Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. JANUÁR 30. Kunsági Extra—Kunmadaras mezőgazdasági dolgozóknak, hanem az agrárágazat jövőjének. Korábban a szakemberek csak keveset mondhattak: széttárt kézzel a jogi szabályozás hiá­nyára panaszkodtak. Nemrég meghozták a várt „kardinális” törvényeket.- Mi várható ezután? Melyek azok a lépések, melyek a Kossuth Termelőszövetkezet tagságát érintik? - kérdeztük Vincze János tsz-elnöktöl.- Talán megszűnik a termelő- szövetkezetek vesszőfutása - kezdi az elnök. - Szeretnénk el­érni, hogy tiszta kép alakuljon ki tagjainkban a tennivalókról. Jó lenne, ha az őszi munkákat már az új szervezetekben végeznék. Márciusig közgyűlést tartunk, melynek témája lesz többek kö­zött a vagyonnevesítés, a föld­alapképzés. Aratás előtt vagy után egy újabb közgyűlésen teszünk pon­tot a tényleges vagyonfelosztási eljárásra végére. Ezt követően az új szerveze­tekben mindenki maga alakítja dolgait.- Tudnak-e arról, hányán igé­nyelték vissza földjüket?- Hozzávetőleges informáci­ókkal rendelkezem csak. Való­színű több jelentkező volt ná­lunk, mint másutt, hisz itt a bir­tokméretek is kisebbek voltak. Várhatóan alakul majd egy helyi érdekegyeztető fórum, egy bi­zottság, melybe képviselőt dele­gáljuk.- Milyen esélyt ad az új szövet­kezésnek?- Úgy gondolom, a tagság 70- 80 százaléka együtt marad. Ta­lán kisebb egységek is alakul­nak, a többiek pedig egyénileg próbálnak meg boldogulni. Végül is az új tulajdonosok döntik majd el, mi legyen a föld­del. ció, amely ateista nevelést ka­pott. A miénkétől eltérően gondol­kodnak életünk lényeges céljai­ról. Vannak olyanok persze, akik szítják ezt a hangulatot’. Kunmadaras hétszáz éve cím­mel Ötvös úr - akinek eddig is több tanulmánya, verse és érte­kezése jelent meg - egy figye­lemre méltó tanulmányt adott ki. Munkájában a kun város törté­nelmi és irodalmi emlékeit mu­tatja be 1291-től kezdődően. Történelmi adalékokkal ismer­teti meg az olvasót a kunok ke­reszténységéről; a kun Mi­atyánkról; az iskoláztatási tevé­kenységről; a Bácskába történt áttelepülésről; a szabad­ságharckori emlékekről. Olyan irodalmárokat mutat be, mint Koczik Mihály, Móricz Zsig- mond, Szabó Pál, Veres Péter, Szabó Magda, Körmendi Lajos és Hendi Ilona. TAKARÉ­KON Bármennyire is különböznek egymástól a hazai települések és azok lakói, annyi azért közös kö­zöttük, hogy mindegyik érzi a gazdasági törvények kérlelhetet- lenségét, a számukra olykor is­meretlen jogszabályok erejét. A lakáshitelek korábban megvál­toztatott visszafizetési módja kö­vetkeztében a kunsági nagyköz­ség lakói közül többen váltak hátralékosakká; mindamellett a költcsönösszegek nem tartották a lépést az inflációval és az épí­tőanyagárak növekedésével. Lám, mennyivel szemléletesebb és lehangolóbb a félig befejezett családi ház, mint az ország- gyűlési határozat vagy egy pénz­intézeti rendelet. Ha az állam nem segíthetett, vállalkozhat-e a település a gondok orvoslására? A takarékbetét-állomány ala­kulása ezzel szemben azt mutat­ja, hogy tovább erősödött egy el­lentétes folyamat: a lakosság vé­kony rétege meggazdagodott, millió, tízmillió forintokat fiaz- tat a bankban. A vállalkozók tud­ják, hogy a pénzlekötés jól jöve­delmez, ez most a tőke megtérü­lésének leggazdaságosabb for­mája. Ha az inflációt nem vennénk figyelembe - ez igen helytelen volna -, akkor a község lakosai­nak megtakarított pénzéből nem következtethetnénk az állampol­gárok elszegényedésére. Nagy­sága többé-kevésbé változatlan maradt. A gyakorlat azonban nem ilyen kozmetikázott. Furcsa módon - persze csak a takarékos­kodók számához viszonyítva - jelentős a betétjüket őrző nyug­díjasok száma. Úgy hírlik, hogy a megyében csak Kunmadarason maradt régi épületben az OTP fiókja. A kö­zeljövőben valószínűleg újat építenek a központban. Az oldalt szerkesztette: Szurmav Zoltán — Fotók: Korányi Éva Kovács Ferenc polgármester­től megtudtuk, hogy még to­vábbra is bizonytalan számos körülmény. Mint ismert, egy hongkongi cég ideiglenes hasz­nálatra megkapta, kibérelte a lé­gibázist. Közben olyan levél ér­kezett a polgármesteri hivatal­hoz, melyben kérték, adjanak ki üzemeltetési engedélyt.. .- Nagyon furcsa dolog ez - mondja Kovács Ferenc -, hisz korábban egy szovjet-magyar vegyes bizottság tárgyalt a terü­letről, ez a bizottság megszűnt. Senki nem tudja, ki képviseli most a szovjet felet. Azt kívánják tisztázni, hogy születhetett-e valamilyen megál­lapodás e kusza témában. Maguk is nagy érdeklődéssel várják a fejleményeket. Tudják, hogy a lakosság is élénken követi a tör­ténéseket. A polgármester megjegyzi azonban: bárhogy is legyen, nem biztos, hogy építkezni kívánnak ott. és az sem egyértelmű, hogy ha így is lenne, földmunkásokat, munkanélkülieket várnának. Egyszó mint száz, repülőtér­ügyben a közeli jövőben nem várható változás. Közben megtudtuk azt is, hogy az úgynevezett bombatér polgári hasznosítását a megkere­sett főhatóság nem engedélyez­te. Ez a bázis hasznosításával is felvet egy kérdést: ki az, aki lő­szerrobbanástól hangos tranzit­repülőteret szeretne építeni? Elmentek Kimentek, kivonultak. Családostól, mindenes­től. Óriási külpolitikai lépés volt a tavalyi. Örült is mindenki, hogy távoztak a szovjetek, ám tény az is, hogy azóta jóval szerényebb a kereskedők for­galma. Nem kevésbé a gazdáké. Óriási felvevőpiac szűnt meg. A múlt évben mintha egy feneketlen gyomor és egy öltözködésében kielégíthetetlen óri­ási nő kelt volna útra. Mit mondjon a kereskedő? Ha örül, hogy elmen­tek, még azt is hihetik, hogy nem beszámítható. Ha meg nem, akkor meg pirulhat. Az arany középút az lehet, amit Zádori Jánosék kereskedésében hallottam egy vásárlótól: jobb lett volna, ha be sem jönnek. Képünk az ő boltjukban készült. Törvények már vannak Vmeze János A parlament megszavazta azokat a törvényeket, amelyek - ha a várakozások beigazolódnak - sokat jelenthetnek nemcsak a A repülőtér adna munkát - mondotta egy kunmadarasi úti­társam. Aztán bárhová kopogtat­tam, valahogy mindenütt szóba került az „objektum”. Mintha kerozinszag úszna a levegőben. Azt mondják, ezt a sajtó nem engedi leülepedni vagy elillanni, de kavarogna az magától is. Munkaalkalom, megrendelések, vásárlók . . . m m : f; Tavaly még nyereségesek voltak . .. Csődeljárás megindítását kér­te a bíróságtól a Vas- és Elektro­mos Ipari Szövetkezet. A múlt evben meg nyereségesek voltak, mára azonban fizetésképtelenné váltak. Az eljárás szabályai sze­rint programot kell készíteniük arról, hogy tartozásaikat miként kívánják kiegyenlíteni. Amennyiben a három hónapos moratórium lejártáig nem érnek el javulást, a felszámolást nem kerülhetik el, sőt Kemecsi Sán- domé főkönyvelő-helyettes sze­rint elképzelhető, hogy maguk kezdeményezik azt. Transzformátorok, hegesztő­gépek gyártásával foglalkozik a száz dolgozó. Nyolc évvel ez­előtt még kétszázötven, zömé­ben kunmadarasi nőnek adtak munkát. Termékeik többek kö­zött Tengizig iS eljutottak. A gyártás feltételei később fokoza­tosan romlottak a sokat emlege­tett gazdasági szabályozók, a megrendelések elmaradása mi­att. Mondják, a korábbi vezetők sem álltak a helyzet magaslatán. A szövetkezet kénytelenek volt megválni dolgozóiktól. Legelőször a szakképzetlenek­nek adták ki a munkakönyvét, aztán a többiek következtek, mígnem a maira apadt a KE- VlSZ-alkalmazottak száma.- Annyi kölcsönnel terhelték meg a céget, hogy a bankhitele­ket 1994-ig lehetne törleszteni - mondja Kemecseiné. Próbálkoz­tunk azzal is, hogy az önkor­mányzat segítségét kérjük. Fel is ajánlották, hogy adnak kedvez­ményes kamatozású kölcsönt, ám az utolsó pillanatban vissza­léptek. Arra hivatkoztak, hogy nem látják biztosítva a visszafi­zetést. Most a pénzintézetektől függ, hogy mi lesz és mi marad meg a valamikor jobb napokat látott üzemből. Nem a szférák zenéjéről van szó, és nem a vevőkészülékekből áradó muzsikáról. Az előbbit legalább hallani vélik, az utóbbit pedig élvezik az emberek. Egy sokak számára fontos adás azon­ban nehezen vehető. Dr. Ötvös László református lelkész minap azt az eljárást kifogásolta, mely­nek következményeként a hívők sokasága számára lehetetlenné tették a rádióból közvetített egy­házi félóra - istentisztelet - hall­gatását. Úgy merült fel a dolog, hogy a napokban egyik látogatása so­rán egy özvegyasszony panasz­kodott neki: keresné, de nem tudja fogni az adást. A néni resz- keteg kezével húzogatta alá a programokat, ám már azok nem a régi, megszokott adó neve alatt szerepeltek. Az évtizedek óta megszokott hullámhosszon mást talált helyettük.- Sok idős személyt érint hát­rányosan ez a módosítás - mél­tatlankodik a lelkész. - Az idősek hetven-nyolcvan évesen, külö­nösen így, télen már nem mernek elindulni otthonról. Isten igéjét az éter hullámain keresztül hall­gathatják. Nincs mindegyikük rádióján URH-csatoma. Ezzel a húzással belenyúltak az emberek lelkivilágába. Lehet persze az is, hogy mindez csak azért történt, mert nem gondolták végig, mit tesznek a műsorok szerkesztői. Egyébiránt nincs különösebb oka a panaszkodásra a gyönyörű templom lelkipásztorának. Amióta dr. Ötvös László el­foglalta jelenlegi helyét - tizen­egy éve -, mint meséli, még nem keresztelt meg annyi személyt - pontosan tizenöten voltak - egy­szerre, mint a legutóbbi kará­csonykor. Egy népes gyülekezet gyűlt akkor össze. Rokonok voltak, szülőkre, keresztszülőkre, gye­rekekre adta Isten áldását.- Szóvá teszik néhányan, hogy most is korlátozzák a lelkiisme­reti szabadságot, csak más irány­ból - jegyzem meg a lelkésznek.- Úgy történetesen, hogy most meg vallásosakká nevelik a gye­rekeket.- Ismemi kell egy nagyon lé­nyeges körülményt. Azoknál az embereknél, akiket már megke­reszteltek, szó sem lehet kény­szerítésről. Őket mindössze se­gítjük, támogatjuk, hogy megta­lálják a helyes utat. Nagy szükség van a bibliai tü­relemre, hisz - teljesen érthetően- felnőtt egy olyan tanári generá­Kovács Ferenc polgármester:- A bombatér polgári hasznosítását nem engedélyezték. Jönnek-e még gépmadarak? Az éter hallhatatlan hangjai

Next

/
Thumbnails
Contents