Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

I 1992. JANUÁR 18. Jászsági Extra—Jászberény 5 Jó hír a vállalkozóknak Startol az IPOSZ-bank Manapság Magyarországon meglehetősen nehezen és csak magas kamattal lehet hitelhez jutni. Különösen érzik ezt a vál­lalkozók. Az ő gondjaikon kíván segíteni az IPOSZ, a kereskedel­mi és ipari vállalkozók bankjá­nak, a PRIMUS Banknak a létre­hozásával. Erről és a bank szerepéről tar­tott előadást a közelmúltban a Zagyvamenti Mgtsz székházá­ban a Talent Manager’s Club és a helyi IPOSZ tagjai részére Kas­sai Róbert, az IPOSZ alelnöke. A létrehozandó bankról az érdeklő­dők megtudták, hogy 2 milliárd forintos tőkével alapítják, mely­ből 1,7 milliárd külföldről érke­zik. A további 300 milliót 20- 200 ezer forintos részvények jegyzésével kívánják biztosítani. A zárt részvényjegyzés során - 2-3 héten belül meghirdetik - el­sősorban a vállalkozókra számí­tanak. Állami tőke tehát nem vesz részt a rész­vénytársaságként működő bank alapításában. A központi bank Budapesten kerül kialakításra, s minél hamarabb sor kerül vidéki fiókhálózat kiépítésére is. Terve­ik között 1993-ban öt, 1994-ben tíz fiókbank létrehozása szere­pel, s a későbbiek során tovább kívánják bővíteni hálózatukat. A Primus Banktól felvett hitel kamata várhatóan 3 százalékkal lesz alacsonyabb, mint a pénzpi­aci kamatoké. Ezt külföldi pénz­eszközök felhasználása teszi majd lehetővé. A kedvezőbb ka­matfeltételek mellett segíteni kí­vánják a vállalkozókat a megala­pozott hitelkérelmek elkészíté­sében is. Alapfeladatuknak a ma­gyar és a külföldi vállalkozók ki­szolgálását tekintik. Legkedve­zőbb esetben körülbelül két hó­nap múlva már lehet hitelt fel­venni a Primus Banktól, amennyiben azonban meg kell várni a központi bank kialakítá­sát, úgy a nyitás novemberben várható. Szántai Röviden Az SZDSZ 90 fős taglétszámú jászberényi szervezete január 3- án tisztújító közgyűlést tartott, ahol teljesen új összetételű ügy­vivő testületet választottak meg. Tagjai: dr. Kis Zoltán, dr. Ma­gyar Levente, dr. Juhász Ferenc József, Szakali Tibor és Szabó József. Új rendelet a közterület­használatról Jászsági távközlésfejlesztés Nyolcezren már igent mondtak A város képviselő-testülete december 18-án tartott ülésén új rendeletet alkotott a közterület- használati díjakról. A jogszabály hatálya a telepü­lés közigazgatási területén az in­gatlan-nyilvántartásban közterü­letként bejegyzett földrészletek­re, illetve építményekre terjed ki. Használati díjat magánszemé­lyek és gazdálkodószervezetek egyaránt meghatározott időtar­tamra kötelesek fizetni. Önálló hirdetőberendezés négyzetmétere után például ha­vonta 500 forintot kell fizetni, míg a mozgatható árusító- és egyéb fülke négyzetméterének közterület-használati díja napi 30 forint. A taxik tulajdonosainak gép- kocsinként évente 6 ezer forintba kerül a területfoglalás, de még a mutatványosoknak is négyzet- méterenként, illetve naponta 10 forintot kell leszurkolniuk. Bizo­nyára sokakat érint majd az idényjellegű alkalmi árusítás díj­tétele. Ez utóbbi nyári időszak­ban (április 1-től október 15-ig) napi 50 forint négyzetméteren­ként, télen pedig (október 16-tól március 31-ig) pontosan adupiá­ja. A díjfizetési kötelezettség alól felmentés adható bizonyos, a rendeletben meghatározott ese­tekben. Aki viszont nem élvez semmilyen mentességet és még­sem fizet, szabálysértést követ el, ami tízezer forintig terjedő bírsággal sújtható a január else­jén életbe lépett rendelet értel- mében, ________________________ M egkezdődött a visszaszám­lálás a Jász-Com Rész­vénytársaságnál. A november 20-án bejegyzett alapítvány ja­vára eddig az előzetesen számí­tott 25 ezer telefonigénylő mint­egy egyharmada fizette be a di­gitális távközlés „belépődíját”. Az alapítványi adókedvez­ménnyel szintén sokan éltek, ezért az év végén gyakran hosszú sorok vártak a pénzintézetek előtt. Persze, aki eddig megfe­ledkezett minderről, az sincs el­késve, hisz február 18-ig még van lehetőség a telefonigények bejelentésére, illetve a díj kifize­tésére.- Voltak, akik azt mondták, hogy az idén már nem is fog létezni a Jász-Com Rt. - fogadott Papp Zoltán: „ Minden az elképze­léseknek megfelelően halad” a minap Papp Zoltán, a cég ügy­vezető igazgatója. - Most ott tar­tunk, hogy hamarosan elkészül a tanulmányterv, és tavasszal in­dul a kivitelezés. Eddig is szá­mos vállalat, vállalkozás jelezte, hogy közreműködnének a háló­zat megépítésében. Legutóbb az EMÁSZ vezetőivel arról tár­gyaltunk, hogy felajánlják erős­áramú tartóoszlopaikat a kivite­lezés meggyorsítására. Bizonyára többeket is érde­kelhet, hogy a részvénytársaság az eredeti tervekkel ellentétben a térségen belüli telefon­áthelyezést is biztosítja majd azoknak, akik csatlakoznak az alapítványhoz. így tehát annak, aki mondjuk lakást cserél, nem kell lemondania a telefonról, a Jász-Com Rt. ugyanis rövid idő alatt áttelepíti a készüléket, illet­ve a vonalat. A világkiállításra készül a mester kalla Miklós kádármester neve valószínűleg már fogalommá vált Olaszországban es Kranciaországban A sokak által jól ismert herényi kézműves kádár­mester, Kalla Miklós idestova hét esztendeje mu­tatkozik be nemzetközi kiállításokon és vásáro­kon. Évente több alkalommal is elkápráztatja a külföldieket zsűrizett iparművészeti remekeivel, faragott boroshordóival, tojásovál, illetve barik- hordóival. A legközelebbi ilyen borászati kiállítás február elején kerül megrendezésre az olaszországi Udinében. Természetesen itt sem fognak hiányoz­ni a mester munkái, de az igazi bemutatkozás azon­ban áprilistól kezdődik, mégpedig Spanyolország­ban. Igen, a világkiállításról van szó, melynek az idén a forró klímájú Sevilla városa ad otthont, ahol Kalla Miklós egyedül képviseli nemcsak szűkebb hazánk, hanem az egész ország kádármestereit is. A mesternek természetesen a nemzetközi kiállí­tások között sem kell tartania attól, hogy a hordóira nem talál vevőt. A „termelési kapacitást” gyakor­latilag egy évre lekötötték a túlnyomórészt olasz és Ezek a tojásovál alakú hordók hamarosan az egész francia megrendelők. világ előtt bemutatkoznak Sevillában Terjeszkedik az Erzsébet Kórház Vajon ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az MSZMP egykoron „bevehetetlennek” hitt várában 1992-ben például logopédiai foglalkozá­sokat tartanak majd. Bányai Valéria nemcsak a beszédhibás gyerme­kekkel foglalkozik, hanem azokkal is, akiknek problémáik vannak az olvasással, illetve az írással. Tavaly tavasszal kezdődtek a volt MSZMP-székház átalakítá­si munkálatai, melynek költsé­geihez az önkormányzat 9 millió forinttal járult hozzá. Október­ben már semmi akadálya nem volt annak, hogy az Erzsébet Kórház végre birtokba vehesse a pályázaton elnyert épületet. Mint dr.Jakus Zoltántól, az in­tézmény orvos-igazgatójától megtudtuk, e hónapban befeje­ződött a pontos ütemterv szerinti költözés. A földszinten rendezkedett be a bőr és nemibeteg-gondozó, az első emeleten pedig a nőgyógyá­szat, a terhestanácsadás és az on­kológia kapott megfelelő elhe­lyezést. A második emeletre ke­rült az iskolaorvosi és a sportor­vosi rendelő, a munkaalkalmas­sági vizsgálat, valamint a logo­pédia. A harmadik emeletet a szakszemélyzet foglalta el, ahol orvosi fekvőhelyeket alakítottak ki. Az egykori „csillagos” épü­letben természetesen nemcsak az egészségügyi dolgozók, ha­nem a betegek is lényegesen jobb körülmények közé kerül­tek. Persze az sem mellékes, hogy a költözést követően a kór­házban felszabadult egy emelet, ahol gasztroenterológiai profilú belgyógyászati osztály kialakí­tására kerül majd sor. Ez utóbbi az emésztőrendszer megbetege­désében szenvedőknek nyújt megfelelő elhelyezést. Szilencium a fegyverszobában A téli szünet után bizony nehezen telnek a szilencium percei a valamikor talán fegyverszobaként működő helyiségben. Az egykori munkásőrbázis fegyver­olaj- és lőporszagú helyiségei idestova egy esztendeje a Lehel Vezér Gimná­zium leánykollégiumaként funkcio­nálnak. Az otthonosan berendezett szobákban összesen hetven diák ké­nyelmes elhelyezését tudják biztosí­tani. Az épületet jelenleg zömmel lá­nyok népesítik be, de az idén indult nyolcosztályos gimnázium néhány el­sőéves fiútanulója is itt kapott helyet. A tervek szerint nemsokára megkez­dődik a tetőtér beépítése, mely további 20-25 középiskolás kultúrák és kom­fortos elszállásolását teszi majd lehe­tővé. Testben már itthon, de gondo­lataimban el-elkalandozva, az utóbbi hónapok külföldön szer­zett élményei jutnak eszembe. Amikor a minap újra autóbuszra ültem, felötlött a mi változatos viteldíjtarifánk. Bécsbe például az Erzsébet tértől a Mitte-ig 1400 forintot kell legombolni, ha valaki a retúrjegyét is megveszi. Ha viszont egy menetet vált, az már „csak’ ’ 890 forint. Ha meg­kockáztatja, akkor viszont az Ár­pád hídnál felülhet a bevásárló­buszra, ahonnan egy jovet-me- netet már 599-ért megúszhat. Helybeli utazási irodáink 2-300 forinttal többért teszik meg ugyanezt, és ez még mindig mél­tányos. Ámint az eddigiekből is látha­tó, a dolgok anyagi része sem egyszerűen követhető. Én ami­kor egy ilyen bevásárlójárattal hazatértem, utólag azon kezd­tem el csodálkozni, hogy hogyan sikerül nekünk, magyaroknak ilyen kevés autóbusz-balesettel megúszni ezeket a túrákat. Az én példabeli buszom, illetve a so­főrje csütörtökön éjfélkor Szol­nokon már odaült a volánhoz, s Jászberény érintésével fél 8-kor már Bécsben volt. Az utasok előbb a piacot vették célba, így fél kilencig biztos nem alhatott. A legközelebbi találka fél 12-kor következett, addig talán szunyáit a pilóta 1-2 órácskát. Ezután a Huma bevétele következett, s közben talán fél-egy órányi szendergés juthatott újra a sofőr­nek. A KGM-es kávémegálló után este 6 körül már a határon voltunk, s éjfélre újra Jászbe­rényben, többen azonban még Szolnokra tértek meg. így talán 1 órára már ott is voltak. Azt csak remélni tudom, hogy a pilóta nem fordult újabb járattal, mert nem volt olyan nap, amikor ne találkoztam volna magyar bevá­sárlóbusszal Bécsben. A másik történeten is elmedi­tálok mostanában, amikor látom miként cserélődik, nyugatiaso- dik a hazai gépjárműpark. Osz- szel St. Gallen-ben egy használt­autó-kereskedővel hozott össze a sorsom. Szemlélgettem hivata­los árcédulákkal tűzdelt készle­tét, amikor máig sem tudom mi­ből, de rájött, hogy magyar va­gyok. Félrehívott. Nem ilyen au­tó kell magának, és már húzott is az autómosó mellett meghúzódó áruhoz. Bemutatott egy 10 éves Fordot, két további 8-9 éves ja­pán autót, ha jól rémlik, egy Daihatsut és egy Nissan-t. Bel­sőleg semmi kifogásom sem le­hetett, kívülről viszont márkiüt­között néhány rozsdafolt. Az ára viszont több mint kedvezően hangzott. Magyar pénzben 100- 150 ezret jelentett, ami vámmal megfejelve se tűnt elsőre rossz­nak. Á kereskedő látva kitartó érdeklődésemet elkezdte kellet­ni az árut. Bevitt az irodába, be­lemarkolt egy csomó Csehszlo­vákiából, Lengyelországból és tőlünk kapott ajánlatkérő levélbe bizonyítékául áruja kelendősé­gének. Sőt barátom azt is aján­lotta, melyik hazai kft. járatos a vámügyek intézésében. Nem mondom, ezek után nagyon erősnek kellett maradnom, hogy ne kapjak az ajánlaton. Vajon hányán nem tudtak el­lenállni az efféle ajánlatnak, hány ilyen autó került be hoz­zánk, s hányszor ültünk és ülünk fel kialvatlan pilóták mögé? Pethő László Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán Fotó: Nagy Zsolt Töprengés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents