Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-19 / 42. szám

VI 1991. FEBRUÁR 19. Áfész-extra A Hambi-üzem „húzó ágazat** lett A Jászapáti és Vidéke, Áfész Jászszentandrás, Jászivány, Já- szisér és Jászladány területén működik, Jászapáti székhellyel. Dolgozóik száma 400, 100-200- zal kevesebb, mint a korábbi években. A taglétszámuk 7200. Az 1991-es év nehéznek bizo­nyult a szövetkezet életében. Fa­zekas József elnök így összegez­te gondjaikat és örömeiket: Az év végére a kiskereskedelmi ár­bevételük a felére csökkent, egyedül az élelmiszer-forgalma­zás alakult jól. Minden más áru­cikk forgalma nagyon vissza­esett. Ennek fő okai, hogy Jásza- pátin a lakosság 15 százaléka, mintegy 1200 fő munkanélküli, ami jelentősen csökkentette a vá­sárlóerőt. Másik ok: a kisvállal­kozások gomba módra történő elszaporodása mellett nagymér­tékben nőtt az illegális kereske­dői tevékenységet folytatók köre Az árbevételük 1,3 milliárd forintról várhatóan egymilliárd körülire fog csökkenni. Valójá­ban nem ilyen jelentős az árbevé­tel-csökkenés, ha figyelembe vesszük a közelmúltban bérbe adott 55 egység forgalmát is. A kisebb - korábban veszteségesen üzemelő - üzletek bérbe vételére 80 százalékban saját dolgozóik vállalkoztak. Minden esetben bérbeadásról van szó, és nem el­adásról, ahogy az helyenként el­terjedt. A tapasztalatok kedvező­ek: javult az áruellátás, korszerű­södött a bolti nyitva tartás. A gondoknál maradva, szólni kell a jászkiséri kivarróüzem be­zárásáról, amely ötven asszony­nak jelentett kenyeret. Nem volt más megoldás, mivel az Újpesti Gyapjúszövő tönkrement. Tíz­milliót kell emiatt várhatóan le­írniuk, ami az eredményesség ro­vására megy. A Debreceni Kon­zervgyár (DEKO) komoly ösz­szeggel tartozik, amit ennek elle­nére ki tudtak gazdálkodni, nem voltak fizetésképtelenek. A nehézségek ellenére a ko­rábban adott juttatásokat idén is biztosítani fogják a szövetkezeti tagok részére. Ez 15-20 millió forintot jelent különböző ked­vezmények, akciók, szolgáltatá­sok, részesedések és osztalékok formájában. Szeretnék emelni az alaprészjegy utáni osztalék mér­tékét, a vásárlási visszatérítésre járó utalvány összegét már ta­valy felemelték. A diszkontáru­házak nyitása is további megta­karítást jelent a vásárlóknak. Megnyitották azokat a Hangya­pénztárakat, ahová célrészjegy­nyilvántartással, napi kamato­zással különböző pénzösszege­ket lehet elhelyezni. A tagsági viszonnyal rendelkező fiatal dol­gozóik elsőlakáshoz-jutását ka­matmentes hitellel segítik. A szövetkezet új tevékenysé­ge a Hambi-gyártás átvétele, a gyártási jog megvásárlása. Ezek előre elkészített, tésztacsónakba rakott töltelékek, amelyeket fa­gyasztva forgalmaznak. Legka­pósabb élelmiszeripari termékük a hollóházi porcelánba „csoma­golt” libamáj. Tizenöt féle fű­szerrel, házias ízesítéssel, saját zsírjába sütik le a 25-30 dekás libamájat, majd beleteszik egy díszes hollóházi porcelánba és leplombálják. Nagyon keresett a repülőtereken, az Intertourist- ban, főként az üzletemberek és a külföldiek körében. A további exportgyártáshoz a Csemege Ju­lius Meinl Részvénytársaságot szeretnék tőketársul megnyerni. A 2000 forint körüli eladási ár is. Takaros belső üzlettérrel, sokféle áruval várja vásárlóit nap mint nap a Kossuth úti ABC Az utcakép meghatározói Jászapátin az áfész-egvségek: ABC, Hambi bár, vendéglő ellenére a termék nagyon kelen­dő. A szövetkezetek átalakulása önmagában is fontos - vélekedik az elnök, de ennél is lényege­sebb, hogy a változások révén mennyire sikerült vagyonukat hatékonyabban működtetni. Jú­nius után is tönkremehet egy szö­vetkezet, ha nem figyel oda a dolgaira. Fazekas József a va­gyonnevesítés, az átalakulás tisztasága miatt lényegesnek tartja, hogy a régi, behajthatatlan követeléseket leírják. Ha ezeket is „nevesítenék”, becsapnák a tagokat, mert egy 1.000 forintos Libamájat rejt a hollóházi porcelán vagyonjegy például csak 800 fo­rintot érne valójában. Óriási vál­tozás zajlik le az áfészek testüle­téiben, mivel ezután a felügyelő­bizottság és az igazgatóság tag­jai százszázalékban felelnek sa­ját vagyonukkal a szövetkezet működéséért. Esetleges kiválási törekvés esetén biztosított a korrekt ügy­menet. Az elnök magánvélemé­nye azonban a következő: Svéd­országban is tanulmányozta a szövetkezeti mozgalmat, ahol több európai országhoz hasonló­an a koncentráció a jellemző. Csak úgy tudnak talpon maradni a szövetkezetek, ha összefog­nak. Minél kisebb egy szövetke­zet, annál könnyebben mehet tönkre. Miért? Az árakat erős pi­aci versenyben gyakran csök­kenteni kell. Olcsón viszont csak nagy tételben lehet besze­rezni, amihez össze kell fogni. Ezen elveknek megfelelően most van kiépülőben egy orszá­gos szövetkezeti nagykereske­delmi és ehhez kapcsolódóan egy kiskereskedelmi értékesítési lánc. A részközgyűlések időpontjai: Jászapáti 1992. március 2-től 5-ig általában 18 órakor Jászladány 1992. március 2-től 5-ig általában 17 órakor Jászkisér 1992. március 2-től 6-ig általában 18 órakor Jászszentandrás 1992. március 4-től 5-ig általában 17 órakor Az egyes részközgyűlések pontos időpontját és helyszínét a tagok részére személyesen kijuttatott meghívókon, valamint a községekben elhelyezett hirdetőtáblákon jelölik meg. Bizakodó az elnök asszony Fegyverneken Munka igazolhatja az életképességet Február 4-én adtak át Fegyvernek úgynevezett angolkerti ré­szén egy új ABC-áruházat. A164 négyzetméteres üzlet nyolcmil­lió forintba került. A túrkevei áfész 47 éve vesz részt a lakosság ellátásában. Mi a véleményük a szövetkezeti tör­vényről, hogyan tovább? E kér­désekre válaszolt Faragó Lajos, a szövetkezet elnöke.- Az új szövetkezeti törvény az átmeneti törvénnyel együtt jó alapot ad ahhoz, hogy végrehaj­tása után szövetkezetünk legiti- mitiségéhez ne férhessen kétség. Kedvezőbb gazdasági helyzet­ben valószínűleg jobb közér­zettel történne az átalakulás. Alapvetően meghatározza fel­adatainkat, hogy továbbra is szö­vetkezetben gondolkodunk, 2759 tagunk együtt akarja a szö­vetkezetét működtetni. Úgy ítélem meg, hogy a tagság valós tulajdonossá válása után, és együtt tartva vagyonúnkat meg­lesz a feltétele annak, hogy ered­ményesen dolgozzunk. A végre­hajtásig sok és kemény feladatot kell elvégeznünk. Az átmenet egyik sarkalatos pontja a va­gyonnevesítés. Ezt mi már 1990- ben megkezdtük, és az új törvény adta lehetőségeknek megfelelő­en továbbfolytatjuk. Ez azt jelen­ti, hogy átlagosan 20 ezer forintot meghaladó üzletrész tulajdonosa lehet egy-egy szövetkezeti ta­gunk. A mostani részközgyűlé­seken szót váltunk tagságunkkal, ismertetjük a feladatainkat, lehe­tőségeinket, kérjük a véleményü­ket munkánkról. Úgy értékeljük, hogy az 1991- es évet, a kihívások erősödése ellenére, sikerült viszonylag eredményesen zárni. A kereske­delemben az utóbbi időben ren­geteg versenytárs jelent meg, saj­nos nem mindannyian dolgoznak ugyanolyan gazdasági feltételek között, mint mi, az úgynevezett szektorsemlegesség még nem ér­vényesül. Eredményeink alaku­lását nagymértékben befolyásol­ja a lakosság anyagi helyzete. Az elmúlt évben a jövedelmek váro­sunkban szerényebbek lettek. Versenyképes árakkal kívánunk több fogyasztót megnyerni, és megtartani. Ez csak a lehető leg­olcsóbb beszerzési források fel­kutatásával érhető el. Az 1992-es év nem kevésbé lesz kemény, mint az előzőek. Készülünk arra, hogy tovább nehezedik helyze­tünk. A szövetkezetét együtt akarjuk tartani. Mind lényege­sebb, hogy kereskedői magatar­tásunk vonzza a vásárlót. Ilyen kisvárosban szinte mindenki is­meri egymást, ezeket az emberi kapcsolatokat is céljaink elérésé­re kell kamatoztatni. A jelenleg meglévő szakcso­portok (meggytermelő, méhész, géphasznosító) a törvény értel­mében nem működhetnek a to­vábbiakban a szövetkezet kerete­in belül. Mi lesz a sorsuk? Érde­mi döntés ezekben a kérdések­ben még nincs, a szakcsoportok tagjai önmaguk döntik majd el, milyen formában kívánnak a to­vábbiakban együttműködni ve­lünk.- Úgy tudom, hogy szinte az egész község szövetkezeti tag. Megerősít ebben? - kérdezem Bakta Jánosáétól, a Fegyvernek és Vidéke Áfész elnök asszonyá­tól, aki - bár kerülgeti az influen­za - az irodájában fogad.- így van, a helyi lakosság mintegy negyedrésze tag, majd minden családban képviselve vagyunk. Fegyverneken kívül Örményes és Tiszabő tartozik hozzánk, öszesen 2580 tagunk van.- Hol tartanak az átalakulás­ban?- A részközgyűlések előkészí­tésén dolgozunk. Nagyon nehéz összegyűjteni a tagokat. Február 27. és március 5. között rendez­zük meg őket, akik részt vesznek rajtuk külön vásárlási kedvez­ményre jogosító utalványt kap­nak a hagyományos vásárlási visszatérítésen felül.- Milyen vagyonnevesítési el­képzeléseik vannak?- Nagyon sok száz forintos részjegyű tagunk van, ők ezer forint, míg az ötszáz forintos részjeggyel rendelkezők ötezer forint üzletrészt kapnának. Igen mostohák mindhárom települé­sünkön a megélhetési körülmé­nyek, ezért nem akarjuk ötszáz forintnál jobban felemelni a részjegy összegét. Azt viszont szeretnénk kérni, hogy legalább a jövő év végéig egészítsék ki a száz forintokat ötszázra, hiszen ennél az összegnél jóval több kedvezményt kap minden szö­vetkezeti tag. A törvény adta le­hetőséggel élve a felosztható va­gyon 10 százalékát saját dolgo­zóink között szeretnénk nevesí­teni.- Hogyan sikerült az 1991-es gazdasági év?- A hatmillió 800 ezer forint várható nyereség az előző évi­nek csupán 58 százaléka. Jelen­tősen csökkent az árbevételünk. Kevesebb pénze van a lakosság­nak, alacsonyabb a forgalom. Erős a konkurencia, például öt­ven körüli azoknak a vállalko­zóknak a Száma, akik a nem egé­szen hétezer lelket számláló köz­ségünkben palackozott italt for­galmaznak. Próbáljuk a bolti árakat leszállítani, 70-80 ter­méknél már sikerült is 15 száza­lékkal csökkenteni, miután nyi­tottunk egy nagykereskedelmi raktárboltot, amely értékesít, de ugyanezen árakon ellátja üzlete­inket is.- Sok helyen problémát jelent, hogy a betörök célpontjai a bol­tok, üzletek. Önöknél milyen a vagyonvédelem helyzete?- Nagy gondunk ez - néz rám kissé meghökkent csodálkozás­sal az elnök aszony c, épp ma reggelre törtek be a szapárfalui élelmiszerboltba. - Ráhibáztam a kérdéssel, innen hát a csodálko­zás. Tavaly például havi három­négy betörés is volt. Sok a bolti, úgynevezett „kabátlopás”, Ti- szabőn pedig tettlegesség is elő­fordult, megverték a kereskedőt, mert lefülelte a tolvajt. Ilyen kö­rülmények között azt is meg le­hetne érteni, ha elmennének a bolti dolgozók, mondván, hogy ekkora fenyegetettség mellett nem vállalják a további munkát. De jönnének-e helyettük mások? Túrkevén az áfész nem mondott le a vendéglátásról; a gyer­mekétkeztetésben szerepe inkább növekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents