Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

12 Interjú 1992. FEBRUÁR 17. Kádár Béla a magyar külgazdaság jelenéről, jövőjéről A talpon maradás után a fellendülés korszaka kezdődik Ha kistigrisek még nem is, vadmacskák azért már vagyunk- Amikor hálát fordított a tudományos pályának, tudta, mi vár Önre az új pozí­cióban?- Senki sem gondolná, hogy milyen kemény az úgynevezett „bársonyszék”. Mennyi oktondi, ellenséges támadással, tisztességtelenséggel kell megküzdenie az embernek ebben a pozícióban. De ha már elkezdtük és elindultunk valamerre, ha már látszik a munka eredménye - szembe kell nézni ezzel is.- A felesége is így gondolja?- O kicsit nehezebben viseli...- Nemrégiben Davosban járt. Amikor hazatért, azt mondta: az ottani szakem­berek véleménye szerint Magyarországon máris végbement a gazdasági modellvál­tás. Ón is így értékeli, múlt időben?- Jobbára tudomásul vette a világ, hogy a modellváltás fájdalmasabb része Ma­gyarországon már lezajlott. Ami még hát­ravan - a piacgazdaság még hiányzó jogi kereteinek, intézményeinek kiépítése -, az már a kevésbé gyötrelmes, rövidebb idő alatt megoldható feladat. Magyaror­szágon már 80-85 százalékban teret nyert a piacgazdaság, s ezzel az út egyik felét már megtettük. A gazdasági rend­szerváltás másik pillérét is megerősítet­tük: alig két esztendő alatt át tudtuk cso­portosítani az exportunkat a kevésbé igé­nyes, válságban lévő keleti piacokról az igényes nyugatira - s ez legalább ekkora horderejű teljesítmény volt. Ha nagy veszteséggel is - termelésszűküléssel, munkanélküliséggel, növekvő inflációval - éltük is meg - de túléltük. Elkerültük a fizetőképtelenséget, a gazdasági össze­omlást.- Nem korai minderről múlt időben be­szélni?- Hát igen, ez nagy kérdés. A dollárel­számolású kivitelben a volt KGST-pia- cok aránya jelenleg 17 százalék, mintegy 1,7 milliárd dollár. 1990-ben másfél mil­liárd dollárt, tavaly több mint 2 milliárdot veszítettünk exportunkban, most már nincs tovább hová süllyedni. Az év végén beindultak bizonyos kedvező folyamatok is, arra számítunk, hogy a cseh és szlovák kormánnyal, a lengyel féllel aláírjuk a megállapodást a kereskedelmi korlátok lebontásáról, s akkor itt is megkezdődhet a kereskedelem élénkülése. Nincs okunk feltételezni, hogy a volt Szovjetunió köz­társaságaiba irányuló 1,2 milliárdos kivi­telünk tovább csökkenne, kivéve persze azt a nem kívánatos helyzetet, ha tovább folytatódna a destabilizálódás. Mindez akkor is csak a teljes magyar összkivitel 12 százalékát érintené, de ezt már sem a nemzetközi gyakorlat, sem a gazdaság- biztonsági elméletek nem tekintik kriti­kus méretű piacfüggőségnek. Már több­ször hangsúlyoztam: 1992 mérföldkő lesz, hiszen megszűnt az egyoldalú piac­függőségünk, sikerült több lábra állítani külkereskedelmi kapcsolatainkat. Ma már a teljes termékkivitel 71 százaléka az úgynevezett fejlett piacgazdaságú orszá­gokba irányul.- Ön ide sorolja az ázsiai, közel-keleti országokat is?- 1991-ben dinamikusan - több mint 50 százalékkal - bővült a magyar kivitel Ja­pánba, Dél-Koreába, Tajvanba, de ez még mindig alacsony, „induló” színvonalú kereskedelem. A távol-keleti kis- és nagytigrisek aránya a magyar kivitelben még így is éppen csak eléri a 2 százalékot. A magyar teljesítmények javulását ma még nem a Távol-Kelet, hanem a 41 szá­zalékos exportbővülés, illetve a fejlett pi­acgazdaságok arányának közel meghá­romszorozódása jelenti. így a távol-keleti kis- és nagytigrisek mellett a „vadmacs­ka” jelzőt már kiérdemeltük.- Komoly közgazdák állították, hogy a KGST-piac összeomlását - okos külgaz­dasági politikával - pótolhatnánk a cseh- szlovák-lengyel-magyar együttműködés szorosabbra fűzésével. Ön osztja ezt az álláspontot?- Szerintem ez délibáb! A közép-euró­pai együttműködés jövője ígéretes. Jelen­leg azonban az elsorvadt szovjet külke­reskedelmi kapcsolatokat nem pótolhat­juk a visegrádi együttműködés országai­val vagy más kelet-európai kapcsolatok­kal. Cseh- és Szlovákia, Lengyelország tavaly együttesen a magyar összkivitel- nek alig 4 százalékát vette fel. A második világháború előtt is ez az arány 10 száza­lék felett volt már!- Hogyan fogadta a nemzetközi pénzvi­lág a magyar változásokat, az átalaku­lást?- Ez több szakaszú folyamat volt. Két évvel ezelőtt kialakult egyfajta bizonyta­lanság az új kormányzattal szemben, bi­zalmatlanul fogadták az átalakulási el­képzeléseinket. „Megrendült a hitelké­pességünk, a bizalom az új magyar kor­mány iránt”, mondták sokan, s azt pró­bálták bizonyítani, mintha a nemzetközi pénzvilág mértékadó személyiségei csak a régi partnereikkel lettek volna hajlandó­ak továbbra is együttműködni. Hamaro­san kiderült, hogy ez nem így van, téved­tek a jósok. De az átalakulás nem volt könnyű, menekült a tőke egy része, külö­nösen a rövid lejáratú hitelek egy részét vonták ki Magyarországról 1990 első fe­lében. Nem könnyítette meg a helyzetün­ket! Akkoriban a devizatartalékaink alig érték el a 800 millió dollárt, ma csaknem 4 milliárd van a „kasszában”. Ennyit gyűjtöttünk az elmúlt húsz hónapban, s ezzel mérhető a magyar gazdaság mai nemzetközi pénzügyi tekintélye. Ponto­san fizettük az adósságainkat, megőriztük a hitelképességünket.- Szeretném ismét Ónt idézni. A napok­ban úgy nyilatkozott, hogy a Kelet- és Közép-Európába telepedett mintegy 5 milliárd dollárnyi működötökének több mint a fele hozzánk került. Ez azt jelenti, hogy nálunk biztonságban érzi magát a befektető?- A korábbi rendszer kezdetben tiltotta, aztán megtűrte, majd támogatta a külföldi működőtőke letelepedését. 1972-ben hozták az első támogató intézkedéseket, akkor alakultak az első vegyes vállalatok. 1988-ig mindössze 600 vegyes vállalat alakult az országban, 1990 elejére már 1200, az év végére 5000 lett belőlük. 1991 végére 11 ezer nyugati vállalkozó találta befektetésre érdemesnek a magyar piacot. Még néhány adatot hadd említsek a nagy­ságrendeket illetően. 1972-88 között - ti­zenhét év alatt - mindössze 300 millió dollárt fektettek be nálunk, 1989-ben - egy év alatt - 250 millió jött be, 1990-ben több mint 900 millió, tavaly pedig már összesen 1,4 milliárdot invesztáltak be nálunk. Az idei év első hónapjában 200 millió dollárnyi működőtőke érkezett. Ennyit a bizalomról.- Kik és mibe fektették be ezt a pénzt?- A leggyorsabban - 1972 és 1988 kö­zött - a német és osztrák befektetők „éb­redtek”, akkoriban a befektetések 40-50 százaléka tőlük származott. 1990-91-ben már az amerikaiak is erősen érdeklődtek irántunk, elsősorban a nagy, multinacio­nális cégek fordultak a magyar piac felé. A General Motors, a General Electric, a Ford és a többiek - a komoly vállalati stratégiával rendelkező üzemek - nem egyszer százmillió dollárnál is nagyobb összeget invesztáltak nálunk. Úgy tűnik, e közép-európai térségben nálunk építik ki regionális termelőközpontjaikat. Jelen­leg az amerikai befektetők aránya eléri a 35-40 százalékot, 15-15 százalék az oszt­rák és német érdekeltség, csaknem ugyanennyi a franciáké, őket a svédek, az angolok, az olaszok, a svájciak, a kanada­iak, a japánok és a hollandok követik. De a nemzeti jelleget nem hangsúlyoznám túlzottan, hiszen a mai összefonódó világ­ban az sincs kizárva, hogy egy német telephelyű cég mögött máshonnan szár­mazó tőke áll.- Mibe, milyen ágazatokba fektetnek be ezek a vállalkozók?- A hetvenes-nyolcvanas években a kis vegyes vállalatok minimális külföldi tő­kével alakultak, mintegy tandíjként fek­tették be nálunk, megtapasztalni egyrészt a reformszocialista piac működését, más­részt rajtunk keresztül igyekeztek bejutni a KGST-piacra. Voltak közöttük speku­lánsok, szerencselovagok is, mert a tőke nem a termelőszférát, hanem a kereske­delmet részesítette előnyben. Mára ez is változó, hiszen a működőtőke 60 százalé­ka az iparba került, egyötöde az idegen- forgalomban, a többi pedig a kereskedel­mi, pénzügyi szférában kereste a lehető­ségeket. Az iparon belül az élelmiszeripar a legnépszerűbb. Ez is azt mutatja, hogy a nemzetközi tőkebefektetők már felis­merték, Magyarország versenyelőnyei a jó minőségű élelmiszer-termelésében, il­letve -feldolgozásában aknázhatók ki a legjobban. A motiváció is változott: nem Magyarországról akarják meghódítani a volt szovjet piacot, sokkal inkább a kör­nyező országok igényeit vették célba, il­letve az EK-társulási szerződés nyomán már nem egy alig 10 és fél milliós ország szűkös belső piacát jelentjük csak, hanem a mintegy 400 milliós európai piac szer­ves részévé lettünk.- Ón is említette, kezdetben előszeretet­tel választottak minket vadászterületük­nek a szélhámosok, a gazdagodni vágyók. Ma is így van még?- Kóbor szerencselovagok, vetés nélkül aratni kívánó ügyeskedők persze a világ minden részén találhatók, mesterkedései­ket csak a jó gazdaságpolitika korlátoz­hatja. De nem is ezeknek a „vállalkozók­nak” a jelenléte a jellemző. Többségben vannak már az úgynevezett szakmai, stra­tégiai befektetők - ilyenek a nagy multi­nacionális vállalatok -, amelyek az általuk művelt területen vállalatokat alapítanak vagy vásárolnak, s ezeket bekapcsolják a nemzetközi termelési és értékesítési háló­zatukba. Persze ezen a területen is van­nak, akik csak a konkurenciát akarják ki­ütni, de ebből nem szabad általánosítani. A befektetők harmadik típusa pénzügyi befektető, aki a tőkehozadékától remél üzleti sikereket. Ezen a téren vannak a legnagyobb gondjaink, hiszen egy mély­ponton lévő gazdaságban jó, ha 1-2 szá­zalékot fial a tőke, és ez nem túl vonzó üzleti perspektíva. A megélénkülés, a fel­lendülés, a jövedelmezőségjavulás ebben is változást hozhat, újabb forrásokat te­remthet. Mindez együttesen a nemzeti össztermelésnek - a GDP-nek - négy szá­zaléka volt tavaly, de ennél sokkal több tőkét egyetlen gazdaság sem képes tartó­san és hatékonyan befogadni. Még vala­mit hadd tegyek hozzá: ez a helyzet új történelmi lehetőséget teremthet. Ha ugyanis sikerül elmozdulnunk a gazdasá­gi fellendülés irányába, akkor megnyílhat előttünk annak a perspektívája, hogy is­mét Kelet-Közép-Európa pénzügyi, tőzs­dei „alközpontja” lehessünk.- Ön az előbb azt említette, hogy jelen­tősen bővítettük kivitelünket a fejlett nyu­gati országok piacaira. Nincs ebben va­lami ellentmondás: a magyar áruk sokáig eladhatatlanok voltak éppen a rossz mi­nőségük miatt, üzemek mennek tönkre nap mint nap, piachiány okán ezrek kerül­nek utcára ...? Miből fedeztük az export- többletet?- Az össz-külkereskedelmünk tavaly visszaesett a keleti piac eltűnése miatt, de a kapacitások több mint a felét át lehetett csoportosítani, át lehetett állítani export- bővítésre. A dollárelszámolású gépkivitel például 80 százalékkal bővült. A mező- gazdasági és élelmiszer-ipari kivitelünk jól alakult, csaknem 2 és fél milliárdot hozott. Jól szerepeltek a magyar fogyasz­tási cikkek is, a textiláruk, a konfekció, a bérmunka, a bútoripari termékek. Szeret­ném aláhúzni: sokkal jobban dolgoztak a külkereskedőink is, mint korábban bármi­kor, megszűntek a politikai előítéletek, a technikai diszkrimináció, számos ked­vezményt kaptunk az EK-országokban, Amerikában is. A magyar gazdaság libe­ralizációja is javította kereskedelmi esé­lyeinket: ahogyan nőtt az import szabad­sága, úgy nőtt a belföldi verseny, javult a termékek minősége, eladhatósága. Az importált nyugati alkatrészekkel, rész­egységekkel készült termékeink verseny­képesebbnek bizonyultak a piacon, mint a korábbi kínálatunk volt. 1990-91-ben a gazdaság erőteljesen visszaesett, a mone­táris szigor, a drága pénz politikája is a külpiacok felé terelte a vállalkozókat. Ez is ott van az idei mérlegadatok mögött.- Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg: milyen évet zártunk 1991 -ben ? Leg­utóbbi sajtótájékoztatóján még csak arról tudott beszámolni, hogy az export 10,2 milliárd dollár bevételt hozott. Merre bil­lent a mérleg nyelve?- Szinte még „meleg’ ’ adattal szolgál­hatok. 1991-ben 11,7 milliárd dollárért importáltunk - s ezt az adatot még nem mondtam el senkinek. Tavalyelőtt ez a szám alig haladta meg a 6,2 milliárdot. Csaknem 80 százalékos a növekedés!- Ezt úgy is érthetjük, hogy a tervezett­nél nagyobb lett a külkereskedelem mér­leghiánya?- Ha mindent összevetünk, 1,5 milliárd dollárraltöbbetimportáltunk,mintameny­nyire az export fedezetet nyújtott volna, de ebből csak 400 millió dollár a tényle­ges hiány, ennyi terheli a fizetési mérle­get. Mi ennek az oka? Jelentős a kivitel­ben a magyar bérmunka aránya, amihez az anyag már itt van, amiért nem kell fizetni, másrészt a lízing, valamint a be­fektetések tőkeapportja is a fizetési mér­leghiányt csökkenti. Az év végén - no­vemberben, decemberben - az export na­gyon meglendült, a kereskedelmi mérleg­hiány nem nőtt az utolsó két hónapban, sőt a tényleges deficit csökkent. Az év közepén 6-700 milliós deficittel számol­tunk, ami végül is a tervezettnél jobban alakult. Igaz, ez magasabb annál, mint amennyit egy évvel korábban előre jelez­tek, de nincs okunk kétségbeesni, a folya­matok végül is kedvező tendenciákat ta­karnak.- Ennek ismeretében mit vár 1992-től, az EK-társulási szerződés életbelépésé­től?- Sok újat nem tudok mondani ahhoz képest, amit már ősszel is elmondtam: az idei év fordulópont lesz. Megáll a gazda­sági visszaesés, csökkenni kezd az inflá­ciós ráta, és beindul az össz-külkereske- delem növekedése. Tavaly még a keleti piac összeomlását nyögtük, az idén az EK-megállapodás nyomán bővülnie kell a magyar összkivitelnek. Ami most kez­dődik, az már növekedés lesz, nem átcso­portosítás. Megkezdődik a tényleges bő­vítés, ami az év végére már vissza fog hatni a termelésre is. Erre az évre még „csak” zérónövekedést várok, de 1993 már az élénkülés, 1994 a fellendülés éve lehet, s ezzel az európai integrálódás, a felzárkózás korszaka is megkezdődhet.- Köszönöm a beszélgetést! Somfai Péter (Ferenczy-Europress) Amikor a világgazdaságtant tanító, nemzetközi hírű professzor, Kádár Béla, az egykori Tervgazdasági Inté­zet igazgatója a miniszterelnök felkérésére elfoglalta a bársonyszéket, a kormány leghevesebb bírálói sem ta­gadták, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Miniszté­riuma szakember kezébe került. O hozta tető alá az Európai Közösséggel kötött társulási szerződésünket. Az ő nevéhez fűződik a piacváltás, a KGST búcsúztatá­sa, hogy jó ütemben haladnak a „visegrádiakkal” foly­tatott gazdasági tárgyalásaink, s hogy az ország kisebb veszteségekkel élte túl a keleti piac összeomlása okoz­ta gazdasági sokkot is. Sőt . . . A BUDMIL olasz-magyar vegyes vállalat felvesz külkereskedelmi üzletkötőt FRANCIA (OLASZ) ÉS NÉMET NYELVTUDÁSSAL, AZONNALI BELÉPÉSSEL JELENTKEZÉS: SZAKMAI ÖNÉLETRAJZZAL BUDMIL Kft. 5000 Szolnok, Baross u. 49-51. Telefon: (56) 36-693. *75506/1* budmij LEGJOBBAT A LEGOLCSÓBBAN! AMERIKAI BILIÁRDASZTALOK, OLASZ GYÁRTMÁNYÚ ASZTALI FOOTBALL (csocsó) Ingyenes házhoz szállítás és szervizelés. Telefon: 42/60-022. *75672/1* AKCIÓ * AKCIÓ * AKCIÓ TÜZEPEK - KERTESZEK, FIGYELEM! ISZAPSZÉNVÁSÁR! 3200 cal fűtőértékű iszapsze­net kínálunk rakodással együtt 190 Ft/mázsa ENGEDMÉNY 5000 mázsa feletti vásárlás esetén. Fuvar­bonyolítás igény szerint. ÉRDEKLŐDNI telefonon vagy levélben: Mésző Kereskedelmi Kft. Pécs, Megyeri u. 3. Tel.: 72/12-607, 12-991 (Tóth István) Árukiadás: hétfő, szerda, pén­tek 7 - 14 óráig AKCIÓ * AKCIÓ * AKCIÓ FIGYELEM! Az ORSZÁGÚT MK. rész­letfizetési kedvezménnyel járművezetői tanfolyamot in­dít Sm, A és B kategóriákban 1992. február 24-én 17 órakor Szolnok, Vágó B. u. 24. alatt. (Dolgozók Ált. Isk.) Érdeklődni lehet a 38-541 és 39-937 telefonon. *74938/1* A Magyar Autóklub Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezete (5000 Szolnok, Thököly u. 48-56.) munkatársakat keres a műszaki állomásra és segélyszolgálati gépkocsira autószerelői munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni lehet a fenti címen személye­sen, illetve a 34-801 számú telefonon. Ügyintéző: Fekete Dezső műszaki vezető *75878/1*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents