Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-15 / 12. szám

4 Nyílt tér 1992. JANUÁR 15. Ponyvapolitika Az FKGP nagyválasztmányán Torgyán úr „varázsa” Józan döntés született Az irodalomhoz értő és azt szerető barátaim keserűen pa­naszkodnak a ponyvaregények terjedése és nagy sikere miatt. Nincs pedig ezen mit csodálkoz­ni. Minél szürkébb, nehezebb az élet, annál szívesebben merül el az emberek nagy része az áb­rándjaiba, egy képzelt világba, ahol a vágyai teljesülnek. Ez az igény teremtette meg a népmesé­ket, ez vitte sikerre minden idők ponyvairodalmát. Sajnos a politikai életben is megjelennek minden időben a giccs-politikusok, akik hallgató­ik elé nem a valódi lehetősége­ket, hanem az álmok világát raj­zolják. Napjainkban a legtipiku­sabb képviselőjük Torgyán úr, aki mindig pontosan tudja, mit szeremének hívei hallani. Ezért van sikere a politikailag képzet­len, sokszor csalódott emberek között. Nem veszik észre ked­vencük frázisokba burkolt logi­kátlanságait. A minap kezembe került egy beszámoló Torgyán úrnak a Kis­gazdapárt ún. „Kongresszusán” mondott beszédéről. Ehhez kívá­nok most kommentárokat fűzni. Torgyán úr előszeretettel han­goztatja a reprivatizációt. Ugyanakkor az előprivatizációs javaslatot ő is megszavazta. Én nem. Amikor azután kiderült, hogy ezzel elvágták az útját a földek visszaadásának, akkor Zsíros Géza beadott egy javasla­tot az előprivatizációs törvény ellen. Torgyán úr ezt nem sza­vazta meg. Beszédében hangoztatta, hogy mi kimondottuk, hogy a lakosság széles rétegeit tulajdonhoz kell juttatni. Pontosan ezt csináljuk. A kárpótlást ugyan jóval keve­sebben igényelték, mint számí­tottuk, de a szövetkezeti törvény alapján a téeszek vagyonnevesít- ve lesznek. A vagyonjegyével azután mindenki azt csinál, amit akar. Másik állítása: „a Kisgazda- párt nem kapitalizmust, hanem ... úgy hasonlít egymásra az 1992. évi és mondjuk az 1988. évi költségvetés. Más jelzők, más sza­vak, de a lényeg ugyanaz. Az ez évi költségvetés is „csak’ ’ ugyanarról szól, mint az eddigiek: kisrófolni az emberekből, a válla­latokból pénzük 60 százalékát, az­tán szétosztani a kormánykoalíció és a kormányapparátus szájaíze szerint. Félreértések elkerülése végett: nem az a baj, hogy az állam fönn­tartja intézményeit, hogy feladatai teljesítéséhez elkéri a pénzünk, va­gyonunk egy részét. A baj az, hogy túl sokat kér, vagyis inkább vesz el pénzünkből, s nem azt nyújtja, amire szükségünk van. Pedig na­ponta mondják, hogy az ő vállu­kon nyugszik a rendszerváltozás Néhány napja a színház vezető­sége által összehívott gyűlésen (amin a nem művészeti állományú dolgozók vettek részt) a színház vezetősége alaptalan, be nem bizo­nyított vádakkal illette szemé­lyem, és a két hónapja alakult „Szigligeti” Műszaki Független Szakszervezet dolgozói érdekvé­delmi munkáját Mivel nem kaptam lehetőséget arra, hogy a vádak alól tisztázhas­sam magam és a szakszervezetet, itt kívánom határozottan vissza­utasítani az alaptalan állításokat. Hogy ne kerüljön a szakszerve­zet méltatlan helyzetbe, a kény- szerítettség miatt a vezetőség ide­jóléti társadalmat akar, ahol a la­kosság legszegényebb rétegei je­lentik a társadalmi szintet.” Hát először is: kétféle társada­lmi rendszer van. Szocialista és kapitalista. Egy időben ugyan emlegettek harmadik utat is, ami abból áll, hogy a társadalom szé­les rétegei részt vesznek a tőké­sítésben, s így a profit megoszlik. Erről is kiderült, hogy kapitaliz­mus. A szocializmus világszerte megbukott. Csak a kapitalizmus tud jóléti társadalmat teremteni. Természetesen akkor, ha az ál­lam odafigyel és beavatkozik az elesettek érdekében, ahol erre szükség van. Másodszor. Ha a legszegé­nyebb rétegek jelentik a társada­lmi szintet, akkor hová teszi az egyéni vállalkozókat, akik tulaj­donképpen a munkalehetőséget biztosítják. A társadalom gondoskodjék az öregekről, gyermekekről, be­tegekről, mondotta. Ez tiszta kommunista álláspont. A kisgaz­da eszmeiség szerint a gyermek­ekről, öregekről a családban gondoskodnak és a betegekről is. Nem küldik őket a szociális ott­honba meg az elfekvőbe. Ez a távlati terv, ha jelenleg ez nehe­zen is valósítható meg. A munkanélküliek tömege azokból az emberekből tevődik össze, akiket a földjeikről elül­döztek. Ha ez így lenne, akkor nem lenne semmi baj, mert a kár­pótlási törvényt éppen azért sza­vaztuk meg úgy, hogy azok is földhöz juthassanak, akik már a városban élnek, hogy amennyi­ben akarnak, visszatérhessenek a földhöz. Ha mást nem, saját el­tartásukra rendezkedjenek be. Sajnos nem így van. Azt elismeri Torgyán úr, hogy az adósságcsapda tönkrezúzta a bolsevizmust. Helyette azonban adósrabszolgaságba estünk, mondotta. Szerintem ebből van kiút, ha átalakítjuk a termelési rendszerünket. Tehát mégis ha­ladtunk előre. Sajnos a kölcsönö­minden terhe (a felelősségről mintha kevesebbet beszélnének), ők vezénylik le a rend­szerváltozást, s bizony nehéz dol­guk van, összeesküdött ellenük az ellenzék, a szakszervezetek, no meg a taxisok. Pedig csak valóban rendszert kellene váltaniuk, legelőször is ott, ahol a legkönnyebb: a saját házuk táján. Először ott kellene kitakarí­tani - meg kellene szabadulni a bosszúállás kényelmetlenségeitől, egynémely vezetőjük írói munkás­ságát az azt megillető módon kel­lene kezelni. S ha közben idő ma­rad, hát foglalkozni a gazdasággal is. A gazdasági rendszerváltás a költségvetési rendszerváltással kezdődik, s nem fordítva. Először iglenesen, határozatlan időre fel­függeszti munkáját. A színház mű­vészeti társulatának nagy része egyetért, vagy aláírta a Demokra­tikus Chartát Akkor hogyan lehet­séges, hogy ebben a liberális, sza­badelvű légkörben, a zászlajukra tűzött független szakszervezeti mozgalom védelmére nem kelt senki? Miért lehetséges, hogy ilyen nehezen tűri el a vezetés (a Charta aláírói) ha alulról jövő új mozgalom tűnik fel a láthatáron? Felkérem a Charta aláíróit, emeljék fel szavukat az alkotmá­nyos demokráciát veszélyeztető jelenségek ellen akkor is, mikor annak 6. pontjáról van szó: két a magánbankok adták. Azok­nak hiába beszélünk, azokkal hi­ába tárgyalunk. A tőke nem kö­nyörületes. Ezt Torgyán úr is jól tudja, de azért követelőzik. Miért ne, ha a népnek ez tetszik. Ha nem fizetjük a kamatokat, akkor a hitelezők gazdaságilag megfoj­tanak bennünket. Miért lettek Nyugat-Németor- szág, Japán vagy a kis tigrisek gazdasági nagyhatalommá? - te­szi fel a kérdést Torgyán úr. Hát azért, mert kaptak Marshall-se- gélyt. Azóta eltelt negyven év. Volt idejük gazdasági nagyhata­lommá válni. Mi is kapunk Mars­hal 1-segélyt, ha rendesen fizetjük a kamatokat. A segélyt egyéb­ként nem kell visszafizetni. Egyetlen kiút az adósság kér­désének újratárgyalása - mon­dotta Torgyán úr. Én meg azt mondom, hogy az egyetlen kiút az ország minél előbbi stabilizá­lása és hite abban, hogy a békés átmenet simán sikerüljön. Akkor megkezdődik a magyar vállalko­zás is. Mert a tőkefelhalmozás ma is folyik. Sokan a bankban tartják pénzüket, mert a magas kamat miatt ott egyelőre na­gyobb biztonságban van és töb­bet hoz a tőke, mint a vállalko­zásban. Hová vezet az az út, amelyet Torgyán úr mutat? A megvaló­síthatatlan politikai ábrándok va­lóra váltásának ígérete arra ser­kenti a politikailag iskolázatlan, elkeseredett embereket, hogy de­mokratikus jogaikkal élve, hata­lomhoz juttassák a felelőtlen ígérgetőt először a pártban, az­után az országban is. Dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő az intézményt kell megalkotni, majd megtalálni hozzá az alkalmas személyeket. Ha fordítva látnak hozzá, akkor az történik, ami ma Magyarországon. Esetleg elfogad­ható az egyidejűség. Sokat beszélnek mostanában a kormánykoalíció emberei a gazda­sági rendszerváltásról. Nos, a sze­mélyek kicserélése nem rend­szerváltás. Annak legfeljebb a ré­sze csak. Most azonban bebizo­nyosodott, ők csak a személyek kicserélésében érdekeltek. Rend­szerváltozásról szó sincs, ezt bizo­nyítja adekvát módon az ez évi költségvetés. így volt ez Magyarországon ré­gebben is. Bele is zápult az egész ország. Erdei Péter SZDSZ TKI „Demokrácia akkor lesz, ha a dolgozók által létrehozott, munka­adótól és az államtól független szakszervezetek védik a munka- vállalói érdekeket és ha a szakszer­vezetekben tevékenykedőket tör­vényes biztosítékok oltalmazzák mindennemű megtorlással szem­ben.” Végezetül szintén a Demokrati­kus Chartából: „..., s hogy mi, magyarok, sza­bad polgárok lehessünk, ne pedig meghunyászkodó alattvalók!” • Csikány Ernő, Szolnok az ideiglenes felfüggesztett „Szigligeti” Műszaki Független Szakszervezet vezetőségi tagja Az FKGP I. Országos Kong­resszusának, 70 ezres tagságá­nak és sok százezer szimpatizán­sai követelésének következmé­nyeként megtartott hétvégi nagyválasztmányi ülés döntött olyan kérdésekben, melynek kö­vetkezményei meghatározó je­lentőségűek lehetnek. „E rendkívüli feszültségekkel teli országban szemünk előtt zaj­lanak le olyan tények, melyek nemzetünk talponmaradását ve­szélyeztetik, így tudunk-e Euró­pába jutni? Ezen az úton haladva csak Európa bérrabszolgái lehe­tünk - mondotta Dr. Torgyán Jó­zsef -, és lehet-e engedni, hogy a hatalomba beengedett régi rend­szer hívei és szekértolóik széle­sítsék továbbra is a piacgazdaság felé vezető utat, mely út kerék­kötője a keresztényi haladás út­jának?... Lehet-e hinni a hatalom jobbító szándékának, amikor be­csaptak és megaláztak bennün­ket? Kérdőre kell vonni a hata­lomban lévőket, hajlandók-e tel­jesíteni a rendszerváltással járó kötelezettségeket, ha nem akar­Az egyik országos napilap le­velezési rovatában bukkantam rá egy szolnoki illetőségű úr nép­szerűségi listájára. „Ismerőseim körében érdeklődtem, s elkészí­tettem a mi népszerűségi listán­kat: első Hóm Gyula, a legutolsó Kupa Mihály.” Az ilyen zártabb körű, mégoly kiterjedt baráti körben készített listáknak sem lehet statisztikai szempontból túlzott jelentősé­gük, ezzel szemben - úgy tűnik - mégis érdeklődésre tarthatnak számot, amennyiben másokat is Januári program Demokrata Klub 17-én Fórum az új magyar közigazgatás gyakorlatáról Dr. Skultéty Sándor államtit­kár, köztársasági megbízott 24-én Dr. Böjthe Lajos kór­házigazgató főorvos előadása: Szolnok város új egész­ségügyi rendszere 31-én Hamar István tisztele- tes, ref. lelkipásztor előadása: A Református Egyház élete a II. világháborútól napjainkig A rendezvények minden alka­lommal pénteken 17.30 órakor kezdődnek. Klubvezetőség MSZDP megyei közgyűlés A Magyarországi Szociálde­mokrata Párt Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Szervezete 1992. évi január hó 26-án vasár­nap délelőtt 10 órakor megyénk szociáldemokrata tagjai számára megyei közgyűlést tart Szolno­kon, a Kossuth tér 1.1. irodaház III. emeleti gyűléstermében. A gyűlésünkre minden tagun­kat ezúton szeretettel meghí­vunk. A Vezetőség ják, hogy katasztrófába kerüljön e nemzet léte?” - közölte továb­bá a párt elnöke. - És ezt tudja a nép, a parasztság, mely évszáza­dok óta küzdött a létért, a fenn­maradásért. Ilyen körülmények közt lehet-e maradni a koalíció­ban? Erről döntsön a Nagyvá­lasztmány!” - fűzte tovább gon­dolatait a delegáltak ötszáz fős tömege előtt. Ha elgondolkozom a nemrég megtartott Kongresszus határo­zatán, ahol 1700 helység küldöt­tei emelték fel szavukat a gazda­sági élet romlása, a termelési kedv elidegenítése, az FKGP ko- alícióban való részvételének ilyen helyzetben való tarthatat­lansága ellen - akkor most látni lehetett két hónap múltával, hogy a Nagyválasztmány ezt megerősítette, és a sűrűsödő vi­harfelhők közeledtével százez­rek akaratát bizonyította. E rend­kívül fontos kérdésben sok fel­szólaló közölte megyéje, városa, községe, települése kisgazdái­nak véleményét, felháborodását mindaz ellen, melynek keserű ta­pasztalatában a remény sugallja az ösztönző erőt, hogy küldötte­ik helyesen döntsenek! És e döntésnél a sok megpró­báltatást átélt emberek józan higgadtságával született meg az a határozat, hogy pártunk 1992. február 29-ig adjon lehetőséget a ebbe a gondolatkörbe invitálnak és ily módon, bizonyos pragma­tikus szempontokat elégítenek ki. Az amatőr statisztikusnak és körének igaza van, mert Kupa Mihály méltán az utolsó azon a népszerűségi izén, mert tájéko­zottsági szintjükön, a nép min­den bajáért minden kétséget ki­záróan ő a felelős. Talán csak Antall Józsefet terheli még ha­sonló felelősség, mert hogy Ku­pa Mihály még mindig a helyén van. Javaslom tehát, hogy a kö­vetkező heti népszerűségi lista utolsó helyét ők ketten osszák meg egymással. Csak - az Iste­nért! - az első helyhez ne nyúlja­nak. Játsszanak el inkább a gon­dolattal. A legnépszerűbb ember, mint miniszterelnök. Micsoda pers­pektíva! Minden szinten meg le­hetne szabadulni a sok dilettáns­tól. Az újjászervezett munkás­őrség hetek alatt felszámolhatná a bűnözést. Nagy Sándor a szo­ciális bajokat szemhunyásnyi idő alatt orvosolhatná. Meg­emelhetnék a nyugdíjakat, fize­téseket, csökkenthetnék az ára­kat, az adókat, a munkanélküliek visszakerülhetnének a gyárka­Az Országos Mentőszolgálat Intézményi Tanácsa, a Mentő­dolgozók Önálló Szakszerveze­te, valamint a Mentőtiszti Kama­ra felhatalmazása alapján kifeje­zetten elhatároljuk magunkat az Aerocaritas akciójától, mellyel iskolákban gyűjt pénzt. Helyte­lenítjük azt a módszert, hogy a hazai mentésügy helyzetét a va­lósnál rosszabbnak beállítva, gyermekek érzelmein keresztül próbálják a szülőket anyagi ál­dozatra motiválni. Nem válla­koalícióban résztvevő MDF-nek és KDNP-nek feltételeink telje­sítésére. Amennyiben ez elutasí­tásra talál, az FKGP a koalíció­ban való részvételét megszűnt­nek nyilvánítja. E döntés 67 szá­zalékos szavazati többséggel született meg. Az azonnali kilé­pés mellett állástfoglalók is hatá­rozott, bölcs belátást tanúsítot­tak a határozathozatal után, és talán a remény sugara ad nekik is, és mindazoknak erőt, akik a tárgyalások érdemleges kimene­telében látják e sok megpróbál­tatást átélt párt nagyságának ere­jét. Azoknak a sokat lenézett em­bereknek erejét, akiknek véle­ményére mind ez ideig vajmi ke­vés volt adva, hiába lett javasol­va szóval vagy tollal, hogy „... kérdezzék meg a népet”... És az erő az egységben van, amely a mi szövetségesünk, ami megmutatkozott tiszagyendai kisgazdatársunk temetésén is e hó 10-én, ahol nyolc község kis­gazdái vettek részt. Ez az az egy­ség, amely az igazságért, a tulaj­donjogért, a jobb életért küzdve a személyi forgószelektől füg­getlenül megmarad annál a ma­gyar parasztnál, amely évszáza­dok óta vívja harcát életet adó véráztatta földünk, nemzetünk megmaradásáért Guth Sándor FKGP megyei titkár, szóvivő púk mögé. (A gyalupadon ultiz­zanak, ne a vetett ágyon.) Nincs gond, uraim! Telik. Úr annak a gazdája. „Valuta tartalékaink felduz­zadtak, fizetési mérlegünk a ta­valy elképzelt rekordhiány he­lyett többlettel zár, adósságállo­mányunk csökkent, a térségbe áramló működő tőke fele Ma­gyarországra jött” (Farkas Zol­tán Aláírás c. munkájából idé­zet), a Világbank megbízottja sem koslat már a költségvetés körül. Ha pedig Népszerű Ura- mék ennek az összekuporgatott- nak is a nyakára hágnának, gond egy szál se. A hitelezni szándékozók is­mét sorban állnak. Kétségbeesni pedig akkor sem kell majd, ami­kor a hitelcsatomák újból eldu­gulnak. Inteni kell Antalinak, Kupának - meg a többi kis antall- nak, kis kupának - „Gyere, öreg! Kapsz megint néhány évet, hogy iszonyatos önpusztító munkával ismét leküzdhesd magad a nép­szerűségi lista legutolsó helyé­re.” És ők majd jönnek. Akkor is... százszor is... végül is. Dr. Horváth József az MDF megyei alelnöke lünk közösséget azzal sem, hogy mentőhelikoptert propaganda­repülésre használnak. Meggyő­ződésünk,'hogy mielőbb szüksé­ges kidolgozni azokat a szabá­lyokat, amelyek a karitatív tevé­kenység reklámozását elfogad­ható határok közé szorítják. Az Országos Mentőszolgálat munkatársai nevében:' Dr. Gőbl Gábor, mb. főigazgató Kánai László, MOSZ titkár Tóth Attila, MMK elnök A megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. SZDSZ-vélemény a költségvetésről Mint két záptojás... A Demokratikus Charta jegyében? Az Új Néplap vitafóruma Egy magán toplista kapcsán Százszor is, végül is Mentőszolgálat - Aerocaritas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents