Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
Pályaválasztási iránytű SZÁZNYOLCVANNÉGY ISKOLA BIZONYÍTVÁNYA Egyetlen iskolát sem jártak át oly mértekben az illúziók, mint a gimnáziumot. Se szeri, se száma kísérletek folytak rendszerrel és módszerrel, melyekből a következtetés fontosabb volt, mint az eredmény. Az illúziók többnyire sohasem érnek partot. Vagy ha igen, nem azon a tájon, amely távolról oly szépnek tűnik. Ma milyen távlatokat kínál a gimnázium? Úgy tűnik, az akar lenni, aminek valójában mindig is lennie kellett volna: műveltséget adó és továbbtanulásra felkészítő intézmény. Az elvetélt pedagógiai kísérletek elemzői könnyebb helyzetben vannak, a múlton már túllépett az idő. A jelen és még inkább a jövő számos gimnazista diák és szüleik előtt most is az illúziók világába sorolható. De vajon megítélhető-e a gimnázium valós súlya, szerepe? Mérhető-e a hatásfoka valami módon a valós szellemi érték és az ábránd közelítésében? Egyáltalán, milyen a gimnázium bizonyítványa? Neuwirth Gábor egyetemi docens, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda vezetője évek óta köve- ti-elemzi a továbbtanulás alakulását, az egyes iskolákra is utaló adatokkal. Az 1991-es teljesebb elemzést várhatóan a Köznevelés teszi majd közzé. Hogyan alakult a rangsor?- Többféle szempont szerint lehetne összehasonlítani az iskolákat, igazán jó azonban egyik sem lehet, mert a tanári munka összetett feladat. Azt például semmiféle mutató sem jelzi, hogy erkölcsileg miképpen nevel valamely testület. Még azt sem lehet igazán objektív módon meghatározni, hogy milyen hatásfokkal tanít Egyetlen tevékenysége mérhető, ám ez nagyon lényeges, hogy milyen eredménnyel felvételiznek a gyerekek. Erről ugyanis pontos, számító- gépes adataink vannak. így a rangsor összeállítható. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az az iskola, amely a lista közepén található, ettől függetlenül kiváló intézmény lehet. Mint ahogy az is tény, hogy az élen lévők között is előfordulhat bizonyos szempontból nem jó iskola.- De az is tény, hogy a szülők többnyire a továbbtanulás reményében küldik gimnáziumba gyerekeiket...- Igen, a gimnázium elsőrendű szerepe a továbbtanulásra való felkészítés. És ez akkor is fontos, ha tudjuk, hogy a diákjaik nem több mint 60-70 százaléka tanul tovább. És ezek révén méretik meg a gimnázium. Ez mérhető - még ha szűk szempontból is -, de kimutatható, hogy hány tanulóját sikerül bejuttatni a felsőoktatásba.- Most csak a gimnáziumról beszéljünk. Hány iskola adatát dolgozták fel?- összesen 184 gimnáziumot vizsgáltunk. De ennél több van. Nem vettünk azonban figyelembe olyan iskolákat, amelyek esetében csak 1-2 év adataival rendelkezünk. Egyetlen esztendőből pedig kiváltképpen nem szabad következtetni. Tehát csak azokat a gimnáziumokat vettük sorra, melyekre vonatkozóan a legutolsó öt esztendőből legalább három évre vannak adatok.- A táblázat első tíz és utolsó tíz iskolája nyilván nem ugyanolyan érzelmi hatást vált ki az érintetteknél, ön is említette, hogy egyértelmű mérési szempont nem létezhet Milyen feldolgozási módszert alkalmaztak a viták megelőzéseként? Az első huszonöt és az utolsó nyolc- Az első 25 gimnáziumot kiemeltük azok kritikája alapján, akik azt tartják, hogy a különböző egyetemekre nem azonosak a bejutási esélyek. (Például az orvosira nehezebb bejutni, több pont kell, mint egyes műszaki egyetemi karokra.) Ezt a 25- ös listát tehát azokból a gimnáziumokból állítottuk össze, amelyeknek diákjait őt év átlagában legalább 45 százalékban felvették. Néztük azt is, hogy a vizsgán megjelentekhez képest hány gyereket vettek fel. Tanul- ságos az idén először alkalmazott szempont, hogy a továbbtanulásra jelentkezők közül hánynak volt nyelvvizsgája.- Mindezek után mi az első következtetés?- Az, hogy egy-egy tényezőt tekintve az iskolák meglehetősen stabilak, őrzik a helyüket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy vannak olyan gimnáziumok, amelyek az 1987-90-es átlaghoz képest jelentősen javultak. Például az egri Dobó 93, a nyíregyházi Vasvári 89, a de- mecseri Váry Gimnázium 68 hellyel lépett előbbre 1991-ben. Mint ahogy az is feltűnő, hogy a dunakeszi Radnóti 69, a gyulai Balcescu 67, a budapesti Szlovák Gimnázium pedig 60 hellyel esett vissza. Az átlag mintegy húsz helyezésen belül ingadozik, és ez 184 iskola esetében nem nagy. A sorrendet úgy kell elképzelni, hogy 8-10 iskola csupán azért különbözik megelőző pozíciójától, mert 1 százalékkal több vagy kevesebb diákját vették fel.- Értelmezné röviden a 184 gimnázium , .toplistáj át”?- öt év átlaga alapján mindössze egy - a budapesti Fazekas - esetében mutatható ki, hogy a felvételi arány fölötte van a 70 százaléknak. Három gimnázium - a budapesti Apáczay, a miskolci Földes és a debreceni Kossuth - található a 60-63 százalékos tartományban. A következő, a 5.-17.- a győri Révai, a budapesti Szent István, aszegedi Ságvári, abudapesti Ságvári, a szombathelyi Nagy Lajos, a budapesti Piarista, a bajai III. Béla, a veszprémi Lovassy, a szegedi Radnóti, a szolnoki Varga K., a nyíregyházi Krúdy és a zalaegerszegi Zrínyi- átlaga 50-59 százalékos. Ezt követően a 18.-tól a 43. helyig a 40-49 százalékos felvételi arányú gimnáziumok találhatók; többek között a jászberényi Lehel Vezér, a nyíregyházi Zrínyi, a debreceni Tóth Árpád, a kaposvári Táncsics, a budapesti Berzsenyi, a szolnoki Verseghy, az encsi Váci Mihály, a székesfehérvári Teleki Blanka, a soproni Széchenyi, a kecskeméti Bányai, a salgótaijáni B olyai, a budapesti József Attila és a kiskunfélegyházi Móra Ferenc. A zöme a20-29 százalékos kategóriába tartozik, ők a 79.-től a 132. helyen találhatók. Aztán megint szűkül a mezőny, az utolsó 8 iskola a diákjainak kevesebb mint 10 százalékátjuttatta be az egyetemre az elmúlt öt év átlagában: a budapesti Dózsa, a budapesti Széchenyi, a baktalórántházi Mező Imre, a budapesti Landler, a péceli Ráday, a budapesti Németh László, a Zrínyi és a debreceni Med- gyessy. A megyeközpontok iskolái vezetnek- ön - kérésünkre - összevetette a felvett és a vizsgán megjelent diákok arányát településtípusok szerint is. Ez a kép mit tükröz?- Ebben az esetben a megyeszékhelyi gimnáziumok vannak jobb pozícióban. De minden településkategória átlaga jobb a fővárosénál, mint ez az adatokból is kitűnik. A felvet- tek-vizsgázottak aránya Budapesten 49,2; a megyei rangú városok esetében 60,8; a megyeszékhelyen 63,9; egyéb város 56,7; községi gimnázium 54,2 százalék. A látszólagos ellentét a 184-es lista és az iménti adatok között abból adódik, hogy bár a lista elején több fővárosi iskola is található, ám a végén is budapesti iskolák vannak. Az utolsó 8 közül például öt!- Hogyan alakul a kép a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők esetében? Miről árulkodik a nyelvvizsga-statisztika?- Itt azt láthatjuk, hogy míg Budapesten a felvételizők 52,3 százaléka rendelkezik középfokú bizonyítvánnyal, az ezt követő megyei jogú városok esetében 40,3, a megyeszékhely iskoláinak diákjai 35,5. az egyéb városi gimnáziumokból érkezettek 24,4 és a községi gimnáziumok diákjainak 17,1 százaléka juthatott pluszpontokhoz a felvételi vizsgán.- A főváros kimagasló szerepe mögött valószínű látnunk kell azt is, hogy itt a legjobbak a nyelvoktatás feltételei,’a szaktanároktól kezdve a technikai segédeszközökig. De vajon nem rejti-e azt is, hogy számos helyen nem tulajdonítottak jelentőséget a dokumentált nyelv- tanulásnak?- Ez nem mutatható ki, de valószínű hozzátartozik a képhez. Mindenesetre én a jelenséget feltűnőnek tartom.- ön évek óta foglalkozik a felvételek nagy témájával. Ha úgy tetszik, a szándék és a valóság az ön számoszlopaiban szembesül. Mi változott, és mi tartja magát konokul?- Én egy ok miatt csinálom ezt az elemzést. Azért, hogy a köztudatba is bekerüljön, és az iskolák előtt is legyen nyilvánvaló: nem mindegy, hogy felveszik vagy nem veszik fel a gyerekeket. Hogy levonhassák a pályára irányításhoz szükséges következtetéseket. Hogy a maguk eszközeivel közelítsék a szülői igényt és a diákok adottságait a pályaválasztásnál. Úgy vélem, hogy az iskoláknak a sokféle gondjuk-feladatuk közepette nincs erejük a saját munka részletes összevetésére. Igaz, a tanulmányi versenyek minősítenek, ám ezek, mint tudjuk, csak az élmezőnyt hasonlítják össze.- A 184-es lista, szerintem, nemcsak a visszamenőleges öt évre, hanem az elkövetkező esztendőkre is tanulságokkal szolgál. Például azzal, hogy a „stabilitás’ ’ - így jelölte a zöm helyzetét - a mozdulatlanság béklyója is egyben. Mert az a szülő, aki olyan iskolába küldheti a gyerekét, ahonnan 10 százalékot vesznek fel, már az indulásnál a minimális eséllyel kell hogy számoljon. Mit gondol, milyen irányba tart a gimnázium?- Az az érzésem, hogy nem a homogenizálás, hanem a széttartás irányába. Igaz, a legfejlettebb országokban ez sokkal erősebb tendencia, mint nálunk, és a magyar iskolák egyáltalán nem szélsőségesen heterogének. A tendencia azonban nem jó. Hiszen ha tudjuk, hogy a gyerekek döntő többsége véletlenszerűen kerül a középiskolába (hol született, milyen a családi igény és a háttér), számos esetben csak az iskolán múlik, hogy kihozza e a tehetséget vagy nem. Kiváló adottságú diákokból lehet, hogy nem lesznek kiváló szakemberek, míg másutt az úgynevezett jó iskolákban a középszerű is eljut a csúcsig. És ez a kár az ország jövőjét terheli. Király Ernő .A. gimnázium megmérettetett I ■ ■■■■■■■ I. I ■ ■■■■ Ml • ' ' ' t II ..........■■■min ...............................i........... IÉji ÍIÉéÍéÍ ÉllHÉÉj ÉÉ. t H
