Új Néplap, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

1992. JANUÁR 10. Hazai tükör 3 Védett szálló Új szászon Hogy a beteg ne kerüljön vissza az osztályra Védett szállót adtak át Újszá­szon. A megyei kórház újszászí pszichiátriai és rehabilitációs osztályai mellett kialakított vé­dett szálló azoknak ad lehetősé­get az újrakezdésre, akik a pszi­chiátriai osztályról gyógyultan távoznak, de nincs hová menni­ük. A tapasztalatok szerint ugyanis azok a betegek, akiket pszichésen rehabilitálnak, állás és szállás nélkül nem tudnak megkapaszkodni, újra beillesz­kedni. A kör tehát akár „ördögi­nek” is nevezhető; az osztályon meggyógyítják a beteget, aki az­tán kikerülve az életbe, számta­lan problémával találja magát szemben. Ezek közül az egyik, hogy nincs megfelelő fedél a fe­je fölött. Akinek nem sikerül megkapaszkodnia, az többnyire visszakerül az osztályra. Segít­séget jelent viszont, ha a gyó­gyult betegről az osztályról való kikerülés után is tudnak gondos­kodni, esélyt biztosítani számá­ra, hogy rendezni tudja az életét. Ez a felismerés ösztönözte ar­ra az újszászi pszichiátriai és re­habilitációs osztályt, hogy az osztály szakmai felügyeletével működő védett szállót alakítsa­nak ki. A szálló kialakítására az Alkohológiai Intézettől pályáza­ti úton nyertek pénzt. Az újszá­szi önkormányzat is támogatta morálisan a szálló kialakítását. A védett szállás céljára egy háromszobás családi házat vásá­roltak meg és alakítottak át a községben. A három szobában tíz olyan férfit tudnak elhelyez­ni, akik az osztályról kikerülnek, és főállású munkaviszonnyal rendelkeznek. A szálló átmeneti jellegű, maximum fél évig lehet itt tartózkodni. Ennyi idő elég a megkapaszkodáshoz, hogy sta­billá váljék a munkaviszony, és albérletben vagy munkás- szálláson helyet kapjon az illető. A védett szálló azok számára jelent átmeneti megoldást, akik pszichésen rehabilitálhatók, de a szociális háló lyukain „átesné­nek”, akiknek a teljes rehabili­tációjához az hiányzik, hogy le­gyen hol nyugodtan álomra haj­tani a fejüket. Az intézetbe a megye jelen­tős részéről kerülnek betegek, de nyilván elsősorban azok jelent­keznek majd a védett szállóba, akiknek Újszászon vagy annak közelében van a munkahelyük. A ház három szobájában ala­kították ki a hálóhelyiségeket. Ezenkívül konyha, fürdőszoba, társalgó is szolgálja az otthonos­ságot. A védett szálló gondnoknője nemcsak a ház működését bizto­sítja, hanem egyúttal szociális munkás is, tehát segítséget nyújt a szálló lakóinak problémáik megoldásában. A szállóhoz nagy kert és mű­hely kialakítására alkalmas ga­rázs is tartozik. A tervek szerint később a községben lakó csök­kent munkaképességűeknek szeretnének itt munkahelyet biz­tosítani. P. É. Verseny Berzsenyi szellemében Országos vers- és próza­mondó versenyt hirdet meg a Berzsenyi Dániel Irodal­mi és Művészeti Társaság. A harmadik alkalommal idén tavasszal megrende­zendő verseny célja a név adó költő példaadó életmű­vének és a szomszédos né­pek irodalmának mind szé­lesebb megismertetése. Az országos versenyre - amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Lakitelek Alapítvány, Marcali város, Somogy és Vas megye önkormányzata támogat - várják a 14. életé­vüket betöltött vers- és pró­zamondók jelentkezését, akik nevezésüket február 15-éig a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társasághoz (7400 Kaposvár, Honvéd u. 5.) küldhetik el. A döntőt a regionális versenyeket követően má­jus 22-24. között rendezik meg Marcaliban. Előzetes leltár Önkormányzati pénzek 1992-ben A Budapest környéki városok, községek Társulásba tömörülnek Társulásba tömörülnek a Bu­dapest környéki községek, váro­sok önkormányzatai, hogy alkak mánként közösen lépjenek fel a fővárossal szemben. Megítélé­sük szerint ugyanis a szomszéd­sággal járó közös ügyek jelentős részében rendre hátrányba kerül­nek. Különösen most vált fontos­sá az érdekek megfelelő egyezte­tése, hiszen a közeljövőben hosszabb időszakra szóló dönté­sek születhetnek. A regionális vízművek például - amelyek részben a főváros ivóvízellátását szolgálják - a helyi önkormány­zatok tulajdonába kerülnek, s várhatóan alku tárgya lesz, hogy milyen vízdíjakat állapítsanak meg, hogy az önkormányzatok megfelelő jövedelemhez juthas­sanak. Ugyanígy gyakran vita tárgya a tömegközlekedés, és gyakran ütköznek az érdekek a hulladékelhelyezéssel kapcso­latban is. Az önkormányzatok bevéte­leinek csaknem kétharmada ma is az államtól, a költségvetéstől függ. Nem árt tehát, ha röviden áttekintjük, mit kaphatnak az egyes települési önkormányza­tok a már elfogadott költségve­tés tükrében. A legáltalánosabb támogatás az állandó lakoson- kénti 3 ezer forintos fejkvóta, amelyet a települések üzemelte­tésére fordíthatnak. Továbbra is lehet támogatni a lakásépítési kölcsönök részleteit. Erre min­den ilyen tétel után 5 ezer forin­tot kaphatnak az önkormányza­tok. Megmarad a fiatalok első lakáshoz jutásának támogatása is. A megfelelő korosztályba tar­tozók után fejenként 3380 forint­ra számíthatnak ilyen címen az önkormányzatok. Idegenforgal­mi adó és üdülőhelyi díj kivetése után, az adott települések min­den beszedett egy forint után to­vábbi kettőt kaphatnak. Szociál­politikai feladatokra a 17 év alat­ti és a 60 év feletti lakosokra 3500 forint a számított járandó­ság. Az óvodáskorúakra 19 ezer, az általános iskolásokra 36 ezer a fejenkénti kvóta. A kultúra par­lamenti támogatását jól jelzi a lakosonkénti 200 forintos jutta­tás. Céltámogatásként, külön tör­vényben szabályozva, az önkor­mányzatok számára 25 milliár- dot tettek félre. Az erre vonatko­zó törvényjavaslatot április 30- igkell előterjeszteni. Iskolai kol­légiumok bővítését, felújítását, tornatermek építését külön is tá­mogatják. Erre a célra másfél milliárd forintot különítettek el. Az önkormányzati pénzek másik nagy része az szja-bevételek fele. Ahol ez nem éri el a fejen­kénti 4300, illetve városokban a 6 ezer forintot, ott a költségvetés erre az összegre kiegészíti. Az újonnan belépő gépjárműadó­nak végül is a fele marad az ön- kormányzatoknál, bár mint je­leztük; ezt nekik kell beszedni. Az, hogy végül is mindez mire lesz elég, azt nehéz eldönteni most. Az önkormányzatok szá­mára az így megszerzett összeg a feladatokhoz mérten igen ke­vés lesz. A helyi adók jelenthet­nek pluszforrást, de itt, a lakos­ság helyzetét is figyelembe véve, nem valószínű, hogy jelentős mértékű bevételre lehet szert tenni. Egyéb forrás pedig nem nagyon van. Ebből az is követke­zik, az önkormányzatok tovább­ra sem lesznek népszerűek, ami­kor megszavazzák az egyes terü­letek konkrét támogatását. Ez ugyanis, a bevételekből kiindul­va, bizonyosan nem lesz elégsé­ges. F.L Ügyfélkártya, pénzautomata Az Országos Takarékpénztár a már több évtizede rendelkezés­re álló átutalási betétforma he­lyett új szolgáltatásként bevezet­te a lakossági folyószámlát. Az új folyószámlarendszer bevezetésével egyidejűleg a ta­karékpénztár a jelenlegi átutalási betétformát megszüntette. Ter­mészetesen biztosítják a zavarta­lan átállást a régi átutalási betét és az új lakossági folyószámla között, ha azonban az új szolgál­tatás nem nyeri el az ügyfelek tetszését, akkor átutalási betét­számlájukat 1992. május 1-jével felmondják. Ennek értelmében - a szolgáltató vállalatok számlá­zási rendjét is figyelembe véve - a megbízások teljesítését legké­sőbb 1992. június 30-ával meg­szüntetik, és januártól már nem is fogadnak el új megbízásokat. A folyószámlarendszerben az OTP bevezeti a napi kamatszá­mítást, vagyis a számlán naponta mutatkozó egyenleg alapján fi­zetik a kamatot. Az ügyfél - kí­vánságára - a számlán hó végén jelentkező megtakarítást vagy annak egy részét kedvező kama­tozással lekötheti anélkül, hogy külön betétkönyvet kellene nyit­nia. Bővítik a hó végén kiküldött számlakivonatok tartalmát is: az eddigieken túlmenően tájékoz­tatást adnak az ügyfél lekötött betéteiről, az esedékes betéti ka­matokról és az esetleges késedel­mi kamatokról is. Igényelhetik már a vidéki ügyfelek is - megfelelő fedezet esetén - takarékcsekkjük mellé az ügyfélkártyát. A budapesti bankjegykiadó automatákat már most használhatják, vidéken pe­dig a folyamatos telepítés sor­rendjében. Az automatákból he­tente felvehető összeg felső ha­tárát az ügyfél megtakarítási készségéhez igazítják. Az OTP még ebben az évben továbbfej­leszti ügyfélkártyarendszerét, így azokat kereskedelemben tör­ténő vásárlásokkor is használ­hatják majd tulajdonosaik kész- pénzfizetés helyett. A takarékcsekkel és ügyfél- kártyával rendelkező partnerek számára - rendszeres átutalásaik, illetve megtakarításaik után - kedvező kamatozású folyószám­lahitel-felvételi lehetőséget is biztosít a takarékpénztár. A hi­telt az első igénybevételtől szá­mított egy éven belül kell visz- szafizetni. A korábbi átutalásibetétszám- la-tulajdonosnak az OTP már megküldte az új szerződési aján­latot. Az aláírt szerződést abba a fiókba kell visszajuttatni április 30-ig, ahol eddig az átutalási be­tétszámlát vezették. Ez egyéb­ként történhet postán, vagy bár­melyik OTP-n keresztül. A szer­ződéskötés hónapjában a kama­tot még a korábbiaknak megfele­lően számítják, az azt követő hó­naptól viszont már napi kamat- számítást alkalmaznak. Ha a szerződés rendben beérkezik áp­rilis 30-ig a számlavezető fiók-. hoz, minden megbízást jogfoly­tonosan - megszakítás nélkül - teljesít az OTP. A számlaszám is változatlan marad, a befizetési lapokat, takarékcsekket, ügyfél- kártyát sem kell kicserélni. M.G. 1992-re Az Akadémiai Kiadó tervei Az Akadémiai Kiadó mintegy 200 könyv kiadását tervezi 1992- ben. Az év egyik tudományos ér­dekessége lehet a Nem Petőfi! cí­mű kötet, amely a barguzini „Pe­tőfi-csontvázat” vizsgáló akadé­miai bizottság tagjainak tanul­mányait és a felkért szakértők írá­sait tartamazza. Folytatódik a Má- rai Sándor-sorozat, idén újabb há­rom kötet jelenik meg: a „Napló 1958-1963”, az „Ihlet és nemze­dék” és a „Szegények iskolája”. A reprint sorozatban Gratz Gusztáv két munkája, a dualiz­musról írt kétkötetes műve és „A forradalmak kora” lát napvilágot. Szelényi Iván Harmadik út? című tanulmánya egy 1971-ben elkez­dett kutatássorozat terméke. Az Akadémiai Kiadó tervei kö­zött szerepel Grétsy László és Ke­mény Gábor képes diákszótára, valamint Krausz Tamás és Szilá­gyi Ákos munkája, az „Oroszor­szág és a Szovjetunió XX. századi képes történeti kronológiája”. Idén jelenik meg a Magyar Nép­rajz harmadik kötete is, amely a kézművességgel foglalkozik, a há­ziipartól a céhes iparosságig. Látlelet Irgalmas sóhajok helyett A szociális piacgazdaság megteremtésének reménye - legalábbis az eddigi tapasz­talatok szerint - azon a feltéte­lezésen alapul, hogy az állam­polgár a legképtelenebb élet­helyzetekhez is képes alkal­mazkodni, mindent kibír. Na­ponta érzékelhetjük, hogy ez majdnem így van. Eleget dü­höngünk, eleget sóhajtozunk rajta. Éppenséggel mégsem in­dokolatlanul. Mert ha egyre többen úgy érzik, hogy nincs vagy alig van lehetőségük sor­suk formálására, s nem maguk döntenek életükről, jövőjük­ről, csak a tehetetlenség és a szorongással teli félelem tüne­tei szaporodnak. Miközben napról napra viselniük kell má­sok - akár egy szűk elit - dön­tésének összes következmé­nyét. Hiába lázadoznak vagy tiltakoznak, ha éppen azoknak az eszközöknek nincsenek a birtokában, melyekkel változ­tatni tudnának helyzetükön. Hiszen nem maguk, hanem mások tetteinek következmé­nyeit viselik. Személyes ment­séget ugyan találhatunk a poli­tikai akaratképzés hiányára, ám azt állítani, hogy vala­mennyien történelemalakítók lennénk, meglepő túlzás. Egy­szerűen elködösít minden kí­sérletet arra, hogy konkrétan meghatározzuk: milyen fele­lősség hárul különböző dönté­sekért a hatalom eszközeit ke­zükben tartó egyénekre. Még ha sokan kellő méltó­sággal viszonyulnak is a nö­vekvő nélkülözéshez, a sokko­ló váratlansággal előtörő újabb és újabb megpróbáltatások eleve romboló hatásúak. Ke­veset er ugyanis, ha politikai illúziók vezérlik az állampol­gárokat, vagy ha kisebb-na- gyobb haladás enyhít az osto­baságokon és a nyílt hazugsá­gokon. A viszolyogtató körül­mények idáig nem számolód- tak fel. És ennek magyarázata nem egyéb, mint hogy - közke­letűen szólva - az össznépi bol­dogulás leghalványabb jelei is hiányoznak. így a politikusi szónoklatok és fogadkozások főként azok számára meggyő­zőek, akik még nem jutottak el a fölöslegesség állapotáig. Mert amit hosszú távon senki sem képes elviselni, az saját fölöslegességének tudata. Azaz a tömeges munkanélkü­liséggel nyilvánvalóan együtt járó lidércnyomásos állapotot, melyből alig van kitörési lehe­tőség. A létbizonytalanság és a kiszolgáltatottság érzése pedig azokra is átsugárzik, akiknek még van munkahelyük, illetve erejükön felül hajtják magu­kat. Mint tudjuk, a munkanél­küli (s ennek veszélye hamaro­san az aktív korú népesség minden hatodik tagját érinti) nem csupán anyagi és erkölcsi biztonságérzetét veszíti el, ha­nem azt a megbecsülést is, me­lyet korábbi tevékenységével vívott ki. Ráadásul a jóléti ál­lamokra jellemző szociális és lelki szolgálatok sem segítik az állampolgárokat egzisztenciá­lis kudarcaik feldolgozásában, illetve az újrakezdés első lépé­seiben. S ebben a helyzetben az irgalmas sóhajok vajmi ke­veset számítanak. Kerékgyártó T. István A téeszek borúlátóbbak Vélemények a szövetkezeti törvényről A szövetkezeti, illetve átala­kulási törvény teljes részletes­séggel ugyan még nem ismert az érintettek számára, az eddigi in­formációk viszont élénk vissz­hangot váltottak ki a Duna-Tisza közén. A fogyasztási szövetkeze­tek, amelyek szerepe Bács-Kis- kunban a megye sajátos telepü­lésszerkezete miatt meghatározó jelentőségű a lakosság ellátásá­ban, általában nem félnek a most megszavazott törvények követ­kezményeitől. Az országban is a legnagyobbak közé sorolható Univer Áfész például, amely ki- lencszáz dolgozót foglalkoztat és ötezemyi tagja van, félmilliárd forint értékű vagyon nevesítésé­nek kimunkálására áll startra ké­szen. A februári részközgyűlése­ken ugyanis legfőbb napirend­ként már ezt a témát is szeretnék a tagsággal megvitatni. Sokkal borúlátóbban fogad­ták az új jogszabályokat a mező- gazdasági szövetkezetek. Minde­nekelőtt azért - fogalmazta meg véleményét Ivicz Vilmos, a Kis­kunsági Mezőgazdasági Terme­lők Szövetségének titkára -, mi­vel a törvény sokat késett. Mire elfogadták, a kiskunsági szövet­kezetek egy részének már nincs mire átalakulni, tartalékaikat fel­élték, s immár a csődtörvény fog­lalkoztatja őket. Ami a szövetke­zeti törvényt illeti, azt a szövet­ség titkára európai szelleműnek és korszerűnek tartja. Kemény kritikával illette viszont az átala­kulási törvényt, mint olyat, amely a szövetkezeti törvény ad­ta döntési szabadságot keresztül­húzza. Megítélése szerint az át­alakulási törvény a szövetkeze­tek szétverésének koreográfiája. Súlyos gondnak tartja, hogy a törvény a tagság egészével szem­ben a kisebbség érdekeit védi. A szövetség titkára egyebek között kifogásolta azt is, hogy a szak- szövetkezetekben sokkal bonyo­lultabb a helyzet, mint azt az Or­szággyűlés tagjai a törvények megszavazásánál érzékelték. Tartalmasabb lesz a Kerti Kalendárium Januártól bővebb - 8 oldallal nagyobb - terjedelemben jelenik meg a kertbarátok havi folyóira­ta, a Kerti Kalendárium. A lap idei első - január-febru­ári - száma összevonva jelenik meg. Ebben több érdekes írást is találhatnak az érdeklődők, töb­bek között: a hajtatott zöldségfé­lék termesztésének mesterfogá­sairól, az új zöldségfajtákról, a szőlőmetszés szabályairól, a bé­csi kertészeti kiállítás számos új­donságáról.

Next

/
Thumbnails
Contents