Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. JANUÁR 30. 11 A tudomány és technika világából Műanyag benzintartályok kiszolgált benzintartályok újrahasznosításra lárva. (MTI-Press) Emberek helyett gének Az emberi génekkel könnyebb bánni, mint az emberekkel: a kis helyet elfoglaló öröklési anyagot génbankokban lehet tárolni. Ezért akarják az amerikai genetikusok és antropológusok a Föld különböző területei őslakosságának génjeit összegyűjteni és kon­zerválni, származzanak azok akár afrikai pigmeusoktól, az Ama­zonas menti yanomami indiánoktól vagy spanyol baszkoktól, vagy rajtuk kívül még sok száz népcsoporttól. Ezen a genetikai anyagon akarják a kutatók az ember eredetére és fejlődésére vonatkozó vizsgálataikat elvégezni. A gyűjtést öt éven belül be akarják fejezni, mert addigra már alig lehet majd „keveretlen” öröklési anyagot találni, vagy ami még rosszabb: valószínűleg sok néptörzs kihal. A nanoelektronika korszakának küszöbén? A híres autógyárak intenzíven foglalkoznak az egyes műanyag gépkocsialkatrészek újrahasz­nosításának lehetőségeivel. így az utóbbi években egyre több gépkocsihoz nagy sűrűségű poli­etilénből, könnyen, gazdaságo­san újrahasznosítható műanyag üzemanyagtartályokat állítanak elő. Ezek sokéves használat után nem a roncstelepre kerülnek, ha­nem a régi tartályokat megőrlik, és mintegy 30 százalékban friss polietiléngranulátumhoz keve­rik. Az újrahasznosítással kap­csolatban a legnagyobb problé­mát az jelenti, hogy a sokéves használat során a polietiléntartá­lyok anyaga telítődik benzinnel, pontosabban annak egy szénhid­rogén alkotórészével, ami mér­gező, és robbanásveszélyt okoz­hat. Ezért olyan eljárást dolgoz­tak ki a szakemberek, amelynek lényege, hogy a semleges nitro­géngázban végzik az őrlést, és fokozatosan gázmentesítik az anyagot, egy hűtött csapdával a keletkező gőzöket eltávolítják, ezzel megszüntetik a mérgező és robbanásveszélyes anyagok ke­letkezésének veszélyét. Előállítottak már kizárólag használt alapanyagból, melyek egy része már 10 éves volt, új üzemanyagtartályokat. Az újrahasznosítható alkatré­szek visszagyűjtésére azonban az autógyárak egyedül nem tud­nak vállalkozni, ezért speciális szétszerelő hálózat létesítését tervezik. Mikro­hullámú szárító Már a prototípusa készül an­nak a ruhaszárító gépnek, amely mikrohullámokkal működik, akárcsak egy konyhai sütő-főző készülék. Előnye nemcsak az, hogy mechanikai hatás, esetleg rongálás nélkül szárítja a ruhát, hanem az is, hogy sokkal ener­giatakarékosabb, mint egy ha­gyományos villanymotoros szá­rító. A készülékben a sütőhöz ha­sonlóan magnetron kelti a mik­rohullámokat, amelyek rezgésbe hozzák a vízmolekulákat. Hő ter­melődik, a víz pedig elpárolog. A hagyományos szárítókkal szemben nincs szükség arra, hogy a gépben lévő levegőt fel­melegítsék, csupán a folyamat legvégén kapcsol be egy időre az elektromos fűtés. A hőmérséklet még így is csak 32-38 C-fokos, szemben a hagyományos szárí­tók 66 C-fokával. A mikrohullámú szárító körül­belül 25 százalékkal kevesebb energiát használ fel, mint az elektromos, ami összegződve igen tetemes megtakarítás, ha fi­gyelembe vesszük, hogy Ameri- ka-szerte körülbelül 3,5 millió hagyományos szárítót használ­nak. Az úgynevezett pásztázó alag- útmikroszkóp nemcsak a szilárd testek felületének atomi felbon­tóképességű vizsgálatára alkal­mas. Egyre inkább használják szer­számként is, amellyel a felület szerkezetét tetszőlegesen meg lehet változtatni. Az IBM kutatólaboratóriumá­ban egy szilíciumkristályban erősen kötött egyetlen atomot si­került a kristályból kiemelni, és a kristály más helyén lerakni. A letapogatótű hegyénél erős elektromos tér van. A feszültsé­get rövid időre megnövelve az atom megtapad a csúcson, to­vábbi feszültségimpulzussal pe­dig le lehet tenni. így elvben lé- pésről-lépésre új kris­tályszerkezetet lehet felépíteni. A kutatók olyan roppant kicsiny- ségű elektronikai elemek előállí­tását tartják így lehetségesnek, amelyek elektromos tulajdonsá­gait egyes atomok beépítésével tetszőlegesen lehet változtatni. Ez talán már egy új kor hajnalát jelenti: a mikroelektronikából a nanoelektronika korszakába lé­pünk. Robbanékony vulkánok Nemrég Japánban és a Fü- löp-szigeteken történt egy- egy olyan katasztrofális vul­kánkitörés, amelynek híre bejárta a világot. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy más vulkánok is képe­sek-e ilyen hirtelen és pusz­tító kitörésre? Erősen leegyszerűsítve a dol­got, kétféle típusú vulkánt külön­böztetünk meg: az Etna- és a Ve- zúv-'típusúakat. Az Etna-típusú vulkánok lávájából a benne ere­detileg oldott gázok az idők fo­lyamán lassan eltávoztak a lég­körbe, míg a Vezúv-típusúak lá­vája sok oldott gázt tartalmaz. Kitöréskor a kétféle típusú vulkán egészen másként viselke­dik. Az Etna-típusú vulkánok ki­törésekor a gázszegény magma lassan kerül a felszínre, és a vul­kán lejtőjén óránként néhány ki­lométeres sebességgel folyik le­felé, ezért aránylag könnyen el' lehet menekülni előle. Merőben másként megy végbe a Vezúv-tí- pusú vulkánok kitörése, amelyet - persze leegyszerűsítve - a pezs­gősüveg kinyitásához lehet ha­sonlítani. A lezárt üvegben levő pezsgő a légkörinél nagyobb nyomás alatt van, azért a felol­dott szén-dioxid nem tud belőle elillanni. Amint azonban az üveg dugóját eltávolítjuk, megszűnik a túlnyomás. Mivel kisebb nyo­máson a pezsgő csak jóval keve­sebb szén-dioxidot tud oldani, a gázfelesleg hirtelen felszabadul­va a pezsgő egy részét is magával ragadja az üvegből. A Vezúv-típusú vulkánoknál a dugó szerepét többnyire egy ki­hűlt lávaoszlop tölti be, amely lezárja a tűzhányó kürtőjét, és a földkéreg mélyebb rétegeiből a magmakamrába áramló lávában oldott gázokat nem engedi elil­lanni. A magmakamrában így egyre fokozódó túlnyomás jön létre. Ez a, túlnyomás a vulkán környezetében kis földrengések százait idézi elő, amit például a Pinatubo vulkánnál a kitörés előtti hónapokban megfigyeltek. Ezek a kis földrengések a kitörés előjelei. Végül akkorára nő a nyomás, hogy hatalmas robba­nással kiveti a lávadugót, és a hirtelen felszabaduló gáz az izzó láva ezer tonnáit ragadja magá­val. A kitörés iszonyatos ereje még fokozódik, ha víz hatol a magmakamrába, ugyanis ezen a hőmérsékleten a víz elpárolgása robbanásszerűen történik. Az ilyen kitörés több száz négyzetkilométeres területet ké­pes elpusztítani a vulkán környé­kén. A robbanás első következ­ménye a gyakorlatilag hangse­bességgel terjedő, épületeket le­romboló, erdőket letaroló erejű nyomáshullám, amely elől gya­korlatilag nincs menekvés. Ezt követik a hegyoldalon az órán­ként 100 kilométeres vagy még nagyobb sebességgel lezúduló, forró hamuból és lávadarabok­ból álló lavinák. Ezek mindent maguk alá temetnek, és élettelen porsivatag marad a nyomukban. A veszély azonban akkor sem Nem csoda! Nem csoda, ha korunk embere természetesnek találja egy-egy olyan természeti jelenség bekövetkezését, mint egy napfogyatkozás. Pláne, ha - mint a közelmúltban is - Amerikából (a Hawaii-szigetek ugyanis oda tartoznak) igen jól látható, és a sajtó kellő hírverést csinál. A csillagászok évkönyvei az égitestek mozgástörvényeinek ismeretében az égi jelenségek bekövetkezésének időpontját hosszú évszázadokra előre pontosan megadják. A hold- és napfogyatkozá­sok 18 év és 11 napos periódussal ismétlődve szabályos sorrendben következnek egymás után. Amíg ezeket a törvényszerűségeket nem ismerték fel, a történeti korok embereiben gyakran rémületet keltett a hirtelen bekövetkező sötétség, amely olykor sorsdöntőnek bizonyult a világtörténelemben oly gyakori csaták némelyikében. így például a Bibliában is szereplő gibeoni csata vélhetően a Kr. e. 1399. esztendő március 11-i teljes napfogyatkozás napján volt, s ez az égi jelenség kedvezően járult hozzá az izraeliták győzelméhez az amoriták fölött. Aki úgy érzi, lemaradt az évszázad napfogyatkozásáról, mert nem tudott a Hawaii-szigetekre utazni, az se bánkódjon, hiszen néhány év szűnik meg, mikor a magma nagyrészt elveszíti gáztartalmát, és így nem jelent már közvetlen fenyegetést. A trópusokon gya­kori kiadós esőzések ugyanis le­mossák a kitörés során a vulkán oldalán lerakodott hamut és fi­nom port. Sok eső esetén sárlavi­nák jönnek létre, amelyek el­árasztják a völgyeket és a folyó­medreket. A kitörés során a levegőbe ke­rülő finom por nagy területen oszlik el, és légzési nehézsége­ket okoz, eltörni a klímaberende­zések és az autók légszűrőjét. Ha a porfelhő városokra ereszkedik le, és ott, mint a Fülöp-szigete- ken, esővízzel keveredik, a há­zak összeroskadnak a rájuk ne­hezedő súly alatt. A porfelhők a légi közlekedést is veszélyezte­tik. A vulkáni hamu ugyanis a léglökéses gépek tüzelőterének magas hőmérsékletén üveggé ol­vad, és elszűkíti a fúvókákat, ami a hajtómű leállásához vezet­het. A Pinatubo vulkán kitörése­kor a szaúdi légitársaság egyik Boeing 747 gépe ilyen ¡porfelhő­be került, és két hajtóműve fel­mondta a szolgálatot: A porfel­hők kiteijedését és mozgásának irányát műholdakkal figyelik, és így időben figyelmeztetni tudják a pilótákat. A szigetvulkánok robba­násszerű kitörésénél még külön nagy veszélyt jelent a kitörést követő szökőár. A Krakatau 1883-as kitörésekor keletkezett tengerár 36 ezer emberéletet kö­vetelt. Gogola Aladár Kevesen gondolták, hogy egyszer majd nem a fegyverke­zési, hanem a leszerelési hajsza is gondokat okoz a két szuperha­talomnak. A Bush elnök által be­jelentett részleges nukleáris le­szerelés nyomán több mint há­romezer robbanófejet, vagyis 30 tonna dúsított urániumot és 9 tonna plutóniumot kell megfele­lően kezelni, elhelyezni. Eddig a forgalomból kivont nukleáris tölteteket a Sziklás-hegységben, egy Denver melletti telephelyen fogadták. Savban feloldották, fém vagy oxid formában nyerték vissza, majd megfelelő bizton­sági feltételek közt tárolták. Ezt a telepet azonban környezetvé­delmi okokból már bezárták, s ráadásul a most feldolgozásra váró nukleáris robbanóanyag sokkalta több, mint az eddig le­szerelt rakétáké. A jelenleg hatályos nemzetkö­zi szerződések a nukleáris fegy­verek dolgában csak a hordozó- rakétákról, bombázókról intéz­kednek, de nem szólnak a robba­nófejekről. Eszerint a forgalomból kivont robbanófejek uránium- és plutó­niumtartalmával az országok azt csinálnak, amit akarnak. Kérdés, mit tudnak? Elvileg elképzelhető, hogy az urániumot bizonyos módosítá­sokkal atomerőművekben hasz­nálják fel. „Oxigénezett” kipufogás Hat amerikai nagyvárosban végzett vizsgálatok alapján megállapították, hogy az etanol- lal vagy éterekkel kevert üzem­anyaggal működő járművek kö­rülbelül 20 százalékkal keve­sebb szén-monoxidot bocsáta­nak ki a szokásosnál. A levegő szén-monoxid—tartalma külö­nösen a téli hónapokban szökik fel, mert a legtöbb autósnak ilyenkor indítási gondjai van­nak, az üzemanyag elégése töké­letlenebb, erős szennyezést okoz, holott csak néhány percig tart. A következő évtql 41 ame­rikai városban teszik kötelezővé a különleges üzemanyagakeve- rék árusítását és használatát. Teljes napfogyatkozás a csak ilyenkor látható napkoronával múlva, 1999. augusztus 11-én a déli órákban hazánkból is megtekint­het egy gyönyörű napfogyatkozást. Ennek megfigyeléséhez én a tihanyi Balaton-partot ajánlanám, hiszen itt mintegy négy percig fog tartani a jelenség, s az augusztusi kánikula is talán itt lesz a legel vi- selhetőbb. Csak időben gondoskodjanak szállásról és kormozott üvegről! T erhességmegszakító tabletta Attól tartok, még ma is na­gyon sok nem kívánt gyer­mek születik meg csak azért, mert az anya fél az orvosok­tól, a kórháztól, az abortusz­tól. A félelem többé-kevésbé indokolt, hiszen talán min­denki tudna említeni az is­merősei közül olyat, akinek egy művi abortusz után nem sikerült többé gyereket szül­nie. Marad tehát az előrehozott ter­hesség, a gyors esküvő, az abbaha­gyott iskola, a kényszerpályák. Felbecsülhetetlen ezért annak a francia tudósnak az érdeme, aki munkatársaival együtt megoldotta a gyógyszeres terhességmegszakí­tást. A módszer lényege roppant egyszerű. A terhesség fenntartásá­hoz az anyai szervezet pontos és összehangolt hormonműködése szükséges. Ezek közül egynek, a progeszteronnak kiemelt jelentő­sége van. Ha ez nincs, megszakad a terhesség. A kutatóknak sikerült előállítaniuk egy vegyületet (amelynek az RU486 nevet adták), amely a progeszteron felvételét megakadályozza a méhben. Két nappal a szer beadása után méh- összehúzódásokat serkentő szere­ket adnak az anyának. Végül is a spontán abortuszhoz hasonló mó­don szakad meg a terhesség. Eddig szerte a világon több mint 100.000 asszonynak szakították meg így a terhességét. Sajnos nem­régiben a kezelés következtében meghalt egy asszony. 31 éves volt, erős dohányos, és a 13. terhességét akarta ily módon megszüntetni. Az utólagos vizsgálatok szerint felte­hetőleg gyors vérnyomáscsökke­nés okozta a halált. A méhösszehú- zódásokat elősegítő vegyület, a prosztaglandin ugyanis a vérnyo­más szabályozásában is részt vesz. Ez az összefüggés jól ismert az orvosok előtt, éppen ezért két év­vel ezelőtt a francia hatóságok el­rendelték a prosztaglandinadago- lás hatásának megfigyelését. Az •orvosi javallat szerint 35 év feletti dohányosoknál, magas vérnyo­másban szenvedőknél és szívbete­geknél kerülni kell a terhesség­megszakítás ezen módját. A sors iróniája, hogy amikor nyilvánosságra hozták a halál­esetet, aznap jelent meg egy tudo­mányos közlemény, amelyben egy mesterségesen előállított vegyület- ről számoltak be. Ennek a szemek ugyanolyan a hatása, mint a prosz- taglandinnak, szájon át is szedhe­tő, és remélhetőleg nincsenek mel­lékhatásai. Az orvosok szerint ha beválik, a terhességmegszakítás otthon is elvégezhető lesz. Sajnos minden beavatkozásnak megvan a maga kockázata. A ha­gyományosan végzett művi abor­tuszoknál is nagyon ritkán ugyan, de meghalhat az anya. (Nagy-Bri- tanniában 1989-ben több mint 180 ezer nőnél végeztek művi terhes­ségmegszakítást, és közülük egy asszony meghalt.) Tehát az anya szempontjából körülbelül azonos a kockázat. A későbbi, tervezett gyerekek szempontjából viszont egyértelműen a gyógyszeres út a kevésbé kockázatos. Dr. Buczkó Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents