Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

1992. FEBRUÁR 3. Érdekességek a tudomány és technika világából 11 iwc«. w A Vénusz pókjai a Magellan űrszonda felvételén A legújabb Vénusz űrszondát még 1989 májusában indították útjára az Atlantis űrrepülőgép­ről, amely alig egy évvel később a belső szomszédunk, az Esthaj­nalcsillag körüli pályára állt, s megkezdte 243 napra tervezett küldetését. Miközben a Magel- lán űrszonda a Vénusz körül ke­ring, radarhullámai áthatolnak a bolygó vastag felhőrétegén, ami eddig felszínének egyszerű fény­képezését lehetetlenné tette. A radarmérésekkel a bolygó felszí­nének már 15 százalékát sikerült feltérképezni, de máris meglepő­en eltérő területekről készült fel­vételeket adott közre az űrszonda üzemeltetője, az Amerikai Geo­fizikai Unió. Talán a legmeglepőbb a Ma­gellan űrszonda felvételein az el­őtáruló domborzat ősi jellege. A kozmikus becsapódások nyo­mán keletkezett kráterek átlagos életkora csak 400 millió év, de a feltevések szerint ezt egy várat­lan esemény okozta, ami „újra­gyalulta” a Vénusz-felszínt. A bolygóról készült radartér­képek jellegzetességei a kör és ovális vulkanikus alakzatok, me­lyek sugaras elrendezésű repe­désrendszert mutatnak. A jelen­séget körvonalai miatt nevezik pókoknak. A vulkáni kúpokat valószínű­leg a mélyből feltört kőzetolva­dék alkotja, a póklábak pedig lá­vával telt árkok lehetnek. Elkezdte működését a „Jules Verne” A franciaországi Nantes- ben most helyezték üzembe a világ legnagyobb időjárás- szélcsatornáját, amelynek alapterülete kereken 5000 négyzetméter. A szokásos szélcsatornákkal ellentétben a „Jules Verne” esőt, nap­fényt, hideget, meleget, ho­mok- és hóvihart, sőt még trópusi forgószeleket is ké­pes szimulálni. Hat darab, együttesen 3200 kilowatt teljesítményű kompresszorral óránként 300 kilométeres sebességű szelet tudnak létrehozni a szélcsatornában, homokvi­harokat pedig úgy, hogy minden köbméter levegővel maximum 10 gramm homo­kot juttatnak a klímakamrá­ba. Víz bepermetezésével még a nyirkos brit időjárást is szimulálni tudja, és per­cenként maximum 10 mm esőt képes záporoztatni 100 négyzetméteres területre. A természeteshez nagyon ha­sonló fényt sugárzó halo- gén-fémgőzlámpákkal pe­dig napos időrés 50 C-fokos meleget lehet előidézni. A mintegy 15 millió már­kás berendezésnek konkrét célja van. Épületelemek, re­pülőgépek és járművek szélsőséges időjárási körül- tnényék közötti viselkedésé­inek vizsgálatára fogják használni. Malária ellen v kókusz­dióval? Peruban a maláriát terjesztő szú­nyogok ellen korábban DDT-vel permeteztek. Az ilyen védekezési gyakorlat egyrészt sokba került, másrészt a környezetet súlyosan károsította. Egy limai biológus egészen újszerű védekezési módot fejlesztett ki hasznos, rovarpusztí­tó baktériumok kókuszdión való tenyésztésével. A baktérium spórá­it a kókuszdióba kell befecsken­dezni, ahol az óriási mennyiségben felszaporodik, és igen egyszerűén, akár a helybeli lakosok segítségé­vel a helyi tavak közelében a kó­kuszdiók feltörésével a baktéri­umok kijuttathatok. Minthogy Pe- ruben bőven van kókuszdió, így a módszer rendkívül olcsó és egy­szerű eljárásnak számít. Műholdak a haditechnikában Az elmúlt negyven évben az Egyesült Államok megközelítő­leg 150 milliárd dollárt áldozott a világ leghatalmasabb és legü­tőképesebb űrhadseregére. A hadsereg szó alatt azonban ezút­tal nem sci-fi jeleneteket idéző, lézerágyúzó űreszközöket kell érteni, hanem egy olyan műhol­darmadát, amely ma már nélkü­lözhetetlen résztvevője a hadvi­selésnek. Az Öböl környéki ese­ményeket a sajtó hamar el is ke­resztelte a történelem első űrkor­szaki háborújának, s ha röviden megismerkedünk ennek az űr­flottának a képességeivel, meg­győződhetünk róla, nem túloz­tak. Az űrflotta eredeti rendelteté­se az volt, hogy a hidegháborús évtizedek alatt szemmel tartsa az ellenséget, s ha a hideg melegbe fordult volna, aktív részese le­gyen a Szovjetunió elleni esetle­ges atomháborúnak. Bár az ame­rikai űrflotta néhány elemét már kipróbálták (például 1980-ban, amikor az irániak által fogva tar­tott túszokat akarták kiszabadí­tani, valamint 1986-ban, Kadha­fi „megleckéztetésekor”, Tripo­li bombázásánál), első igazi be­vetésére Kuvait felszabadítása­kor kerül sor. Amerika 16 katonai célú kom­munikációs műholdat üzemel­tet; néhányat ezek közül a Csen­des-óceán feletti pályájukról az Öböl vidéke fölé irányítottak. Mindegyik műhold egyidejűleg 1300 beszélgetést képes továb­bítani. Washington egyszerre. 128, az Öböl környékére telepí­tett bázissal tudott beszélni. Egy másik fontos stratégiai űreszköz a Globális Helyzet­meghatározó Rendszerbe tarto­zó navigációs műholdcsalád, amely lehetővé teszi, hogy az amerikai csapatok 15 méteres pontossággal meghatározzák sa­ját helyzetüket. Ez a kietlen siva­tagi terepen élet-halál kérdése volt. Január 16-án hajnalban ez a rendszer „vezette be’ ’ Irakba az alacsonyan repülő Apache heli­koptereket, amelyek lerombol­ták a legfontosabb radarállomá­sokat, s ezzel megnyitották az utat a légierőnek Bagdad bom­bázásához. A légi armada leg­fontosabb elemeinek a felderítő, illetve a meteorológiai műholda­kat tartják. Az amerikai hadsereg leghatékonyabb kémholdtípusa a Kulcslyuk fedőnevet viseli. Erősen elnyújtott ellipszis alakú pályán keringenek, s amikor a legközelebb - 250 kilométerre - vannak a felszín fölött, optikai érzékelőik a 15-20 centiméter át­mérőjű tárgyakat is jól meg tud­ják különböztetni. Ez pont ele­gendő ahhoz, hogy célba vegyék például a bagdadi főhadiszállás tetején lévő szellőzőnyílást. Még ezek a műholdak sem min­denhatóak. Éjszaka és rossz idő­járási körülmények között pél­dául használhatatlanok. Erre az esetre találták ki a radarokkal felszerelt műholdakat, amelyek 24 órán át, felhőn, porviharon át képesek szemmel tartani a fel­színt. Igaz, „csupán” 1-3 méte­res felbontású képet adnak, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a Scud rakéták indítóállásait fi­gyeljék. Vannak azután figyel­meztető műholdak. Ezeket infra­vörös érzékelőkkel szerelték fel, s így képesek felfogni az éppen elindított ellenséges rakéta hősu­garát. Ez tette lehetővé, hogy az egyesített erők meghatározhas­sák a Scud rakéták pályáját, s az észlelés után két percen belül el­indíthassák a Patriot rakétaelhá- rítót. Az említett Kulcslyuk fe­dőnevű műholdnak van még egy komoly hátránya: túlságosan jól lát. Úgy működik, mint egy tele­objektív, tehát nagyobb terüle­tek szemmel tartására nem alkal­mas. Egy általa készített kép leg­följebb 4 négyzetkilométeresre tágítható. Vannak olyan polgári rendeltetésű műholdak, amelyek ezt a hiányosságot jól pótolják. A Spot műhold képe 3600, a Landsat-é 35 ezer négyzetkilo­métert fed le. Irak nem rendelke­zik kémholddal, viszont az emlí­tett két, nem katonai műhold fel­vételeit - amelyekhez egyáltalán nem nehéz hozzáférni - elvileg felhasználhatta volna, akárcsak az Irán elleni háborúban. Mi­helyt azonban Szaddam Hussze­in lerohanta Kuvaitot, vala­mennyi új űrfelvétel embargóssá vált számára, így mondhatjuk, hogy az iraki hadsereg az Öböl­háborúban szinte megvakult. Valószínűleg egészen máskép­pen alakul a harcok kimenetele, ha például az iraki hadsereg ve­zetése bármit is előre tudott vol­na arról, hogy több mint százezer ellenséges katona hatol be órák leforgása alatt Dél-Irakba, és fel­morzsolja a Kuvaitot megszáló erőket. Egy közönséges polgári műhold képeiről ilyen arányú csapatmozgást könnyedén meg lehetett volna állapítani. Az amerikai hadvezetés viszont na­gyon jól tudta, hogy az irakiak nem „látják” mindezt, így bát­ran, szinte kockázat nélkül nyo­mulhattak előre. Rövidesen egy sor ország lesz képes saját űreszközeivel kém­lelni, hogy mi történik a Föld felszínén. Gyakorlatilag már ma sem lehet semmi olyan hadi jel­legű előkészületet tenni, amely­ről tudomást ne lehetne szerezni az űrből, csupán az adatok hoz­záférhetősége korlátozott. Az Öböl-háború mindazonáltal egy­re több országot győzhetett meg arról, hogy felderítő műholdak nélkül ma már nem lehet meg­vívni egy „modem” háborút. Halott magzatok az élőkért A törvények és tiltások ellené­re úgy tűnik, művi terhesség­megszakítások mindig voltak és lesznek is. A beavatkozás során az anya megszabadul nem kí­vánt, vagy beteg gyermekétől, de vajon mi lesz a kicsivel, a néhány hetes magzattal, akinek az élete megszakadt? Áz orvosok már régen felfe­dezték, hogy a magzati szövete­ket nagyon jól fel lehetne hasz­nálni a gyógyításban. Többek között eredményesen lehetne olyan betegeket kezelni, akik ma a betegségük következtében ha­lálra vannak ítélve. Számos im­munrendszeri betegséget, leuké­miát, Parkinson-kórt, vagy a gyermekkori cukorbetegséget lehetne gyógyítani a magzatok szöveteivel, sőt talán az idős kori elbutulás egy formáját, az Alzhe- imer-kórt is. Az orvosi lehetősé­gek hatalmasak, de a fenyegető erkölcsi kérdések is riasztóak. Az Egyesült Államok tör­vényhozása 1988-ban, az abor­tusz ellenzőinek nyomására be­tiltotta a kikapart szövetek fel- használását. ,Az érvek között az is szerepelt, hogy a felhasználás bátorítja az anyákat az abortusz elvégeztetésére, erkölcsileg fel­menti őket (hiszen másokon se­gítenek ezzel), összességében mindez az abortuszok számának emelkedéséhez vezet. Az orvo­sok véleménye szerint ez nem valódi veszély. Különben is, ez hasonló eset ahhoz, mintha a Az abortusz haszna? gyilkosságok áldozatainak, vagy az öngyilkosoknak a szerveit nem engednék a szervátültetések során felhasználni - érvel az egyik amerikai egyetem etika­professzora. Az orvosok szerint sokkal in­kább lehet attól tartani, hogy a beavatkozás módja fog megvál­tozni annak érdekében, hogy jobban felhasználhatóak legye­nek a szövetek. Ma, az Egyesült Államokban -a művi terhesség­megszakítás legelterjedtebb módszere során egy szívócsövet vezetnek a méhbe, és erős szívás­sal távolítják el a magzatot. En­nek során a szövetek kevered­nek. Természetesen a nagyobb magzatok szöveteit könnyebb azonosítani és feldolgozni, mint a kicsikét, ebből a szempontból a 7-11 hetes magzatok az ideáli­sak. Az anya szempontjából ter­mészetesen minél korábban kell elvégezni a műtétet. A szakem­berek attól félnek, hogy az enge­délyezés után megváltozik az abortuszok menete. Félő, hogy például a műtét során a méhszá­ját jobban ki fogják tágítani, ki­sebb szívóerőt fognak alkalmaz­ni, esetleg más technikát hasz­nálnak majd. Az asszonyok egészségi kartonjai, vérvizsgála­ti eredményeik az orvosok között közkézen fognak forogni, ami a személyiségi jogaikat sérti. Ab­ban mindenki egyetért, hogy az anyákat alaposan fel kell készíte­ni, és részletesen tájékoztatni kell őket: elegendő szövettel ren­delkeznek a gyógyításhoz, ez a szempont ne befolyásolja a dön­tésüket. Mindenesetre nincs könnyű helyzetben az amerikai törvény- hozás, hiszen ebben az esetben is életről és halálról kell döntenie. Vajon a beteg emberek tömegei­re legyenek-e tekintettel, vagy az esetleges visszaélések ellen vé­dekezzenek? Az biztos, hogy a szegény halálraítélt gyerekeknek mindegy, hogyan döntenek. Dr. Buczkó Krisztina Az írás elterjedése volt talán az első információs technoló­giai forradalom. A beszéd szimbólumokban való megje­lenítése lehetővé tette a gondo­latok hosszú távú megőrzését emlékező tehetségünktől füg­getlenül. Napjainkban ez az ősi technológia mindenütt jelen van a fejlett országok minden­napi életében. Nemcsak a könyvek, újságok, magazinok, de még az utcanevek, feliratok, falfirkák is ezt az írásos infor­mációt közvetítik. Nehéz lenne elképzelni a modem életet írás­beliség nélkül. A századunk felfedezésein izmosodó szili­kon alapú információs techno­lógia, bár még messze áll attól, hogy mindennapi környeze­tünk része legyen, a személyi számítógépek száma egyre nö­vekszik. Közöttük egyre in­kább szaporodik a „multimé­dia” komputerek száma, ame­lyek kihasználják a hangos és képi információtovábbítás, grafikus megjelenítés lehetősé­geit is. A folyadékkristályok alkal­mazása lehetővé tette olyan „laptop” berendezések kifej­lesztését, amelyek szinte csak síkbeli, kétdimenziós képer­nyője a hozzá csatlakozó szá­mítógéppel kisebb egy aktatás­kánál. \, » A kréta és a papír lassarrmár a múlté. Hogyan válnak mérgezővé a halak? Előfordul, hogy vacsora közben a vendég bőre hirtelen kipirosodik, és fejfájásról kezd panaszkodni. Később hasmenés, szívdobogás, hányinger vesz rajta erőt. Ezek a panaszok órákig eltartanak, és né­ha halállal végződnek. A diagnó­zis: halmérgezés. Amerikai kuta­tók most megtalálták a mérgezés okát, a hisztamint, tehát halmérge­zés esetén antihisztaminnal lehet megszüntetni a panaszokat. A frissen kifogott tonhalban, makrélában nincsen hisztamin. Hűtés nékül tárolva azonban las­sacskán öszegyűlik bennük ez a szövethormon, amelynek az aller­giában is szerepe van. Halmérge- zéses betegek vizeletében a hiszta­min mennyisépge 9-20-szorosa volt a normálisnak, és az anyagcse­re lebomlási termék (N-metilhisz- tamin) koncentrációja is 15-29- szeresre nőtt. Megtermékenyítés parancsra A petesejt és spermium közti kommunikációs zavar is oka lehet az ismeretlen eredetű terméketlen­ségnek. A rehovoi (Izrael) Weiz- mann Intézetben Dina Ralt és munkatársai bebizonyították, hogy a megtermékenyülésre képes női petesejt kémiai anyagok kibo­csátásával csalogatja magához a spermiumokat. Kutatásuk során in-vitro (a szer­vezeten kívül történő) megtermé­kenyítésre hormon hozzáadással előkészített tüszőket és tüszőfo­lyadékokat vizsgáltak. Ekkor de­rült ki, hogy az egyes petesejtek tüszőfolyadékában nem ugyan­annyi kémiai csalogató anyag van. Ennek következtében a petesejtek megtermékenyülésének valószí­nűsége sem egyenlő. De a spermi­umok minősége is változó: nem egyformán reagálnak a női csalo­gató anyagra. Ezt egyfajta kiválo­gatási mechanizmusnak lehet te­kinteni: csak azokat a spermiumo­kat csalogatja magához a petesejt, amelyek képesek őt megterméke­nyíteni. Az oldalt összeállította: Laczi Zoliit

Next

/
Thumbnails
Contents