Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

1992. JANUÁR 27. Az Uj Néplap Mezőtúron 11 Lapátnyél az egyetlen kapaszkodó Fehér Zsolt 19 évesen, derűsen tekint a jövőbe. A Költségvetési Üzem dolgozó­jaként havat lapátolt találkozásunkkor. Tetszett neki ez a foglalatosság, csak az a baj, hogy nemsokára elolvad a munka tár­gya, s következik a dolog vastagabbja. A nyolc általánost végzett fiatalember szá­mára a lapátnyél az egyetlen kapaszkodó. Valamikor Kunhegyesen vágott neki a ta­nulmányoknak a szakmunkásképzőben, aztán jött egy lány, és hagyta a fenébe az egészet. A szerelemnek vége lett, újabb lány jött, de az iskola elvégzésére már nincs lehetőség. Azért fiatal barátunk nem szomorkodik. „Majdcsak lesz valahogy” - mondja, és tekintete csupa derű. Isten bizony, ezt a kedves fickót a lapátjával együtt csak irigyelni lehet. Az átszervezésről is kérdeztem Kiss Kálmánt, aki azonban erről nem kívánt nyilatkozni. Azt el­mondta, hogy ők a Tisza Sport di­vízióhoz tartoznak, és sejtetni en­gedte, hogy számukra nem volt egy kimondottan főnyeremény az új felállási rend. De hát a hallgatás alighanem amolyan betyárbecsü­let... Mindenesetre jómagam elgon­dolkodtam azon, hogy önálló tevé­kenységre alkalmas mezőtúri gyár miért nem dolgozhatik a saját sza­kállára? A privatizáció korát éljük, talán ők is alkothatnának önálló divíziót vagy kft.-t. Elég nagy a Tisza Cipő ahhoz, hogy különösebben nem érezné meg hiányukat. lók felkészítése az egyetemekre, főiskolákra. Aki pedig az itt szer­Az iskola falait hat évfolyam feszegeti majd A Telekiből kikerülők számára már nem lesz idegen az elektronikus technika zett érettségi birtokában elhe­lyezkedni kíván, számítógép-ke­zelői végzettséggel, gépírói jár­tassággal, esetleg titkárnői és adószakértői készséggel vághat neki az életűtnak. Az iskola technikai háttere szinte irigylésre méltó, tisztelet­reméltó múltja pedig az igényes munkára ösztönöz. Míg az elha­tározásból valóság lett, addig bi­zony sokat kellett lobbyzni - már a szó jó értelmében - az iskola vezetésének. Több hasonló szán­dékú iskolával jöttek össze ta­pasztalatcserére, így a szolnoki Széchenyi, a budapesti Táncsics és a tiszaújvárosi gimnázium is közreadta ismereteit e témában. Aztán elkezdődött az engedély megszerzésének tortúrája. Elő­ször is a városban szereztek híve­ket a szándéknak, így meghívták az önkormányzat közoktatási bi­zottságát, majd látogatást tett az iskolában Kálmán Attila, a Mű­velődési és Közoktatási Minisz-' térium politikai államtitkára is. O is elégedetten vette szemügyre a magnóval és videóval ellátott nyelvi termet, az elektronikus írógépekkel felszerelt írógépter­met és az IBM gépeket használó tantermet, melyet ekképp ösz- szegzett a látogatás végén az ál­lamtitkár: „Köszönöm e meg­tisztelő meghívást. Örömmel töltöttem ezt a rövid időt a kísér­letező kedvű, hivatásukat magas szinten végző kollégák között. Kívánom, hogy a folytatás méltó legyen e hagyományokhoz. Me­zőtúr, 1991. december 20.” Az államtitkárral együtt mi is sikeres folytatást kívánunk. Azok számára pedig, akik a felvétel iránt érdeklődnek, a kö­vetkező információt adja az is­kolavezetés: a szülők részére február 14-én 16 órától lesz a tájékoztatás a gimnáziumban. A helybeli és környező települések általános iskoláinak 6. osztályos tanulói március 15-ig jelentkez­hetnek. Felvételi vizsga magyar nyelv és irodalomból, valamint matematikából lesz április 11-én 9.30 órakor. A finom falatok birodalmában Amikor országos sztrájkot hir­detett az MSZOSZ, többé-kevésbé csatlakozott is a felhíváshoz a me­gyei cipőgyártó szakma. A Tisza Cipő mezőtúri gyára viszont nem kívánt sztrájkolni. Már akkor elha­tároztam, hogy megkérdem, mi volt ennek az oka? Most adódott rá alkalom, hogy szóba hozzam Kiss Kálmán gyárvezetőnek. Kiderült, hogy rendkívüli okuk nem volt a „sztrájktörésre”, Lénárt János a szakszervezetiek vezetője a bizal­miaktól véleményt kért, és ezt ösz- szegezve úgy döntöttek, hogy ér­telmetlen lenne a munkabeszünte­tés, mert a sztrájknak nem lesz fo­ganatja. Ráadásul az elfecsérelt időt úgyis le kell dolgozni. Dol­goztak tehát, és hál’ isten, volt mit csinálniuk. Az első negyedév vé­géig az Adidasnak termelnek, és bár élő szerződés nincs róla, a me­zőtúriak bíznak abban, hogy a munka az év végéig kitart. Szük­ség van minden pár cipőre, amit legyártanak, mert nem küldtek el senkit, sőt: nem is régen felfuttat­ták a létszámot. Volt egy olyan igény tavaly, hogy napi kétezer pár cipő gyártását várta el tőlük az Adidas. Akkor felduzzasztották a létszámot, és most, hogy 1200 pár a napi norma, minden dolgozójuk­nak találnak elfoglaltságot. És ez azért nem akármi. Most egy felső­részkészítő tűzöde indul, egyszó­val jólesik hallani, hogy munka- nélküliség helyett - újabb munka adódik Mezőtúron. Immár nem hatalmi szóval. Amikor dr. Boross Péter bel­ügyminiszter a megyei önkor­mányzatnál polgármesterekkel találkozott, utalt egy olyan jog­szabály-alkalmazási gyakorlatra, mely a mezőtúri önkormányzat­nál meglehetősen egyedinek szá­mít. Dr. Németh Pál jegyzőt arról kérdeztem, egészen konkrétan mit rejt a vájtfülűek számára elej­tett utalás?- A téma az átlagember számá­ra nem mond túl sokat, így magát a jogszabály-értelmezést nem is részletezem. Mi egy olyan meg­oldást választottunk a népjóléti igazgatásnál, amelyik a polgárok számára gyorsabb és hatéko­nyabb ügyintézést tesz lehetővé.- Ha ez így jó, akkor másutt miért nem így csinálják?- Ezt a többiektől kellene meg­kérdezni.- Ki volt az, aki szóvá tette a sajátos értelmezésüket?- A köztársasági megbízottnak volt más véleménye ebben a kér­désben. De hadd szögezzem le gyorsan, emögött semmiféle konfliktus nem húzódik meg, mindössze arról van szó, hogy a pontos és részletes szabályozás még hiányzik, ám ezalatt nekünk dolgozni kell. Szinte termé­szetesnek tartom, hogy ebben a képlékeny helyzetben egy-egy jogszabályt többféle elgondolás alapján próbálunk megvalósíta­ni.- Ha egy önkormányzat neta­lán szembekerül a köztársasági megbízott hivatalával, dönthet-e napjainkban is a hatalmi szó?- Semmiképp nem, ebben az esetben a pártatlan közigazgatási bíróság dönt, és akár az Alkot­.J, I a* Dr. Németh Pál mezőtúri jegyző V mánybíróságig is eljuthat a do­log.- Hpgyan ,.rendeztek volna le” hasonló értelmezésbeli kü­lönbséget a tanácsrendszer ide­jében?- Sok gond nem lett volna, a megyei tanács vagy a végrehajtó bizottság egyszerűen hatályon kívül helyezte volna a döntésün­ket. Az önkormányzat rend­szerében az a nagyszerű, hogy ilyesmi most már elő sem fordul­hat. Szeptembertől hat évfolyam a Telekiben A Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközéfm- kola tanári kara Rózsa Endre igazgatóval az élen lázban van. Szeptembertől hat évfolyamos lesz az iskolájuk, és ezt a négyes és nyolcas számrendszerbe ska­tulyázott előítéleteinkkel még el­képzelni is nehezen tudjuk. Aki­nek azonban aggálya van az új módival kapcsolatban, javaslom, üljön le-egy beszélgetésre a gim­názium igazgatójával. Rózsa Endre hamarosan meggyőzi ar­ról, milyen előnyökkel jár, ha már tizenkét esztendős korban beiskolázzák a tanulókat, akik hat év elteltével olyan végzett­séggel lépnek ki az életbe, ame­lyet minden bizonnyal hasznosí­tani is tudnak majd. Hogy a múlt­ban a nyolcosztályos gimnázium gyökerezik? Az igazgató érve az, hogy a több mint nyolcvan esz­tendős Teleki anno hatosztályos felsőbb leányiskolának alapítta- tott. Hát akkor most miért ne le­hetne ezt a hagyományt folytat­ni? Tényleg, miért nem, hiszen ebben a struktúrában több idő jut az idegen nyelvek oktatására: an­gol, német, orosz és francia tanu­lására lesz majd lehetőségük a diákoknak. Aztán sikeresebb lesz a hat év alatt a továbbtanu­Emlékszem, úgy húsz évvel ezelőtt valamennyi vidékre járó tisztviselő zsebtérképén pirossal volt bekarikázva a mezőtúri állami gazdaság húsboltja. Ez volt az az üzlet, ahonnan házi ízesítő disznó­sajtot, abárolt szalonnát vagy ke­nőmájast illett bespejzolni az autó csomagtartójába. Volt itt pacal ak­kor, amikor másutt aranyért sem lehetett kapni, árultak borjúhúst és finom birkát, nem csoda hát, hogy olykor az utcán várakozott a vásár­lók egy része. Most szinte üresen tátong - már ami a vevőket illeti - az üzlet. Pedig az árukra nem lehet panasz, van minden, csak éppen pénzük nincs a mezőtúri háziasz- szonyoknak. Herbály Gyula bácsi nyugdíjasként vállalta el a kiszol­gálást. Azt mondja, a fiatalokat nem érdekli ez a szakma, nem ta­láltak ebbe a boltba sem ifjabb el­adót, de vennének fel húsossza­kembert a vágóhídra is. Hogy mi­ért pártoltak el a vevők? Herbály mester szerint azért, mert most már nemcsak ez az egyetlen nívós üzlet van a városban. Nyitottak boltot a szarvasiak, méghozzá nem is akár­Herbály Gyula bácsi nyugdíjasként strázsál a pult mögött milyen körülmények között. Az önkormányzattól olcsón kapták az üzlethelyiséget, ezzel viszont né­hány kötelezettséget is felvállal­tak. Először is helyi felvásárlásból kell biztosítani az áru­készletet, aztán ígéretet tettek arra, hogy állan­dóan tartanak olcsó húsféleséget, sőt térí­tésmentesen kocsonya­alapanyagot biztosí­tanak az önkormány­zatnak, amit a város ve­zetői a rászorulók kö­zött osztanak szét. Di­cséretes ez a kezdemé­nyezés! De visszatérve az ál­lami gazdaságok bolt­jába: azért vitatkoznék én Herbály Gyulával abban a témában, hogy valamennyi hústermé­ket áruló üzlet nívós lenne Túron. Balsze­rencsémre a vele való találkozás előtt úgy fél órával adott egy fiatal, életunt boltos darált hús címén olyan mócsingot nekem a főtéri ABC-ben, hogy csak úgy füstölt. Egyszóval a hen­tespultok környékén még mindig a legfontosabb a szív. Mármint az eladó szíve a szakmához. MIÉRT NEM SZTRÁJKOLTAK A MEZŐTÚRI CIPŐGYÁRIAK? Hál’ isten, a mezőtúri üzemben mindenkinek van munkája Az oldalt írta: Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents