Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
1992. JANUAR 16. Hazai tükör 13 Január közepén, amikor sokan azt hiszik, elmúlt már a tél, Jászapáti és Jászjákóhalma között csodálatos látványban lehet részük azoknak, akik nem bújnak meg a városok blokkházaiban. Fotó: T. Z. Ev végi hajrá, avagy így is lehet költségvetést csinálni Eseménydús volt az Országgyűlés decemberi rendkívüli ülésszaka, ugyanis a kormány, megsértve az Országgyűlés idevonatkozó határozatát, majd három hetes késéssel nyújtotta be a költségvetést. A döntés előtt azonban meg kellett alkotni azokat az adójogszabályokat is, melyek az 1992-esév bevételi forrásait megalapozzák. A tervezetekből már látszott, hogy jelentős szigorításokra számíthatunk, nemcsak az adókedvezmények szűkítésével, hanem új adónemek bevezetésével is számolni kell. Sikerült összehozni a gépjárműadót, amely súlyhoz kötötten hárít további terheket a társadalom jó részére. Az ebből befolyó bevételek egy része az önkormányzatokat illeti, de sajnálatos, hogy a környezetvédelemre, valamint az úthálózat fejlesztésére már alig marad valami, mert az állami költségvetés „feneketlen bendője” szinte mindent elnyel. A földadó mindössze arra jó, hogy a mezőgazdaságban dolgozók további termelési kedvét csökkentse, ugyanis összkihatása a költségvetésre szinte jelentéktelen. A személyi jövedelemadó új táblázata látszólag könnyítéseket tartalmaz, de ha figyelembe vesszük az inflációt és az ezzel párhuzamosan jelentkező bérfejlesztéseket is, akkor reálértékben egyértelmű, hogy nem marad több az állampolgárok zsebében. A kormány úgy tervezte, hogy a mezőgazdasági kistermelők nem az árbevétel, hanem a ténylegesjövedelem után adóznak. A jövedelem kimutatásának azonban alapfeltétele a számlaadási kötelezettség teljes körű bevezetése és a könyvelési előírások betartása. A törvényhozás úgy értékelte, hogy ennek reális feltételei még nem adottak, ezért a korábbi rend gyakorlatilag változatlanul megmaradt, azzal, hogy a korábbi 500.000-Ft adómentes árbevétel 750.000-Ft-ra emelkedett. Számolni kell azonban azzal, hogy ezen elszámolási mód mellett már a jövőben nem lesz arra mód, hogy az adómegállapítás mellőzhető legyen, akár az időjárási helyzetből bekövetkező, akár a piaci viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán előálló veszteségek elszámolására. Szűkült az adóalapból leírható kifizetések köre, így a korábban szinte korlátlanul elszámolható közcélú kötelezettségvállalás és az alapítvány részére juttatott támogatás a jövőben csak szociális, egészségügyi, oktatási, sport-, vallási, közrend- és közbiztonsági célokra juttatott pénzeszközöknél számolható el az adóalap terhére. Módosító javaslatot nyújtottam be, mellyel azt céloztam, hogy ezen körben elszámolható legyen a helyi kommunális célú, valamint a távközlési hálózat fejlesztését szolgáló alapítványok köre is. Sajnálatos, hogy a kormánykoalíció még az e tárgykörben elmondott beszédem ellenére is elutasította az indítványt. Ez különösen érinti térségünket, ugyanis a telefonhálózat fejlesztésére létrehozott alapítványhoz január 1-jét követően már csak úgy tudnak társulni az igénylők, hogy ezen kiadásuk az adóalap terhére nem számolható el. A vállalkozói nyereségadót felváltotta a társasági adó, ahol a költségek és beruházások leírható köre csökkent és az amortizációs kulcsok is változtak. Kupa Mihály expozéjában hangsúlyozta, hogy a korábban megszerzett kedvezmények változatlan tartalommal fennmaradnak, ennek ellenére az átmeneti rendelkezések között megbújt egy olyan bekezdés is, amely a kedvezményes kört kizárólag csak a hátrányos településeken folytatott, bizonyos szolgáltatást végző vállalkozókra nézve tartotta volna meg. Sikerült módosító javaslatommal - az Országgyűlés 94 százalékos támogatásával - ezt az előírást megváltoztatnom, így tehát azok a vállalkozók, akik 1991. december 31-ig a vállalkozói nyereségadó hatálya alá bejelentkeztek, és a korábbi törvény szerinti adókedvezményt megkapták, azt változatlanul 1993. december 31-ig igénybevehetik. A kormányzat tudatosan törekedett arra, hogy a már elfogadott adótörvények alapján megállapításra kerülő költségvetési vitában az ellenzék észrevételező szerepe minimálisra csökkenjen. A kormánykoalícióhoz tartozó képviselők segítségével elérték azt, hogy az adófizetők zsebéből kiszedett mintegy 980 milliárd forintról mindössze két napot lehessen vitatkozni, és ugyanennyi idő alatt észrevételeket tenni a kiadásként tervezett 1050 milliárd forintra. A miniszterelnöki és a pénzügyminiszteri megnyilatkozások egyértelműen tükrözték azt a magabiztosságot, melyet a parlamenti többség jelent, így szinte már előre lefutott meccset játszottunk. Az állandóan parlamenti demokráciára hivatkozó, MDF által vezetett koalíció még azt a jogát is vitatta az ellenzéknek, hogy egyáltalán parlamenti beszédei útján tájékoztathassa a közvéleményt azokról a költség- vetési anomáliákról, amelyek egyértelműen a centralizált központi apparátus felépítésére és ezek hatalmas költségvetési vonzataira mutattak rá. Egyszerűen csak obstrukció- nak nevezték az ellenzéki véleménynyilvánítást, bár a kisebbség a döntések meghozatalába számaránya miatt nem is tud beleszólni. Letiltották a televíziós közvetítést, nem engedték be a fotóriportereket az ülésterembe, sőt a 29-éről 30-ára virradó éjszaka zajló vita közvetítését még a rádió URH-sávján is le akarták állítani, de ez a hallgatói felháborodások miatt nem sikerült. A kormányzat hatalmas nyomást gyakorolt a koalícióhoz tartozó kereszténydemokrata, kisgazda és MDF-es képviselőkre annak érdekében, hogy a költségvetés december 31-én el legyen fogadva, jóllehet az állam- háztartás vitelében semmiféle fennakadást nem jelentett volna, ha egy alaposan megtárgyalt és kidolgozott költségvetés kerül elfogadásra január első vagy második hetében. Hatpárti megállapodás jött létre a szavazás menetére vonatkozóan, miszerint december 30-áról 31 -éré virradó éjszaka 01 óráig, majd 31-én 8 órától 17 óráig szavazunk. 31-én hajnali kettő órakor a kormánypárti képviselők a megállapodást felrúgták, és követelték a folyamatos szavazás lebonyolítását, mondván, a vidéki képviselők már szeretnék a szilvesztert otthon tölteni. Az ilyen diktátumokat sem a Fidesz, sem pedig az SZDSZ nem fogadhatta el, különösen azért, mert a részletes vita folyamán a kormányzati többség többszöri határozatával is megsértette a házszabályt, amikor is hozzájárult, hogy a bizottságok akkor is ülésezzenek, amikor a plenáris ülés tart. A közvéleményt sajnos több helyről úgy tájékoztatták, hogy az SZDSZ-es képviselők az éjszakai szavazást szabotálják és kényelmesen pihennek, hogy újult erővel kezdhessenek az obstrukcióhoz. Ez nem felel meg a valóságnak, mert képviselőink túlnyomó többsége a parlament épületében tartózkodott, csak az ülésteremből vonult ki, majd tért oda vissza a korábbi megállapodásnak megfelelően 31-én 8 órakor. Ettől kezdve a szavazásban végig részt vett, bár tudatában volt annak, hogy csak az a módosító indítvány kaphat támogatást, amely a kormány elképzelésének megfelel. Az 1992. évi költségvetés vitája sok szempontból tanulságos volt. Nemcsak abból, hogy a kormányzat bízva parlamenti többségében erőfölényével visszaélve fogadtatja el azt, hanem abból a szempontból is, hogy célja elérése érdekében még a jogszabálysértéstől sem riad vissza. Veszélyes tendenciákat indíthat el az ilyen gondolkodás, és ha ez általánossá válik, akkor Magyarországon nem a parlamenti demokrácia szilárdul meg, hanem új pártdiktatúrával kell számolnunk. A parlamenti ellenzéki erők egyetlen eszközzel élhetnek, nevezetesen a házszabály adta le- • hetőségeken belül a szabad véleménynyilvánítással, ami úgy látszik, szintén zavarja a kormány- koalíciót. Úgy gondolom, a társadalom demokráciáért aggódó erőit az ilyen jellegű megnyilvánulások joggal nyugtalanítják, és elvárásaiknak a következő választásokon szavazataikkal nyomatékot is fognak adni. Dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselő SZDSZ .
