Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 9. szám

12 Azt beszélik Fegyver neken 1992. JANUÁR 11. Az önkormányzati hivatalban Nem fogadtak kitörő öröm­mel - mondhatom nagyon visz- szafogottan. A polgármester nem volt a helyén, a jegyző nem akart nyilatkozni, áttessékelt Basticz József műszaki csoport- vezetőhöz, aki úgymond a helyi 1 lap szerkesztője, együtt próbál­tak meggyőzni arról, halasszuk el „a dolgot”, ajánlottak egy, a községgel kapcsolatos bibliog­ráfiát, melynek részemről meg­ejtett áttanulmányozása után, úgy három hét múlva esetleg szóba állhatunk. Pedig - és ezt már az elején mondtam, majd többször hangsúlyozottan ismé­telgettem - én csak arra voltam kíváncsi, mi újság Fegyveme- ken, és hogy nem áll szándékom­ban kötetre rúgó szociográfiai ta- nulmányt írni a (bármilyen nagy) nagyközségről. Mikor kénytelen voltam közölni, hogy tulajdonképpen azt is megírha­tom, hogy a hiavatalban nem tudtak tájékoztatni semmiről, Basticz úr úgy döntött, „létrejö­het a beszélgetés” (idézet tőle), elmondja, mit is akar az önkor­mányzat. A fegyvemeki Holt-Tisza ál­lapotát említette először, el van iszaposodv a, hagyták rablógaz­dálkodni a Felszabadulás Halá­szati Tsz-t, a lényeg: a holtágat az elmúlt években tönkretették. Ezt a parkosított, szép területet valamikor ifjúsági parknak ne­vezték, melynek különlegessége a központtól pár lépésre van. Ez­zel a holtággal nagyszabású el­képzeléseink lennének: strand, vízi sportok, ideális lenne pihe­nési célra használni. Volt egy el­őzetes igényfelmérés, Budapest­ről, Dunántúlról, mindenhonnan jönnének, akik látnak ebben fan­táziát. De azt csak úgy lehet megvalósítani, ha a holtág tiszta és szép. Ez az, ami jelenleg nincs. A Holt-Tisza rendbetételével többféleképpen próbálkozná­nak. Egyrészt a hagyományos módon, tehát a mederkotrással, a nádirtással. Az újdonság az len­ne, hogy meghonosítanának egy amerikai technológiát: talajbak­tériumok tudnák lebontani a holtág szervesiszap-hányadát. A Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz is szeretne a most kialakítandó öntözőtelepéhez vizet nyerni, az egyik lehetőség a Holt-Tisza lenne. Úgy tűnik, most több ér­dek találkozik, gazdasági egysé­gek érdeke és a településé arra, hogy ezt a medertisztítást meg­valósítsák. A dolog abszurditásának tart­ja Basticz József azt, hogy Nagy­körű és Fegyvernek között a ter­mészetes határt a folyó Tisza ké­pezte, ám amikor elkezdték sza­bályozni, levágták a régi ívet, és mostanra kialakult egy olyan do­log, hogy a folyó Tisza teljesen elválaszt egy olyan területét Nagykörűtől, amelyen elsősor­ban fegyvemeki érdekeltség van (itt a helyi tsz gyümölcsöse, a konzervüzem stb.), de gyakorla­tilag nagykörűi közigazgatási te­rület a mai napig is, tehát nem módosították a közigazgatási ha­tárt. Magyarul: fegyvemeki em­berek dolgoznak itt, de az abból származó földadó meg egyéb Nagykörűt illeti meg, ami gya­korlatilag semmit nem tudott csinálni azért, hogy itt valami jobb vagy rosszabb legyen. Jelenleg nincs szennyvízcsa­torna a községben, szippantott szennyvízhordás, illetve ürítés történik egy úgymond hatósági- / lag kijelölt helyen, de ez így nem; maradhat, különös tekintettel a' környezetvédelmi szempontok­ra. Egy szippantott szennyvízke­zelő művet szeretnének létre­hozni, ami később alkalmas lesz arra, hogy majd egy közcsatorna vizét is befogadja. Erre a célra 1992-re már 5 millió forintot elő­irányoztak, a kiviteli tervek ké­szítése folyamatban van. Ugyanez a helyzet a szemét- lerakó hely végleges és normális megoldásával kapcsolatosan is. Bár hatóságilag az is engedélye­zett, de iszonyatos állapotok uralkodtak az utóbbi években, kilométereken át hordta a szél a papírt. Ennek a problémának a megszüntetését most az teszi le­hetővé, hogy az önkormányzat másképp gazdálkodhat, mint a tanács, amelyik leosztott pénze­ket erre vagy arra a célra, és hiá­ba volt más területen nagyobb a gond, vagy felhasználták azt a pénzt másra, vagy elvonták. Amíg az új helyére nem kerül ez a szemétlerakó telep, amire a ta­nulmánytervek szintén készen vannak, addig is próbálják a nor­mális keretek között működtetni a meglévőt. Mind a szennyvízleöntő és szemétlerakó építése, mind a Holt-Tisza rendbetétele az ön- kormányzat programján elsődle­gesen fontos. Amikor a közmeg­hallgatásokon a polgármester el­mondta, mi a program lényege, reagálásokból azt tapasztalták, hogy mindez igenis találkozik a lakosság igényeivel. Egy másik gondként említi Basticz József a vezetékes gázt, amellyel csak a település egy ré­sze van ellátva. A tsz „hozta’ ’ a három majorba a gázt, és a meg­épített gázátadó állomás alkal­mas volt arra is, hogy a község gázellátása megvalósuljon, be is indult ez a folyamat. De időköz­ben belépett a konzervüzem, a helyi tsz meg a Debreceni Kon­zervgyár vállalkozásaként, ame­lyet szintén el kellett látni gáz­zal, és ezt nem lehetett megta­gadni, mert a gázátadó állomást a tsz építette. Ez azt eredmé­nyezte, hogy a kapacitása annyi­ra le van terhelve, hogy semmi­nemű fejlesztést a TIGAZ nem enged a községben. Egy 10 mil­lió forintot meghaladó beruhá­zást kellene megcsinálni ahhoz, hogy a község kb. 2400 házának ne csak egyötödében legyen ve­zetékes gáz. Akármennyire is fontos volna ’94-ig önkormány­zati pénzből ezt nem lehet felvál­lalni. Talán a legfontosabb - véli Basticz úr - a vízmű sorsa. Táró-] lókat kellene építeni, kicsi a ka-1 pacitása a vastalanítónak, tehát magas a víz vastartalma. Ki kel­lene cserélni az elavult vezeték- rendszert, valamint újakat építe­ni oda, ahol a mai napig nincsen bevezetve a víz az utcába. Ezt az elmaradt vízműtelepi fejlesztést legfontosabb feladataként vál­lalta fel az önkormányzat. Talán mint szerkesztő tartja lényegesnek Basticz úr „a helyi lap”, a Fegyvemeki Hírmondó létrehívását. Ennek az 1990 de-: cembertől kéthavonta megjele-' nő önkormányzati kiadványnak elsődleges célja, hogy a lakossá­gi tájékoztatást szolgálja. Az ön­kormányzati rendelettervezete­ket ebben teszik közzé, valamint azokat a közleményeket és felhí­vásokat, amelyek a lakosságra tartoznak. Az előállítási költsé­get az önkormányzat fedezi, in­gyenesen eljut minden fegyver- neki lakoshoz. A közmeghallga­tások a bizonyítékai annak, hogy mit is ér ez, mert a valamikori falugyűlésekre meg tanácstagi beszámolókra az emberek tájé­kozatlanul mentek el, míg most „állítólag” nem tapasztalnak ilyesmit egyik közmeghallgatá­son sem. A húszezer forintot nem éri el egy lapszám előállítá­sa, és ezt úgy kell érteni - hang­súlyozza Basticz József -, hogy akik szülik, ezt teljesen önzetle­nül csinálják, tehát nincs honorá­rium. A polgármester a felelős kiadója a lapnak, a testület négy tagja szerkeszti, meg jórészt írja is, de bárki írhat bele. (Megnéztem néhány „lapszá­mot”, a határozott névelő hasz­Az utcasarkon nálatával van a legtöbb gond). Előbb hárman álldogáltak, aztán körém gyűltek többen is. Szokatlan szívélyességgel fo­gadtak körükbe és osztották meg azonnal gondolataikat a közéjük „pofátlankodott” riporterrel, akinek tőlük csak egyszer kellett megkérdeznie:- Mi újság?- Szép idő van - válaszolja az, aki később így diktálta le a nevét: Hevesi Tóth József.- Januárban nem kívánhattunk ennél jobbat, mint ami most van. Én nyugdíjas is vagyok, meg éjjeliőr is va­gyok, attól eltekintve, hogy munkanélküliség van. Én már nem bánnám, ha elzavarnának, hagy kapjon munkát az, aki munkanélkülin van... Az állam nem segíti a tsz-t, magánerőből gazdálkodik ő is, aztán nincs pénz...- Ön is bizonyára nyugdíjas - fordulok a másikhoz, majd mi­után bólint, megkérdem:- Jól telnek a nyugdíjasévek?- Nem mondhatnám, mert ide hallgasson: kicsi a nyugdíjam! Hatvanhárom éves vagyok, 5.612 forint a nyugdíjam, ez na­gyon kevés az életminimumom­hoz is.- Egyedül él ebből, vagy a feleségével?- A feleségem kapálni van - így mondja ezt az elvált ember, Hevesi Tóth Ferenc.- Maguk testvérek? Mert nem nagyon hasonlítanak egymásra.- Pedig egy anyától. Akkor több apánk lehetett... Amíg gaz­dálkodtam, amíg egy kis magán- tulajdonom is volt, mindent meg tudtam szerezni magamnak - ka­nyarodik vissza Ferenc a lényeg­hez -, de csak addig, amíg nyug­díjba nem mentem. Azóta egy gatyát nem tudtam venni ma­gamnak. Három éve!- Ma már megvolt a reggeli kisfröccs?- Nem italozok, először is azért, mert nem nagyon bírom az italt, másodszor meg nem is aka­rok ezzel foglalkozni, in­kább eszem. Illetve en­nék, ha akadna valami jó falat... De ettől függetle- nü, higyje el, elég sivár ez az élet. Nem mondha­tom, hogy kemény, mert ha kemény volna, akkor nagyon jó volna. Vala­hogy eltelnének a napok, csak hideg ne volna sose, mert nagyon drága a szén, és inkább kijövök ide az utcasarokra, eltöl­tőm itt az időmet, hogy ne kelljen otthon tüzelni. Itt még találkozom em­berekkel, itt még megbe­széljük a napi gondjain­kat.- Ma mit beszéltek meg?- Például?... Például, megbeszéltük, hogy el kellene adni valamit, hogy pénzhez kéne jutni. De nem lopva, hanem megszerezve a jogtulaj­donokat. (Szándékosan nem igazítok a kifejezé­seiken.)- És megtárgyaltuk a föld tulajdonait, hogy hogyan csapnának be bennünket. Mert van ám olyan is, hogy mi termel­nénk többet a jószágból, de hát itt van ez a gyer­mek, a fiam, 23 éves és már munkanélküli! És van neki családja is!... Hogyan lehet egy világrendszemek úgy összeom- lani, mint egy kártyavárnak?!... Valaki megjegyzi, hogy a nyilatkozó nem mond igazat, ám ezzel zavarják el: te menj el in­nen, mert kommunista vagy! A kisgazdát viszont, aki éppen arra kerékpározik, odahívják, egye­lőre hallgatja Ferenc mondóká- ját: ,- En éltem a múlt Horthy rendszerben is, de akkor sem volt rosszabb mint most. Nem voltunk ennyire gyűlöletesek, mint most. Olyan irigyek va­gyunk, hogy megtudná ölni ma­gyar ember a magyar embert. Ha az egyik 100 forinttal többet ke­res, mint a másik, már képesek gyilkolni. Itt, Fegyvemeken, ha valakinek diplomatáskája van, már azt modják rá: na nézd, ez feltört, diplomatáskával jár!... Meg ha valakinek nagykabátjaj van már azt mondják a fegyver­nemek: vegyük le róla, ne legyen neki ilyen nagy kabátja! Úgy volna jó, ha minden embernek a magántulajdona megvolna, mint ahogy nekünk megvolt és nem eladtuk, hanem eloroszolták tő­lünk a vagyonúnkat... Nem lehet csak úgy kifordítani valakit! És minket kifordítottak a pártállam­ba. Az én apámnak is azt mond­ták: belépsz a téeszcsébe, a k... anyádat! Nem így gondoltam a rendszerváltást. Ha elvették a földünket egyszerűen, adják vissza egyszerűen!- Meg aztán, ahogy Torgyán Jóska is mondta: le a vörös bá­rókkal! - szólal meg Kovács Endre, a Kisgazdapárt helyi szervezetének titkára.- Miért? Itt vannak ilyenek?- Bizony vannak! - kiált fel ismét Ferenc. - Mondhatom, hogy Fegyvemeken egy elég na­gyon rendes és nagyon ligens ön- kormányzati ember van az élün­kön...- Vagyis a polgármester? - próbálok először „pontosítani”.- Az na! Igen ám, de mellette vannak olyanok, akik nem úgy jutottak oda, ahogy kellett volna, és ők irányítják a témát...- Még mindig nagy az ijedt­ség, a félelem - segít a kisgazda. - Annyira belenevelték a népbe a félelmet, hogy azt mondja: le­gyetek csendben már, mert ott jön... Hirtelen átváltás van.- Az a rendszerváltás nem tör­tént meg, amit vártam-tunk - szól közbe az, akitől elfelejtettem megkérdezni a nevét. - Ha csak a volt rendszerbéli párttagságot és hozzátartozóikat számoljuk, az már több mint kétmillió em­ber. Nem hiszem, hogy azok olyan nagy lelkesedéssel kíván­nák az igazi rendszerváltást, azok még ma is azon dolgoznak, hogy átmentsék a hatalmat. Poli­tikai színtérről a gazdasági szín­térre helyeződött át a tevékeny­ségük és sikerrel!... Mert a hata­lom mindig is azok kezében van, akikében a tőke. Na, ezek a vörös bárók! A polgármester nem gya­korolhatja az igazi hatalmát,, mert vannak itt mellette olyanok, akik félreirányítják.- Mit kellene csinálnia legha­marabb a polgármesternek, az önkormányzatnak?- A munkanélküli-segélyek kiosztását rá kellett volna bízni a helyi szervekre, az önkormány­zatokra, mert itt tudják, hogy ki az igazi munkanélküli és ki a szimuláns... Az önkormányzat­nak legfontosabb dolga nem a szennyvízelvezetés, meg a sze­métlerakodó lenne, hanem a munkanélküliség enyhítése,! mert erre lenne is módja! És ren­det kellene csinálni, mert irtják a fákat, hordják tüzelőnek, itt so­kan nem is tudják merre van a TÜZÉP. Ez nem rend, ez tiszta káosz. Nincs fegyelem. Az em­beri szabadságjogok alatt nem érthetjük azt, hogy szabad min­den. Hogy magának essenek, az­tán leüssék azért a 20 forintért, ami a zsebében van, meg hogy elvegyék a diplomatáskáját... Fegyvernek nemrég olyan volt, mint egy erdő. Rádióban és min­denütt még vitatkoznak, hogy kömyzetszennyezés, környezet­védelem... Tessék kimenni a falu szélére, ott van egy erdősáv, alig van már benne fa. De ha szólunk annak a cigánynak, hogy ne vág­ja ki, azt mondja, hogy meg van engedve. Meg a magyar is... Kapja a munkanélküli-segélyt, kapja a családi pótlékot, tudok olyat, aki havonta 30 ezer forin­tot zsebrevág, de állandóan ré­szeg és az erdőt irtja. Ebben kéne valami rendet teremteni Fegy­vemeken a polgármesternek.- Rendőr nincs a községben?- De van három is... Most nem tudom, jót szólok-e vagy se, de amikor egy rendőrnek valaki azt mondja, „haverom vagy”, hát ne haragudjon... Ha én rendőr va­gyok, én nem paktálok le senki­vel. Betartom a szabályt, köszö­nök, de a törvény emberének nem szabad egy ilyen színvonal­ra leereszkednie.- Tessék megadni a rendőrök­nek a hatalmat! - szól hozzá a kérdéshez Ferenc. - Hogy ne mondja neki azt a kisebbségi, hogy „csókold meg” és „szopd meg”, és „menj az izébe”... ott van az én házam is, amögött már nincs egy fa sem, kérdem a ci­gánytól, aztán mit vágtok ki jö­vőre?; a pofádat! S erre azt mondja a rendőrparancsnok: meg van kötve kezünk, lábunk, mert ha adok neki egy pofont, azon gondolkozók egész éjsza­ka, hogy holnap leváltanak. Alkalmi szónokaim beszé- lyeit összegezve nem lehet nem észrevenni, hogy ők másképp, máshol kezdenék a tisztogatást, a rendcsinálást, a sepregetést, mint a hivatalban. Talán épp a hivatalban... Az oldalt írta: Molnár H. Lajos Fotók: Tarpai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents