Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
1992. JANUÁR 6. AzUj Néplap Kisújszálláson 11 A román követség engedélyezte A legutóbbi karácsonyra a mindenki karácsonyfája a városháza mögötti térre került. A tízméteres óriás alatt Lőrincz Gáspár tisztele- tes és Dómján László alpolgármester méltatta az ünnep jelentőségét. Ezután a vöröskereszt, a pékek, a könyvtár, a művelődési ház és az önkormányzat közreműködésével, segítségével csomagokat osztottak szét, amelyekben a szaloncukrokon kívül bejgli, narancs is volt. Szintén ide tartozó hír, hogy az erdélyi Négyfaluval létesített hagyományos kapcsolat szellemében a helyi egyházak és iskolák hetvenöt, a kenderesiek pedig huszonöt doboz szaloncukrot gyűjtöttek a testvérváros apróságainak. Ugyanis Romániában egyáltalán nem lehet ezt az édességet kapni. Az ajándékokért Gajdó Zoltán ottani plébános jött el, és végül is a tetemes mennyiségű finomság oly módon kapott zöld utat, hogy az átvitelét a budapesti román nagykövetség engedélyezte. __________ H ogyan tovább, aranylábúak? A helybeli focisták feladták a leckét, hiszen a megyei első osztályban úgy másodikok, hogy az élenállóval azonos pontszámot értek el. Mint Szepeshelyi Csaba edzőtől megtudtuk, sikerült jól erősíteni: olyannyira, hogy még Romániából is érkezett hozzájuk egy olyan vendégjátékos, aki az ottani első osztályban 274 mérkőzésen volt hálóőr. Mi tagadás, ügyes gyerek ez a Mia Constan- tin, noha magyarul még csak káromkodni tud, azért remekül véd. A napokban eldől, ha esetleg ezek a srácok megnyerik a bajnokságot, vállalják-e a felsőbb osztállyal járó kötelezettségeket. Elvégre ez a csapaton kívül függ a várostól, a sportkörtől, a helyi mecénásoktól. Közülük is kettő neve, Végh Endréé és Horváth Ferencé kívánkozik az élre. Ebben a városi oldalunkban mi mégsem őket, hanem az S. Nagy ikerpárt mutatjuk be olvasóinknak. 1968. február 9-én érkeztek: elsőnek Károly, majd kisvártatva Zsolt. Károly egyetemi hallgató és középpályás. Játszott a DMVSC csapatában is, és november 16. óta nős. Az öccse, Zsolt gondnok a sportpályán, a zöld gyepen pedig csatár. O is megjárta a Szeged NB Il-es csapatát, és jelenleg nem szándékozik még követni tesója családalapítási szándékát. Rajtuk kívül még néhány olyan játékos rúgja itt a bőrt, akik nem is olyan régen magasabb osztályban kergették a labdát. Ezzel azt akarom mondani, hogy a kollektíva jó erőkből áll, és túlzás nélkül egyik komoly várományosa a bajnoki címnek. Feltéve, ha a tavaszi szezon is jól sikerül, mert a korábbi gyakorlat nem (mindig) kimondottan ezt igazolta. A város vagyona (eddig) 350 millió A legutóbbi önkormányzati ülés ötórás volt, amelyen jó néhány érdekes téma napirendre kenilt. így elfogadták a helyi környezetvédelmi rendeletet, amely egyik tétele többek között arról is határozott, hogy a műút mellett lakóknak be kell kapcsolódniuk a rendszeres szemétszállításba. Ugyanakkor a szociális helyzet alapján a város a fizetséghez a legrászorultabbaknak segítséget ad. Szó volt arról is, hogy túlságosan sok az építési tilalom, amelyek közül sokat feloldottak, míg egy-két helyre újabbakat létesítettek. A közművelődési intézményeket egy rendszerbe szerették volna összevonni, de a képviselő-testület másképp döntött, így a könyvtár önálló intézmény marad. Bizonyára sokakat érdekel az is, hogy számba vették az önkormányzati vagyon zömét. Eddig a városnak több mint 360 milliós a vagyona, de valószínű, hogy ha minden leltárba kerül, ez az összeg a félmilliárdot meghaladja. Arról is határoztak, hogy folytatódik a belterületi útépítés, és ehhez a lakásonkénti hozzájárulás 15 ezer körül lesz. A következő ülést egyébként februárban tartják, amelyre megint kerül egy izgalmas téma: a város 1992. évi költségvetése. Az ujjait megették a tehenek st Pocsai Károly elmondása szerint hathetes, hiszen életkorát egy 6-os és egy 7-es szám fejezi ki hűen. Rendelkezik egy csodálatos cifraszűrrel, amelyet még a nagyapjának készített a szintén kisújszállási Kiss Lajos szűrszabó mester 1880-ban. Ezt a remeket két éve 80 ezerért kérték, de a gazdája a fejét ingatta: nem eladó. Majd aki hátul marad, behúzza az ajtót, az dönt, így érvelt. Károly bácsi egyébként 50 éves koráig legényemberként élt, akkor vett el egy elvált asszonyt. Ennek már tizenhét éve és mostanában sehogy sem telnek a napok. A lába érszűkületes, mindkét szemét műtötték, néhány ujját pedig a kukoricatörő gép kapta el, így azok bekerültek a silóba, a tehenek eledelébe. Bölcs derűvel szemléli életét, azt, hogy elvették a földjüket, mindent az utolsó jószágig, mivel kulákok- nak nyilvánították őket. Ezen a törvénytelenségen sajátos módon állt bosszút: tudja, mondja nekem, semmit se kértem vissza! Egy szöget se, ezért, én vagyok kommunista, nem a rablók, mert nem ragaszkodom az egykori javainkhoz. Amit elvettek, legyenek boldogok vele; legyintés búcsúzóul kezet fogunk. Amúgy kunosán, erősen, pedig mint fentebb említettem, az ujjait már korábban a silóban hagyta. A HHIB Sítáborban Brassó mellett Szénási László testnevelő tanár úr vezetésével a közelmúltban tizenhárom diák egy szűk hetet töltött a Brassó melletti Négyfaluban. A testvérvárosba a tanulókat a lánynevelőotthon busza szállította el. A megérkezés után először sportszállóban helyezték el őket, majd a vendéglátás családoknál folytatódott. Megnézték Brassó nevezetességeit, és pár napos síoktatásban is volt részük. A tanfolyam eredményességét, hatékonyságát néhány kék folt hűen igazolja. Ráadásul megismerkedtek a település magyar diákjaival is, hiszen mint megtudtuk, Négyfaluban hét iskola található, amelyek közül négyben magyar tagozat is van. Befejezésképpen még csak annyit: január 4-én további tizennyolc diák utazik ismét ebbe a csodaszép környezetben lévő városba. A diákok és a két felnőtt kísérő tíz napot tölt el; a látogatást a kintiek még az idén viszonozzák. Hazafelé a sörrel. Az alkalomhoz illően természetesen nem kerékpárral, kiskocsival - hanem szánkón jut haza a jó néhány literes butella. Csúszás a zsákon-*» Ottjáriunkkor a téli szünet az utolsókat rúgta, éppen ezért a gyerekek igyekeztek kihasználni a bőséges égi áldás okozta következményeket. Mivel a település környékén nemhogy domb, de még halom se nagyon akad, a szükség, akarom mondani a hiány törvényt bontott: a nebulók felfedezték a négyes út töltését. Ott, ahol a legnagyobb, a vasúti felüljáró előtt. Innen messzire rohan a szánkó, és akinek nincsen, annak a helyzete sem reménytelen. Főleg ha van otthon egy üres műanyag zsák. Állítólag százszor is le lehet rajta csúszni, mire kilyukad. Többször nem érdemes, mert az említett lyukadás viharos gyorsasággal tovább terjed. Például a nadrág fenekére, és ezt a tényt a kisúji anyukák, apukák is nehezen viselik el. Hát még a gyerekek, akik ezért az otthoni áldásokat kapják... Kapós kerékpárok A városról nem lehet elmondani, hogy a bűnözés fészke, ami még akkor is igaz, ha az utóbbi időben egy-két emberölés is borzolta a kedélyeket. így két börtönviselt cimbora szóváltása halállal végződött, és az egész közvéleményt mélységesen megrázta az az orvosgyilkosság, amelyik áldozata egy köztiszteletben álló idős doktor lett. (A tettesek azóta már lakat alá kerültek, és remélhetőleg ott is maradnak vagy húsz évig.) Egykoron „divat” volt a disznótoros megdézsmálása, és ha a tulaj nem jó helyre akasztotta ki a kolbászokat, előfordult, a jóféle étek már másnál füstölődön vagy száradt ki. Arról is hallottunk, hogy a fehérneműt sem ajánlatos akárhol éjszakára kinn hagyni az udvarokon, mert könnyen lába kel. Amit viszont mindenki mond: néhány embernek bizonyára hiányzik egy vagy két kereke. Mert mi lehetne más az oka annak, hogy ezeket az itt is népszerű drótszamarakat úgy viszik, mint a cukrot. Főleg, ha lezáratlanul kinn hagyják őket a tulajdonosok az üzletek, boltok, kocsmák előtt. A történelmi hitelesség kedvéért mi is lefotóztunk egyet, amelyik védelmét a gazdája fura módon oldotta meg. A láncot és a lakatot a kormányon hagyta. Valószínű azért, hogy aki esetleg el szeretné kötni, így játszi könnyedséggel teheti. Elvégre ebben a hideg időben nem kellemes dolog még a zárral is bíbelődni... Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János
