Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-22 / 45. szám

8 Irodalom -művészet 1992. FEBRUÁR M intha a kisfiú feje gurult volna a pályaudvar váró­termében, be a padok alá!... A rovatvezetője erőskö- dött: szenzáció kell! Azt veszik, abból élünk! „Hát az igazság?” - Kérdezett ő vissza... A...! - Le­gyintés, aztán le a közeli söröző­be, a szokásos értelmiségi röp- gyűlésre... És most kezdődő ré­szegségben, itthon az apró kony­hában. Csörömpöléssel veszi ki az örökké megkövetelt sört a hű­tőből.- Ne igyál már! - Viola állt az ajtóban. Álmosan pislogott, és fázósan húzta össze magán a há­lóinget. - Fölébrednek a gyere­kek!- A kisfiú feje elgurult - mond­ta Dávid a feleségének, és újra megemelte az üveget. Jó volt a sör. Hideg.- Micsoda?... Te részeg vagy!- Nem vagyok részeg!... - A homlokán hideg verítékcseppe- ket érzett.- Igenis, gurult a fejpénz - tette még hozzá, és a rovatvezetőjére gondolt, aki az „értéke’ ’ után ad­ja az írásra a „fejpénzt”. - Hát most aztán gurulhat... - Hadoná­szott. - Hagyjál! Majd elmesé­lem. Gurult a fej, gurult a fej­pénz... A fej, tudod - hajolt köze­lebb Violához, aki hátrahúzódott -, aranyos kisfiúé volt, és ezt kell most megírnom. Ott hevert a té­ma... Hahaha!... hevert a pádon, a kövön.- Úristen! Mi van veled?... Na­pokig nem látlak, éjjel jársz haza, én meg küszködök a két gyerek­kel ebben a rohadt másfél szobá­ban! Mikor jutunk előbbre, ha eliszod a pénzt? A híres haverok­kal...- Te csak ezt tudod mondani... - Újra ivott, és megpróbált egye­nesen állni. - Nem vagyok ré­szeg, noha kétségtelenül ittam... Iszom!... És azt tudod-e, hányán, de hányán örülnének ennek a boldog másfél szobának!? De ne félj, most lesz fejpénz!... - Ivott és duzzadni kezdett benne az in­dulat. Ez a vacak kis konyha az ő dolgozószobája! Pedig ő írás­tudó! Könyve is jelent meg. No­vellák, tárcák. De kinek kell ma? - Hagyj! lmom kell. Akkor is, ha a Pegazus nem tűri az igát!... De be akarják fogni a sajtószabad­ság nevében!... Érted te ezt?... Eddig! Ide, a konyhába - mutatta - jött föl a Balkán keletről, nyu­gatról meg... lefelé fordította a sörösüveget. - Ez elfogyott!... Nyugatról meg a szemét. Ezt a szabadságot kaptátok!... Most ezek ütköztek össze bennem. Ér­ted-e?? Nem az alkohol!- Ne kiabálj, a gyerekek... - Viola megfordult, és kiment a konyhából.- Tee!... Viooo! Nem is tudod, milyen gazdag vagy! - Egyet lé­pett utána, de aztán kinyitotta a hűtőt. - Vio... Te nem is tudod...- Meghúzta az üveget. Hirtelen eléje ugrott a foghíjas száj, érezte a rossz szagot. Itt a nagy téma. A rovatvezetővel ittak már két kis konyakot, mielőtt a riportra ki­ment volna. Össze is kaptak. „Most aztán előfehérlik a ge­rinc” - mondta neki. - „Mert úgy látszik, sokan születtek nyitott gerinccel... De nem is fehérük, inkább vörösük az!” Viola is megérthetné óvónői eszével! Most tudható meg igazán, mi­lyen az ember! A szabad­ságban... No meg a szolgaság­ban! El akarta terelni a saját fi­gyelmét, de az az arc minden- honnét előviláglott. A riadalom, a szomorúság és valami még... talán a halálraítéltek arca lehet ilyen?... Ezt gyorsan le kéne írni! „ítélet után a kivégzésre vár­va”... Lázasan vette elő a jegyzetfü­zetét és írta: „A fal fehéije ütött át a bőrén, mint a... mint a sira­lomházban...” Igen, ez jó. Gurult a fej, gurult a fejpénz! Ez aztán a szenzáció! „Nem akaratain elad­ni a kisfiámat!” Hisztérikusan zokogott a nő. „Honnét jött?” - Kérdezte a rendőr. - „Bukarest­ből...” - „Miért?” - „A férjem után... Ü mán két esztendeje át- gyütt...” Uramisten: „Átgyütt.” Az asszony harmincéves se lehe­tett még. S talán szép is volt va­laha, lánykorában. De mára roncs, élő szerencsétlenség. Piszkos ruha, kis motyóféle, és szorongatta az embertömegben, szemétben a két gyermeket. Minden erővel ragaszkodva a vá­rótermi pádon két tenyérnyi helyhez.- Hogyan jött át?... Szökött?... - A rendőr türelmetlen volt. Kö­rülöttük zsivaj, bámészkodók. Dávid bizonytalanul nézett kö­rül. Kereste a rendőröket és a civil ruhás kísérőkat. Sokféle ember gyűlt itt össze. Keleti ka- ravánszeráj!... A rendőr faggatta az asszonyt, de ez nem akart vá­laszolni. Szorította a kislányt és a kisfiút... Koszosak voltak azok is. Már éppen mentek volna to­vább, amikor egy cigányasszony keveredett elő a tömegből, és erőszakosan védelmébe vette a fiatalasszonyt.- Hogyán gyűtt vóna?... Hát vonáton!... - Hangos volt, nagy mozdulatokkal. - Velünk gyűtt. Mink vigyáztunk rá. Hogy ne bántsák. Mágyár ű...- Hát maga mit akar? Menjen a dolgára - mondta a rendőr.- Ez á dolgom. Én is mágyár vágyok. Igenis áz, rendőr úr!... Mágyár cigány, és nem romány. Ez az asszony pedig szegény, el­adta a gyerekit.- Eladta? - A másik rendőr is odafülelt, meg a civil is. Az utóbbi a szeretet­szolgálattól volt? Dávid nem tudta. - Igaz ez?... - Rázta a rend­őr az asszonyt, de az nem vála­szolt. Összezárta a száját, és csak szorítottamagáhozakislánytany- nyira, hogy az bepisilt. Folyt le az anyja szoknyájára.- Ná lássák!... Mondtam én, hogy szerencsétlen!... Irgálom kő nekije. Irgálom!... - A cigány­asszony fontoskodott. El akarta venni legalább az egyik gyer­meket. - Rozi, hállod-é? Add mán ide! Rozká!... Hisz nem bírsz á kettővel!- Űk es aztot mondták! Űkes... - Tört ki a szó az asszonykából.- Kik azok az űk? - Kérdezte a rendőr. Nagy volt a hangzavar, az asszony mintha válaszolt vol­na, de nem lehetett érteni. - Van valami papírja? Kiss Dénes: Fejpénz- Hállod-é, Rozká? Pásport köll... - A rendőrre és körbe né­zett a cigányasszony. - Nem há- gyom én Rozkát, ha eladta is a gyerekit százezer lejért.- Százezer...? - A rendőrök egymásra néztek. - Százezer? - Ismételte a rendőr, és a szere- tetházi civil szinte egyszerre. - Ember!... - Mondta az asszony­nak a rendőr. - Miket beszél ez a cigány asszony? Mit karatyol itt össze?- Nem kárátyol - vágott közbe az. - Nem ám! Igenis eladta á gyerekit. Az urá elgyűtt két éve, alighogy á hármádik gyerek megszületett. Á nyomorbá... Mert vóták-é máguk á bukáresti pályáudváron?.;. Nem ilen sziép, teteje sincsen. Ó, á nyomorúság, ó áz á szentsíges...! - Védőleg átfogta az asszonyka vállát. - Nincs ennek semmije. De pás- portjá vót. Rozká! Hun áz á pás­port? Mert ezek elvisznek!- Hagyja! - mondta a rendőr. - Igazolványa van? - Hajolt az asz- szonyhoz. Az végre bólintott, és kotorászni kezdett az ölében lé­vő piszkos bugyorban. Ekkor gurult ki onnét a nagy, vörös gombolyag. Hosszan gurult, mert hely is lett hirtelen. Mint valami látomás, hangtalanul gu­rult a gombolyag, és maradt el mögötte a piros pamutszál, fi­nom vémyom... Áz asszony si- koltott, kapott utána.- Jaj, Andriskám!... - Az egyik gyermek csaknem leesett az ölé­ből. A cigányasszony volt a leg­fürgébb, szaladt a gombolyag után, és már hozta is vissza. Nyo­mogatta, bontogatta és motyo­gott.- Píz ván benne, sok-sok píz... - A rendőrök odaugrottak, elvet­ték tőle. Nézegették. Összegyűrt pénzcsomóra tekerték a vörös fonalat.- Ez az a pénz?... - Kérdezte a rendőr. Az asszony bólintott. - A százezer...? - Az asszony újra bó­lintott. - Hát tényleg eladta?- Adják mások es!... Ma min­dent eladnak! - Az asszony ki­abált, magából kifordulva. A fejpénz, mondta Dávid a konyha falának. Ezt kell megír­nom... Gurult a gyerekfej. Gurult a fejpénz... Szegény, szegény Andriska! E kkor megmozdult a kony­ha. Dávid le akart ülni, de elvétette a széket, és a konyhaszekrény mellé csúszott le lassan. Úgy érezte, hogy az ő feje gurul, és nem képes megál­lítani. Szenti Ernő: Poézis és hipofízis Csöndre kapható hallgatás. Üde ötletalakzat. Formálható nap lemente. Kevés irgalmatlan, ALIG-nál megrekedt befelé figye lés. Mintha ellenezné a nincs a vant. Áthelyeződött (hová is?) í teremtés súlypontja. Ez itt mi? Az önkifejezés nyomvonala „Szelídebb elvonatkoztatást kérek.” PORONTY. Engedélye zett időpont. Szakadékmentes teljesség. Egybelátásra rászedet folytonosság. Kis és közepes címletű fények. Megbocsátás feltételező közeledés. A zűrök nélküli történés: MEMÓRIAPI HENTETŐ. A figyelem önmagában kevés - a mérvadó a kész tetés. (Egybeesnek a lelki összetevők az archeotípussal.) P megoldás esély a megmenekülésre. Poézis és hipofízis. „Csal ami nincs, annak van bokra. ’ ’ Szenti Ernő: / Átvágott mozgáshurok Mint aki nyomra lel hézagtalan sötétségben... Keze irányoka] mutat, lábával dobbant, szeme becsukva, füle süket a szókra „Ha pihenek, az maga, látod, a bepenészesedés. ’ ’ Vajon emlék- szik-e a táj a nyártól eltávolodott tavaszra? Beigazolódott í véletlen. Széttépett összebeszélés. Mint aki kezdi érteni (akarati ellenére) a valóságot. Egyszerre startolt álmok. Ez itt mi? A történelemre hajló sorsok teknősbékapáncélja. Holdsütéses tör­vényriasztás, BÉKEBÚCSÚZTATÓ, gesztusnevelde. Átvágoti mozgáshurok. V ______________________________ V arga Domokos: Nagyapi, a pesztra Nagyapi már nyugdíjban van. Nagy­api ráér. Most nagy szükség is van rá, mert itt a hetedik unoka, akit Mari, a legkisebb lányuk talált megszülni, de az egyetem­ről emiatt nem iratkozott ki. Júliusban lett meg a kicsi, szeptemberben pedig már kezdődött is az új tanév, sajnos, elég sok kötelező órával, mert Mari műegye­temista, akárcsak ifjú élete párja. Mostanában gyakoriak az ilyen diák­házasságok, kivált Pesten. Szerencsére itt a nagyapi. Együtt lak­nak, tehát kéznél van. Szoptatni nem tud, de sok minden mást igen. A három gyerek és a hat előző unoka után már van némi gyakorlata. Nagymaminak persze jóval több van, de napközben ő, sajnos, nem ér rá. Az év végéig még munkába jár. Január el­sejétől ő lesz a főhivatású pesztra, de addig is ki kell valahogy húzni. Szeren­csére itt a Nagyapi. Ül a két hónapos csecsemővel az ölé­ben, és cumiztatja: kortyoltatja vele a lefejt anyatejet. Isten áldása az ilyen jó­evő gyerek. Csak ne volna egy kicsit hányós is. Nagyon kell rá vigyázni, ki ne adja magából, amit megevett. Nagyapi vigyáz. Ő is a műegyetemre járt valamikor, meg tudja érteni a lányát. Ott nem lehet könnyelműsködni, még lazítani se nagyon, kivált a számítógé­pes szakon.Csak a teje el ne apadjon a nagy hajtás miatt. Amíg győzi tejjel, addig nincs baj. Délben hazaszalad, megszoptat, s már rohan is vissza. Ami délelőtt-délután kell a gyereknek, azt estétől reggelig gyűjti mindig össze. A többi a nagyapi dolga. Nagyapinak jólesik, hogy így bízik benne. De vigyáz is nagyon a picire. Figyeli most is, hogy szállnak fölfelé az üvegben a buborékok cumiztatás köz­ben. Ez a biztos jele, hogy Tunguzka jó ütemben nyeli az éltető folyadékot. Tunguzkának ő nevezte el. Heléna az igazi neve, Mari a szülőszobán így dik­tálta be. Aztán elkezdte Lénának hívni. Kóstolgatta ő is: Léna, Léna, de vala­hogy nem ízlett neki. Talán, mert olyan oroszos csengését érezte. De ott van ugye, az a hatalmas Léna folyam Szibé­riában, több nagy mellékfolyóval, s ő még diákkorából emlékezett rá, hogy azokat így hívták: Alsó-, Középső- és Felső-Tunguzka. így lett a Lénából Tunguzka, bár egy kis szépséghibával, mert elővették később a Világatlaszt, s akkor derült ki, hogy megcsalta a me­móriája: aTunguzkák a Jenyiszejbe öm- lenek, nem a Lénába. Mari ki is kacagta érte, de érdekes, hogy azóta ő is felkapta a Tunguzka nevet. Talán, mert kamasz­kora óta - mint jóformán minden gyerek - ő is örül apja-anyja tökéletlenségeinek. Tunguzka most ennek a szimbóluma. Már befejezte a cumizást, de még nem fekhet le egy ideig, amíg nem büfizik. Nagyapinak már ebben is nagy gyakor­lata van. Tiszta pelenkát terít a jobb vállára - mármint a magáéra -, s úgy szorítja melléhez két kézzel Tunguzkát, hogy a fejét épp odahajthassa. Jobban mondva nem is a vállára, hanem a válla és a nyaka közötti meleg zugba, ahova oly pompásan beleillik a kis kobakja. Odatámaszkodhat az állával is, és ked­vére tekingethet a háta mögötti világba. Ilyenkor ő is odaszorítja az arcát a gye­rek koponyájához, selymes hajához, amelyen átüt testének a melege, de az illata is, az a sajátos csecsemőillat, ame­lyet annyira szeret. Nagy érzés ez, így fogni a gyereket, nagy élvezet. Sétál vele fel s alá, s lesi a meg­könnyebbülés pillanatát. De akkor sem siet letenni, legtöbbször kivárja, míg egészen elnyugszik, sőt el is alszik. Ezt pedig nem is annyira az egyenletes szu- szogása árulja el a fülének, mint inkább a tökéletesen ellazuló teste a két tenye­rének, amellyel magához öleli. Ilyenkor valami olyan jó érzés járja át, mint az elnyugvó szerelmeseket ölelés után. Leteszi Tunguzkát az ágyába, több­nyire még hasra, mert úgy biztosabb, hogy minden benne marad. De mostaná­ban már ritka, hogy ne maradna. Pofá- sodik is gyönyörűen, kezd igazi babaar­ca lenni, bár sok egyéni vonással, s főleg két nagyon eleven szemmel. Ha ébren van, folyvást tekinget, de minden más­nál jobban figyel a fölébe hajló, rámo- solygó emberi arcokra. Nagyapi szeretne persze belőle is ki­csiholni egy-egy mosolyt. Melléül oly­kor, s nagyokat vigyorint rá vén, vihar­vert ábrázatával, hátha viszonozza. De inkább csak úgy magától szokta elhúzni néha a száját. Ennek is örül ugyan Nagyapi. Mind kis jelnek örül, amely arra vall, ho Tunguzka kezdi őt a kegyeibe fogad Hiszen az öregségben nemcsak az ag; szíve meszesedik az embernek, nei csak az érfalai merevednek, hanem lelke is szikkad. Ez ellen pedig nin jobb orvosság, mint unokával élni, v< egy levegőt szívni, s az ő fejlődőt* bontakozóban lévő lényére figyelni. S tenni is érte, hogy napota gyarapodj testben és lélekben. Tunguzkáért sokat tesz Nagyaj Tisztába is teszi, ha kell, gondosan le mosogatja langyos vizes vattával. M egy igazi pesztra. Főmérnök volt valamikor, sokakn parancsolt. Egykori beosztottjai nyilv kinevetnék, ha látnák. Még ki is csúf nák. Pedig volt-e ő valaha olyan nagy ei bér, mint most? Van, akit már az megnőttet egy fél fejjel, hogy szép sz bai növényeket tart. Ha nem öntözi nem gondozná őket, elpusztulnám így meg a szívéből örülhet minden I kadó rügynek, nyíló virágnak, amelj puszta létével is azt hirdeti: ő font valaki. Fontos, igen, mert életet óv és nev< De ha így vesszük a dolgot, még mer nyivel fontosabb valaki - Tunguzka megmondhatója - a pesztrának szeg dött Nagyapi.

Next

/
Thumbnails
Contents