Új Néplap, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

12 Az Üj Néplap Szelevényen 1992. FEBRUÁR 13. Az alapellátás színvonalának javításáért Dr. Gálos László 1951-ben született Szelevényen. Családja több generáción keresztül a falu­ban gazdálkodott. Itt végezte ál­talános iskoláit is, jelenleg Kun- szentmártonban lakik. A cserke- szőlői és az öcsödi tsz jogtanácso­sa, jogi és agrárképzettsége van. A választáson független jelölt­ként, az MDF támogatásával in­dul. Az MDF egyébként a pol­gármesterjelöltet és az önkor­mányzatba jelölt hét képviselőt külön erre az alkalomra kiadott választási újságban népszerűsíti.- Az MDF választási újságjából sok minden kiolvasható elképzelé­seiből. Szeretném azonban, ha egy kicsit játékos formában, mintegy képzeletbeli időutazásként elmon­daná, az ön megválasztása esetén a polgármesteri ciklus végén, 1994-ben milyen lesz Szelevény?- Remélhetőleg akkor már mű­ködő távválasztós telefonössze­köttetésünk lesz a nagyvilággal, hiszen Szelevény is csatlakozott, nagyon bölcsen, a Körös-Com el­nevezésű regionális telefontársu­láshoz. Egyébként már az is nagy eredménynek számítana, ha a köz­ség 1994 végén ilyen maradna, mint most, azaz megőrizné műkö­dőképességét. Természetesen sze­retném rendezettebbnek látni a fa­lut, és főleg, hogy lakóinak jobb a kedve, mint napjainkban. Tisztá­ban vagyok azzal, hogy mind a megválasztott polgármester, mind az önkormányzati testület tagjai hatalmas terhet vesznek magukra, hiszen lényegében most kell meg­szervezniük a falu önálló életét. A várossal való együttműködésnek voltak előnyei is, hatalmas hátrá­nya azonban, hogy az elmúlt 15 év alatt elveszett az a tapasztalat és az a feltételrendszer is, amely egy te­lepülésjói funkcionáló működésé­hez feltétlenül szükséges. Első fel­adatomnak azt tekinteném, hogy az apparátusba olyan jól képzett embereket gyűjtsék össze, akiknek a szellemi tőkéje a falu működését tekintve a jövőben kamatozhat.- Milyen szervezeti keretek kö­zött gondolná el az önkormányzat működtetését?- A tennivalókkal egy minimáli­san hattagú apparátus lenne csak képes megbirkózni. Szerencsés volna, ha pályázat útján olyan jól képzett jegyzőre tudnánk szert ten­ni, akinek nagy államigazgatási gyakorlata van. Átmenetileg azon­ban jogi képzettségem folytán ma­gam is tudnám segíteni a jegyző munkáját, ha az előbbi tapasz­talattal rendelkező pályázó nem akadna. Én csak tiszteletdíjasként vállalnám a polgármesteri megbí­zatást. Úgy érzem, ez részben e- lőnyt jelentene az önkormányzat részére, hiszen illetményem nem jelentene olyan megterhelést, mint ha ezt a posztot főfoglalkozású polgármester foglalná el, másrészt viszont megfelelő időbeosztással így is teljes egészében feléget tud­nék tenni feladataimnak.- Visszatérve bevezető kérdé­semhez: említette, hogy egy rende­zettebbfaluban jobb kedvű embe­reket szeretne két év múlva viszont­látni, de vajon mitől derülnének jobb kedvre, mi lenne az a tevé­kenységi sor, amely jobb hangulat­ra derítené az itt élőket?- A községben nagyon sok az idős, öreg ember. A lakosság összetételéből adódóan is ez egy meglehetősen szegény falu, nagy gondot kell tehát fordítani a szociá­lis gondoskodásra. Továbbá ilyen rövid távon - mert a ciklusból hát­ralévő két- két és fél esztendő rövid idő - a legfontosabb törekvésem az alapellátás színvonalának emelése lehetne. Az alapellátásba beleér­tem a kereskedelemtől, a szolgál­tatásoktól kezdve az orvosi ellátá­son keresztül - egyszerűen nevet­séges, hogy például egy egyszerű laboratóriumi vizsgálat miatt is Kunszentmártonba kell utazni - egészen az alapfokú oktatásig mindazt, ami a mindennapok élet­viteléhez közvetlenül hozzátarto­zik. Természetesen ez alatt az idő alatt is hozzá kellene kezdeni a hosszabb távú tervek megvalósítá­sához, a vállalkozások támogatá­sával, ha lehet, működötökét kelle­ne becsalogatni a faluba, amely új munkaalkalmakat is teremtene. A Vállalkozók Pártjának van egy jel­szava, mely szerint az önkormány­zat is vállalkozás. Bizonyos kere­tek között, teszem azt a közbirto- kossági vagyon felhasználásával, az is elképzelhető, hogy a falu ön- kormányzata gazdasági vállalko­zásba kezdjen. A szociális gondoskodás megteremtéséért Mátyus Gábor független je­löltként a Demokrata Koalíció helyi szervezetének támogatá­sával indul a polgármester-vá­lasztáson. 1944-ben született a szomszédos Csépán, paraszt­családban. Huszonöt éve lakik Szelevényen, és úgy érzi, hogy e negyedszázad idő alatt teljes egészében szelevényivé vált. Két ciklusban tagja volt a Kun­szentmártoni Városi Tanács szelevényi elöljáróságának. Belülről ismeri tehát, mint a falu életének irányítója, a tele­pülés gondjait. Jelenleg a Kö­rösmenti Mgtsz szelevényi bel­ső vállalkozási egységének egyik ügyvezetője.- Önnel is egy rövid időutazást téve, 1994 végén megválasztása esetén mit látna szívesen, ha megvalósulna a községben?- Megválasztásom esetén első­sorban a meglévő intézmények működtetését tartanám legfonto­sabb feladatomnak, méghozzá olyan színvonalon, amely kivív­hatja a lakosság elismerését. A falu fejlesztésében korábban el­ért eredményekre szeretnék épí­teni. Az elöljáróság volt annyira önálló, hogy a várostól kapott szűkös költségvetést mindig meg tudta toldani különböző for­rásokból származó pénzekkel, így kerülhetett sor például az is­kola vagy a sportpálya és öltöző felújítására. Az intézmények működésének színvonala, belső tartalmi munkájuk azonban még sok kívánnivalót hagy maga után. Elsősorban az oktatás szín­vonalát kell emelni, ma még ugyanis sok a képesítés nélküli nevelő. Összességében nagyon nagy probléma a községben az ifjúság helyzete. Megválasztá­som esetén mindenekelőtt annak elősegítését tartanám az egyik legfontosabb feladatomnak, hogy az alapképzés színvonala emelkedjen, hogy a falu és a vá­ros közötti különbség csökken­jen az iskolai oktatásban.- Ezek szerint, ha ön lenne a polgármester, az oktatást,,stra­tégiai ágazatként’' kezelné, és a falu költségvetéséből nem a „ma­radékelv” alapján finanszíroz­ná.- Az egyik legfontosabb és leg­kifizetődőbb beruházásnak az oktatást tartom, hiszen a jövőnk függ tőle. A másik nagy gond itt, Szelevényben is az idősek és a szociálisan rászorultak, a bete­gek, a sajnos egyre szaporodó munkanélküliek helyzete. Úgy érzem, megválasztásom esetén, a Demokrata Koalíció, amely erő­sen szociális érzékenységű szer­vezet, segítségével ennek a ré­tegnek a gondjain is tudnék eny­híteni.- Az előbb említette, hogy az oktatáson a falu jövője múlik, a község jelenét pedig alapvetően meghatározhatják a tulajdonvi­szonyokban az átalakulási és a szövetkezeti törvények végrehaj­tása után bekövetkező változá­sok.- Szelevényen nem titkolt szán­dék, hogy a falu határában mű­ködő szövetkezeti egység ki akar válni a nagy szövetkezetből. Ezt a most elfogadott törvények is lehetővé teszik. A túlnyomó többség gazdasági jövőjét új tí­pusú szövetkezeti formában kép­zeli el. A kárpótlásként vissza­igényelt földek mennyisége mi­nimális, és csak néhány gazda akar önállóan gazdálkodni. A különválás, az osztozkodás azonban nehéz folyamat, hiszen nemcsak a vagyont, a tartozást is meg kell osztani, de ebbe most nem is szeretnék nagyon belebo­nyolódni.- Milyen szervezeti formában képzeli el a polgármesteri hiva­tal működését, ha önt választa­nák meg?- Szelevény csak 1977-től 1992. január 1-ig nem volt önálló. Ko­rábban is mindig önálló község­háza, elöljáróság, tanács műkö­dött itt. Én is csak ennek az önál­lóságnak a megtartásában tudok gondolkodni, ami természetesen önálló jegyzőt is feltételez. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne támogatnám az egész térséget érintő kezdeményezésekhez tör­ténő csatlakozást. Jelenleg is olyan szerencsés helyzet adó­dott, hogy a község bekapcso­lódhat a telefonfejlesztési regio­nális programba, ezen kívül, va­lamikor az ezredforduló táján a vezetékes gázellátás is megvaló­sulhat. Vállalkozó önkormányzat Sáfár Sándor 1952-ben Szé­kesfehérvárott született, de tíz­éves kora óta a Tiszazugban, Kunszentmártonban nevelke­dett. Matematika-fizika sza­kos tanár, tizenhat éve a kun­szentmártoni szakmunkás- képző intézetben tanít. Tíz éve szelevényi lakos, akkor kapott itt szolgálati lakást, amikor a község a város egyik kerülete volt.- A korábbi években nem poli­tizáltam, nem vettem részt a köz­életben, de azért Makóként min­dig tudtam a község gondjairól, a történésekről. Amikor baráta­im, ismerőseim azzal a szándék­kal kerestek meg, hogy jelöltes­sem magam, talán ellentmon­dásnak tűnik, de én éppen azért szántam rá magamat, mert nem vagyok szelevényi. Ez sok hátrá­nya mellett azzal az előnnyel jár, hogy úgy érzem, személyes ro­koni, családi kötődéseim nem lé­vén, így elfogulatlanabb rálátá­som van a település egész életé­re. Foglalkozásomnál fogva is racionálisan gondolkodó ember vagyok. Mindig a tények mérle­gelése után vonom le a számom­ra helyesnek tűnő következteté­seket. Megválasztásom esetén ez a racionalitásra való hajlamom, úgy vélem, nagyban segítené munkámat.- Ha önt választanák meg pol­gármesternek, mit tartana leg­sürgősebben megoldandó fel­adatának?- Az egész Tiszazugra jellemző a települések elöregedése. Szele­vényen az idősek aránya 65 szá­zalék. Ez országosan is igen ma­gas arányszám. Emellett a falu legnagyobb gondja, hogy úgy­szólván nincs munkalehetőség. A község területén gazdálkodó termelőszövetkezeti egység, amely most a különválás gondjá­val van elfoglalva, szintén fog­lalkoztatási gondokkal küszkö­dik. Az első teendő tehát új mun­kalehetőségek teremtése. Ez azonban nagyon általánosan hangzik, megpróbálok kicsit konkrétabban fogalmazni. Itt az emberek elsősorban a mezőgaz­daságtól várják boldogulásukat, ehhez értenek, ehhez vannak meg a külső adottságok is. Az alapanyag megtermelésén kívül azonban a gazdálkodásban a fél­kész és a késztermékek előállítá­sára kellene törekedni. Én elkép­zelhetőnek tartok például egy olyan vállalkozást, amelynek egyik, ha nem is döntő, résztve­vője az önkormányzat lenne, amely különböző kedvezmé­nyekkel, jogi tanácsokkal, piac­kutatással segítené az egyéni vállalkozókat, akik várhatóan meg fognak jelenni, ha máshon­nan nem is, a helyi lakók közül, akiket a gazdasági helyzet kény­szerít a vállalkozásra. Egy konk­rét példát szeretnék mondani. A térségnek Halesz fontos része, ezen a területen egy teljesen más típusú gazdálkodás folyik, mint a község egyéb részein: szőlő- és gyümölcstermelés. Az itt meg­termelt árut azonban csak meg­lehetősen alacsony áron lehet ér­tékesíteni, sőt sokszor eladási gondokkal küzdenek a termelők. Ezért úgy gondoltam, a megter­melt gyümölcsöt a manapság di­vatos biotermékek formájában lehetne tovább feldolgozni, aszalt termékeknek vagy tartósí­tó nélküli gyümölcsleveknek. Ezért az önkormányzatnak tá­mogatnia kellene vállalkozási formában az ott élőket, hogy összefogva gépeket vásárolja­nak, megszervezve az értékesí­tést is. Egy másik nagy gazdasá­gi lehetőség - amely már valóban a tudományos fantasztikum vilá­gához tartozik és nem két év programja - az idegenforgalom. A vagyonnevesítések után az önkormányzat tulajdonában ke­rült a Körös-part egy része, és a területen lévő holtágak. Ezeket a természeti adottságokat kihasz­nálva olyan falusi turizmust le­hetne megalapozni, amely sok szelevényinek is kenyeret bizto­sítana. Én biztos vagyok abban, hogy lesznek olyan falubeliek, akik a vendégek kedvéért szíve­sen áldozzák fel majd a nyaru­kat, hogy maguknak és család­juknak nyugodt őszt, telet és ta­vaszt biztosítsanak. Úgy tudom, arról is szó van, hogy hamarosan megindítják a körösi hajózást, s ezzel megszűnne a község „zsákutca’ ’ jellege.- Tudom, hogy e rövid beszél­getésben csupán csak egy töre­dékét érinthetjük a tennivalók­nak. 1994-ig, a következő hely- hatósági választásokig egyéb­ként is csak elkezdeni lehet a munkát.- Csak egy vázat lehet felépí­teni, amelyre majd a következő ciklusban, a következő önkor­mányzatnak kell építkeznie. Nem a gondokat szeretném so­rolni, de sürgős tennivalóként még megemlíteném az ifjúság helyzetét. A község iskolagond­jai egy külön beszélgetést igé­nyelnének. Visszaszerezni a jogos tulajdont Holló István 1944-ben Szarva­son született parasztcsalád­ban. A mezőgazdasági techni­kum elvégzése után tíz évig a békéssámsoni termelőszövet­kezetben dolgozott. Szelvény­re nősült, 1971 óta néhány szarvasi év megszakításával él a faluban. Jelenleg a Körös­menti Mgtsz szelevényi belső vállalkozási egységének egyik ügyvivője. A polgármester-vá­lasztáson az Agrárszövetség jelöltjeként indul.- Az első kérdésem önhöz is úgy szól, hogy megválasztása esetén, a választási ciklus végén, 1994- ben milyennek látná a falut?- Elsősorban nem ilyen hangula­túnak, mint most. Most pesszi­mista hangulatú emberek lakó­helye, olyan embereké, akik egyelőre nem látják a kivezető utat az egyre reménytelenebb gazdasági helyzetükből. Gondo­lok itt a sok munkanélkülire, a megélhetésükért aggódó nyug­díjas, idős emberekre. Abban bí­zom, hogy megválasztásom ese­tén az általam vezetett önkor­mányzati testület és apparátus képes lesz olyan intézkedéseket tenni, hogy ez a hangulat meg­változzon.- Mi lenne az első intézkedése ennek érdekében?- Először is ki kellene alakítani azt az apparátust, amely működ­tetni tudná a falut. Feltétlenül an­nak vagyok a híve, hogy a pol­gármester főállásban végezze a munkáját, önálló jegyző segítsé­gével, mert a tennivalók annyira feltorlódtak, hogy ezt a munkát másként nem lehet tisztessége­sen elvégezni. Támaszkodni sze­retnék a jelenleg itt dolgozók szakmai tudására, tapasztalatára is.- Ön, mint a szelevényi belső vál­lalkozási egység egyik ügyvivője és mint a termelőszövetkezet pá- lóczi-pusztai telepének vezetője, belülről ismeri a gazdaság hely­zetét. Azt is jól tudja, hogy ebben a községben is mennyire szoron­gató a munkanélküliség növeke­dése. Véleménye szerint önálló gazdálkodás esetén lehetne-e új munkalehetőségeket teremteni?- A szelevény iek eltökélt szán­déka, hogy a régi közigazgatási határokon belül, visszaszerezve jogos tulajdonukat, újra önálló­an, és a többség akarata szerint új típusú szövetkezeti formában gazdálkodjanak. Véleményem szerint az egykori állapot, ami­kor például a pálóczi-pusztai ta­karmánykeverő üzem 10-15 em­bernek adott kenyeret, vagy ami­kor még álltak a nagy dohány­szárító pajták, csak jelentős tő­keráfordítással lenne visszaállít­ható. Ugyanakkor hiszem, hogy fokozatosan, néhány éven belül újra egy olyan jól működő gaz­daság hozható létre, amely a mostaninál több ember megélhe­tését biztosítaná. Nem akarok fe­lelőtlenül ígérgetni, valamiféle rózsaszín jövőt festeni, de a vá­lasztási gyűlésen mindazokat a terveket el fogom mondani az embereknek, amelyeket közös összefogással, szívós munkával meg lehet valósítani. (A beszél­getésünket követő napon tartotta az Agrárszövetség a haleszi mű­velődési házban választási gyű­lését, tegnap pedig a belterületi művelődési házban találkozott Holló István a falu lakóival.)- Holló úr, úgy tudom, önt nem­csak polgármesternek, hanem önkormányzati képviselőnek is jelölte az Agrárszövetség.- Valóban. Én nem minden­áron akarok polgármester lenni, de ha nem választanak meg, mint képviselő szeretnék részt venni a falu életének alakításában. Ak­kor az önkormányzati testület tagjaként szeretném segíteni a megválasztott polgármestert jobbító szándékú törekvéseiben.

Next

/
Thumbnails
Contents