Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

1992. JANUÁR 10. 7 Sport—hirdetés Szigetlakok lettek a kerék­párosok Gyászhírek HÁLÁS szívvel mondunk kö­szönetét mindazoknak, akik felejthetetlen halottunkat, ID. SZIRÁKIJÓZSEFNÉT utolsó útjára elkísérték, fáj­dalmunkban osztoztak. Gyá­szoló család, Szolnok. *72595/ FÁJDALOMTÓL megtörtén mondunk köszönetét mind­azoknak, akik felejthetetlen halottunk, ÖZV. MENKÓ GÁBORNÉ temetésén megjelentek, gyá­szunkban együttérzéssel osz­toztak. Emlékét kegyelettel őrző csa- ládja. *72572/1* ____________ M ÉLY megrendüléssel érte­sültünk harcostársunk, a ti- szagyendai elnökünk, MÉSZÁROS KÁROLY Mély fájdalommal datjuk a rokonokkal, barátokkal, ismerő- ' sokkéi, hogy CZINEGE JÓZSEF, a MÓL Rt. NKFV dolgo­zója 1992. január 4-én, életének 54. évében, tra­gikus hirtelenséggel el­hunyt. Temetése 1992. január 13-án, 12,30 órakor lesz a szolnoki Körösi úti te­mető halottasházából. A vállalat saját halottjának tekinti. Kati és a gyászoló család MÓL Rt. NKFV *72961/1* haláláról, és legőszintébb részvéttel osztozunk a gyászo­ló család fájdalmában. FKGP JNK-Szolnok Megyei Vezető­sége. *72895/ 1* HÁLÁS szívvel mondunk kö­szönetét mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, KEREKES MIKLÓSNÉ, született Nagy Mária temeté­sén részt vettek, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek, rész­vétnyilvánításukkal fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Kenderes. MÉLY megrendüléssel tudat­juk mindazon rokonokkal, is­merősökkel, hogy GÁL JÁNOS (MÁV-nyugdíjas) életének 81. évében, rövid szenvedés után, 1992. január 8-án elhunyt. Drága halottunk temetése ja­nuár 13-án, 14,30 órakor a re­formátus egyház szertartása szerint lesz a szolnoki Körösi úti ravatalozóból. A gyászoló család. *72990/1* ft\ Fájdalommal tudatjuk a rokonokkal, ismerősökkel, szomszédainkkal, baráta­inkkal, hogy BOROS SÁNDOR életének 46. évében, tragi kus hirtelenséggel elhunyt Temetése 1992. január 13 án, 13,30 órakor lesz a szol noki Körösi úti temetőben Gyászoló család. *72847/ 1* Néhányszor a szemünkre ve­tették, hogy megyénk reprezen­táns együtteseiről jobbára csak a bajnoki mérkőzések izzadság- cseppektől nedves eseményein keresztül tudnak meg egyet s mást, több úgynevezett kulissza mögötti dologra is kiváncsiak lennének a vérbeli szurkolók. Nos a nagyérdemű szava szent, munkatársunk a Szolnoki Olaj­bányász NB I-es kézilabdázóin „ütött rajta” Békéscsabán, ahol a társaság gőzerővel készül a február nyolcadikai folytatásra. A kívülről egy oldalán fekvő, hatalmas citromalakú és -színű sportcsarnokban minden igényt kielégítő körülményeket teremtet­tek. A négyezer néző befogadására alkalmas lelátó legtetejéről szinte törpéknek tűnnek a játékosok, az első emeleti kétágyas szállodai szobák mellett étkezde büfé és já­tékterem várja a regenerálódni vá­gyó sportolókat. Van mit pótolni napjában többször is. Zsiga Gyula és Horváth József sok pihenőt ad, de még több munkát követel az A-csoport hatodik helyezettjének minden tagjától, kivéve Moszkale- cet, aki az ünnepek után még nem tudott visszatérni övéitől, közleke­dési nehézségek miatt. Láttunk vi­szont egy új arcot, tulajdonosa, Németh Attila húszesztendős bal­szélsőként próbálja beverekedni magát a csapatba, ő korábban a Dunakeszi NB I./B-s gárdájában bontogatta szárnyait. Visszatért is­merősként Kende Pétert üdvözöl­hettük katonaidejének leteltével. Miközben a délelőtti termi edzés folyt, a szakvezető vázlatosan is­mertette egy nap programját. Reg­gel hétkor 30 perces „ébresztő” futással kezdődik a műsor, termé­szetesen éhgyomorral. Királyi reg­gelire azt követően sincs esély, mert kilenckor már a konditerem­ben folyik a súlyzózás, utána pedig másfél órás labdás gyakorlatok kö­vetkeznek, persze a végén a kétka- pus játék sem marad el. Ennek so­rán meggyőződhettünk arról, hogy Szép Kis Krisztián bokája talán jobb, mint régen, hogy Harta Béla térdét csak azoldalirányú igénybe­vételek miatt védi egy „térdsegí­tő”, hogy Szemenov magyar szó­készlete is gyarapodott a közel­múlthoz képest, és a civilben szemüveges osztályfőnök kinéze­tű csapatkapitány, Woth, szemreb­benés nélkül nyakon csapja a ra­koncátlanadé Rigó Gabit. A be­zártság, a nehéz munka termé­szetes kísérője a zrikálások soro­zata. Köteles Feri éppen Mezei „Pipire” akadt ki egy pillanatra, mikor lehiggadt, elismerően mu­tatta vörösre színeződött tenyereit. - Mindennap erősebbek a lövéseik, néha már elzsibbad a kezem, akko­rákat dobnak a fiúk. Nagyon jól érzem magam, csupán az zavar, hogy Bendó Csaba a kelleténél hangosabban horkol az éjszaka. Portárstársa, Horváth Zsolt, a nép­szerű „Gyapot” lakonikus tömör­séggel fűzi tovább a szót. - Ha „így gondoltam, fiúk. Ha jól dol­goztok, sok győzelem lesz a juta­lom” - olvasható ki a mester tekin­tetéből Az olimpiai felkészülés jegyé­ben telik a Szolnoki Cukorgyár néhány kerékpárosának a felké­szülése. Mint Haris Károly edző­től megtudtuk, január 8-án szállt repülőre Szabó Lajos, Molnár Péter, Heuchschmidt László és Csorvási Zoltán, akik közül im­már utóbbi kettő is válogatott ke­rettagnak vallhatja magát. A re­pülőgép Tallinban landolt, ahon­nan egy Észtország és Finnor­szág közötti szigetre, bizonyos Száramára vezetett tovább a fiúk útja. Itt háromhetes edzőtáboro­zást tartanak az észt válogatottal, utóbbiak vendégeként. A hazaér­kezést január 29-re tervezik, s rö­vid itthoniét után februárban to­vább folyik a felkészülés az olim­pia jegyében - hogy a válogatot­tal-e vagy a klub szervezésében, egyelőre még bizonytalan. Jogos kérdésként vetődik fel, hogy négyük közül reálisan ki­nek van esélye bekerülni a Bar­celonába utazó csapatba? Az edző véleménye szerint, a július 25-én kezdődő ötkarikás játé­kokra egy 100 kilométeres csapat nevezését tervezik, ahová Szabó Lajos „pályázik”, a mezőnyver­seny tagjai közé pedig - ahol há­rom magyar résztvevő lesz - Molnár Péter. A végső döntéssel azonban június közepéig várni kell, amikor is lejár a nevezési határidő. ____________ (ko-) v alamit akarunk, márpedig igen, akkor a napi négy edzést is ki kell bírni. Pörögnek a futóművek Vozár Tibitől arról érdeklőd­tünk, forgatja-e fejében egy bizo­nyos spanyol város nevét. - Tudva­lévő, Joósz kapitány szeretett vol­na visszavinni Veszprémbe. Mikor nemet mondtam neki, megígérte, Szolnokról is megfog hívni a válo­gatottba. Nemrégen Belgiumban jártak, engem mégsem invitált. Ilyen feledékeny lenne? Már tálal­va volt az ebéd, mikor Kotormán Attilával arról gondolkodtunk hangosan, miért csak az őszi sze­zon végén mutatta meg vitathatat­lan tehetségét, góljai miért marad­tak tarsolyban a szezon kezdetén?- A junior-vb eseményei miatt nagyon lehangolódva költöztem át Szegedről Szolnokra. Időre volt szükségem, míg fokozatosan ösz- szeszedtem magam. Most már tu­dom, nagyon rendes srácok közé kerültem, jól érzem magam az edzéseken, meccseken, csak magá­val a várossal nem barátkoztam meg igazán. Persze inkább meg­szokom, mint megszökjek. Asztalbontás után szigorú csen­des pihenőt tart mindenki, az ilyenkor szokásos zsugapartikat is fel kell függeszteni, az elfüggö­nyözött szobák csendjében délutá­ni szendergés a kötelező napirend, amelynek betartását nem kell el­lenőrizni. Riadót délután tart Kajdi Tibor masszőr, akinek emellet jócskán van még tennivalója a „fu­tóművek” napi karbantartása kap­csán. A negyedszer is munkához látó legénység „berosdásodott” izmait fel kell készíteni a hat órától kezdődő, főként technikai és takti­kai elemeket tartalmazó foglalko­zásra. Itt kerül sor a különböző formációk - támadásban és véde­kezésben - skálázására, bevésésé­re, hogy aztán a pontvadászatokon csak egy kézmozdulatból minden­ki számára világos legyen a követ­kező pillanatok teendője. Öreg es­te van már, mikor újra asztalhoz roskadnak az elcsigázott kézilab- dások, némelyikük már ásítozva várja, hogy kinyújtózhasson, és ar­ra ébredjen, hogy kezdődik min­den elölről. (néder) Ami a tudósításból kimaradt Abeljanovnak eljárt a keze Nem sok babér terem mosta­nában a szolnoki kosarasok szá­mára a zalaegerszegi oroszlán­barlangban. Pontosan ott, ahol tavalyi bajnoki aranyérmüket ki­harcolták. Lelkes híveik nagy keserűségére szerdán már má­sodszor vágott vissza Tóth Zol- tánéknak a ZTE-Heraklith. Az őszi, Szuper Ligában elszenve­dett fiaskó után szerdán a Ma­gyar Kupa legjobb nyolcba való jutásától ütötte el kedvenceiket a dombvidéki együttes. A vissza­vágó mérkőzés Rasid Abelja­novnak - a szolnokiak szovjet légiósa - a vártnál hamarabb vé­get ért, mert edzője öltözőbe pa­rancsolta őt a 31. percben. Ennek okáról, a Tisza partján oly nép­szerű szakember Rezák László, köntörfalazás nélkül készséggel tájékoztatott.- Bátran elmondhatom, eddigi pályafutásom során hasonló eseménynek még nem voltam szemtanúja. Tóth Attila és Rasid Abeljanov először összeszólal­kozott, majd a folytatásában a tallini vendégmunkás szabályo­san állón ragadta válogatott já­tékostársát. Ezért Abeljanovot azonnal eltávolítottam a csapat közeléből, és másnap még mele­gében kivizsgáltuk az esetet. A szakosztály és az egyesület veze­tésével közösen az alábbi döntést hoztuk: először ,főbüntetés­ként" tizenötezer forintot rót­tunk ki a magáról megfeledkező játékosra, ezen túlmenően két hét haladékot adtunk neki arra, hogy megpróbáljon visszazök- kennni a tőle megszokott és a jövőben is elvárt munkaritmus­ba és felfogásba, a szerződés­bontás terhe mellett. Rend a lelke mindennek - vall­ják a Tisza partján. A két kosaras egyébként a fegyelmi tárgyalás­ról együtt indult a szaunába, ahol vélhetően kipárolgott belőlük a kellemetlen epizód emléke, és a vasárnapi kosármatinén (11.00- kor, a pénztárak 9.00-kor nyit­nak) a televíziónak köszönhető­en milliók győződhetnek majd meg arról, hogy újra vállvetve fognak harcolni a Szuper Liga rangadóján, az SPI Wien éllovas együttese ellen is, mint ahogy ezt tették már korábban számta­lan esetben. (ni) Röplabdás tornagyőzelem Spanyolországban Gumibotos rendőrök kíséretében Felfegyverkezett, gumibotos, adóvevős rendőrök, hétemeletes lakóház tetején felépített kosár­labdapálya - többek között ezek a képek fogadták Barcelonában a röplabda ifjúsági válogatottat, velük együtt Makai Pétert, a Szolnoki Vegyiművek játékosát, aki alig érkezett Szolnokra, már­is készségesen állt lapunk ren­delkezésére. Péter nem mondhatja el magá­ról, hogy degeszre ette volna ma­gát a karácsonyi és szilveszteri ünnepekkor az otthoni bejgli- és töltöttkáposzta-adagokkal, hi­szen társaival együtt már decem­ber 25-én útra kelt a válogatott első állomáshelyére, a franciaor­szági Hagodange-ba, a magya­rok számára is immár hagyomá­nyos karácsonyi tornára. Á kivi­lágított pályán (úgy bizony, hi­szen annak függvényében, hogy éppen milyen sportágra, annak milyen méretű pályájára volt­van szükség, a vonalakat külön­böző színű fényekkel világítják meg!) a spanyol, a portugál és a hazai válogatottak dörzsölték kezüket, a magyarok skalpjára pályázva. No, nem mintha mos­tanában olyan eget rengetően nagy híre lenne nemzetközi po­rondon a magyar röplabdának, de úgy tűnik, ez az egyre jobban össze- és beérő, valamint mene­dzselt ifjúsági válogatott egyre többet hallat magáról. Az első meccsen, a spanyolok azt a bizo­nyos skalpot mégis megszerez­ték, hiszen igaz, hogy szoros meccsen, de 3:1 arányban az ő javukra hagyták jóvá a két pon­tot. Ezt követően a portugálok azonban szerényebb képességű- eknek bizonyultak, ami 3:0-as vereségüket jelentette Makaiék ellen, és ugyanez volt elmondha­tó a házigazda franciák elleni ta­lálkozóról. Következett a döntő, ki mással, mint a spanyolokkal. A győzelem igaz nem sikerült, de ezúttal az elsőnél még szoro­sabb találkozón, 3:2 arányban maradtak alul a piros-fehér-zöl- dek, ami az ezüstérmet jelentette számukra. A magyarok sikerét tetézi, hogy mindkét különdíjat nekik ítélték, így a legjobb fel­adó Gubik János lett, míg a leg­jobb ütő Csíkos Gábor. A tavalyival ellentétben a francia torna után a válogatott Makai (fehérben) labdájának útját tudják megakadályozni nem Magyarország felé vette út­ját, hanem a katalánok földjére, Barcelonába, ahová az olimpiai csarnok avatása alkalmából hív­ták meg Németh Lajos tanítvá­nyait. A Val’d Hebron nevezetű csarnokot állig felfegyverkezett, gumibotos, adóvevős rendőrök őrizték, akik szolgálatát már az olimpiai főpróba jegyében kér­ték számon, így az épületbe név­re szóló, fényképes kártya nélkül senkit sem engedtek be. De egyetlen egyszer sem vált forró­vá a helyzet, így fordulhatott elő, hogy a kinti 15-20 fokos meleg ellenére a katalánok elleni edző­meccsen mindössze öt Celsius várta a fiatalokat. A torna egyéb­ként remekül sikerült a magya­rok számára, hiszen hat csapat közül (Portugália, Németország, Spanyolország, Olaszország, Belgium és Magyarország) az el­ső helyen végeztek. A két há­romcsapatos selejtező során még Mai műsor JÉGKORONG OB I. LEHEL HC-M1SKOLC HC. JÁSZBE­RÉNY, HŰTŐGÉPGYÁRI JÉGPÁLYA, 18.30 az „alacsonyan” lévő kezek sem 3:0-as vereséggel hagyták el a németek ellen a pályát, ám a bra­vúrt a döntőre tartogatták. Itt ugyanis ismét az ellenfél javára mutatott 2:0-at az eredményjel­ző, ám a mieink innen tudtak fordítani, ezzel óriási meglepe­tést okozva. Utóbbi azonban már a másik csoport győztese, az ola­szok ellen elkezdődött, hiszen nem túlzás, hogy a világ egyik legjobb felnőttcsapatával ren­delkező ország ifjúsági együtte­se ellen diadalmaskodtak Péte­rek sima 3:0-as meccsen. Míg „a mi fiunk” Franciaországban legtöbbször csak csereember volt, addig Spanyolországban már kezdővé lépett elő. A posz­tot tekintve, a feladóval átlót ját­szott, fogadott, kettes helyen ütött, sáncolt és nyitást fogadott (utóbbi élete során eddig legjob­ban éppen az itáliaiak ellen ment neki). Ne felejtsük el, a mostani siker annál is inkább örvendetes, mert májusban Magyarországon Eu- rópa-bajnoki selejtezőt rendez­nek. Hja, hogy éppen abban az időben, amikor Makai Péterre szakmunkásvizsga vár ...? (kocsis) Rejtekhely a Viharsarokban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents