Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. JANUAR 2. Egy lakóközösség gondjaiból A szolnoki, Ságvári kit. 17. számú társasházban lakó 26 család nevében - 50 százalékuk kisnyugdíjas, idős ember - bátorkodom elmondani az alábbi súlyos problémáinkat. A rendszerváltás után, ami még messzemenően nem fejeződött be, nemcsak a láncok maradtak vissza, de sok helyen a „kutyák’ ’ is. Hogy Csak a saját portánknál maradjunk: a pincénk, ahova bespejzoltunk, tele szennyvízzel, s ezt a közelünkben létesített étkeztetési egységeknek „köszönhetjük”. Mosogatólével, zsiradékkal szennyezik az amúgy is szűk keresztmetszetű csatornát, ennek következtében jut a pincékbe. Nem beszélve arról, hogy a visszaduz- zasztással tönkreteszik a szennyvízhálózatunkat. E háznak 28 évig voltam házmestere, s bizony sokat kellett pucolnom! Nem így a közös képviselőnek, aki adott esetben, amikor már ömlik a szennyvíz vagy esővíz a pincébe, napokra is elzárja az ivóvizet. Nem lehet szót érteni vele, holott jelentős mértékű közös költséget fizetünk, melyből tetemes a csatorna- és vízdíj. Ezúton is kérjük az illetékeseket, intézkedjenek, hogy a házunkban lévő áldatlan állapot, mely évek óta tart, végre megszűnjön. A KÖJÁL zárassa be azokat az egységeket, amelyek a hatósági kötelességüknek nem tesznek eleget, nem zsírtalanítják a szennyvízhálózatot. A Víz- és Csatornamű Vállalat előtt évek óta ismert a problémánk, de sajnos figyelmen kívül hagyják. Hála a technikának, hogy jól be tudunk zárkózni, a kapu véd a tolvajoktól, de a 24 V-os zár csak azt enged be, akit akar; óriási zajjal csukódik és csaknem tokostól kiesik a kapu! (Ez reggel 5 órától éjfélig tart.) Ha valakit most a soraimmal megsértettem volna, elnézését kérem, de ezeket a dolgokat már nem hagyhattam szó nélkül. Az új évben - de még az elején - szeretnénk a felsorolt gondoktól megszabadulni, s ehhez kérjük ismételten az illetékesek segítségét. Surányi Miklós *» Lökött" a vásárló?! December 21-én a 15 éves fiamnak szerettem volna kabátot vásárolni. Sorra jártuk az üzleteket, miközben a szolnoki Tiszavidéki Skála Áruház földszintjén, a mozgólépcső melletti magánkereskedő kínálatát is megtekintettük. Sajnos nála sem találtunk megfelelőt, ám ezt a kereskedő nagyon zokon vette. Mások előtt megszégyenítve azt mondta, hogy „nem tehetek róla, ha valaki ilyen lökött”, majd a gyerekemen lévő kabátot becsmérelte. Megjegyzem, egy évvel ezelőtt vettük neki, s azonkívül, hogy kinőtte, felcsúszik a derekára, a kabátnak semmi baja. Sajnos a férjemmel együtt rokkantnyugdíjasok vagyunk, és ha ritkán valami ruhafélére is telik a kis jövedelmünkből, bizony nagyon megfontoljuk, hogy mire adjuk ki. És ne csodálkozzon rajta senki, egy kereskedő pedig főleg ne • sőt tartózkodjon az udvariatlan, megszégyenítő megjegyzésektől -, ha végül mégsem veszünk a portékájából! F. S.-né, Szolnok Ha „Európába” szeretnénk érni ... Utasok - szorult helyzetben Tizenöt éve lakom a szolnoki Széchenyi-lakótelepen. Naponta minimum kétszer veszek részt azon az embertelen vetélkedőn, amit a Jászkun Volán „szervez”- potom havi 410 Ft díj fejében. Ezen a vetélkedőn, nem az elme mérkőzik; itt az ész megáll, és a fizikai erő, az egymás taposása, esetenként a brutalitás verseng. Győztesek, akik félórái várakozás után legalább a harmadik túlzsúfolt buszra fel tudnak prése- lődni. Mondjuk, nincs elegendő pénz a kulturáltabb tömeg- közlekedésre. Azonban azt az embertelen magatartást (nem az utasokra értendő), amit egy másik autóbuszon tapasztaltam, „anyagiakkal nem lehet orvosolni”. Egy váratlan haláleset miatt- december 18-án - Rákóczifal- vára kellett utaznom. A reptéri buszmegállóban nagyon sokan álltunk, amikor kb. 15.45 órakor megérkezett egy csuklós busz, melyen se szám, se tábla nem volt, s mivel a rákóczifalvi busz érkezési idejében jött, felprése- lődtünk. Én 14 Ft-os kiegészítő jegyet kértem - szó nélkül meg is kaptam -, az utánam lévő hölgy pedig a Nádas megállóig. Ekkor közölte a kalauz, hogy „mondtam, csak Újfaluban állunk meg először”. Ennek ellenére neki is kiadta a jegyet, azonban hiába jelzett a Nádas megállónál, de a „Napfénynél” sem nyitották ki az ajtót. Hogy mikor tudunk visszajönni kérdésünkre válaszolt ugyan a kalauz, de hozzáfűzte; majd most megtanuljuk, hogy többet erre a buszra nem szádunk fel, mert Rákóczifalvának saját járata van. Úgy éreztük, hogy szorult helyzetünket a kalauz szinte mámorosán élvezi. Ekkor tudomására hoztam, hogy tragikus haláleset miatt kellett volna Rá- kóczifalván leszállnom, ahogyan az útitársnőmnek is. Nem hatódott meg, sőt azt mondta, ragyogó kedve van, mert tizenöt napja egyfolytában dolgo- zik(!?). Az utazás során útitársnőmmel egy dolgot feltétlenül megtanultunk: ha Európába szeretnénk érni, az AYA-159 rendszámú Volán-buszra - ha ugyanaz a két személy irányítja, akik az említett napon teljesítettek szolgálatot - nem szabad felszállni, mert velük sohasem fogunk megérkezni. Kelemen Mária Köszönet a jó emberek segítségéért Vannak még jó emberek, akik a karácsony előtti készülődésben sem feledkeznek meg embertársaikról. Azokra is gondolnak', akik a szeretet ünnepén nem tudnak gyermekeiknek meglepetést szerezni. Ezt tapasztaltuk a szolnoki Humán Szolgáltató Központ családi klubjának december 20-i Télapó-ünnepségén. Az adományozóknak ezúton szeretnénk köszönetét mondani, köztük a Bottyán Kft. vezetőjének, Bottyán Lászlónak, aki szép fenyőfát és déligyümölcsöt ajándékozott,* Vadas Lászlóné banánnal kedveskedett, Lökös József élelmiszerrel, Horváth Jánosné gyógyteákkal segített, Kovács Éndre déligyümölccsel, Korbély Gyula pedig keleti édességekkel tette szebbé, gazdagabbá az ünnepet. Nem maradtak le a nagyobb gazdálkodószervezetek sem, így például a cukorgyár - Simon Imre gazdasági igazgató segítségével - értékes ajándékokat, a KUNSÁG Füszért - dr. Csikós Sándor vezérigazgató támogatásával - 4000 Ft értékű élelmiszert ajánlott fel; az ünnepi tortát a Centrum étteremtől kaptuk - Modos Zoltánná pártfogónknak köszönhettük -, amit jóízűen fogyasztottak el a csillogó szemű gyerekek. Pártfogóinknak személyesen szerettünk volna köszönetét mondani az ünnepségen, de sajnos nem volt rá lehetőségünk, mivel meghívásunknak nem tudtak eleget tenni. Szabó Rudolfné dr. igazgató Bolyai János Honvéd Alapítvány A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola december 13-án immár második alkalommal rendezte meg a Bolyai-napot. A program állománygyűléssel kezdődött, melyen dr. Farkas Tivadar mérnök ezredes, az iskola parancsnoka mondott ünnepi beszédet - kiemelve, hogy legfontosabb céljuk a hazafias szellemű, kiváló tisztek nevelése. Ennek elérésében számítanak az elődök tapasztalataira, segítségére is. Az elmúlt évben kiváló nevelőmunkát végzett tisztek és a tanulmányi versenyekben kiemelkedő eredményt elért hallgatók jutalmazása után kulturális műsor következett, majd átadták az alapítvány teljes szövegét. Célja: segíteni a hazaszerető, történelmi szemléletű, hagyományokat ápoló, sokoldalúan művelt, idegen nyelveket beszélő tisztek képzését; a katonai hagyományok ápolását, a honvédemlékművek gondozását, újak létesítését; az alkotó katonai, műszaki tevékenységet, valamint a honvédségen belüli menedzserképzést. Az alapítvány nyitott, ahhoz bárki - bel- és külföldi egyaránt - csatlakozhat. Címe: BJKMF 1456 Budapest 12. (Nagy László alezredes.) Kuratórium dönt a Bolyai-pá- lyázatok kiírásáról, lebonyolításáról, intézkedik az elbírálások módjáról, díjazásáról, a „Bolyai- gyűrű” odaítéléséről; a külföldi tanulmányutakról, ösztöndíjakról; irányítja a névadóval kapcsolatos és a magyar királyi BJHMA emlékeinek gyűjtését, elősegíti a m. kir. Ludovika Akadémia és a II. főcsoport, a Kassai Repülőtiszti Iskola emlékeinek ápolását; irányítja és ellenőrzi az Intéző Iroda munkáját. A Bolyai-nap igaz baráti hangulatú, bajtársi vacsorával ért véget. Szentistvány József Elsősorban a fiatalokat segítsék és alkalmazzák Egyik „mindennapi olvasónktól” kaptuk e sorokat: Már kezd elegem lenni abból, hogy így a nyugdíjasok, meg úgy a nyugdíjasok, akik segítségre szorulnak. Ügyanakkor nagyon sok fiatal házas, kisgyerekes családapa nem kap munkát, akiknek sokkal kevesebből kell megélniük, mint némely nyugdíjasnak. Felháborított, hogy még azok is kapnak egyszeri pluszpénzt, akiknek 10 ezeren felül van a nyugdíjuk (10.400 Ft alatt). Nagyon sok család él ennél kevesebből, tele OTP-részlettel! Nem sajnálom a segítséget azoktól, akiknek a nyugdíja 5000 Ft körül van, de azért már azt is szeretném tudni, hogy közöttük mennyi azoknak a száma - főleg a nőké -, akik 20 vagy 30 éves munkaviszonnyal rendelkeznek, s mennyi azoké, akik nagy nehezen kaparták össze azt a 10 évet, ami elegendő volt a nyugdíjjogosultsághoz. Mert a pluszpénz osztogatásakor e tekintetben is különbséget kellene ám tenni! Mindenki tudja, hogy a nyugdíjasoknak ruhából, élelmiszerből, egyebekből is már sokkal kevesebb kell, mint a fiatal házasoknak, a kisgyerekeseknek, de még a középkorosztályt is ide sorolnám. Nagyon bosszant, hogy az egyszeri támogatásnál nem gondoltak rájuk. A mi családunk öttagú, három gyermekünk felső iskolába jár, s ha valaki nem tudná, a növőfélben lévő gyerekek két kiló húst is megesznek egy ebédre. Ezt azonban csak vasárnap engedhetjük meg magunknak, de előfordult már, hogy akkor sem. Sok a fiatal munkanélküli, ennek ellenére tovább foglalkoztatják a nyugdíjasokat, sőt a korhatár felemelését tervezik. Nagyon ellenzem, s rajtam kívül még sokan, ezért nem is gondolom komolyan, hogy bevezetik. Harminchét éves létemre már 21 év munkaviszony van a hátam mögött, és lehet, hogy meg sem érem a nyugdíjat, mert a mai zaklatott életben, az állandó rohanásban, a szalag melletti munkában teljesen kikészül az ember... Azt viszont nagyon komolyan gondolom, hogy majd elsősorban a fiatalokat, a családosokat foglalkoztatják a munkahelyeken, nekik adják meg azt a lehetőséget, hogy elindulhassanak az életbe, gyerekeket nevelhessenek, hogy egyáltalán boldogulni tudjanak. A vadász őzóvodája A jó vadász nemcsak kilövi, menti is az arra rászoruló, árván hagyott állatokat. így tett Veréb Józsefné is, az „Egri Csillagok” vadásztársaság tagja, aki egy bükkaljai vadászaton két kicsi őzgidát talált, melyeket hazavitt és azóta is nevel - a zöldségeskertben kialakított özóvodában. Mici a suta, Misi a bak, s mindketten nagyon jól érzik magukat. Ha megnőnek, egy vadaskertnek ajándékozzák őket. (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) Jászberényben és környékén bizonyára nem okozott gondot a szilveszteri vacsora, mert az üzletekben bőséges volt a kínálat tőkehúsból, töltelékáruból, s a közkedvelt bőrös virsliből is jutott (bár egy kicsit magas áron). A Kossuth Tsz húsüzeméből - ottjártunkkor - kiszállították már a szilveszteri árut, ezek a sonkák az idén kerülnek az üzletekbe. - nzs „Ne csináljon belőlem a kormány orgazdát" Édesapámnak volt két hold földje a „Partos kápolna” és a Landler Jenő út közti részen. Hárman voltunk testvérek, de az idősebbet, aki novícius lelkész volt, sajnos 1953. június 8-án, 21.10 órakor felakasztották . . . A középső testvéremet 1990. augusztus 7-én temettük el. A halál oka: olyan örökösödési szerződést írt alá, melynek következményeként nem tartott igényt a továbbélésre. A jelen törvény értelmében az ő részük engem nem illet(?), ezért nem igényeltem semmit vissza, de nem is mondtam le semmiről! Nem úgy, mint a Tisza Antal úti, 14-es számú házról (kétszobás volt), amit az állam az ott lakó Hegedűs úrnak kártalanított. De ez már az anyai rész, innen több járna, viszont az itt lévő föld a Zagyva mentetlenén van. A reprivatizálással a probléma 60 %-a megoldódott volna. (Édesanyámék tizenöten, édes- apámék tizenhatan voltak testvérek.) Mit szólna a miniszterelnök úr, kinek a „Sejkó” óráját ellopták, ha arra most júdáspénzzel, kárpótlási jeggyel lehetne licitálni? Ami megvan, azt vissza kell adni, ami nincs, azon lehet vitatkozni, hogy miképp kártalanítsunk. Ehhez nem kell annyi tanult ember, mint amennyi a parlamentben van. id. Sándor János nyugdíjas Szerkesztői üzenetek „Sógornő” jeligére: Adatok hiányában sajnos nem tudunk a sógornője ügyében feltett kérdéseire válaszolni. Kérjük, posta- fordultával írja meg, hogy mikor (napra pontosan) szűnt meg a munkaviszonya, mi volt a táppénzes^ állomány utolsó napja, s hogy az illetékes munkaügyi központban mely napon jelentkezett? Ugyanis a fegyelmivel elbocsátott dolgozó 90 napig nem részesülhet munkanélküli-segélyben! K. Imre, Mezőtúr: A szerződésben kötött megállapodás kötelezi a dolgozót, így tehát ha nem tölti le vállalatánál a levelében említett időt, szerződésszegést követ el. Munkáltatója jogosan követelheti a támogatás visszafizetését. Amennyiben nem tudnak megegyezni, a munkaügyi döntőbizottság, végső fokon pedig a munkaügyi bíróság dönt a vitás ügyben. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
