Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. JANUÁR 16. Kunsági Extra—Túrkeve 7 A város Jelé, félúton. Ahogy lefordultunk a Törökszentmiklóst Mezőtúrral összekötő útról Túrkeve felé, próbáltuk tartani a már megszokott nyolcvanas tempót. Rá kellett döbbennünk, nem olyan egyszerű ez, nem olyanok a külső körülmények. Nem olvadt még fel igazán az utat borító jég, s a szemünk is káprázik mindattól a fehérségtől, amit a havas táj kínál a csodálkozó- nak. Ha valamivel lassabban, óvatosabban, mégis folytattuk utunkat, s nemsokára feltűntek a város tornyai. Annak a városnak a tornyai, ahol megin­dult a mozgás. Ahol érzik a polgárok azt, hogy más kihívások­nak kell eleget tenniük, mint eddig. Ahová nem úgy csöppen be az idegen, hogy mindenkit a hall­gatás ködébe burkolózva talál. Ahol a hagyomá­nyokra támaszkodó fejlődés során Túrkeve „iga­zi” városként fogadhatja majd látogatóit. Ebben bíztunk mi ott, a város felé félúton... Mi is az a Kuntrans Autoservice? Eredeti szándékunk szerint nem a címbeli kérdéssel érkeztünk meg arra a telepre, amelyet nemrég még „Tanszerviz”-ként ismert a kör­nyék, sokkal inkább arra szeret­tünk volna választ kapni „ki is az a dr.Susánszki Zoltán”. Hát meg is kérdeztük tőle. A frissen válasz­tott igazgató mégis leginkább szív­ügyéről, magáról a járműiparról, majd szűkítve, az Autójavító Vál­lalattól levált szervizről beszélt. Azért reméljük, a végére kirajzoló­dik az 53 éves gépészmérnök, egyetemi oktató portréja olvasó­ink előtt. Először is egyet kell értenünk Susánszki úr véleményével, mely szerint a javítóipar az egész or­szágban összeomlott. Az alkat- rés-árak csillagászati magasságok­ba szöktek. Amíg egy IFA vezető­fülke nem is olyan rég még 100 ezer forintba került, addig ma már 4-5 szőrösét is ki kell fizetni érte. Úgy ötszörös, nyolcszoros az emelkedés. Az eddigi keleti vezér­típusok gyártása megszűnt, az al­katrészellátás leállt. Ebből követ­kezően: aki talpon akar maradni, annak új partnereket is kell keres­ni. A kapcsolatrendszer szélesíté­sét be kell vezetni a nyugati típu­sokra. A Kuntrans Autoservice- nek (ami a régi Tanszervíz újjáala­kulásából született - s itt már egyik kérdésünkre választ is kaptunk) már jelenleg is vannak ilyen kap­csolatai, tehát saját tapasztalat alapján állíthatja a vezető, hogy ezek hozzák a keresletet. Olyat kell gyártani - mondja - ami héza­got tölt be. Ezek szerint, a hagyo­mányos járműipari termékek mel­lett kisméretű, 1,5 tonnás utánfu­tók építését kezdik meg kimondot­„kevés a/, ilyen y egyesprofilú cég az országban” tan a magyar piacra, igazodva a hazai igényekhez. Ezen utánfutók több célra felhasználhatók, igé­nyes kivitelben készülnek. Egy emelt kategóriaszinthez már több német partner is jelentkezett. Ezekhez az új kihívásokhoz ter­mészetesen „kell egy csapat". Az új igazgató szerint az intézmény állománya magasan kvalifikált dolgozókból áll. Az egyetemet, fő­iskolát végzettek mellett jól kép­zett a szakmunkásgárda is. S ez nemcsak azt jelenti, hogy piaci produktumot tesznek le az asztalra és rövid időn belül sikerül önellá- tóaknak lenniük, hanem azt is, hogy a Túrkeve és Kisújszállás jár­műipari iskoláiban tanuló fiatalok megfelelő gyakorlati képzésben részesülnek az intézményben. Hi­szen a két város önkormányzata vásárolta meg az egykori tanszer- vízt az államtól, azzal a céllal, hogy költségvetési üzemként mű­ködtetve a szakmunkás- és szak­középiskolai képzés oktatóbázisá­vá tegyék. így jött létre ez a vegyes profilú cég, amelynek a vezetője dr.Su­sánszki Zoltán. Jelentős pályát tudhat már maga mögött. Főállású oktatóként dolgozott a műszaki egyetemen a fővárosban (most óraadóként oktat), majd a Csepeli Tervező Intézet főkonstruktőre volt. Folyamatosak nyugati kap­csolatai ’62 óta, így nem csoda, hogy 3 idegen nyelven beszél. Be­járta a fél világot Iraktól, Kuvai- ton, Kínán át Japánig. ENSZ dele­gátusként működött 87-88-ban, majd tevékenyen részt vett a Suzu­ki cég és hazánk egymásratalálásá- ban. Minden bizonnyal ezek a té­nyek közrejátszottak az igazgatói pályázatának elfogadásában. De úgy hisszük, a szavaiból kicsengő felelősségérzet is! Johann, a gyűjtő Mindenki egyszerűen Johannák szólítja, pedig az anyakönyvben mint Herczegh János szerepel. Még­is, azt hiszem a közismert embereknek kijáró egysza­vas név a találóbb. Kevesen lehetnek ugyanis a város­ban, akik valamilyen kapcsolatba ne kerültek volna már vele, hiszen ő a Granárium étterem vezetője, illetve a Sport büfé tulajdonosa.- Ismeri az építmény történetét?- Ez valamikor terménydaráló és tároló volt, innen a neve is: Granárium. A múlt században, 1848-ban épült, s azóta is a református egyház tulajdonában maradt; Egy időben a malomipari vállalat bérelte, majd Áfész tápbolt üzemelt itt. Azütán jöttem én, tavaly év eleje óta bérlém. Egy év alatt sikerült rend­beraknunk, így tökéletes mint söröző és étterem. A sörözőben 30 személyt tudunk egyidejűleg kiszolgál­ni. A csapolt Dreher Pils és Bak sört Pestről hozzuk hetente. Az étterem 50 fő befogadására alkalmas.- Ez a közel 150 éves épület önmagában is hangu­latot, patinát kölcsönöz az étteremnek.- Számomra nagyon fontos á termek hangulata. Az eredeti gerendák alkotják a mennyezetet, s még a festményekkel is megpróbálok „múzeum” jelleget adni az étteremnek.- Honnan a gyűjt őszen vedély ?- Jobbára csak az olajfestményekkel foglalkozom. Itt a teremben van például egy eredeti Megyesi, akkor egy Püspöki valamint egy Kukoricáfosztó egy 1900­A „Ez a hobbim. Klek-halok ezekért a kedvességekért." 1920 körül alkotó ismeretlen mestertől. Úgy jött ez az ötletem, mármint, hogy gyűjtök, hogy 79-ben vásárol­tam egy komplett háló- és ebédlőgarnitúrát. A bieder- meyer stílusú bútorokhoz három festményt vettem. Úgy gondoltam, az egész lakást telerakom antik dol­gokkal. Csak hát megnősültem, így mindössze az ebédlő maradt meg az én birodalmamnak. És megma­radt még ez a szenvedélyem.- Hogyan jut hozzá a festményekhez?- Ennyi idő alatt kialakult az a kör, ahol tudják, hogy gyűjtő vagyok és hozzák az alkotásokat. En meg a javát kiválogatom. Hát elég költséges egy hobbi. Egy komolyabb XIX. századi olajért 15-20 ezer forintot is elkérnek. De ennyit áldozok rá. Meg az sem utolsó szempont, hogy az étterembe betérő vendégeknek tetszenek a festmények. így is próbálom emelni a színvonalat és a hangulatot. Január 1-től Részvénytársasággá alakult a Városgazdálkodási Vállalat Az egykori Városgazdálkodá­si Vállalat - amely ma a Város­gazdálkodási Rt nevet viseli -, egyik legutóbb teljesített kivite­lezési vállalkozása a Posta épü­lete volt. Ez az építmény fémje­lezheti a fent említett nevet. Az adott gazdasági helyzet, a kons­tellációk miatt azonban a vállalat részvénytársasággá alakult át. Ennek körülményeiről kérdez­tük Herczegh László ügyvezető igazgatót.- Miért szükségeltetett az át­alakulás?- Úgy érzem, általában jellem­ző napjainkban az értékteremtő munka hiánya. Nekünk tehát, akik ilyen megrendeléseket vá­runk, lépnünk kellett a privatizá­ció irányába. Az egyes önkor­mányzatok különböző megoldá­sokat találnak erre, a mi esetünk­ben az egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság megalapítása látszott az optimális első lépcső­nek. így a jogutódlás rendezése biztosítottnak látszik.- A dolgozók számára mit je­lent a változás?- Az a mi érdekünk is, hogy a dolgozó valós tulajdonosként vegyen részt az Rt-ben. Az ön- kormányzat 10 százalékot külö­nített el dolgozói részvényre. Mivel az alapítási vagyon 150 millió forint, ez 15 miliőt jelent, s ez a névérték 10 százalékáért megvásárolható. A rész­vényszabályzat kidolgozása fo­lyamatban van, s most úgy néz ki, hogy a munkaviszony ará­nyában kerülnek elosztásra a részvények. Például 20 éves el­töltött idő után kap teljes rész­vényt a dolgozó. Ennek értéke 100 ezer forint, s éz számára 10 ezerért megvásárolható. Ezenkí­vül tervezzük még az alapítói va­gyon 20 százalékáig, tehát 30 millió forintig egy dolgozói ala­pítvány létrehozását, amelynek közre a tornaterem építésénél keretében ingyenesen kapnának dolgozóink amortizálódó rész­vényeket, amelyeknek addig lennének birtokosai, amíg ná­lunk dolgoznak. Az erre kapott osztalék 40 százaléka jutna a dolgozónak, többi része pedig az alapítvány tőkéjét gyarapítaná.- A munkavállalóknak nem kell leépítésre számítaniuk?- Nálunk 1990. január 1-én megkezdődött a részleges átala­kulás, és három kft. jött létre. Ezek közül kettő túrkevei, egy pedig budapesti székhellyel. Ok is benne vannak egyébként az rt-ben törzstőkéjükkel. Kiszállá­sukkal 180 dolgozónk maradt, amely szám mostanra 160-ra csökkent. Úgy gondolom a lét­szám 150 fő közül fog stabilizá­lódni.- Várható-e fellendülés az át­alakulás után?- Sajnos a gazdaságtalan für­dő-üzemeltetés úgy tűnik benne marad tevékenységi körünkben, bár folyik még az alkudozás ez ügyben. A másik oldalon viszont ott van a gyógyüdülési program, a kemping, a sporttábor. Ezek­ben látjuk az előrelépés lehető­ségét. Az idegenforgalmi beru­házás köztudottan később érik be, s nekünk át kell hidalnunk ezt a szakaszt. Sokmindent építet­tünk a városban. Itt van például egy régi vállalásunk, a Posta. Be­vételt nemigen hozott, de büsz­kék vagyunk rá: ilyet is tudunk. De mi építettük a rendőrség épü­letét is valamint jónéhány lakást. Most az új tornaterem kivitele­zésében végzünk részfeladato­kat. Mi üzemeltetjük a lakások egy részét, a temetőket, az uszo­dát, a városi kertészetet, az üdü­lőterületet, a hulladéktelepet és még sorolhatnám. A legnagyobb gondunk, hogy a beruházások folyamatos olvadása nehéz kö­rülményeket teremtett számunk­ra. Ezt a helyzetet úgy lehet túlél­ni, ha perspektivikusan gondol­kodunk. A generálkivitelezést a 31. ÁÉV végzi, a VG Rt. az alapozásban működik Törvényre várva Vágóhíd a (lát)határon Úgy tűnik, egy kivételével vala­mennyi feltétele megvan annak, hogy új vágóhíd létesüljön Túrke- vén. Itt van elsőként a Kevehús kft. amely tavaly novemberben alakult és bejelentette szándékát a vállal­kozás beindítására. Banki hitelt kémek az építkezéshez, s mint dr.Szöllösi Kálmán állatorvos, a kft ügyvezető igazgatója elmond­ta, jó az esély, hogy meg is kapják. Azután ott az önkormányzat azon szándéka, hogy az alkalmas terüle­tet csere útján megkéri a téesztől. majd eladja a vállalkozóknak. A képviselőtestület már határozott is ezügyben. Tehát meglenne a meg­felelő földterület a városból Kun­csorba felé kivezető út jobb olda­lán. Csak hát az eddigi szövetkeze­ti törvény ide vonatkozó jogszabá­lya nem engedi a cserét. Ezért várni kell az új törvény hatálybalépésé­re. Mintegy harmincöt munkavál­laló foglalkoztatását oldaná meg az új vágóhíd, amely megfelel majd a Közös Piac által állított fel­tételeknek. A napi kapacitás elér­heti a 100 sertés vágását, s emellett egy nap a marháké lenne. A téesz állatállománya jó minőségű, a ser­tések élvezik az úgynevezett hár­mas mentességet. Ez az egyik ga­rancia, hogy exportra is megfelel majd a hús minősége. Egy olasz vállalkozó elképzelése szerint épí­„Érdemes elkezdeni a fajtaváltást” tene a telep mellé egy feldolgozót, így a szállítás díjával is csökken­hetne a termékek előállítási költsé­ge. Dr.Szöllösi Kálmán, mint állat­orvos szeretne a sertéstartóknak is tanáccsal szolgálni. Javasolja a hússertésre való átállást. Ehhez al­kalmasnak tartja a téesz hármas mentes állományában képződött szaporulatot. Éz'a „magyar nagyfehér hússer­tés” keresztezve a „Durrock”-kal kiváló hízót ad. Tatán év végére már ilyen disznók kerülnek az új vágóhídra. Önkormányzati hír A Mezőtúr-Túrkeve átadó állo­más bővítése lehetővé tette, hogy 1991-ben 6,5 kilométer hosszú gázvezeték épüljön a városban. Háromszázötvenhét ingatlant lát el az új szakasz vezetékes gázzal. Az élőrekötés már megtörtént, a házak rákötése folyamatosan tör­ténik. A használatbavételnek sem­mi akadálya nincs, csupán mérőó­rák hiányoznak még. Ebben az év­ben 18-20 kilométeres gázelosztó vezetékre jelentkezik igény. Egy 12 kilométeres szakasz tervezése elkezdődött, a fennmaradó rész engedélyé) a hónap folyamán megkérik. így az épületek egy har­mada, mintegy 1100 lakás kapcso­lódik a vezetékez. Jó hír, hogy az eddigi bekötések ára 20 ezer forint alatt maradt lakásonként, ezért a befizetett harmincból a maradékot visszafizetik folyamatosan. Egyházi hír A református egyházban most a tavalyi év kiértékelése folyik. Ka­tona Gyula lelkész szerint az el­múlt év a lassú előrehaladás éve volt. Száztizenhét hittanos iratko­zott be az iskolai vagy a gyüleke­zeti hitoktatásra. Arányban állt a halálozási és a keresztelési szám, esküvő 4 köttetett. A 30 fős presbi­térium egyébként a héten tartja gyűlését. Az oldalt írta: Bakos Csaba Fotók: Korényi Éva Távlatukban kell gondolkodnunk

Next

/
Thumbnails
Contents