Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-14 / 38. szám

4 Erdélyre figyelő—Hét végi ügy eletek 1992. FEBRUÁR 14. Hét végi ügyeletek Egy hét Erdélyben Vallomások két esztendő küzdelmeiről AZ ÖRÖKÖS ELLENÁLLÓ Gondolom, Király Károly neve nem teljesen ismeretlen Magyarországon, hisz jócskán sze­repelt az újságok, a tévé és a rádió híreiben, sőt, a televízióban személyesen is (például, az MDF választási győzelmekor Antall József mellett). Azok kedvéért, akik keveset tudnak róla, meg­említenék néhány „apróságot”. Kommunista volt, a hatvanas évek vége fele, az úgynevezett megyésítéskor ő lett Sepsiszent- györgyön a Kovászna Megyei Pártbizottság el­ső titkára, és a „magasabb pártvezetésben” is több funkciót kapott. Már a hetvenes évek ele­jén felismerte a diktátor igazi, gonosz arcát, magyarellenességét, és tiltakozásul hátat fordí­tott pártjának és eszméinek, lemondott minden tisztségéről. Előbb Karánsebesre „deportál­ták” (egy kisvállalat vezetését bízták rá), majd megengedték, hogy Marosvásárhelyen legyen a konzervgyár igazgatója, amolyan belső szám­űzetésben élt. Már a lemondása példa nélküli­nek számított, és annak a cselekedetének sem volt párja, hogy 1977-ben (a későbbiekben még több ízben) levelet írt Ceausescuhoz, melyet több külföldi szervezethez és a Szabad Európa Rádióhoz is eljuttatott, és amelyben tiltakozik a magyarságot ért jogtiprások ellen. Ekkor már az élete is veszélybe került, ám őt eltüntetni már nem volt olyan egyszerű a nemzetközi nyilvá­nosság miatt. A ’89-es fordulatkor előbb Maros megye élére helyezte a marosvásárhelyi tömeg, majd Iliescu a bukaresti vezetésbe hívta. Nem­sokkal később ő lett a „legmagasabb hivatalos tisztséget betöltő magyar” Romániában, ami­kor a parlament négy alelnöke közül ő lett az egyik. Nemrég a szavazásnál való távollétével tilta­kozott a nemzetiségellenes új román alkotmány ellen, ezzel - az ottani törvények értelmében - kizárta magát a parlamenterek közül. Marosvá­sárhelyi lakását elvette a „nem létező” Szeku- ritate, most Sepsiszentgyörgyön él. Amikor megtudta, hogy arrafelé járok, szinte ő kereste a lehetőséget, hogy elbeszélgessünk, amúgy is felkerestem volna. Megnyilatkozásakor nyil­vánvalóvá vált számomra, hogy nem csupán az ismeretségünkből fakadó valamilyen szemé­lyes rokonszenv mondatja vele el mindazt, ami „kikívánkozik”, hanem annak tudata is, hogy meg nem alkuvása miatt a romániai magyar sajtó (hogy a románt ne is említsem) nem adna helyet Károly bátyám véleményének. Mint érdekességet és nem mellékes szem­pontot említem meg, hogy beavatott ismerősei sem tudják, hogy Király Károly felesége (aki­vel magyarul társalogtam) szász-e, sváb-e vagy román, de hogy nem magyar, azt mindannyian tudják. Talán annyi is elég Király Károly „ma­gyarkodásáról” ... Végül is nem beszélgettünk. Ő mesélt. Csak annyit kérdeztem, maradt-e valami a két évvel ezelőtti hévből és hogy mennyire csalódott. A többit mondta magától. M. H. L.- Nem mondom, hogy nem tar­tozom azok közé, akik ugyanúgy reménykedtek, és éppen úgy csa­latkoztak, mint mindannyiunk. De van néhány különbség is. Én két évtizeden keresztül abban a hely­zetben voltam, hogy gyakori elem­zéseket végeztem az általános helyzetet és a magunk kiútjait ille­tően. Kénytelen voltam, mert ál­landó harccal álltam a rendszerrel, a hatalommal, és mindig fel kellett mérnem, meddig mehetek el, mit tehetek úgy, hogy ne veszélyeztes­sem a sorsunkat, illetve be kellett mérnem az ő tűrőképességük hatá­rát. Minden lépésemet és kapcsola­taimat követték, állandóan ele­meznem kellett. Például, amikor a gyárba bementem reggel, ha az ut­ca két végén nem állt rendőr, vagy kettő-három állt, vagy ha már a mellékutcákban is kettesben sétál­tak civilben, ebből rögtön tudtam, hogy aznap éppen mi a helyzet, mire várhatok. Ugyanúgy lehetett következtetni abból, hogy egy ko­csi kísért-e vagy kettő, vagy - nem túlzás! - négy. Egyszer jött hozzám Szőcs Gé­za egy nagy beadvánnyal, és kérte, hogy írjam alá, elolvastam, és azt mondtam: Te, Géza, én ezzel egyetértek, de én most nem írha­tom alá, mert ezelőtt két héttel küldtem egy beadványt, és ha még egyet aláírok, talán igaza lesz Ma- urernek (Ion Gheorghe Maurer, előbb Gheorghiu-Dej, majd Ceau- sescu német nemzetiségű minisz­terelnöke, akit a diktátor menesz­tett - szerk. megj.), aki üzente ne­kem, hogy Király, nagyon vi­gyázz, mert a diktátorkettős rop­pant ki van rád, és életveszélyben vagy. S mondtam Gézának, te, ha én ezt is aláírom, nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem lesz egy „autóbalesetem”... Egyszer, később, ’88 telén se­pertem az utcát, ott ment el mellet­tem Kincses Előd (a Marosvásár­helyről száműzött ügyvéd, jelenleg a Magyarok Világszövetségének a titkára), s mondtam neki, állj meg egy kicsit, beszéltem Sütő András­sal, hogy fogalmazzuk meg és ves­sük papírra a nézeteinket, mert be fog következni . . . Mire Előd: ha-ha, marhaság, dehogy követke­zik be, ez még tíz évet él, és kibírja... Aztán ’89 decemberében olyan eseménynek voltunk tanúi mind­annyian, hogy még én is rideg, hi­deg politikusként megdöbbentem. Ismertem a gépezetet, nemcsak a személyeket, és tudtam, milyen erős ez a gépezet. Bár az erkölcsi nyomás, az elégedetlenség óriási volt, az a több százezer ember, amelyik kivonult az utcára, még nem kellett volna fegyvertelenül elseperjen egy ilyen gépezetet. Ha ezt mégis megtette, akkor ez csak a rendszer gyengeségével, rotha­dásával magyarázható. Engem akkor különösen az em­berek elszántsága, határozottsága rázott meg érzelmileg, az az önfel­áldozás, amit én azelőtt csak regé­nyekben olvastam, de sosem hit­tem el teljesen. Nem történelemről beszélek, csak érzelmi törté­netekről, aminek én szemtanúja és részese voltam ... Tehát 21 -e volt az a döntő nap, amikor a fővezér kiadta a parancsot: elítélni Temes­várt! Gyűlések minden vállalat­ban, hozzám is eljutott ez a pa­rancs, mire én azt mondtam: ez arra vall, hogy ez az em­ber már nem uralja a helyze­tet, és ez lesz a vége. Én ezt 21-én délelőtt megmondtam. Este hatkor, amikor kimen­tem a főtérre, hát már a tünte­tés több ezres tömege vonult fel s alá, már megvoltak az első, még nem fegyveres inci­densek. Na­gyon féltem at­tól, hogy belelőnek a tömegbe. Ha­zamentem, mert éppen akkor elég­gé beteg is voltam, fél tízkor hal­lottam otthonról a sortüzet... Reggel, amikor bementem a munkahelyemre, az első dolgom az volt, hogy megkérdezzem a kasszásnőnket, aki a főtéren lakott, és biztos voltam, hogy jól infor­mált, egy nagyon ügyes magyar asszony ..., és reggel megkérdez­tem: Éva, hány halott van, mit tudsz, mi történt? Éva azt mondja: Hát igazgató úr, én pontosan nem tudom, de mellettem hárman hal­tak meg. Mondom, te Éva, te ott voltál?! Azt mondja, ott, persze hogy ott voltam, igazgató úr, és nagyon sokan voltunk ott a gyár­ból. Kivel voltál? Azt mondja, a fiammal s a lányommal. S hogy történt? Azt mondja, igazgató úr, tüntettünk, mentünk, és egyszer csak megszólaltak a fegyverek, mellettem hárman elestek. És mit csináltatok? Igazgató úr, gyertyát gyújtottunk, odatettük melléjük, és továbbvonultunk. Ezt így mondta el, mint én most, nem a szokásos női hisztériával vagy emberi meghatódottsággal, hogy „jaj, meglőtték! vér folyt! meg­halt!”. . . Olyan természetesen mondta, hogy én megdöbbentem, akkor jöttem rá, hol állt ez a rend­szer, amikor az emberek tényleg halálmegvető elszántsággal és nyugalommal viselkedtek. Aztán bejöttek a gyárba, skan­dálták-a nevem, és kérték, hogy vegyem át a vezetést, álljak az élükre, és átvettem a hatalmat. Hogy csalatkoztunk-e vagy sem? Hát abban a nagy megmoz­dulásban megfeledkeztem az elemzésről. Egy dolgot azért tud­tam: ha Ceausescu másnapig meg­marad, akkor engem éjszaka biz­tos elvisznek, mert „nyílt lázítás” s a többi. Mi történt ezután? A lényeget Vásárhely nagyon hűen tükrözi. Jöttek értem, és szaladtunk gyor­san kocsival, a városközpontban már tűz volt, féltem, ne­hogy fel­gyűljön az a gyönyörű műemlék, a Városháza. Mondtam: gyertek, fi­úk, gyorsan, minél töb­ben, és ügye­sen oltottuk a tüzet. A több tízezres tömeg nem mozdult, ál­landóan hív­tak ki beszél­ni. Aztán be­széltem az erkélyről is, a rádióban is románul és magyarul, mire visszamentem a székházba, elém állott „a csapat”: Manék, Codrescuék és a többiek, akik összeállították az ötventagú tanácsi vezetést, melynek csak egyharmada volt magyar, a többi román, és kérték, hogy írjam alá, szentesítsem. Persze, nem tettek engem elnöknek, annak ellenére, hogy délelőtt ez a tömeg részéről megtörtént, s azt kérdeztem: ti kik vagytok? Honnan kerültök ide, s ki hatalmazott fel? Mert egyedüli fel­hatalmazott a délelőtti események kapcsán én vagyok, a tömeg által. Az első pillanattól át akartak verni, de ez még számomra tulajdonkép­pen nem volt csalódás, hanem a reális talajra való visszaérkezés. Mert előtte elkapott engem is a nagy „forradalmi lendület”... De csak hat-hét óra telt el, és máris visszaérkeztem a földre. Ettől a pillanattól kezdve már benne vol­tam a valóságban. Mielőtt jellemezném a jelenlegi helyzetet, engedd meg, hogy még hivatkozzak valamire. Ez is csak tény. Huszonötödikén sikerült fel­vennem Bukaresttel az első kap­csolatot a forró vonalon. Aki felhí­vott, és akivel elsőként beszéltem, az Iliescu volt. Melegen üdvözölt, s az volt a kérése, hogy menjek fel. Én meg a következőket mondtam neki: ezt nem tehetem, mert nem tudom, ott mi a helyzet, de itt na­gyon kritikus, fellángolt már a na­cionalizmus, és ha én elmegyek, akkor itt nagy bajok lesznek. Vé­gül is felmentem egy napra. Az első nap végén haza is akartam menni, de már jöttek a hírek, a sepsiszentgyörgyi és a csíki hírek, hogy ellenzik a magyar vezetést, románt akarnak az ottani románok. Tehát azt, amit Ceausescu nem tu­dott teljesen megvalósítani politi­kailag (hisz a legutóbbi időkig eb­ben a két megyében magyar veze­tők voltak a megye élén), ezúttal történelmileg érettnek érezték a pillanatot, hogy ezt véghez lehet vinni. Annyira nagy volt a nyomás fel­felé, hogy Iliescu megkért, és fel­ajánlotta, hogy helikoptert is ad, csak menjek le, mert ott óriási a baj, csillapítsam le a dolgokat. Aztán leutaztam és intéztem az ügyet, aztán hazamentem Vásár­helyre ... Harmincadikén reggel volt Ili­escuval a második telefonbeszél­getésem. Ennek az volt a lényege, hogy Iliescu azt mondta: Kérlek, menj le Csíkba és Kovásznára, nézd meg, mi van ott, mert ismét nagyon sok reklamáció érkezett hozzám, melyek egy nagyon erős nacionalizmusra utalnak a magya­rok részéről. Ez volt az ő szövege. S akkor ezt mondtam: te, Ioane (a Jani megfelelője), te tudod, hogy én onnan jövök, és elsősorban meg szeretném erősíteni, hogy ott, azokban a megyékben valóban egy nagyon erős nacionalizmus van, egyetlen pontosítással, hogy nem a magyarok, hanem a romá­nok részéről; s még a következő dolgot szeretném neked mondani, ha te azt hiszed, hogy Hargita és Kovászna megyékben román ve­zetőket kell az élre tenni, akkor nekem nincs mit keresni nálatok a Frontban és a Bizottságban, még be sem léptem, már ki is lépek! Azt mondja, nem, nem, nem erről van szó. Mondom, lehet, hogy nem er­ről van szó, de úgy látom, hogy te így veted fel a problémákat; én már most szeretném tisztázni, ha te nem magyarázod meg a naciona­listáidnak, hogy most nem kell az összes magyart felszámolni, akkor tévedsz; ezt a nagyon erős román nacionalizmust ti kell hogy vissza­szorítsátok! És még ezt mondtam neki: én szeretném, ha ezt a dolgot megbeszélnénk, ígérd meg, hogy leülünk beszélgetni együtt, mi ket­ten és Pétre Roman, hogy tisztáz­zuk, mit értünk demokrácia alatt, nacionalizmus alatt; ha ezt meg­ígéred, akkor felutazom, ha nem, számotokra nem is létezem. Azt mondta: megígérem ezt neked ... A mai napig ez a beszélgetés nem történt meg. És nem azért nem tör­tént meg, mert én elhallgattam vol­na. Én ezt többször felvetettem és kértem, de mindmáig erre nem ke­rült sor. (Folytatás holnapi számunk­ban) Molnár H. Lajos Orvosi ügyelet Az ügyelet 1992. február 15-én (szombaton) 07 órától 1992. febru­ár 17-én (hétfőn) 07 óráig tart. Szolnokon szombaton az alábbi szakrendelések fogadnak betegeket a kórházi telephelyen: baleseti-általá­nos sebészet a sürgősségi osztályon. Nőgyógyászat a nőgyógyászati am­bulancián. Belgyógyászat: sürgős esetekben a Központi Körzeti Ügye­letén, illetve táppénzes felülvélemé­nyezés a kórház sürgősségi osztály belgyógyászati rendelőjében. Köz­ponti Körzeti Ügyelet: Hősök tere 2-4., tel.: 33-373. Ellátási területe: Szolnok város, Tószeg, Tiszavár- kony,Tiszavárkonyszőlő,Tiszajenő, Zagyvarékas, Szászberek, Szajol, Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Ve- zseny. Az ügyelet ideje: kedden 07 órától csütörtökön 07 óráig tart. Gyermekorvosi ügyelet: MóraF. u. 9„ tel.: 43-102. Fogorvosi ügyelet: Hubay úti rendelőben szombaton és vasárnap 08-17 óráig; 17 órától más­nap reggel 08 óráig a kórház szájse­bészeti osztályán (Tószegi u. 21.) történik a betegek ellátása sürgős esetekben. Szolnoki terület: Martfű: Tisza Cipőgyár üzemorvosi rendelője, Le­nin u. 1. Tiszaföldvár: dr. Sonkoly L„ Körösi u. 8. Besenyszög: dr. Elbako- ur Afif, Damjanich u. 4. Nagykörű, Kőtelek, Tiszasüly: dr. Zsótér Gy„ Kőtelek, Szent I. tér. Újszász: dr. Szóró M., Kossuth 1. Jászberény: Központi körzeti ügyelet: Thököly u. 13., tel.: 12-226. Ellátási területe: Jászberény, Jász­telek, Jászjákóhalma, Jászfény szaru, Jászfelsőszentgyörgy, Pusztamonos­tor. Gyermekgyógyászati ügyelet: szombaton és vasárnap 09-12, vala­mint 15-18-ig. Fogászati rendelés: 7-12 óráig: Jászberény, Szelei u. 2. Jászberényi terület: Jászkisér: Vörös H. u. 1. Ellátási területe: Jász­kisér, Szellőhát. Jánoshida: Közpon­ti ügyelet: Fő u. 41. Ellátási területe: Jánoshida, Alattyán, Jászboldoghá- za, Jászalsószentgyörgy. Jászapáti: Körzeti ügyelet: Beloiannisz u. 6„ tel.: 57. Ellátási területe: Jászapáti, Jászivány. Jászladány: Körzeti ügye­let: Petőfi S. u. 1. Ellátási területe: Jászladány. Jászárokszállás: Körzeti ügyelet: Engels tér 7. Ellátási terüle­te: Jászárokszállás, Jászágó. Jászdó- zsa: Körzeti ügyelet: Hajnal u. 2. El­látási területe: Jászdózsa. Jászszen- tandrás: Körzeti ügyelet: Rákóczi u. 88. Ellátási területe: Jászszentand- rás. Karcagon szombaton szakrende­lések nem működnek! Körzeti ügye­let: Széchenyi sugárút 27/a„ tel.: 11- 233. Ellátási területe: Karcag, Berek­fürdő, Bucsa. Kunmadaras: dr. Nagy M„ Kun- hegyesi u. 41. Kisújszállás: Központi körzeti ügyelet: Nyár u. 7„ tel.: 21-721. El­látási területe: Kisújszállás, Kende­res, Bánhalma, Csorbái A. G„ Mária- laka. Mezőtúron szombaton működő szakrendelések: Fogászat: 08-11 óráig (Kossuth u. 7-11.); Gyermek- gyógyászat: 08-10 óráig (Dózsa Gy. u. 19.) Központi körzeti ügyelet: Kossuth L. u. 7-11. Ellátási területe: Mezőtúr, Kétpó, Mezőhék, Mester- szállás. Törökszentmiklós: Központi körzeti ügyelet: Kossuth L. u. 126. Ellátási területe: Törökszentmiklós, Tiszapüspöki, Tiszatenyő. Fegyvernek: Központi körzeti ügyelet: Felszabadulás u. 128/a. El­látási területe: Fegyvernek, Örmé­nyes, Kuncsorba, Tiszabő. Törökszentmiklósi terület: Ken­gyel: dr. Mikó Z„ Kossuth u. 141. Kunszentmárton: Központi kör­zeti ügyelet: Mátyás kir. u. 21/a. El­látási területe: Kunszentmárton, Ti- szaug, Cserkeszőlő, Tiszasas, Csépa, Szelevény, Öcsöd, Tiszakürt, Nagy­rév, Tiszainoka. Kunszentmártoni terület: Ci­bakháza: dr. Litkei, Hősök tere 10/a. Tiszafüred: Központi körzeti ügyelet: Nefelejcs u. 4., tel.: 52-422. Ellátási területe: Tiszafüred, Tisza- szentimre, Tiszaörs, Tiszaderzs, Nagyiván, Kócs, Tiszaigar. Kunhegyes: Központi körzeti ügyelet: Dózsa Gy. u. 4., tel.: 26-800. Ellátási területe: Kunhegyes, Tisza- gyenda, Tiszaroff, Tiszabura, Abád- szalók, Tomajmonostora. Túrkeve: Központi rendelő: Kálvin tér 4. Állatorvosi ügyelet Jászberényi kerület: Alattyán, Jásztelek, Jánoshida, Jászboldoghá- za, Jászalsószentgyörgy: dr. Maczkó S„ Jászalsószentgyörgy, Fő u. 51. Já­szapáti, Jászivány, Jászszentandrás: dr. Galambos S„ Jászapáti, Hunyadi u.; dr. Rózsi G„ Jászszentandrás. Jászárokszállás, Jászágó, Jászdózsa: dr. Kovács, Jászárokszállás, Deák F. 1. Jászkisér, Jászladány, Újszász: dr. Szántó, Jászladány, Kossuth u. Jászberény, Jászfelsöszent- györgy, Pusztamonostor, Jászjá­kóhalma, Jászfényszaru: dr. Dobos J„ Jászberény, Sírkert u. 2. Jászsági Állami Gazdaság, Jász­berény: dr. Szabari G„ Jászberény, Jókai 29/a. Vörös H. u. 52. Export-állami ügyelet: dr. Rada I., Jászberény, Bedekovich u. 1.; dr. Szántó L„ Jászladány, Kossuth u. Karcagi kerület: I. körzet: Tisza­füred, Tiszaszőlős: dr. Bujdosó I., Tiszafüred, Mák u. 14. II. körzet: Abádszalók, Tiszaderzs, Tiszabura, Tiszaroff: dr. Sinka N„ Abádszalók, József A. u. 59. III. körzet: Kunhe­gyes, Kenderes, Tiszagyenda: dr. Kulcsár T„ Kenderes, Szent 1.7. IV. körzet: Kunmadaras, Tiszaörs, Ti­szaigar, Nagyiván, Tiszaszentimre, Tomajmonostora: dr. Gyöngy F„ Nagyiván, Fő u. 58. Export-állami ügyelet: dr. Kul­csár T„ Kenderes, Szenti, u. 7.; Kar­cag városban: dr. Fűzfői B„ Karcag, Eötvös u. 3. Karcag város: nagyüzemben: dr. Magyar Gy„ Karcag, Hajnal u. 22.; városban: dr. Fűzfői B„ Karcag, Eöt­vös u. 3. Szolnoki kerület: Besenyszög, Nagykörű, Kőtelek, Tiszasüly: dr. Balogh P„ Besenyszög, Hunyadi 1. Kengyel, Tiszatenyő: dr. Rucz I„ Kengyel, Kossuth u. 137. Fegyver­nek, Kuncsorba, Örményes, Tiszabő: dr. Péter I., Fegyvernek, Kossuth u. 23/a. Zagyvarékas: dr. László D„ Zagyvarékas, Szabadság tér 8/3., tel.: 66-242. Szolnok város: Szolnok, Szajol: dr. Major A„ Szolnok, Áchim u. 28. Rákóczifalva, Martfű, Rákócziújfa­lu: dr. Vissi F„ Szolnok, Vörösmező u. 223., tel.: 38-847. Tószeg, Tisza- várkony, Tiszajenő, Vezseny: dr. Bóné L„ Szolnok, Dózsa Gy. u. 18. Törökszentmiklós, Tiszapüspö­ki: dr. Horváth I., Törökszentmiklós, Alkotás u. 13. Export-állami ügyelet: I. körzet: Törökszentmiklós, Tiszapüspöki, Fegyvernek, Tiszabő, Kuncsorba, Örményes, Kengyel,Tiszatenyő, Rá­kócziújfalu: dr. Horváth I., Török­szentmiklós, Alkotás u. 13. II. kör­zet: Szolnok, Szajol, Besenyszög, Nagykörű, Kőtelek, Tiszasüly, Zagyvarékas, Tószeg, Tiszavárkony, Tiszajenőv Vezseny: dr. Major A., Szolnok, Achim u. 28„ tel.: 44-457. Kunszentmártoni kerület: I. körzet: Cibakháza, Tiszaföldvár, Martfű: dr. Tátrai J„ Tiszaföldvár, Ó Nagy B. 33/a. II. körzet: Nagyrév, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszaug, Ti­szasas, Csépa, Szelevény, Cserke­szőlő, Kungyalu: dr. Boross G„ Ti­szakürt, Rózsa F. u. 10/a. III. körzet: Kunszentmárton, Mesterszállás, Öcsöd, Mezőhék: dr. Terhes V., Kunszentmárton, Petőfi 16. Kisújszállás: dr. Tölgyvári B„ Kisújszállás, Nyár u. 45. Túrkeve: dr. Pilikta R„ Túrkeve, Széchenyi u. 12. Mezőtúr, Kétpó: dr. Matuska L„ Mezőtúr, Szabadság u. 9„ tel.: 435. Gyógyszertárak Szolnokon szombaton a Fehérke­reszt gyógyszertár tart nyitva 8-tól 14 óráig; ugyanott hétfő reggelig zárt ajtós ügyeletet tartanak. Török- szentmiklóson a Felszabadulás u. 2. szám alatti. Karcagon a Horváth F. u. 1 .-ben lévő, Kisújszálláson a Szé­chenyi u. 1. szám alatti, Tiszaföldvá- ron az ószőlősi, Tiszafüreden a So­mogyi B. u. 27. sz. alatti, Túrkevén a Széchenyi u. 1 ,-ben lévő, Mezőtú­ron február 20-ig az Újváros VII. úti gyógyszertár gyógyszertár tart ügye- letet. Állandó ügyelet éjjel-nappal, a hét minden napján: Jászárokszál­lás, Rákóczi u. 1. Jászberény, Lenin tér 2. Kunszentmárton, Kossuth u. 4. Martfű, Lenin u. 3. Szolnok, Baross u. Hét közben éjszakai ügyelet - hét végén nappali ügyelet (8-18 óráig): Jászapáti, Petőfi u. 6. Autómentés A Magyar Autóklub Szolnok Me­gyei Szervezete hétköznapi és hét vé­gi városi indítószolgálatot és ügyele­tet tart 7,00-től 18,00 óráig. Az ügye­let helye: Szolnok, Thököly u. 48- 56. Műszaki állomás. Tel.: 088 és 56/34-801. Autómentési és szállí­tási ügyeletet tart éjjel-nappal Szolnokon Papp János, tel.: 56/36- 67.6; Kunhegyesen Faragó Imre, Be­senyő u: 7., tel.: 59/26-442. Hétfőtől péntekig 7-től 16 óráig a tiszafüredi műszaki állomás is hívható. Telefon: 088 és 59/52-355.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents