Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
1992. FEBRUÁR 14. Megyei körkép Szennyvíztelepi rekonstrukció Martfűn ár: \ 1' s"v 1ÍÉÍ1ÍI1ÍK.\ V A. Ví i MhÍINí'&K.V A megnövekedett termelés szükségessé tette a szennyvíztelep felújítását a martfűi Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Gt.-nél. Kétéves akció keretében mintegy 200 millió forint értékben véglegesítik, korszerűsítik a telepet, amelynek jelenleg első szakaszát építik a Tisza-parton. Fotó: Tarpai „Itt vannak a szürkék!” Ufójárás Nagykörűn A következő eset egy fiatalemberrel történt, aki egyedül ment haza egy buliból. Lefeküdt, és arra ébredt, hogy nem tud megmozdulni. Három nagy szemű, szürke bőrű lényt látott a jobb oldalán. A bal oldalán pedig ketten álltak, az egyik mintha magasabb lett volna a többinél. Ekkor két erős csattanást hallott. Később az édesanyja és a nagyanyja elmondta, hogy akkortájt lilás-kékes, szivar alakú szerkezetet láttak az égen, amely róka- farkszerű lángcsóvát húzott maga után, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ufólesen Egy másik észlelő erős fényt látott egy éjjel a fák között, végül egy ovális formájú, vörös színű testet pillantott meg, amely 20- 22 méter átmérőjű lehetett, sárga fények suhantak át rajta, búgó hangja volt, és a vörös fény lüktetett. A temető melletti soron lakó Julcsa néni is találkozott egyszer hasonló jelenséggel.- Itt ültem az ablakban, és néztem az utcát. Egyszer csak egy szürkés színű sugarat láttam leereszkedni, és a sugárban két kis ember szállt le a földre. Intettek nekem, hogy jöjjek ki, de én intettem, hogy nem megyek, és eljöttem az ablaktól.- Hogy néztek ki? Mit viseltek magukon?- Olyan mackóféle lehetett rajtuk, egészen sötét színű. Mind a kettő férfi volt. Az biztos, hogy mind a kettő élő ember volt. Kőhalmi Attila külföldön dolgozik, szabadságát azonban mindig itthon tölti. Amikor barátai ufólesre hívták, még nem sejtette, milyen élmények várnak rá. A három fiatalember elhatározta, hogy egy éjszakát töltenek egy olyan házban, ahol gyakran észlelnek különleges jelenségeket.- Engem nem érdekelt az egész, nem vettem komolyan. Mondtam, hogy felőlem a fejemen is ugrálhatnak, én aludni fogok. Le is feküdtem éjfél felé, amikor a többiek még ébren voltak. Amikor felébredtem, meg akartam fordulni az ágyon, de nem bírtam. Ütésszerűen jött ez a bénulás. Nagyon megijedtem, mert a kisujjamat se tudtam megmozdítani. Próbáltam kiabálni a barátaimnak, de csak vékony, halk, szaggatott hang jött ki a torkomon, és a szám nem tudtam kinyitni. Végül az egyik barátom fölébredt, fölkapcsolta a villanyt, kérdezte, hogy mi van velem, rám tette a kezét, és akkor ez az egész megszűnt. Ugyanakkor, amíg a bénultság tartott, úgy éreztem, hogy valakik mellettem vannak, és mintha fognák a fejem, hogy nem nézhetek oda. Az éjjel folyamán ez még egyszer megismétlődött velem. Január közepe táján Pong- ráczék házában is furcsa dolgok történtek. A férfi arra ébredt egy éjszakán, hogy olyan érzése van, mintha hangyák szaladgálnának rajta. Kinyitotta a szemét, és két szürke alakot látott a karosszéken. Száz-százhúsz centiméter magasak lehettek, nagy gombszemekkel, kezük a térdük alá ért, az orruk helyén két nyílás volt. Néhány másodpercig látta csak őket, majd gömbbé alakultak, és a gömb átment a falon. Közben a ház előtti térről erős fény sugárzott be. Azon az éjjelen, azon az utcasoron egyébként még ketten észlelték a fényt. A férfinak a történés után begyulladt az egyik szeme. Kettévált, és eltűnt Nagykörűtől nem messze, Csataszög határában tavaly láttak egy szivar alakú repülő tárgyat, amely manőverezett az égen, majd egy tanya fölött megállt, körülbelül 50 méter magasan. Az eleje kék volt, a középső része fehér (itt mintha ablakok lettek volna), a hátsó része pedig sárgáspiros. Egy tölcsér alakú fénynyalábban 2-3 alak ereszkedett le a földre. Nem sokáig voltak lent. A tárgyból végül gömb lett, kettévált, és eltűnt. Bizonyára hosszú idő eltelik, mire a nagykörűi eseményekre magyarázatot találnak. Az esetekből kiderül, hogy van egy házsor a temető mellett, ahol a legtöbb furcsa eset történt. Akad olyan vélemény is, hogy talán a házsor előtti téren szoktak „le- szállni”. Az eseményekhez mindenki másképp viszonyul. Van, aki szent meggyőződéssel vallja: „Itt vannak a szürkék! ” Van, aki azt mondja; bizonyíték kell, holott állítólag neki is „megjelentek”. A riportban megszólalók őszinték voltak, és olyan emberek, akiket a földönkívüli civilizációk léte vagy nemléte nemigen érdekelt eddig. Azt se lehet rájuk mondani, hogy szeretnék felhívni magukra a figyelmet, hiszen sokan kérték, hogy nevük ne szerepeljen, mert nem szeretnének gúnyolódás célpontja lenni. Nem akarják azt hallani, hogy: biztos hallucináltál, vagy hogy: sokat ittál az este. Az élmények azonban nyomasztják őket, és bizonyára félelmet is keltettek bennük. Talán éppen azért, mert nincs rájuk magyarázat. Hogy elhisszük vagy sem, azt mindenki maga dönti el. De amit ifjú Barát József mondott ezekről az esetekről, azt mindnyájunknak érdemes megszívlelni:- Ezek az észlelések nagyon kellemetlen élményekké tudnak válni. Szerintem a környezetnek legalább meg kellene hallgatni ezeket az embereket, hogy legalább a „kibeszéléssel ’ ’ könnyítsenek a lelkükön. Sokszor azonban gúny tárgyai azok, akikkel történt valami. Pedig a gúnyolódóknak érdemes lenne elgondolkozniuk egy kicsit. Mert akik teljesen elvetik a földönkívüli civilizációk létének lehetőségét, azok nem néznek bele Galilei távcsövébe, mert azt mondják, hogy már Arkhimédész mindent tudott a világról. (Vége) Paulina Éva ( N Látlelet A szorongás riasztó valósága Akármagától értetődő jelenségnek is tarthatnánk a társadalomban növekvő szorongást, mely a kilátástalan élethelyzetek szaporodásával szükségképpen együtt jár. Nagyon is érthető és racionális tünetnek, máskor meg éppen megfoghatatlannak. Ha már tényleg nem lehet semminek sem szívből örülni, s legfeljebb bizonytalanul tévelyeghetünk a kiábrándító mindennapi valóságban, csak a félelem lehet úrrá rajtunk. Nem mintha mindenki egyformán érezhetné a fenyegető veszélyeket, s az is elképzelhető, hogy valaki rémülettel vesz tudomást mások számára eleve jelentéktelennek látszó változásokról. Ám nem is ebben rejlik a lényeg, hanem sokkal inkább abban, hojgy a szorongás sohasem önmagából gyarapodik. Éltető feltételei - ahogyan nap mint nap tapasztaljuk - a szembetűnően romló gazdasági, politikai és szociális körülményekhez kapcsolódnak. Olyannyira, hogy amikor a szorongás túlságosan nagy erővel lép fel, akkor semmi másra nem gondolhatunk, mint a nyomasztó gazdasági és társadalmi valóságra. S minél inkább gyűlöletes ez a valóság, annál nagyobb a veszélye annak, hogy az állampolgárok tehetetlen foglyaivá válnak. Mert fenyegető veszélyek esetén az egyedül célszerű viselkedés a fenyegetés nagyságával összehasonlított tulajdonerők hűvös mérlegelése volna, majd a döntés, a menekülés vagy a védekezés, esetleg maga a támadás. Csakhogy ebben az Összefüggésben egyáltalán nincs helye a szorongásnak, hiszen ez az érzés mindenféle cselekvést megbénít, így a menekülést is gátolja. A veszélyre való visszahatás pedig rendszerint a szorongásos indulat és az elhárítási művelet sajátos formájaként lép fel. S ebben az állapotban eleve lehetetlen tárgyilagosan felidézni a szorongás kiváltó okait, akár valóságosak ezek, akár nem. Még akkor is, ha éppen a való világhoz fűződő felemás kapcsolat tartja fenn, s ha olyan feszültségteli közönyt is szül, melyből nehezen vagy egyáltalán nem lehet kitömi. A szorongó ember ugyanis - legyen idős vagy fiatal, egyedül vagy családban élő - nem érzi jól magát; egyszerre látja túl szűknek és túl tágnak létének kereteit. Miközben átkozódva vagy konok hallgatással küzd a válaszadás jogának illúziójáért, a nyomorúságos életviszonyokat újratermelő feltételeken alig képes valamit is változtatni. így nem marad más számára, mint hitet és igazolást keresni azokban a dolgokban (lett légyenek ezek politikai eszmék, valláspótlékok vagy más örömforrások), melyek szorongását legalább ideig-óráig feloldják. Kerékgyártó T. István _________I________J E gyezség nélkül sehol sem lesz árverés •• V to ) .T ')■ ' v Ahány téesz, annyi fórum lehetséges Mostanában nemigen ülhetnek a babérjaikon a megyei kárrendezési hivatalok munkatársai. Hisz javában folyik a beérkezett igények elbírálása, a hiányzó adatok pótlása, s ugyanakkor a hivataloknak törvényben előírt kötelességük, hogy február 16-ig, vagyis e hét végéig értesítsék a termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat arról, hogy a kárpótlásra jogosultak az adott mezőgazdasági nagyüzem területéből milyen nagyságrendű aranykorona-értékre jelentették be igényeiket.- Ez annál is inkább fontos feladat - mondja dr. Gerendásiné dr. Horváth Gabriella, a megyei kár- rendezési hivatal vezetője -, mert amikor a téeszek majd kijelölik parcelláikat árverésre, pontosan az aranykorona-értékekből kell kiindulniuk. Tehát ez a mérvadó, mivel a jogosultak is az aranykoronára fognak licitálni, és nem a területre.- A szövetkezetekről szóló átalakulási törvényben többek között az is szerepel - vetem közbe -, hogy a kárpótlásra jogosultaknak február 29-ig jelezniük kell a helyi polgármesteri hivataloknál, ha fórumokat szeretnének létrehozni. Elmondaná, hogy mi a célja ezeknek, és hogyan lehet megalakítani?- A fórumok tulajdonképpen érdekegyeztető bizottságok, amelyeket nem kötelező létrehozni, de a jogosultak mégis kérhetik ezek felállítását.- Mi ennek a módja? i- Ha a kárpótlásra várók közül akár egy ember is igényli a fórum megalakítását, akkor a helyi önkormányzatnak kötelessége minden segítséget megadni ehhez.- Mit kell tenni annak, aki élni akar ezzel a lehetőséggel?- Csupán annyit, hogy bemegy a helyi polgármesteri hivatalba, és bejelenti, hogy szeretné, ha felállítanák az érdekegyeztető bizottságot. Ilyen esetben a jelentkezőket úgymond igazoltatják, hogy valóban jogosultak-e a kárpótlásra.- Hogyan lehetséges ez, amikor még szinte senkinek sincs a kezében a kárpótlási jegy, hisz egy korábbi beszélgetésünk alkalmával éppen Ón mondta azt, hogy jó esetben is csak március elején juthatnak hozzá az igénylők ezekhez az értékpapírokhoz ?- Ez igaz, ám bizonyítékként elegendőek azok az átvételi elismer- vények is, amelyekben mi igazoltuk, hogy ilyen és ilyen borítékszámon az illető kérelmet nyújtott be hozzánk.- S mi van akkor, ha valaki netán elvesztette, vagy éppen nem találja az átvételi elismervényét?- Akkor be kell jönnie ide, a megyei kárrendezési hivatalba, és mi kiadjuk az igazolást, amit aztán a helyi önkormányzatoknak kötelességük elfogadni.- Tehát azt már tisztáztuk, hogy akár egy ember is kérheti a bizottság felállítását, feltéve, ha megfelelően bizonyítja, hogy kárpótlási igénye van. De kik lehetnek a tagjai ezeknek a fórumoknak?- Nyilván az érdekeltek. így az ottani önkormányzat, valamint azoknak a gazdálkodóegységeknek az emberei, akiknek a kezelésében vagy tulajdonában lévő föld egy részét árverezni fogják. Továbbá a kárpótlásra váró helyi és távol élő jogosultak képviselői. Ez utóbbi kör is jelentős, mert nagyon sokan vannak olyanok, akiknek mondjuk ebben a megyében vették el a földjeiket, de jelenleg Hajdúban vagy éppen Borsodban élnek. A jogszabály ugyanis lehetőséget ad számukra is, hogy részt vegyenek az árveréseken. Mert mint korábban tisztáztuk, három helyen licitálhat a kárpótlásra jogosult: ott, ahol a földje volt, vagy ahol jelenleg lakik, vagy ahol termelőszövetkezeti tag. Ez az esetek többségében egy hely, egy település, de előfordulhatnak azonban kivételek is.- Mi a feladatuk a fórumoknak?- Mint említettem, ezek tulajdonképpen érdekegyeztető bizottságok lesznek. Ebből következik, hogy a termelőszövetkezeteknek március 17-ig kötelességük tájékoztatni a fórumot arról, hogy melyik parcellát akarják majd árverésre bocsátani. A bizottság tagjai ezeket a földeket nyilván megnézik, és nyilatkoznak arról, hogy elfogadják-e vagy sem. A döntésükről pedig tájékoztatniuk kell bennünket.- Mi történik ezután?- Ha a fórum elfogadja árverésre a nagyüzem által kijelölt parcellákat, akkor mi határozatot hozunk, jóváhagyjuk, és kitűzzük az árverés idejét. Persze ez sem megy majd egyik napról a másikra, mert legalább egy hónapnak el kell telnie a határozat megszületése és az árverés ideje között. Erre azért van szükség, mert nekünk kötelességünk a helyi és az országos lapokban meghirdetni az árverés napját, hogy azok is tudjanak róla, akik például más megyében élnek, de korábban ezen a tájon voltak földjeik. Ugyanis mint említettem, ők is részt vehetnek a licitálásban.- S mondja, mi lesz akkor, ha a nagyüzem és a fórum nem tud majd megyegyezni egymással?- Ebben az esetben először a megyei kárrendezési hivatalt kell majd tájékoztatniuk. Mi természetesen igyekszünk körültekintően, minden érintett érdekét szem előtt tartva meghozni a döntést. Ám ha a fórum tagjai ezzel sem értenek egyet, akkor az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz fellebbezhetnek. S ha még az ott született határozatot sem fogadják el, akkor bírósághoz fordulhatnak. Lényeg az, hogy egyezség nélkül sehol sem lesz árverés.- Visszatérve a fórumok megalakítására: mi van akkor, ha egy té- eszhez több község is tartozik? Ilyen esetben minden településen létre lehet hozni a bizottságokat?- Nem. Sokkal inkább az egy téesz, egy fórum elvét kell követni, függetlenül attól, hogy hány falu vagy város határában gazdálkodik az adott nagyüzem. Nyilván ilyenkor arról a településről kell több embert választani a bizottságba, ahol nagyobb a kárpótlási igénylők száma. Erre lehetőség van, hisz a fórumoknak minimum három, maximum pedig tizenegy tagjuk lehet.- Tehát, ha jól értem a szavait, akkor azokon a településeken, ahol két téesz gazdálkodik, ott két fórumot, vagyis érdekegyeztető bizottságot is fölállíthatnak.- Igen, erről van szó, vagyis ahány téesz, annyi fórum lehet, függetlenül attól, hogy hány települést érint a dolog.- Véleménye szerint elöfor- dulhat-e olyan eset, hogy a téesz majd a legrosszabb földjeit jelöli ki árverésre?- Ettől nem nagyon kell tartani. Már csak azért sem, mert a kárpótlási és az átalakulási törvény nagyon komoly garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy a nagyüzem nem ajánlhatja fel árverésre a legsilányabb tábláit. De ugyanakkor nem köteles kitűzni a legjobb parcelláit sem.- Köszönjük a tájékoztatást! N. T.
