Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
4 1992. JANUÁR 29. Nyílt tér Antall József Grósz Károlyhoz írt levelének megszellőzte- tése nem érte el a közzétevők által kívánt eredményt. Az írást olvasva sok más egyéb között leginkább az ragadhatott meg mindekit, hogy éppen annyi méltósággal szólt állampolgárként a korabeli miniszterelnökhöz, mint ahogy ma, miniszterelnökként szól az állampolgárokhoz. Azt mondják, hogy a hatalom az emberből a legrosszabb tulajdonságokat hozhatja felszínre. Ez az írás a bizonyíték, hogy a miniszterelnök nem változott sem stílusában, sem politikai felfogásában egy jottányit sem. Az a tartás - amit az ellenzéke gőgnek tulajdonítva szemére vet -, ami jellemzi az elnöki székben, az előadói pódiumon és a betegágyon, nem az uborkafára felkapaszkodott államférfi póza, hanem az embertársait és önmagát is megbecsülő ember természetes magatartása. Ennek az állandóságnak az apropójaként vetődött fel a gondolat. Hát az ellenzék, a hajdan radikális liberális ellenzék, miként vehetett száznyolcvan fokos fordulatot? Vagy lehet, hogy az ellenzék sem változott, csak a körülmények változtak? Igaz, amit egy politikai elítélt mondott? „Már a csíkosban sem voltunk egyformák. ” Van, aki állítja, hogy az SZDSZ sem egyéb, mint sokáig jól maszkírozott utódpárt. Felületes megfigyelés felületes következtetésre vezethet. Ugyanis a jelenlegi politikai helyzetben a baloldalon elhelyezkedő pártok egymástól igen sok kérdésben fényévnyi távolságra lévő vélekedései is háttérbe szorulhatnak, míg más, a lényeget kevésbé érintő kérdésekben az egyetértés felértékelődik és meghatározóvá válhat. A kommunisták azt szerették volna, ha a magyar történelem tizenkilenccel kezdődik, a liberálisok ugyanezt negyvennyolcra teszik. Emlékezzünk vissza, hogy a parlamenti címerválasztás milyen heves indulatokat váltott ki. A micisapka a Kossuth- címeren, maszturbáló ördög a címer két oldalán a magyar történelemből azért kíván elvetni ezer évet, mert jórészt annak elutasításában gyökerezik mindaz, ami a mai baloldali pártokat összefűzi és a kormánykoalícióval szembeállítja. A koalíciós pártok keresztény eszmeiségre támaszkodnak. A kommunista párt és utódpártjai, a szocialisták és a vallási kötöttségeket gyakorlati és racionális szinten is elutasító liberálisok materialisták. Ebből következik a másik egymásra találási pont. A kormánykoalíción belüli materialista képviselet, a nemzeti liberális gondolatiság, az ezer- egyszáz éves múltból semmit nem vet el, de a maga helyén mindent megfelelően értékel. Ezzel szemben minden törekvés, ami a nemzeti múlttól idegen, történelmünket, hagyományainkat, gyökereinket figyelmen kívül hagyja, a keresztény népi múlttól elvonatkoztat, képviselNŐ A MEGOSZTOTTSÁG A nemzeti összefogásról Az elmúlt két évben a változások előtt és alatt kialakult pártok bírálóinak véleménye nagy teret nyer (nagyon helyesen) a napi sajtóban csakúgy, mint pl. az esszéirodalomban. A bírálatok között megjelent a politikai elit stílusát és a nemzeti egységet számon kérők véleménye. Ezen bírálatok nagy része ugyanarról szól, vagyis a feladatok nehézségéhez felérő megfontoltságot és a nemzeti összefoAz Uj Néplap politikai vitafóruma jen bármily gondolatiságot is, a nemzetit mindig korszerűtlennek fogja ítélni. Az intemacionalista és a kozmopolita gondolatiság ily módon talál másodszor egymásra. Ezzel a megközelítéssel - úgy tűnik - a radikális ellenzék sem ment lényeges változáson keresztül. így már sok érthetetlen és váratlan döntés érthetővé válik. A konstruktív politizálás hiánya, a kormány megbuktatására, a stabilitás megingatására tett erőfeszítések, ideológiai harcra utalnak: harc a kozmopolita, intemacionalista, materialista világnézetű Magyarországért. Magyar Demokrata Fórum megyei elnöksége gást hiányolja. A változások azonban másfelé mutatnak: az ország megosztottsága egyre nagyobb, az ellentétek egyre megbékítheletle- nebbek, s ami ebből következik - nő a reakciók és ellenreakciók erőssége. Ebből aztán egyenesen következik a stílus leromlása, jóllehet némileg lehet javítani rajta, attól azonban, hogy udvarias formában szidjuk egymást, a helyzet nem javul. Egy példával megvilágítva a dolgot: ha szembeköpik, még a vallásos ember is könnyen súlyosabb szavakat használ, avagy tettet követ el, mint egyébként. Elhúzódó vitákban azonban hiába keressük, hogy ki volt az első, aki elrondította a vitát - erőfeszítésünk értelmetlen, hiszen a vita későbbi szakaszában már az aktualitás számít, illetve az oknyomozást a vitában A „szürke eminenciás 9? szemével ✓ Újévi számvetés Az év első napjai többek között az elmúlt esztendő eredményeinek összegzésével, a további tennivalók meghatározásával telnek országunkban, városunkban és benne az egészet alkotó mikroközösségekben: a családokban is. Közel egy éve a lapban megjelent „Örökölt hittel: emberben, munkában, becsületben’ ’ c. írásomat újraolvasva én is elvégeztem a számvetést; annak reményében írom le ismét gondolataimat, hogy a magamhoz hasonló „derékhad-középréteg” mindennapos gondokkal küzdő: „szürke eminenciásainak” - esetleg fogyó energiájuk, lelki- erejük szinten tartásához, növeléséhez a magam módján hozzájárulhatok. Ha reálisan, de jóindulatúan, indulatoktól mentesen tekintek vissza az elmúlt igen nehéz évre: a nagy és kisebb horderejű kérdések megoldási, elintézési módjára úgy országos, mint városi szinten - úgy érzem, akkori optimizmusomban megerősítést kaptam a dolgos hétköznapokban. Munkahelyemen, utcán, a kereskedelemben és nem utolsósorban városunk kulturális életének különböző területein - és még hosszan sorolhatnám! - sok-sok kellemes tapasztalatra tettem szert. Emellett természetesen saját bőrömön tapasztaltam az átalakuló gazdasági élet - az ezzel együtt járó állandó áremelkedések - kellemetlenségeit, hiszen csak a fix fizetésből gazdálkodom én is, mint még annyian. Ezek miatt mégis felháborít, ha még mindig a bűnbakok keresésével indokolt vagy kevésbé indokolt türelmetlenséggel, rosszindulattal, s az ezzel párosuló, sokszor irreális kritikával találkozom. Hiszem, mindennek ára volt - van - és lesz is .. . Tény, hogy a rendszerváltozás szükségszerű volt, de nemcsak annak, hanem tudatunknak is változnia kell!!! Ehhez a változáshoz ki-ki a maga helyén, de mindenkor elismervén a jót, elviselvén a rosszat - előre tekintve - erőnket, energiánkat az országos és önkormányzati célkitűzések segítésére használnánk. S ha mindezt legjobb tudásunk szerinti munkavégzésünkkel garantálnánk, úgy a kötelesség mellett jogokról is beszélhetnénk, mert ennek sorrendisége sem mindegy ... A számvetéshez tartozik politikai hovatartozásunk felülvizsgálata is - ezt is megtettem! Nem vagyok és nem is voltam párttag, de ma már pontosan látom, hogy eddig kommunista (a szó nemes értelmében) módon próbáltam élni és dolgozni - bár ezt ma nem divat emlegetni! Amikor szavazott az ország - koromtól függetlenül a Fideszre szavaztam - ahogy írtam is, abban bízván, hogy gyermekeim, tanítványaim és unokáim már igazi haszonélvezői lesznek a rendszerváltásnak. Végül egy-két konkrét példa optimizmusom változatlan indokoltságára: EMBERBE - vetett hitemet erősítették többek között a Heté- nyi Géza Kórházban szerzett kéthónapos tapasztalataim. Olyan emberekkel találkoztam ott (beosztástól, kortól függetlenül) és kaptam segítséget a gyógyuláshoz, akik szívvel-lélekkel dolgoznak. Odaadó, lelkiismeretes munkájukat ezúton is köszönöm, és a továbbiakhoz is erőt, egészséget, hasonló lelkiismeretességet kívánok az előttünk álló évben. MUNKÁBA - BECSÜLETBE - vetett hitemet a napi kisebb-nagyobb sikerélményeken túl anyagi elismerésünk (ami nagyon időszerű!) elérésére tett lépések is igazolják, és lassan bizonyítják: hogy érdemes volt és lesz tanulni is! - mert ebben nem voltam mindig biztos! Ezek alapján már bízni tudok és akarok abban, hogy a becsületes munka jutalmát „mi, 43- asok” is élvezni fogjuk még! Uhrin Benedekné Szolnok Kutatók Csurka Istvánhoz Köszönet a közbenjárásért Tisztelt Képviselő Úr! In médiás rés: Csernobil áldozatai - szenvedő vagy már néma - a tanúk arra, hogy az orvostudomány Hirosima és Nagaszaki katasztrófája óta sem ismer hatékony gyógy készítményt az élő szervezet sugárzó anyagoktól való mentesítésére. Korunkban nemcsak az esetleges atomszerencsétlenség hatásától sújtott egyes emberek, hanem potenciálisan a civilizált világ, de még az őstermészet számára is létkérdéssé vált, hogy a tudomány felismerje és kidolgozza a radioaktív szennyeződés elleni megbízható védekezés anyagait és szabályait, a bekövetkezett szennyeződés eltávolításának hatékony módszereit, a fellépő sugárártalom ellen védekezést nyújtó, vagy annak súlyosságát csökkentő gyógyszerkészítményeket. A csernobili atomerőműben 1986 áprilisában bekövetkezett nukleáris baleset során kiszabadult radioaktív anyagok természetesen nem álltak meg a Szovjetunió határánál, hanem szennyezték egész Európát, sőt Eszak-Amerika és Ázsia jelentős területeit is. A számos vonatkozásban még ismeretlen veszélyektől való félelem, a sugárzás káros következményei miatti rettegés egyes országokban pánikot okozott a lakosság körében. Ilyen előzmények után méltán váltott ki nagy érdeklődést a hazai és a nemzetközi tudományos világban bejelentésünk, hogy sikerült olyan gyógykészítményeket előállítanunk, amelyek képesek az élő szervezet sugárzó anyagoktól való mentesítésére. Bejelentésünket két évvel ezelőtt tettük meg, de anyagiak hiányában a klinikai vizsgálatok és a törzskönyveztetés az Ön közbenjárásáig nem kezdődhetett meg. önhöz 1991 novemberében fordultunk segítségért, amelynek eredményeként a klinikai vizsgálatok elkezdődhettek, és minden remény megvan a szükséges törzsköny- veztetési eljárás mielőbbi eredményes befejezésére. Kutatásaink iránti bizalmával, a tudomány fejlődésének segítésével Ön példaértékű magatartást tanúsított, bizonyította egyetemes felelősségérzetét, utat nyitott, hogy az egész emberiség számára nagyon fontossá válható készítmény hazánkból bárhová és minél előbb eljuthasson. Engedje meg, hogy eredményes közbenjárásáért Önnek ezúttal a nyilvánosság előtt is köszönetét mondjunk. Tisztelettel a kutatók nevében: Dr. Törőcsik Mihály tudományos kutató Szolnok Sajnos... Megértem én, hogy fáj a valóság az MDF megyei elnökségének, de hát ez van. Igazuk van persze, hogy dr. Szabó János és Molnár István nem szavazták meg a költségvetést, de csak arra tudok gondolni, hogy fáradtak voltak. Milyen más magyarázat lehet arra, hogy egy ilyen fontos, „Magyarország jó hírét megalapozó” törvény szavazásán ne vettek volna részt? Alátámasztja ezt az is, hogy ismereteim szerint sehol nem mondták, hogy nem értenek vele egyet. Ugyanakkor tényleg meglepő lehet, hogy Hámori Csaba nemmel szavazott, míg Petronyák úr igennel, de hát mostanában már nem lehet csodálkozni semmin, legfeljebb azon, hogy Hámori - ki tudja miért - ellent mert mondani, míg az MDF, FKGP és KDNP képviselői és vezetői nem. Egyébként pedig döntse el az olvasó, hogy pl. a gépjárműadó, a pazarló költségvetés mennyire tetszik neki, amit a kormánypártok képviselői szavaztak meg. Papp István SZDSZ TKI - Jászberény érvként használják, és ezzel az morális értékét veszíti. Vajon megakadályozható-e ez, illetve jogunkban, tehetségünkben áll-e megakadályozni a fenti folyamatot? Csak annyiban, hogy lehetőség szerint kerüljük ellenfeleink politikai minősítését, amit azonban eszköztárunkból nem száműzhetünk. A jelenlegi folyamat megértéséhez hozzájárulhat az is, ha mindnyájan megpróbáljuk elmondani, véleményünk szerint miről szól az elmúlt évek történése. 1991-ben az ELTE eyik konferenciáján részt vevők nagyjából egyetértettek abban, hogy a magyarországi változások nem tekinthetők forradalomnak. Azt már jórészt a vérmérséklet és a filozófiai felfogásbeli különbség okozta, hogy az előadók különbözőképpen ítélték meg a forradalmi változások hiányát. Függetlenül azonban attól, hogy átmenetről, reforradalomról vagy forradalomról beszélünk, meg kell(ene) vizsgálnunk, milyen erők összefogása teremtette meg a rendszerváltás lehetőségét. Figyelembe vehetőek természetesen (és figyelembe is kell venni) a külső tényezők, mint pl. a szovjet birodalom gazdasági, erkölcsi és hatalmi összeomlása, és az amerikai-szovjet tárgyalások stb. nagymértékű befolyását a hazai eseményekre, azonban a magyarországi erők tevékeny részvétele nélkül, a folyamat esetleg elakadt volna a reformok szintjén, vagy a másik véglet: a forradalomhoz vezetett volna. Véleményem szerint a rendszerváltást négy erő készítene elő és vezette le. 1. Az akkori MSZMP gazdasági és értelmiségi elitjének érdekelt része. 2. A liberálisok, szociálliberáli- sok. akik az egyén szabadságának alapján bírálták a fennálló rendszert, és annak megdöntésére törekedtek. 3. A nemzeti demokraták, akik etikai, erkölcsi alapon nacionalista forradalomra törekedtek. 4. A radikális demokraták különböző csoportjai, akik inkább a liberálisokkal, kisebb, de nem elhanyagolható részben a nemzetiekkel szövetkeztek, s akik utóbb messzire eltávolodtak a liberálisoktól. Ezen erők pillanatnyi szövetsége és/vagy kiegyezése folytán mehetett végbe a „tárgyalásos forradalom”, vagyis az átmenet. A nacionalisták és a liberálisok szövetsége nemzeti forradalmak esetén egyébként nem újkeletű, a XIX. században több példát is találunk rá. Azonban ezen erők céljai már a négyigenes népszavazás környékén. jól elkülönültek. A volt MSZMP rendszerváltó elitje egyrészt a gazdasági hatalomba óhajtotta (és óhajtja mind a mai napig) „átváltani” önmagát, egy másik részük pedig a hetvenes-nyolcvanas évek szociáldemokráciája felé tendálva a politikai hatalomban való részvételt tűzte ki célul. (Megjegyzem, nem is oktalanul, hiszen a várható gazdasági nehézségek hatására, gondolom, a választópolgárok is errefelé keresik a kiutat.) A liberálisok a mai nyugat-európai modell létező formáját akarták meghonosítani, és ezen belül a szociálliberálisok az utóbbi években nyugaton kialakult szocállíbe- ralizmus képviseletére törekedtek, törekednek (ny.-európai szociáldemokrata pártok stb.). A nemzeti erők a nemzetet, hagyományaik folytán mint egységes egészet tekintvén, a hatalom megszerzésén keresztül, a, Jcollek- tív akarat” megszemélyesítője- ként az egységes nemzet erkölcsi, filozófiai stb. megtisztítását tűzték ki célul. A különböző erők célul tűzték ki a gazdasági felemelkedést, azonban azt más-más módon képzelték el. (Folytatjuk) Erdei Péter SZDSZ Területi Iroda, Szolnok Levél Szolnok polgármesterétől Tisztelt Elnökség! Az Új Néplap január 8-i számának „Nyílt tér” c. rovatában jelent meg az Önök véleménye közgyűlésünk oktatási rendelet- alkotásával, illetve koncepciójával kapcsolatban. Ezen véleményük megalkotásakor kifogásolták, nem történt széles körű szakmai véleményeztetés, s Önöket sem kerestem meg az ügyben. Emlékeztetni szeretném a T. Elnökséget az Önöknek küldött december 3-án kelt levelemre, amelyre mind a mai napig sajnos nem kaptam visszajelzést. „Szolnok Megyei Jogú Város Alpolgármesterétől fejléccel, 1991. december 3. dátummal és Várhegyi Attila aláírással, és a következő szöveggel: Örömmel vettem felajánlásukat, hogy szívesen működnének együtt az önkormányzattal a problémák megszüntetése érdekében. Kérem, hogy amennyiben idejük engedi, úgy szívesen látnám a Megyei Kamara Szolnoki Tagozatának képviselőit vendégül december 12-én 13-14 óra között.” Noha fenti okok miatt a T. Elnökséggel tárgyalni nem tudtam, a koncepció első fogalmazványát 250 példányba küldtem szét. Kértem a közösségeket és pedagógusokat, illetve kértük - tiszteljenek meg véleményükkel. A november 5-ig eljuttatott vélemények összegzését és koncepcióba illesztését egy, a nevelési-oktatási intézmények igazgatói munkaközösségei által felkért team végezte, amely után újólag véleményezésre került sor széles körben. Ezután került a koncepciótervezet a közgyűlés oktatási bizottsága elé, majd december 17- én elfogadta a dokumentumot a város közgyűlése. Az oktatási charta előmunkálatai júniusban kezdődött, szeptembertől a tervezetet a nevelő- testületek, a szakszervezet véleményezték. Városi pedagógus- fórom és igazgatói értekezlet (X. 11-én és X. 31-én) foglalkozott a kérdéssel, azaz jó néhányszor a szakma, illetve az érintettek véleményt nyilvánítottak, s meg is tették azt. Tisztelt Elnökség! Úgy vélem, a közgyűlés a döntés meghozatala előtt alaposan tájékozódott, s ennek eredményeként tudott olyan rendeletet alkotni, amely iránt az Oktatáskutató Intézettől a Miniszter- elnöki Hivatalon át számos település érdeklődik, s szeretné bevezetni. Sajnálom ugyanakkor, hogy Önök nem vettek részt meghívásom ellenére a véleményalkotásban. Remélve a jövőbeli együttműködést, tisztelettel: Várhegyi Attila polgármester A beérkezett anyagok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget.
