Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. JANUÁR 23. Rendőrök vitték az életmentő gyógyszert Az utóbbi időben sok támadás éri rendőreinket. Biztos, hogy van valóságalapja, de én most egy ellenkező példát szerétríék a nyilvánosság elé tárni. /;V; Múlt hónap 2,6-án az lAgúrikban lakó egyik idős néni, akinek a férje súlyos beteg (mint mondta, hajnal óta sok vért hányt), megkeresett, és a segítségemet kérte. Az ügyeletes orvos többféle életmentő gyógyszert írt fel, de mivel helyben nem volt gyógyszertári ügyelet, így a 15 km-re lévő Kunhegyesről kellett kihozatni. Az út akkor nagyon havas volt és csúszós, ezért a sajnálatos helyzettel kapcsolatban felhívtam az abádszalóki rendőrőrs parancsnokát, Pataki Pál főhadnagyot, aki két kollégáját kért meg arra, hogy a rendőrségi kocsival menjenek el a gyógyszerért. így már 13 órakor orvossághoz jutott a beteg, s azóta az állapota sokat javult. Emberségből jelesre vizsgáztak! Köszönjük. Virág János Abádszalók A boltot a vásárlók tartják fenn! Bevallom, évekkel ezelőtt, amikor a szolnoki vásárcsarnokkal szemben megnyílt a Gaz- dászbolt, némi fenntartással fogadtam, hogy vajon majd kellő szakértelemmel árusítják-e a vegyszereket, permetőszereket, egyebeket? Kellemesen csalódtam, mert a bolt dolgozói - túl azon, hogy egymást múlták felül az udvarias kiszolgálásban - rövid idő alatt váltani is tudtak olyannyira, hogy szakmai, felhasználási útmutatásban bizalommal fordulhattunk hozzájuk. Aztán költöztek - az Ady Endre útra, ismét ideális helyre, mert közel a piachoz. így a termelők és a vásárlók, valamint a belvárosi kiskerttulajdonosok beszerzési gondján is könnyítettek. Megtalálhattuk benne a kisgépeket, és a vetőmagokon keresztül a műtrágyáig mindent. Most hallom, már megint költöznek, talán „osztódnak” is. Igaz, nem ismerem a Gaz- dászboltot működtető „belügye- it”, elképzeléseit, egyet azonban - mint vásárló és termelő - sokadmagammal nem értek: miért kell egy ismert, széles vevőkört jól ellátó üzletet ide-oda he- lyezgetni? Hallottam, hogy más országokban - mielőtt egy közkedvelt bolttal kapcsolatban változást terveznek - közvéleménykutatást tartanak a vásárlók körében. Ja, csakhogy ezen országok „boltosai” azt is tudják ám, hogy a jól ellátott és udvariasan kiszolgált vevő hűséges, érdemes kikérni a véleményét, mert a boltot a vásárlók tartják fenn! Illyés János Levél dr. Bede Jánoshoz, a Közúti Igazgatóság igazgatójához Tisztelt Bede Úr! Bocsásson meg, amiért ismeretlenül a sajtó nyilvánosságán keresztül szólítom meg, de a tárgy, melyben ily módon fordulok Önhöz, már több évtizedes problémát ölel fel. A téli hónapok beköszöntével a Tószegtől délre eső „világon túli terület” lakóit a hideg leli. Egyrészt a hideg, másrészt az utak állapota miatt. Többször tapasztaltuk, hogy amikor Tószegen száraz útburkolat fogadja az arra járót, e területeken csak a korcsolya használható. Sokat töprengtünk már kollégáinkkal, hogy mi lehet ennek az oka, de a választ egyikőnk sem találta meg. Érthetetlen ugyanis, hogy a sóval megrakott autó miért fordul meg a tószegi benzinkútnál vagy a vágóhíd magasságában, holott az igen balesetveszélyes manőver, s azon túl is van tömegközlekedés. így természetes a felvetésünk, hogy miért érdemeljük mi mindig a rossz útviszonyokat akkor, amikor a benzinbe megfizetjük az adót, fel- használása ezekre a feladatokra is kiterjed. Nem soronkívüliséget kérünk, és nem különleges méltá- nyolást, csupán azt, hogy a sózójármüvek ne szakítsák meg útjukat a fenti helyeken, hanem folytassák különösen fontos feladatukat a megyehatárokig. Úgy gondolom, hogy túl a mi háborgó lelkivilágunk megnyugvásán, a Közúti Igazgatóság tekintélye és presztízse is nőne, ha a megyetábláig teljesítené ezt a feladatot. Bízva az Ön megértésében és szervezőmunkájának eredményében, kívánok erőt, egészséget és türelmet. A „világon túli területek” képviseletében: Bognár Ferenc polgármester Tiszavárkony „Már az Isten igéjével se élhetünk?” Igen nagy szomorúságot okoz, hogy a vasárnapi vallási félóra adása elkerült a Petőfi adóról az URH-ra. Nem csak a magam nevében szólok, tudom, sok idős, beteg ember sérelme, aki szívesen hallgatta, várta ezt a műsort, és most nem tudja fogni. Vegyen új készüléket? Miből, a 6000 Ft-os nyugdíjából? Ez lehetetlen, s így a műsor hallgatása is. Miért tették ezt velünk, idős emberekkel? Hogy eggyel több legyen a keserűségünk? Abból úgyis van elég. Megítélésem szerint a kifogásolt műsorszerkesztés nem pénz kérdése, hanem belátás és emberség dolga. Most eszembe jutnak a régen tanult sorok: Ha már az ember szép szerint jóllakni sem mer, ha szűkén él kenyérrel, éljen Isten igéjével. A rossz műsorrendezéssel ezt a kenyeret vették el tőlünk. Sürgősen visszakérjük! Juhász Gyuláné Szolnok * * * (Több olvasónk tette még szóvá a vallási műsorrend megváltoztatását, s mint tudjuk, az egyházak vezetői is kifogásolták a Magyar Rádió elnökéhez címzett levelükben. A rádió - figyelemmel a széles körű hallgatóság kérésére - kész a vallási adás módosítására, és ebben próbálnak most megegyezésre jutni. A szerk.) V _____________________________________________________/ A Tátrában síelhettek A szolnoki Ecseki Úti Általános Iskola tanulóinak lehetőségük nyílt arra, hogy január 6-tól 10-ig a Tátrában sajátítsák el a síelés tudományát. A busz költségének nagy részét az iskola vállalta magára. Az ott töltött öt nap alatt sok élményben volt részünk, s ha nem is tökéletesen, de megtanultunk síelni. Tudásunkat a negyedik napon tartott szlalomversenyen mérhettük össze. Szomorúan búcsúztunk a havas hegyektől, s az öt nap felejthetlen élmény marad számunkra. Köszönjük az iskolának, az igazgatónőnek a lehetőséget, s a jó szervezésért külön köszönetét mondunk Marik Tamás tanár úrnak. Aszalós Zsuzsa, Tállá Mariann és Kondorosi Zsuzsa - 8. o. tanulók Jobb lett volna magyar nevükön nevezni... Csak örülni lehet annak, hogy magyar kirándulók „csodálatos két napot” töltöttek Közép-Szlo- vákiában - amint azt a Néplap január 9-i számában olvashattuk. Úgy gondolom azonban, hogy nem „Salvy”-nál, hanem Sahynál értek szlovák területre, és később sem „Kripina”, hanem Krupina városa következett. E hiba elkerülhető lett volna, ha a levél írója magyar nevükön nevezi ezeket a városokat: Ipolyság, illetve Kor- pona. Ugyanígy Zvolen helyett is jobb lett volna Zólyomot írni. Bizám György Köszönet a buszvezetőnek Az Új Néplap nyilvánossága előtt is szeretnék köszönetét mondani Diós Lászlónak, a Jászkun Volán Vállalat autóbuszvezetőjének, aki január 12-én, 17.30 órakor megállt a szolnoki Bajcsy-Zsilinszky úti megállóban (a nem járat szerint közlekedő autóbuszával), és kedvesen megkérdezte, meddig vihet el bennünket - mondván, ne fa- gyaskodjak ott két kis gyerekkel. Mire ámulatomból magamhoz tértem, már az Abonyi úti megállónál voltunk, ahol készségesen segített, a babakocsiban ülő gyermekemet levette a buszról. Még egyszer köszönöm, és kívánom, vele is mindig, mindenhol olyan emberségesek és segítőkészek legyenek, mint amilyen ő volt azon a vasárnap este velünk. L. J.-né Szolnok Hozzászólás cikkünkhöz Nem az önkormányzat álma Meglepődve olvastam a január 16-i számban - a Karcaggal foglalkozó oldalon - az ,„Álom, álom, édes álom” cím alatti sorokat, mely a Püspökladányi úti társasházat érinti: „Az önkormányzatnak, úgy tűnik, már csak egy álom, hogy ezt a házat valaha is árán eladják, a vevőknek meg az az álom, hogy lesz annyi pénzük, hogy megvegyék”. Éz a megfogalmazás magába hordozza azt a feltevést, hogy az önkormányzat valamilyen formában anyagilag érdekelt a társasház építésében, illetve értékesítésében. Úgy vélem, a pontos tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy a tisztelt olvasó tudomására hozzam: a kérdéses ingatlan nem ön- kormányzati tulajdon, és így természetes, hogy nem is az önkormányzat álmodik arról, hogy el- adható-e vagy sem. Információim szerint a társasház építtetője a SZOLNOKTERV Vállalat volt. A szélmalommal kapcsolatos „Nem forog a, nem forog a . ..” című kép aláírásához pedig azt szeretném kiegészítésként fűzni, hogy erre az objektumra nemcsak a műemlékvédelmi felügyelőség, hanem a kezelő gabonaforgalmi vállalat is gondot fordított, illetve fordít. Dr. Fazekas Sándor polgármester Karcag * * * (A szerző megjegyzése: Sajnálom, az információt a karcagi főépítésztől kaptam.) Munkában a KÖTI VÍZIG szolnoki szakaszmérnökség dolgozói, akik javítják a rézsüt a szolnoki Tisza-híd alatti részen. (Fotó: Imre Lajosi Gyógyításra szorul a sürgősségi betegellátás A lakosság elégedetlen: olvasói levelekkel ostromolja tömegtájékoztatási szerveinket. Az érdekeltek és az érdeklődők felháborodása érthető, ugyanakkor a döntésre jogosultak várakozó álláspontra helyezkedtek: nem keresik a bajok forrását, hiszen hallgatni - látszólag és átmenetileg - sokkal kényelmesebb, no meg veszélytelenebb akármiféle céltudatos cselekvésnél; mert negyven éven keresztül begyakorlott, rögzült, megszokott reflexek élnek, hatnak tudatuk mélyén manapság is. Nagy Zsuzsanna kollégiumi nevelőtanámő múlt hónap 19-én közölt olvasói levele indította el a lavinát. Az ügyeletes orvos ,,vétke”(?) címen írt válaszom jórészt süket fülekre talált az illetékesek körében, pedig a másolatát személyesen adtam át Szolnok város frissen választott polgármesterének. Eleinte izgatottan, majd mindinkább elkeseredetten vártam: sor kerül-e méltányos, éssszerű intézkedésekre, ám helyettük ismét olvasói levél jelent meg az Új Néplap január 9-i számában. A felháborodott anyát értem, csupán azon sajnálkozom, hogy panaszával célt tévesztett, hiszen a kijáró ügyeletes orvos - idő és felszerelés híján - képtelen befejezett ellátásban részesíteni a három év körüli gyermeket, ha már kialakult az asztmás roham. A mentőszolgálat jól felszerelt gépkocsijában sokkal eredményesebb beavatkozásra nyílnék mód, ám ez a szervezet olykor még a belső szabályzatát is sajátosan értelmezi. Asztmás roham ellátásához csak azután vonul ki, ha előbb a központi ügyelet orvosa megvizsgálja és ellátásban részesíti a beteget, beismeri tehetetlenségét, és hívást jelent be. Pedig a vitatott kórkép mielőbbi szakszerű ellátást, majd tartós megfigyelést igényel, ami legtöbbször intézeti körülmények között sem könnyű feladat. Az időhúzás következtében maradandó egész- ségkárosodos alakulhat ki, végső soron pedig veszélybe kerülhet a beteg élete is. Szemléltetésül ismertetek egy triviális esetet: Tószegről telefonáltak, hogy menjen ki az ügyeltes orvos, mert valaki baltával megsértette a hüvelykujját, és nagyon vérzik. Az ügyeletes nővér megkérdezte: hívták-e a mentőket? Válasz: „Igen, de azt mondták, először szóljak a központi ügyeletnek; akkor jönnek ki, ha látta az ügyeletes orvos, és nem tudjaellátni.” Ügyeletvezető voltam, s megkértem a nővért, hogy értesítse a mentőket: vonuljanak ki. Húsz percig vitakoztak már, amikor átvettem a telefonkagylót, bemutatkoztam, és közöltem a mentőszolgálat diszpécserével, hogy kifizetem a számlát, amennyiben indokolatlanul hívtam, de ha nem indulnak azonnal, hétfőn feljelentést teszek a városi ügyészségen „foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés” címén. (Kimentek, és nem küldtek számlát.) Tájékozatlanok számára idézek Bence Béla és Göbl Gábor: Oxiológiac. könyvéből (Medicina - 1991.). „Mentés az a tevékenység, amellyel a mentőegység azt a személyt, akit a bejelentés előtt hat órán belül baleset ért; akinél közterületen, hirtelen, súlyos egészségkárosodás következett be, illetve bármely okból heveny életveszély állapotába került, oxiológiai ellátásban részesíti, életveszélyes helyzetből kimenti, kimentésében közreműködik és ha állapota megkívánja, gyógyintézetbe vagy lakására szállítja ... a baleset olyan heveny egészségkárosodás, amely valamilyen oxogén károsító tényezővel (trauma, egyéb fizikai vagy vegyi hatás) közvetlen oki kapcsolatba hozható”. Az idézett szöveg jelentős változásokat tartalmaz a szóban forgó könyv előző kiadásaiban megfogalmazott - hol szűkebb, hol tá- gabb körre terjedő - feladatokkal szemben, hiszen korábban még mentésnek számított bármilyen egészségkárosodásból folyó mentőfeladat, amely hirtelen következett be és egészségügyi szakellátást kívánt. Ide tartozott a lakáson előforduló baleset (komolyabb sérülés), mérgezés, tüdő-, gyomor-, bélvérzés, rendellenes nőgyógyászati vérzés, vetélés, szülés, öngyilkossági kísérlet miatti egészségkárosodás is. A kötelezettségek céltudatos redukálása csupán kasztérdekekkel magyarázható, változékony és bizonytalanságot eredményező meghatározásuk pedig egyaránt zavarja a betegek, házi- és ügyeletes orvosok, a tömegtájékoztatással foglalkozók tisztánlátását, a közvéleményt is. Gyanítom, kizárólag arra szolgál, hogy a bennfentes vájtfülűeken kívül ne tudja meg senki, miféle kötelességeket róttak vezetőik a mentőszervezetre. Ez a körülmény határozott, gyors intézkedéseket sürget, mégpedig kívülről, a lakosság érdekképviseletére hivatott, demokratikus választott közjogi méltóságok és testületek részéről. Néhány szerencsés településen már összevonták a központi ügyeletet a mentőszervezettel - megteremtvén a sürgősségi betegellátás alapvető feltételeit. Városunkban is közismertek a nonstop sürgősségi ellátást biztosító szervezet hiányára visszavezethető nehézségek; a párhuzamosságokból fakadó pazarlás és az orvos-beteg kapcsolatokat romboló következmények. A mentőszervezet - sürgősségi feladatok rovására - műszaki és személyi kapacitása felénél is többet pazarol lényegesen olcsóbbat bonyolítható szállítási tevékenységre; kitűnően felszerelt gépkocsikkal utaztat idült betegeket akik bármiféle járművön - akái társadalombiztosítási térítés mellett is - célba juttathatók. A halálozás alakulását katasztrofálisan befolyásolja hogy a központi ügyelet - sürgős hívások teljesítésekor • nem szállíthatja kórházba mé£ azokat a betegeket sem, akiknél az egészség helyreállítása végső esetben pedig az életber maradás is elsősorban az időtényező függvénye. A mentői igénybevétele bonyolult, és a; ebből fakadó késlekedés olykoi órákkal nyújtja meg az érdem beavatkozásig elhúzódó időt. Aí alapellátásban - rendelés során bejelentett (hol indokolt, hol in dokolatlan) sürgős hívások ideje alatt a váróban rekedt betegei többnyire értetlenül veszik tudó másul az orvos hosszabb-rövi debb távollétét; az orvos sen sejtheti előre, valóban sürgő sebb-e a hívás teljesítése az ese tenként nagyon rossz állapotbar várakozó ambuláns betegek mi előbbi ellátásánál. A szóban fór gó hívások teljesítését a nonstop sürgősségi szervezet végezhetni el. A háziorvos - rendelése befe jezését követően - látogatná mep az otthon maradt, tehát sürgő: intézeti felvételre nem szorult betegeket. Ezáltal módfelett ja vulna munkánk hatékonysága és az orvos-beteg kapcsolatok i: zavartalanabbá válnának. Csal remélni merem, hogy Szolno kon sem késik már soká a köz ponti ügyelet és a mentőszerve zet összevonása. Mind türelmet lenebbé válnak az érintettek, d( a közvélemény is célszerű intéz kedéseket követel. Mire várnai az illetékesek? Nagy Béla dr Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
