseket már nem a kommunista hatalmat jobbító szándékkal javítgató reformerként, hanem a demokráciáért harcba szálló forradalmárként vállalták. A Rákosi börtöneit is megjárt, a forradalmi kormányban is szerepet vállaló valódi „reformkommunisták”, a forradalom árulói, a demokrácia helyett új módszereikkel, a megváltozott körülményekhez jobban alkalmazkodó diktatúra létrehozását választották. Kommunistáink harminc évig ápolgat- ták a puha diktatúrát, és részt vettek az ország tönkretételében. A rögvest elnyomott gazdasági reformtól eltekintve csak a végösz- szeomlás idején indult meg az új reformerek ellentámadása - nem is tudom, miért tettem többes számba - és gyorsult fel a párt belső lebontása. Látni való azonban, hogy történjék bármi, a jobbító szándékú reformer soha nem szándékozik a kommunista rendet felszámolni. A reformok segítségével csak foltozgat, az életképtelen, embertelen rendszer túlélését támogatja, megpróbálja barátságosabb arcúvá, elviselhetővé enyhíteni. A kapitalizmust, polgári demokráciát azonban nem fogadja el, annak megdöntésére törekszik. E tekintetben reformer vagy nem reformer egyre megy. E gondolatsorból is egyenesen következik, hogy a baloldali polgári pártok és a kommunista gondolatiság minden formája (a reformer is) élesen elkülönülnek egymástól. A baloldalban a kommunizmus minden formája kakukkfióka. Az egyik a demokrácia édes gyermeke, a másik megölő ellensége. Kommunista hatalom hiányában nem lévén mit javítgatni, a reformkommunista feleslegessé válik, átalakul, át- nevesül, egyik-másik átnemesül hol ennek, hol annak, de a politikai játéktérnek mindig a baloldalán marad. Manapság a legfontosabb kérdés, hová tartunk, milyen társadalmi alakzat épül? A jobbközép kormánykoalíció válasza egyértelmű! De hogy mit akar és hová tart a bal? A chartát lelkesen1 üdvözlő demokrácia-szakértő MSZMP, a re- formkommunistákat átnevesítő Kisgazdakérdések a kisgazdákról Tizenkettek - harminchármak Már régóta foglalkoztat, mi van e megosztottság mögött. A 12-eknél egyszerű a képlet - bár ők sem egységesek mindenben -, ők vállalják a párt tagságának és vezetésének az irányvonalát minden körülmények között - ebben viszont egységesek! A 33-aknál rendkívül nehéz eligazodni, már alapkérdésekben is megosztottak. Például van, aki elismeri Torgyán József pártelnökségét, van aki nem. Kik ők? - Kire támaszkpdnak? Kik állnak mögöttük? Úgy érzem, minden kérdést megválaszolni Az Új Néplap politikai vitafóruma nem tudok, csak néhány elképzelést, gondolatot tudok felvetni. Én csak két embert ismerek közülük: Vincze Kálmán és Mizsei Béla képviselő urakat. Kik ők? - Nem tudom, csak annyit, amennyit ők elmondtak magukról, és néha az is ellentmondásos. Kire támaszkodnak, kik állnak mögöttük? Ismereteim itt is csak az előbbi két képviselőre vonatkoznak. Csak annyit mondhatok, hogy a párt tagsága nem áll mögöttük, kivéve azt a néhány embert, aki más, nem politikai szállal kötődik hozzájuk. Itt jegyzem meg: pártszervezetükkel, ahol tagok voltak, semmilyen kapcsolatot nem tartottak fenn az elmúlt év közepétől. Úgy gondolom, ennél sokkal fontosabb ennek a megválaszolása, kiknek használ a 33-ak tevékenysége? Kinek jó az, habelső vitáktól megosztott és gyenge az a párt, amelyik a leghatározot- tabban követelte a rendszerváltást az élet egész területén: a gazdasági életben, a tulajdonviszonyokban, az államigazgatásban? Gondoljunk bele, kinek az érdekeit sérti az FKGP? Miért ez a dühödt hecckampány? Kik heccelika 33-akat? Talán a többi párt, akik vetély- társat látnak a nagy tagsággal rendelkező kisgazdákban? Talán az értelmiség egy része, amely boldogult a „Kádári puha diktatúrában ”, és boldogul ma is? Talán a „kiskirályok” és szocialista szarkák, akiknek dolgozó emberré kell hogy váljanak? (Vagy talán tőkéssé?) Úgy érzem, mindenki saját tapasztalatból kell hogy megválaszoljon erre. Meddig tart ez az állapot? - Egy képviselő meddig fordulhat szembe a választóival és pártjával? Azt hiszem, ezt könnyű megválaszolni: addig, amíg parlamenti mandátuma tart! (Nem hívható vissza.) Utána mi lesz velük? Véleményem szerint befejeződik ezeknek az embereknek a politikai pályafutása. Fekete Ferenc FKGP Szolnoki Szervezet elnöke szocialisták, a pártállami szakszervezet teljes harci díszben (a parlamenti rávonatkozó döntéseket a füle mellett eleresztve), az MSZP- vel egy gyékényre ereszkedve, biztos, hogy a polgári demokráciáért élnek-halnak? Vajon valamilyen új rögeszme nem hajthatja-e őket a szocializmus eddig még nem próbált új zsákutcájába? Úgy gondolom, hogy a reformkommunisták méltatása során ezek sem teljesen felesleges aggályoskodások. Dr. Horváth József az MDF megyei alelnöke A kisgazdák történelmi szerepe A kisgazdaeszme politikai szerepe a demokrácia hajnalától egészen napjainkig állandó és változatlan maradt. Feladata, hogy küldetését a legnehezebb társadalmi viszonyok idején is a köznép javára teljesítse. E, Jdildetés” lényege, hogy a polgári kis- és középrétegek tagjai számára szüntelenül keresse a lehetőségek útjait az ő egyéni boldogulásuk egyre fokozottabb kiteijesztésére. A mai Magyarországon „kisgazdaként” ismert filozófia ősi gyökerei még a latin legendák korából erednek. A hagyomány szerint Cincinnátusnak hívták azt a római polgárt, aki egyenesen az eke szarva mellől indult el végveszélybe jutott hazáját megmenteni, s miután népét győzelemre segítette, magától minden rangot és hálát elhárítván tért vissza kicsinyke birtokára gazdálkodni. Ezt a szerénysége által nemessé váló „plebejus-civis”, avagy „kispolgári” viselkedési formát keltette életre a XIX. század Európájának polgári liberális mozgalma, így adván új lendületet a világ társadalmi fejlődésének. Hazánkban a reformkorszak nagyjai és a szabadságharc élére álló Kossuth Lajos voltak méltó követői az újjászülető eszmének, midőn büszke polgárrá emelték az addig porba alázkodó magyar jobbágyot. Bár a totális hatalom vérbe fojtotta a társadalom fejlődési kísérletét, ám a magyar nép reménye nem múlt el a kioltott lelkek sóhaja nyomán. A hősies kiállás megőrizte a kisember ősi jogainak sziklaszilárd alapköveit. Ilyen előzmények után hozták létre a tulajdonképpeni kisgazda- irányzatot az akkor még zömében paraszti tömegek, hogy az állam önkényuralmának és a még félfeudális nagytőke nyomasztó gazdasági hatalmának a legális politika szintjén tudjanak ellenállni. Ennek a haladó és demokratikus mozgalomnak az összefogására jött létre egy országos párt, amely az idők során sok változáson ment keresztül, ám az eredeti kisgazda nevet és filozófiájának az alaptételeit mindig megtartotta. Ezek a következők: I. A társadalmi stabilitás legerősebb pillérének számító kis- és középpolgárság részére saját gazdasági, erkölcsi, egzisztenciális és minden egyéb életlehetőségeinek a legszélesebb körű biztosítása, valamint a nemzet politikai berendezkedésének, az országot alkotó polgárok teljes egyenlőségen alapuló demokráciája. II. A kisgazda-politika mindig toleráns, kitűzött céljait kompromisszumok útján valósítja meg. Eszmerendszerében nem létezik a politikai ellenség fogalma, sohasem ismeri el, a hatalomért folytatott küzdelem egyetlen fázisában sem, a klasszikus „ellenségkép” felállításának a jogosságát. Ézt meghagyja más, egyébként közismert „izmusok” privilégiumának. III. A valódi kisgazdaeszmeiséget követő párt mindig úgy politizál, hogy csakis az adott kor alkotmányos keretein belül fejti ki tevékenységét, és amíg a rendszer lehetővé teszi a népképviselet általi hatalomgyakorlást, addig érdekérvényesítő szerepét kizárólag a nép által választott parlamentre korlátozza. IV. A fent említett elveket bármely, a kisgazdamozgalmat felvállaló politikai szervezetnek kötelezően be kell tartania, ellenkező esetben önmagát fosztja meg a kisgazdairányzat képviseletének a jogától. A kisgazda-politika története, mint a magyar demokrácia egyik meghatározó eleme, mindörökre összeforrott a polgárság alapvető életeszményeit megtestesítő legfontosabb fogalmakkal, úgymint a békés hétköznapok biztonságának a szavatolása, olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben tisztes módon gyarapodhat bárki, a vagyon szerzését és a vagyon birtoklását nem veszélyeztetik ostoba „lumpen ideológiák”, ugyanakkor mindezt megvédeni az állam és a nagytőke erőszakos monopoltörekvései ellenében. Mindezek a polgárság önnön létéből fakadó alapvető politikai jogok, amelyek kortól és időtől függetlenül mindig általános érvényűek lesznek és nem tűrnek meg kirekesztő elveket. Ilyen és csakis ilyen filozófiai alapokra lehet építeni minden olyan politikai programot, amelynek hirdetői magukat a valódi kisgazdaeszmeiség követőinek szeretnék feltüntetni. A politikum velejárója, hogy léteznek olyan erők, amelyek képtelenek magukat a demokrácia szabályai szerint sikeressé tenni, ám ezek a múltban nem is akartak soha a Kisgazdapárttal közösséget vállalni. Tudták, hogy ők máshová tartoznak. Bohácsi Ferenc a Kisgazda Történelmi Emlékbizottság alapító tagja A nemzeti összefogásról 2. Nő a megosztottság Minthogy a XIX., XX. század forradalmi hagyományainak és a külső hatalom elleni lázadásnak a nacionalizmus eszmerendszere inkább megfelelő alapot kínál, mint a liberalizmus, semmiképp nem meglepő, hogy az akkor általuk forradalomnak tartott változások vezető erejévé léptek elő. Az országgyűlési választások előtt már nyilvánvalóvá vált, hogy az addig szövetséges liberálisok és nacionalisták szembe kerültek egymással. Minthogy alapvető céljaik különbözőek, szövetségük csak instabil időszakban lehetséges. A választások előtt azonban a reformszocialistáknak, de még inkább a kommunistáknak már semmilyen esélyük nem volt a hatalom megszerzésére, s itt visszautalnék a nemzetközi helyzet megváltozására, semmi nem indokolta a szabadelvűek szövetségét a nacionalistákkal. Miért nem volt ez akkoriban érzékelhető a két párt, az SZDSZ és az MDF tagjai számára? Ezt egyrészt indokolta a hétköznapi és különösen a vidéki társadalmi viszonyok nagyon lassú változása (megalvadt struktúrák), másrészt az, hogy mindkét párt föllendülő szakaszban volt, s ráadásul több volt a közös vonás tagságaik között, mint a különbség. Ha úgy tetszik, nevezhetjük ezt a pártok tehetetlenségi erejének, vagyis minél nagyobb egy párt, annál nagyobb tehetetlenségi nyo- matéka. Figyelembe kell azt is venni, hogy a radikális demokraták különböző csoportjai, főképp vidéken, véletlenszerűen csatlakoztak a két nagy párthoz, s leszakadásuk akkor még nem volt napirenden. Későbbi reakciójuk szerintem az volt, hogy a liberálisokhoz közelebb állók visszavonultak a politikából, a nacionalista radikálisok viszont beolvadtak az MDF-be, vagy attól jobbra álló mozgalmakat alkottak, alkotnak. Az SZDSZ a választások után kezdett visszatérni eredeti önmagához, az egyéni jogok és a szociális biztonság követeléséhez, védelméhez, a modem szabadelvűséghez. Ez és a kormánykoalíció hibái okozták előretörését az önkormányzati választásokkor. (Megjegyzem, ebbe a gondolatkörbe jobban illeszkedik az önkormányzás elve.) Megfigyelhető ez választási jelszavainkban is. Míg az országgyűlési választásokkor hármas jelszavunk a ridegen racionális, meglehetősen radikális „Tudjuk, Merjük, Tesszük” volt, addig az önkormányzati választások jelszava a „Gondolkodó, gondoskodó önkormányzatot’’ lett. Micsoda különbség! Ismétlem, akkor már a két nagy párt között a szövetség lehetősége régen megszűnt. Nem is nagy csoda ez, a XIX. században e szembenállást úgy fogalmazták meg, mint az alkotmányos demokrácia (SZDSZ) és a nemzeti demokrácia (MDF) szembenállását. Mára kialakulni látszik mind az SZDSZ, mind az MDF struktúrája. Az SZDSZ-t a szociálliberálisok és a körülöttük álló, konzervatív liberálisok, valamint szociáldemokraták jellemzik, míg az MDF mértékadói a nacionalisták és a hozzájuk közel álló eszmerendszert követők alkotják. Míg az SZDSZ inkább a centrumban és attól balra áll, addig az MDF a centrumtól kissé jobbra van. (Lehetséges más meghatározás is, szerintem azonban ez a leírás is meglehetősen bemutatja a mai helyzetet.) Az azonban biztos, hogy 1992-ben is alapvető, a társadalom számára meghatározó erejű kulturális, gazdasági, politikai viták várhatók, s ezek mindkét nagy párt számára az önmeghatározás szélesebb körű és közérthető lehetőségét kínálják. Elképzelhető az is, hogy az ország stabilitása elvész, és akkor ismét egy nagykoalícióban kell gondolkoznunk, azonban reménykedjünk: ez nem fog bekövetkezni. S hogy a stílusnak is eleget tegyek, előrelátóan közlöm azt is, hogy a nacionalizmust sem nem negatív, sem nem pozitív értelemben, hanem azt Lord Acton meghatározása szerint használtam, így hát a fölhördülök Lord Actonnal is vitázhatnak, aki közismerten(?) liberális gondolkodó volt. (Vége) Erdei Péter SZDSZ Területi Iroda, Szolnok Mit akarnak a szocialisták Kenderesen? A Szocialista Párt helyi szervezete korábban már ajánlotta a település önkormányzata felé, hogy működési és szervezeti rendjéből adódóan a munkatervük elkészítése során a fórumaik előteijesztendő témaköreiknél, napirendeknél vegyék figyelembe: „Mit akarnak a szocialisták Kenderesen?” - politikai, cselekvési programjából, a településfejlesztésre vonatkozó, lakossát érintő kérdéseket. Települést érintő horderejű kérdések eldöntése előtt kétjék ki a lakosság véleményét. Az 1992. évi ön- kormányzati költségvetést állami költségvetés megléte előtt úgy fogadták el önkormányzati ülésen, hogy azt megelőzően és követően sem vitték közmeghallgatás elé. Elítéljük a helyi köztéri II. világ- háborús emlékhely brutális módon, „kőkorszaki módszerrel” történőeltávolítását, és egyben tiltakozásunkat fejezzük ki.- Határozottan fellépünk a kibontakozó, demokráciát korlátozni próbáló törekvésekkel szemben.- Elítéljük a törvénytelenségeket, a népképviselettel való visszaélést. Továbbá azt, hogy a szocialisták által korábban tett érdemi javaslatokat, felvetéseket nem fogadták el az ön- kormányzat fórumai.- Azt képviseljük, hogy az önkormányzat csak a lakosság érdemi bevonása után döntsön a helyi településpolitikai kérdésekben, merjék vállalni a választók előtt a felelősséget, még akkor is, mivel a polgár- mestert a település szavazásra jogosult állampolgárainak 22 százaléka választotta, az önkormányzaton belül 50 százalékos kisgazdapárti képviselettel a független képviselők követésével szavazógépként működnek.- Elítéljük az újabb inflációt szülő túlköltekezéseket.- Megismerés céljából igényeljük az önkormányzat munkaterveinek, határozatainak, rendeletéinek helyi közszemlére való bocsátását, helyi lapban vagy híradón történő megjelentetését.- Támogatjuk a jogállamiságon alapuló alkotmányosságot, törvényességet, a jogszabályok betartását, a közrend, a közbiztonság erősítését, a veszélyesen növekvő bűnözés elleni hatékony, példamutató fellépést, nem a megfélemlítés eszközével, hanem a bűnmegelőzés társadalmi bázisának növelésén keresztül.- A társadalmi és állami ünnepek, évfordulók alkalmával a helyi megemlékezéseket azok rendezői méltóbb módon szervezzék a település lakossága részére, és tartsák tiszteletben a történelmi örökség pozitívumait azokon és azt követően is.- A cselekvési programot elfogadókkal, követőinkkel és azon szervezetekkel és autonómiákkal, azokkal, akik rendelkeznek pozitív irányú cselekvést kiváltó programokkal, szorosan együtt kívánunk működni.- Támogatjuk a gazdaság - kiemelten a mezőgazdaság - új típusú, valódi szövetkezések kialakítását, aktívan közreműködünk az átalakításra irányuló programok helyi előkészítésében és annak adaptálásában.- Tiltakozunk a mezőgazdaságot, az ott dolgozókat ért mindenfajta hátrányos megkülönböztetésre irányuló törekvések ellen.- A termelőszövetkezet földje, vagyona legyen a tagok saját tulajdona termelő típusú, beszerző és értékesítő szövetkezetbe tömörülve. Az állami gazdaság dolgozói szövetkezetté alakulva lehessenek a vagyonuk tulajdonosai, földterületük résztulajdonosai.- Elvetünk viszont mindenfajta reprivatizálásra irányuló törekvést. Céljaink megvalósításáért széles körű társadalmi összefogásra hívunk fel, számítunk a település polgárainak cselekvő támogatására, kérjük, azonosuljanak céljainkkal. Jámbor Miklós a szocialisták helyi szervezetének elnöke Az oldalban megjelent anyagok tartalmáért felelősséget nem vállalunk. (Szerk.)
