Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-20 / 16. szám
1992. JANUÁR 20. Sportextra 5 Kosárlabda - Szuper Liga Pókerarcú Olajbányász UBM Winterthur-Szolnoki Olajbányász 106-79 (55-34) Möllersdorf, 400 n, v.: Prochaska, Ciglar (cseh) UBM: Hajda 14/3, Maticky 38, Döppes 4, Jacobs 34/9, Pestal 8. Csere: Eidher 4, Killian 4, Viorel, Kopecky, Babouck. Edző: Neider Hoffer Szolnok: Hosszú 2, Abeljanov 5, Tóth Z., Tóth A. 3/3, Berkics 21. Csere: Horváth 18/6, Zsarkov 25, Kmé- zic, Jáhni 5, Takács. Edző: Rezák László, Szalay Ferenc Kipontozódott: Abeljanov a 24., Jacobs a 34., Killian a 36., Horváth a 37. percben Az idén gyengébben szereplő két tavalyi bajnokcsapat visszavágóján Berkics kosarai vezették be a mérkőzést (3. p.: 4-6). Ezt követően a Möllesdorf két idegenlégiósa vette át a főszerepet. Maticky palánk alatti és Jacobs mezőnybeli semlegesítése megoldhatatlan feladatot jelentett a szolnoki együttesnek. Ezt híven tükrözi a tizedik perc eredménye: 30-10. Hiába kérte ki Rezák edző mindkét idejét a félidő derekáig, együttese továbbra is szétesően játszott, és igen gyengén védekezett (16. p.: 47-17). Horváth becserélése valamelyest lendített az Olajbányász támadójátékán, de így is csak szépségtapasznak számíthat Tóth Attilának a lefújás pillanatában dobott félpályás kosara. A második félidőben sem tudott igazi csapatjátékot produkálni a piros-fekete legénység, csak egyéni akcióik révén voltak eredményesek. (Zsarkov huszonhárom pontot dobott ebben a húsz percben.) Folyamatos cserékkel sem sikerült azonban megtörni a hazaiak lendületét, ráadásul a gyengén bíráskodó két cseh játékvezető ítéletei is borzolták a kedélyeket. A harminchetedik percben 90- 75-re sikerült megközelíteni az osztrák bajnokot. A további felzárkózás az elhamarkodott triplakísérletek miatt azonban meghiúsult, így megalázó vereséget szenvedett az utóbbi időben rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtó Szolnoki Olajbányász. (Kékesi) Röplabda NB I. B-csoport A bányászok hibás módszerrel „fejtettek” Férfiak: Szolnoki Vegviművek-Tatabá- nyai DRSC 3-1 (5,7, -13,5) Szolnok, 100 n., v.: Fodor, Szabó Szolnok: Hajdú, Szűcs, Makai, Dézsi, Gulyás, Tóth. Csere: Pásztor, Császi. Edző: Liszi Ferenc Tatabánya: Balázs, Vígh, Györgyi, Shoflek, Gubik, Geier. Csere: Kerper, Koch. Edző: Fekete Zoltán Eddig még soha nem látott felállásban kezdett a Vegyiművek együttese, amelynél egyrészt Dézsi kezdő csapattagsága számított meglepetésnek, másrészt Makai szokhatta a felnőttek között a feladó szerepkörét. Ismerős arcot üdvözölhetett a háló túlsó oldalán, hiszen a szintén irányító Gubik személyében ifjúsági válogatottbeli társa „osztogatott” (aki mellesleg nemrégiben Franciaországban elnyerte a torna legjobb feladója címet). Az első pontot Dézsi szerezte meg ász nyitásával, mire Gulyás a következő támadásnál tovább növelte az előnyt. Pontatlanul kezdtek a tatabányaiak (4-0), így alig telt el egy perc, máris időkérési lehetőségüket kellett igénybe venni. Hiábavaló próbálkozásnak tűnt, hiszen 8-1-ig különösebb akadályoztatások nélkül szaporodtak a szolnoki pontok. Gulyás, ha labdát kapott, menthetetlenül bevágta azt egykori csapata térfelére úgy, hogy a vendégjátékosoknak valószínűleg kedvük lett volna inkább hátat fordítani. Ezt követően megtorpantak a hazaiak, néhány labdánál elaludtak, így ritkábban pergett az eredményjelző táblája. Kapaszkodtak a vendégek, de ez csupán 11-5-ig sikerült nekik, ahonnan egy parádés, mentésekkel, ütésekkel tarkított labdamenetet követően elmozdultak a vegyisek, és meg sem álltak a szettgyőzelemig. A következő játszma elején jó darabig csak pont nélkül forogtak az együttesek, ezt a rossz szokást Makai törte meg egy ügyes ejtéssel, ám a bányászok hamarosan fordítottak (1-3). Utóbbiak nyilván hibás módszerrel folytatták a „fejtést”, hiszen remek szolnoki sáncolásokkal hamarosan 9-3-ramódosultaz eredmény. Ekkorra kitűnt, a magassági fölényben játszó hazaiaknak nem okoz különösebb gondot az ellenfél keze fölött ütni. Liszi mester azt is megtehette, hogy az egyik legjobb embere. Gulyás helyére Pásztort állította be csereként. Makai percei következtek, hiszen feladást színlelve, sorozatban ejtette át a vetélytársakat (13-5). Egy-két pont itt is, ott is, de számunkra ez már a menet végét jelentette. A tatabányaiak lelkesedése az eredmény ellenére nem fogyott, minden poénjukat hangos ováció követte. Mind védekezésben, mind ütésben rengeteg hibával folytatódott a talákozó, ami a Vegyiműveket fokozottabban jellemezte, így rá kellett döbbenniük, hogy szettveszteség veszélyezteti őket (9- 13). Igaz, apránként megkezdték a felzárkózást, sőt Gulyás ütésével már csak egy pont volt a különbség (13-14), ám a feszült labdameneteknek, egyben játszmának Tóth hálóba érése véget vetett. Az utolsó szettre elfáradt a Tatabánya, durva hibákat vétett, támadásokat nem tudott kijátszani, és a mérkőzés idejét sem szaporította túlságosan. Jók: Hajdú, Gulyás, Dézsi, ill. Györgyi (kocsis) Fotó: Novak A Dézsi-Hajdú sáncból (fehérben) előbbi „ütésbiztos” keze állja a labda útját Jégkorong OB I. A középső harmad döntött Lehel HC - UTE 101 nap 4-6 (0-2, 2-4,2-0) Jászberény 1500 n. V.: Árkovics, Méretei, Barabás Lehel HC: Mihonik - Bató, Vaszju- nin, Puskarjov (1), Kulikov 1, Vlaszov 1, Vargyas, Nagy Z„ Bugyi (1), Szajka 2, Bálint, Bállá, Szabados (1), Szerdahelyi, Simon, Sípos, Lajkó (kapus). Edző: Kereső Csaba UTE 101 nap: Géczi - Salamon, Kangyal, Pék, Ancsin L., Farkas 1, Lubnin, Schreiber, Antal 1, Rjanov 1 (3), Leleszi 3, Füzesi, Lancz, Nagy I., Balogh, Rozgonyi. Edző: Eperjesi Miklós Kiállítás: 10, ill. 12 perc Szó se róla, nem mindennapi tétje volt a mérkőzésnek, hiszen a győztes egy óriáslépéssel közelebb kerülhetett a döntőhöz. A vendégek először dobták be a „titkos fegyver” Rjanovot, aki aztán a bebizonyította, nemcsak a gólpasszok mestere, hanem a gólütéssel sem áll hadilábon. A vesztett pontok alapján a Lehel HC állt jobban a találkozó előtt, ezért a hazai pálya előnye és a jobb pozíció tudata az ő esélyeiket látszott növelni. Az Ancsin testvérek tragikus körülmények között elhunyt édesanyjának emlékére egyperces tiszteletadással indult az összecsapás, amelyen egyik fél sem helyezkedett várakozó álláspontra, hanem nagy iramban egymásnak feszültek a játékosok. Vlaszov szalasztotta el az első jó lehetőséget az 5. percben, fél percre rá Mihonik mentett elvetődve Ancsin L. elől (testvére sérülés miatt nem játszott), Vargyas távoli bombája Leleszi mint exjászberényi elintézte egykori csapatát centimétekkel suhant el a jobb felső sarok mellet, Kulikové Géczi válláról perdült ki. A harmad közepétől fokozta tempóját a hazai gárda, a közönség hathatós támogatását élvezve küzdött a vezető gól megszerzéséért. Ám az a liláknak sikerült, méghozzá az exjászberényi Leleszi révén a 14. percben. Pillanatokkal később Vaszjunin egyenlíthetett volna, ha lövésébe nem vetődik bele két fővárosi. Helyette jött a hideg zuhany. Rjanov, a „friss hús” úgy helyezett az üresen maradt kapu jobb „pipájába”, hogy a korong messze kivágódott. Ettől a játékvezető is habozott, végül középre mutatott némi győzkődés után. Többen már a második játékrész előtt elparentál- ták a kék-fehéreket, akik buli után közvetlenül szerettek volna rácáfolni á kétkedőkre. Alig egy perc elteltével Pus- karjov átadásából Vlaszov szépített, és egyből parázs hangulat alakult ki. Kereső mester időt kért, mialatt új stratégiát próbált játékosainak utasításba adni. Vélhetően a fiúk sokáig spekuláltak rajta, mert Mihonik rövid felszabadítását Rjanov elcsípte, sebtiben Leleszi elé tálalt, máris 1-3. A kezdést követően Kulikov halászott a zavarosban, 2-3, újra nyílttá vált a küzdelem. Háromperces száguldás után mintha „megrogyott” volna a hazai védelem. Farkas és Leleszi negyven másodperc alatt 2-5-re módosította az állást. Vajon tudnak-e harmadszor is újítani Puskarjovék? - vetődött fel a Lehel-szimpatizánsokban. A kérdésre Antal adta meg a választ. Hat másodperccel a dudaszó előtt négygólos előnyhöz juttatta csapatát. A befejező harmadra Lajkó állt a herényi kapu elé, no nem azért, mintha nem lett volna még tétje a találkozónak - inkább kollégája gyengélkedése miatt -, bár a mezőnyjátékosok alaposan visszavettek a tempóból. Szajka két szemfüles találata csupán a gólkülönbséget mérsékelte. Jó iramú, a szokásosnál lényegesen magasabb színvonalú mérkőzésen a középső harmadban bekövetkezett „rövidzárlatának” köszönheti a Lehel HC vereségét, ami még nem jelenti a döntőről való lemaradását, de egy lépéshátrányt feltétlenül. (néder) Fülöp Imre legközelebb is megpróbálná Befejeződött a Párizs-Fokváros autós-motoros maratoni rali, amelyen a résztvevőknek több mint 12 ezer kilométert kellett maguk mögött hagyniuk. A jó két héttel ezelőtti rajtnál még egy magyar kettős is nagy reményekkel vágott neki a távnak, de a Fülöp Imre, Rutterschmidt Károly (Mitsubishi) párosnak nem sikerült teljesíteni a nagy tervet, még a verseny első felében visszalépésre kényszerült. A szerte a világon nagy érdeklődéssel kísért viadal zárását követő napon az MTI munkatársa Fülöp Imrével, a terepjáró autó 39 éves vezetőjével beszélgetett az elmúlt napok történéseiről, az erőpróba tapasztalatairól.- Csak csordogáltak a hírek a távolból. Végül is miért kényszerültek a verseny feladására?- December utolsó napjaiban a líbiai Waw al Kabirba érkeztünk meg. A minket kísérő szervizkocsi viszont csak nem akart befutni. Késő éjszaka volt, amikor kiderült, hogy egy kődarabtól kilyukadt a hűtője, majd leszakadt egy szelep. Ettől tönkrement a hengerfej, s megsérült a dugattyú is. Kísérőink a táborhelytől mintegy 300 kilométerre hagyták a sérült járművet. Tartalék alkatrészünk nem volt, a gyári Mitsubishi csapattól pedig nem tudtunk segítséget kapni, mert ők sem voltak felkészülve a dízelváltozat javítására. Ennek ellenére sem adtuk fel azonnal a viadalt, elindultunk visszafelé a sivatagban, s megpróbáltunk alkatrészt szerezni. Sajnos, próbálkozásaink nem jártak sikerrel. Végül Tunéziában döntöttük el, hogy visszalépünk.- Úgy hírük, hogy megállták a helyüket, s előnyős pozícióból álltak ki.- Mi egy minimálisan átalakított szériaautóval az úgynevezett T-l-es dízelkocsik mezőnyében próbáltunk szerencsét, mintegy két tucat ellenfél társaságában. A prológ remekül sikerült, ötödikek lettünk kategóriánkban, sőt, később még előrébb is léptünk, a harmadik helyről kényszerültünk kiállásra. Nerh lennék ennyire elkeseredett, ha a saját hibánk miatt kellett volna feladni az embert próbáló száguldást, de így nagyon bánt a dolog.- Ha így folytatják, valószínűleg teljesítették volna célkitűzésüket, kategóriájukban a legjobb tíz közé kerülést. Miért nem mentek tovább?- Nem akartuk a sivatagban hagyni a mintegy négymillió forint értékű szervizkocsit, meg aztán az is sokat nyomott a latban, hogy a három kísérőt - a két szerelőt meg a fotóst - nem tudtuk volna biztonságos helyre juttatni.- Hogyan gondol vissza erre a maratoni ralira, amelyen magyar versenyző most először indult?- Vegyes érzelmekkel tértünk haza, voltak kellemes és kellemetlen tapasztalataink. Már a gépátvételnél akadtak gondjaink a garantált hazatéréssel kapcsolatban, de aztán ezek szerencsésen megoldódtak. Megjegyzem, végül is úgy tettünk meg vagy 4000 kilométert, hogy húztuk magunk után a lerobbant szervizkocsit. Ugyanakkor rengeteg élményben volt részünk, a versenyzők között nagyon jó hangulat alakult ki, s a napok múlásával a nagy nemzetközi csapat egyre jobban összekovácsoló- dott. Ez volt jellemző általában, de az egész versenyre rányomta bélyegét, hogy két gyári csapat, a francia Citroën és a japán Mitsubishi külön harcot vívott, velük mi nem is tudtunk lépést tartani.- Mi a véleménye: a Párizs- Fokváros ralinak lesz folytatása?- Én biztos vagyok abban, hogy a versenyt legközelebb is megrendezik, mert igen nagy üzlet, a pénz mindenütt nagy úr. Azt viszont könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy nem évente, hanem csak minden második esztendőben írják ki.- Tervezi, hogy legközelebb is rajthoz áll?- Ezen a versenyen is temérdek tapasztalatot szereztünk, bár csak a táv egyhar- madát, mintegy 3500 kilométert teljesítettünk. Ha rajtam múlna, legközelebb is ott lennék az indulók között, de hatalmasak a költségek. Ez a kaland is több millió forintot emésztett fel. Mindenesetre a döntés nem az én kezemben van, hanem a szponzorokéban. Ez a Mitsubishi I’ajero, amelyet a francia Brúnó Saby „lovagolt”, a harmadik szakasz után az élről folytatta a „flúgos futamot”
